Fizikai Szemle 2000/1. 1.o.

Tarján Imre
az MTA rendes tagja
a SOTE emeritus professzora

A Fizikai Szemle első száma - az Eötvös Társulat folyóirataként - 1950 szeptemberében jelent meg. Az induló lap első számához Novobátzky Károly írt köszöntőt. Benne Hoffman Tibor, Neugebauer Tibor, Selényi Pál, Vermes Miklós és mások írásai mellett Öveges József tanár úr magyarázatát is olvashatjuk: hogyan lehet egyszerű iskolai eszközökkel kimutatni a radioaktivitás alfa-, béta- és gamma-sugarait. A második szám borítóján ezt közli:

A Fizikai Szemle célja, hogy a fizikatanárokat megismertesse a tudomány haladásával, a fizika aktuális problémáival. Demonstrációs kísérletek leírásával nyújt segítséget a fizika tanításához. Ismerteti a legújabb külföldi szakirodalmat.

Lapunk jelen számának fedőlapján ez áll: 50. évfolyam 1. száma. A Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Osztályának, az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, a Magyar Biofizikai Társaságnak, az Oktatásügyi Minisztériumnak, a Magyar Fizikushallgatók Egyesületének folyóirata. A lap indulásakor negyedévenként jelent meg, most havonta. Nagy tehát a változás: kibővült a folyóirat célja, feladatköre. A Fizikai Szemle elődje volt a 2. Világháború előtt az Akadémia által kiadott Mathematikai és Természettudományi Értesítő, ami 1882-ben indult, valamint a Mathematikai és Physikai Lapok, amit Eötvös Loránd 1891-ben alapított. A 2. Világháború után jelent meg az MTA Matematikai és Fizikai Osztályának Közleményei, majd tisztán fizikai profillal a Magyar Fizikai Folyóirat, ami a nyolcvanas évek második felében beolvadt a Fizikai Szemlébe. Most egyetlen magyar nyelven megjelenő tisztán fizikai profilú folyóiratunk a Fizikai Szemle, ami havonta 36 nagyalakú oldalon, mintegy 1500 példányban jelenik meg, évfolyamainak, füzeteinek számával és terjedelmével messze fölülmúlva elődeit.

Ezek az évtizedek a fizika nagy korszakához tartoznak. Ötven év alatt nemcsak nagyszerű eredményeket ért el a fizika, de változott más tudományokhoz való viszonya is: a fizika a természettudományok alaptudományává vált. Régi határterületek új tudományágakká izmosodtak, és új határterületek vonzzák az úttörőket. A fizika sokirányú alkalmazása megerősítette annak társadalmi értékét. Sokan csodálják, de akadnak, akik félnek tőle. Röviden: a fizika tudományos nagyhatalom lett.

Ebben a helyzetben a Szemlének sokféle feladatot kell ellátnia. A fizika hazai művelőit, tanárait, kutatóit tájékoztatnia kell a tudomány mai állásáról, méginkább annak fejlődési irányairól, a kutatás hazai műhelyeinek munkájáról és eredményeiről, a fizika tanításának, fizikusok képzésének és elhelyezkedésének időszerű kérdéseiről, a tudománypolitika alakulásáról. Gondolnia kell személyes kapcsolatok ápolására fizikusok, fizikatanárok közt, fórumot kell felajánlani a fizikushallgatóknak is. Nagyon jó, hogy a Szemle szerkesztői különös súlyt helyeznek a külföldön született és külföldre került magyar származású fizikusokkal való kapcsolat ápolására: az elmúlt években mintegy száz külföldi magyar fizikust szólaltattak meg a lapban.

Egy folyóirat történetében nem csupán a tartalom megválasztása érdekes, hanem a feldolgozás módja, a tárgyalás stílusa is. A folyóirat elsősorban nyilván a fizikusokat, fizikatanárokat, fizika iránt érdeklődő szakembereket szolgálja határon innen és túl. Legtöbb írásának megértéséhez elegendő a fizika-érettségi anyagának alapos tudása és a fizika iránt mutatott mély érdeklődés. Ennek köszönhetően a lap szólhat hallgatókhoz, diákokhoz, fizika iránt érdeklődőkhöz is. A lapot rendszeresen olvasták Nobel-díjasok is, mint Gábor Dénes és Wigner Jenő. Ilyen széles olvasótábor érdeklődése, felkészültsége, igényessége nyilvánvalóan erősen inhomogén. Szeretném remélni, hogy minden olvasó minden számban talál a maga számára érdekes gondolatokat, információkat. Ennél többet nem kívánhatunk a jövőben sem.

A folyóirat missziót töltött be a múltban, talpon maradt öt évtized változó körülményei között. Köszönhető ez szerzőinek, szerkesztőinek, elsősorban Turi Istvánnénak, aki az elmúlt ötven évben és ma is társadalmi munkában szerkeszti a lapot, beleadván szívét és értelmét. Az ő lelkiismeretes és önzetlen munkája nélkül nem maradhatott volna fönn, nem jelenhetne meg most is, 2000-ben a Fizikai Szemle. Méltán fejezte ki előtte legmagasabb elismerését az Eötvös Társulat legutóbbi közgyűlése.

Szolgálja a lap társadalmunk érdeklődését a fizika és határterületei iránt a jövőben, a 21. században is. Törődnie kell a magyar tudományos nyelv ápolásával, sőt fejlesztésével. Ébren kell tartani tudományos és nevelői kiválóságaink emlékét, példamutatását, tanítását. Fokoznia kell a tudomány társadalmi megbecsülését. Kérjük a szerkesztőket, munkatársakat, dolgozzanak tovább, dolgozzunk velük mi is. Ez a munka nem játszik ugyan szerepet a tudománymetrikai értékelésben, de annál inkább szerepet játszik a lelkiismereti értékelésben.

------------------------------------

Lapzárta után érkezett a szomorú hír, hogy Tarján Imre, az MTA rendes tagja, a SOTE emeritus professzora elhunyt.