Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2000/4. 131.o.

A TUDOMÁNY ÉS A HARMADIK VILÁG

Faheem Hussain
Abdus Salam Nemzetközi
Elméleti Fizikai Központ igazgatója, Trieszt

Bevezetés

Nagy megtiszteltetés, hogy előadást tarthatok az Univerzum jövőjéről tartott szimpóziumon. Magunk mögött hagyva ezt a tragikus évszázadot, az új évezred küszöbén azt látjuk, hogy kétségbeejtő szegénységben él az emberiség nagyobbik része. A világ nagy problémája a mélyülő gazdasági, társadalmi és tudásbeli szakadék a fejlett országok Lés a harmadik világ országai között. Ez elképesztően nagy feszültségeket és konfliktusokat fog előidézni a következő évszázadban. Földünk jövője és civilizációnk fennmaradása függ attól, hogy képesek leszünk-e megszüntetni a világban tapasztalható egyenlőtlenségeket.

A Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ elhunyt igazgatója, Abdus Salam professzor szívén viselte a szegények sorsát és szenvedélyesen harcolt az elnyomottak jogaiért. Mondanivalóm nagyobbik részét az e témáról megjelent kitűnő és alapos munkáiból merítettem. 1988-ban a következőt írta:

"Kétféle ember lakja bolygónkat. Az UNDP 1983-as beszámolója szerint 1,1 milliárd ember, tehát az emberiség egynegyede tartozik a »fejlett« kategóriába. Ők laknak a földterület kétötödén, és ellenőrzik a természeti források 80%~át, míg a »fejlődő« emberi lényeknek - »Les Miserables« - száma 3,6 milliárd -, jut a Föld háromötöd része. A két emberfajtát a mai természettudomány és technika elsajátításából származó eltérő ambíció, erő és lelkesedés különbözteti meg egymástól. Azoknak, akik dönthetnek a fejlődő emberiség sorsáról (és elsősorban Északon laknak) politikai döntést kell hozniuk, ha azt akarják, hogy »Les Miserables«, kreatív módon sajátítsák el és alkalmazzák a modern természettudományt és technikát." [1]

Szegénység a harmadik világban

Az UNDP 1997-98-as "Humán Fejlődési Beszámoló" című kiadvány szerint


Növekszik a gazdagok és a szegények közötti kiáltó egyenlőtlenség.

A jövő kilátásai még ennél is rosszabbak.

A globalizáció óriási profitját néhány vagyonos ember zsebeli be, a többiek tovább süllyednek a nyomorba. Ezek a Föld nyomorultjai, a társadalom szélére szorultak. A világkereskedelem terjeszkedésével és a külföldi beruházások növekedésével a fejlődő világban csak nőtt a nyertesek és vesztesek közötti szakadék.

Ezeknek a tényeknek az ismeretében még súlyosabbnak tűnik a probléma. A valóságban a világ rendelkezik a legkiáltóbb szegénység megszüntetéséhez szükséges forrásokkal, csak a politikai elhatározás hiányzik hozzá. Az UNDP 1998-as Humán Fejlesztési Beszámolójában ez áll. "A világ elegendő erőforrással rendelkezik ahhoz, hogy meggyorsítsa az általános humán fejlődést és kiküszöbölje a szegénység legrosszabb formáit... Kiszámították például, hogy a legalapvetőbb szociális ellátások általános bevezetéséhez elég lenne 40 milliárd dollár, ami a világ összjövedelmének 0,1%-a és alig több; mintegy kis kerekítési hiba. Ebből fedezhetők lennének az alapoktatásra, egészségügyi ellátásra, táplálkozásra, családtervezésre, jó ivóvízellátásra és a közegészségügy megteremtésére fordított kiadások.

 

1. táblázat

Kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások, a világon összesen ráfordított összeg százalékában

 

1990

1994

OECD és NIC*

81

84,5

Független Államok Közössége (FÁK)

13,4

2,5

Kína

0,8

4,9

India és Közép-Ázsia

-

2,2

Szaharától délre

0,2

0,5

Latin-Amerika

0,7

1,9

Arab államok

-

0,4

Délkelet-Ázsia

-

0,9

* Újonnan iparosodott államok (Newly Industrialised Countries)

Tudományra fordított kiadások a harmadik világban

A problémák megoldásához szükség van az anyagi erőforrások átszervezésére. Ha ezt elmulasztják, akkor a következő évezred ugyanolyan borzalmas lesz, mint amelyiket most magunk mögött hagyunk.

Salamhoz hasonlóan magam is hiszek abban, hogy a fejlődésben a tudománynak meghatározó a szerepe. Ha igazságosabb világrendet akarunk teremteni, akkor a harmadik világban nekünk is mindent el kell követnünk, hogy segítsünk magunkon, és ennek legfőbb módja országaink teljesítőképességének fokozása az oktatás, a tudományos és technikai haladás területén. Az UNDP 1997-es Humán Fejlesztési Beszámolója ezt a következőképpen fejti ki.

"Meg kell gyorsítani az emberi képességek fejlesztését. Nem csak a szegénység megszüntetésére kell gondolni, támogatni kell emberek teljesítőképességének fejlesztését és gazdasági körülményeik javítását. Amennyiben az anyagi források igazságosabb elosztásával elért gazdasági fejlődést a tudomány támogatására használják, akkor a gazdasági növekedés megteremti a képzett munkaerő iránti keresletet, és olyan, spirális pályán haladó növekedés, emberi fejlődés következik be, amely maga után vonja a gazdasági és humán szegénység leküzdését. Az 1996-os Humán Fejlesztési Beszámolóban olvashatjuk, hogy ezt a modellt sikeresen alkalmazzák Indonéziában, a Koreai Köztársaságban és Malajziában. Az olyan országok mint Egyiptom és Pakisztán, amelyek kevesebbet fordítottak humán fejlődésre, nem haladtak előbbre a szegénység leküzdésében."

Sikertörténet, ahogyan Kuba a minőségi oktatást, az egészségügyi ellátást megszervezte. Az UNICEF is kiemelte, hogy Kuba, az Egyesült Államok törvénytelen és bűnös embargója ellenére, a világ egyik legjobb egészségügyi és oktatási rendszerét hozta létre. A Karibi Tudományos akadémia volt elnöke, Harold Ramkissoon professzor szerint. "A haladás és fejlődés két ikerpillére a minőségi oktatás és egészségügyi ellátás. Ha megvan a politikai akarat, Kuba példáját minden fejlődő ország követheti azért, hogy népük számára a tudomány és a technika segítségével jó oktatási és egészségügyi rendszert vezessenek be. Enélkül nem valósulhat meg az emberi fejlődésre irányuló elképzelésünk." [2]

Salam írja ugyanebben a cikkben: [1]

"A harmadik világ ma még nehezen érti meg, hogy elsősorban a modern tudomány és technika kreatív elsajátítása és alkalmazása különbözteti meg Délt Északtól. Egy nemzet életszínvonala a tudománytól és a technikától függ. A gazdasági és hatalmi téren Észak és Dél között tapasztalható egyre mélyülő szakadék a tudomány és a technika terén fennálló nagy különbségek miatt van. Semmi más - sem a kulturális, sem a vallási felfogásbeli különbségek, sem a gazdasági vagy a hatalmi berendezkedés különbözősége - nem magyarázza meg (Dél kirekesztésével) miért tud Észak uralkodni a Földön."

C.N.R. Rao, a Harmadik Világ Tudományos Akadémiájának elnöke ezt tömören így fogalmazta meg: [3]

"A következő évszázadban a tudományos beruházás és szakismeret lesz a legkeresettebb árucikk. Tudományos képzettség nélkül az ember nem lehet a világ egyenrangú polgára."

Anélkül, hogy sok számot idéznénk, nézzük meg a harmadik világ tudományos kiadásainak jelenlegi helyzetét és trendjét, az adatokat az UNESCO-nak az 1993-as 1990-es állapotokat tükröző - "Beszámoló a világ tudományának helyzetéről" és az 1998-as, 1994-es adatokat tartalmazó ugyanezen kiadványából vettük. Az 1. táblázatban tüntettük fel a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadásokat a világ egyes régióiban.

2. táblázat

Kutatásra és fejlesztésre fordított becsült kiadások a GDP százalékában

 

1980

1998

ÁZSIA

   

India

0,9

0,8 (94)

Pakisztán

0,2

0,9 (87)

Indonézia

0,3

0,1 (95)

Fülöp-szigetek

0,2

0,2 (92)

Szingapúr

0,5

1,1 (95)

Koreai Köztársaság

1,1

2,8 (94)

Irán

0,5

0,5 (94)

Kína

 

0,5 (95)

Törökország

 

0,6 (95)

Arab államok

 

0,2 (94)

Délkelet-Ázsia

 

0,3 (94)

LATIN-AMERIKA

   

Brazília

0,6

0,6 (95)

Argentína

0,5

0,4 (95)

Peru

0,2

0,6 (95)

Chile

0,4

0,7 (95)

Mexikó

0,6

0,4 (95)

Venezuela

0,4

0,5 (92)

Kuba

0,7

1,0 (99)

Latin-Amerika

 

0,3 (94)

AFRIKA

   

Nigéria

0,3

0,1 (87)

Egyiptom

0,2

0,5 (95)

Dél-Afrika

 

0,7 (93)

Szaharától délre fekvő országok

 

0,3 (94)

Az 1980-as adatok Salam idézett munkájából származnak [1], az 1998-as adatokat pedig az UNESCO Statistical Yearbook 1998, illetve az UNESCO World Science Report 1998. kiadványokból vettük.

3. táblázat

Ország

Oktatási

kiadások összesen

Védelmi kiadások GNP %- ában

Katonai kiadások az okt. + eü. kiadások %-ában

 

a GNP%-ában

Az összes korm. kiadások %-ában

 

1980

1996

1980

1996

1985

1996

1960

1990-91

India

3,0

3,4

11,2

11,6

3,0

2,8

68

65

Pakisztán

2,0

3,0

4,0

8,1

6,9

5,7

393

125

Indonézia

1,7

1,4

8,9

7,9

2,8

2,1

207

41

Fülöp-szgk.

1,7

2,2

9,1

10,1

1,4

2,0

44

41

Szingapúr

2,8

3,0

7,3

23,4

6,7

5,5

11

129

Koreai Köztársaság

3,7

3,7

-

17,5

5,1

3,3

273

60

Irán

7,5

4,0

15,7

17,8

3,6

5,0

141

38

Kína

2,5

2,3

9,3

11,9

7,9

5,7

387

114

Törökország

2,2

2,2

10,5

-

4,5

3,9

153

87

Arab államok

-

-

-

-

12

-

-

108

Délkelet Ázsia

-

-

-

-

3

2,1

127

66

Brazília

3,6

5,2

-

-

0,8

1,5

72

23

Argentína

2,6

3,5

15,1

12,6

3,8

1,9

62

51

Peru

3,1

2,9

15,2

19,2

4,5

3,5

59

39

Chile

4,6

3,1

11,9

14,8

7,8

0,8

60

68

Mexikó

4,7

4,9

-

23,0

0,7

1,2

23

5

Venezuela

4,4

5,2

14,7

22,4

2,1

2

40

33

Latin-Amerika

-

-

-

-

2

3,5

56

29

Nigéria

6,4

0,9

24,7

11,5

1,7

4,5

11

33

Egyiptom

5,7

4,8

9,4

14,9

7,2

1,8

117

52

Dél-Afrika

-

7,9

-

23,9

2,7

2

26

41

Szaharától délre fekvő államok

-

6,3

-

-

3

3,7

-

44

Összes fejlődő ország

-

3,8

-

-

7,1

2,5

102

63

LDC*

-

-

-

-

4,3

2,7

-

72

Ipari országok

-

5,2

-

-

4,2

2,9

110

33

Világ

-

4,9

-

-

4,7

-

109

38

* nagyon elmaradott országok (Low Developed Countries)
Forrás:
UNESCO Statistical Yearbook, 1998 és UNDP Human Development Report, 1998.

A számokból kiderül, hogy a világ tudományos és technikai fejlesztésének több mint négyötödét a nyugati országok és Japán adják.

Habár az arab országok az össz-GDP-ből 3,3%-ban részesednek, a K+F ráfordításban csak 0,4%-kal szerepelnek.

Amíg a fejlődő országokban csak 300 tudós jut egy millió lakosra, addig az iparosodott országokban ez a szám 3 300. [4]

Salam szerint 1980-ban az ipari országok GDP-jük 2-2,5%-át költötték K+F tevékenységre, míg a fejlődő országok csak 0,3%-át. A 2. táblázatból látható, hogy húsz év alatt a helyzet nem sokat változott. Ebben a táblázatban az 1980-as adatokat Salam idézett munkájából, a későbbieket az UNESCO 1998-as Statisztikai Évkönyvéből, illetve Világ-tudomány Beszámolójából vettük. [5, 1]

Hasonlítsuk össze ezeket a lehangoló számokat az ipari államok adataival. 1994-ben Észak-Amerika (2,5%), Japán és az újonnan iparosodott országok (2,3%) álltak az élen, őket követi Nyugat-Európa (1,8%) és Óceánia (1,5%) és Kelet-Európa részesedése 1% alatt van; szemben a Szovjetunió 1990-es 3,4%-ával. A 2. táblázatból látható, hogy a fejlődő országok között közbülső helyet foglal el Kína (0,5%), India (0,8%), Kuba (0,9%), Brazília (0,6%), Irán (0,5%), Pakisztán (0,9%), Törökország (0,6%), Dél-Afrika (0,7%), Chile (0,7%), Peru (0,6%), Venezuela (0,5%), míg a többi fejlődő ország GDP-jük kevesebb mint 0,3%-át költik K+F-re, ez a világátlag 1,4%-a. Irán 0,5%-ról 2%-ra, Dél-Korea pedig 3%-ra növeli kiadásait.

Nemcsak a pénzösszegek nagyságáról kell gondoskodni, hanem annak elosztásáról is, mert például Pakisztán és India a tudományra szánt összeg jelentékeny részét védelmi kiadásokra, illetve atomfegyverekre irányozta elő C.N.R. Rao szerint: [1]

"A 40 milliárd dollárt kitevő tudományos beruházásból csak kétmilliárdot költenek fizikai, kémiai, biológiai és technikai alapkutatásokra, a többi 38 milliárdot pedig védelmi tervekre és atomreaktorokra fordítják".

Becslések szerint az elmúlt húsz évben Pakisztán is több mint 10 milliárd dollárt fordított az atombomba kifejlesztésére.

A tudományos fejlődés szempontjából nem mellékes, hogy mennyit költenek oktatásra, és hogyan viszonyul ez az összeg a katonai kiadásokhoz. A 3. táblázatban összehasonlító adatokat közlünk a harmadik világ legfontosabb országainak oktatási és katonai kiadásairól.

A fejlődő országokban a katonai és az (oktatásra + egészségügyre) fordított kiadások hányadosa 63, míg az ipari országokban ez a szám az 1960-as 110-ről 33-ra csökkent.

Agyelszívás

A tudomány és a technika visszamaradt állapotát tükrözi a fejlődő országokból folyó agyelszívás. Ennek számos oka közül néhány: az akadémia és kutatási környezet és a kutatási eszközök hiánya, a tudományos munka megbecsülésének alacsony színvonala, az alacsony bérek, a fejlett országok magas életszínvonalának a csábítása, háborúk, polgárháborúk stb. [6]. A 4. táblázatban feltüntettük 1990-ig bezárólag, néhány kiválasztott fejlődő országból az OECD-országokba irányuló migrációs adatokat.

Becslések szerint az OECD-országokban él az iráni lakosság középiskolai vagy magasabb képzettségű rétegének 25-34%-a, ez a szám a koreaiakra 15-17%, a Fülöp-szigetiekre 9-10%, Sri Lankára 24-31%, Pakisztánra több mint 7%, Indiára 2,7%.

Algéria, Gambia, Szenegál, Tunézia, Jamaica, Trinidad és Tobago, Guyana középfokú végzettségű lakosságának nagyobb hányada él külföldön, mint a hazájukban. A szerző levonja a tanulságot:

"A közölt adatokból kiderül, hogy a magasabb képzettségűek elvándorlási aránya nagyobb, azaz a kivándorlók nagy hányada tanultabb, mint a népesség átlaga. A kimutatásunkban szereplő országokban - a közép-amerikai államok kivételével - az iskolázottak vándorolnak ki a legnagyobb számban. Sok, elsősorban kicsi - főleg Karib-tengeri, közép-amerikai és afrikai - országokban a veszteség meghaladja a 30%-ot. Néhány nagyobb ázsiai országban is fellép ez a jelenség, például Iránban, Koreában, Tajvanon, a Fülöp-szigeteken."

A fejlődő országok tehát nemcsak a tőkebeáramlással, az adósságok kamatainak fizetésével járulnak hozzá az ipari országok jólétéhez és gazdagságához, de azzal is, hogy legjobb, legértelmesebb embereiket adják oda a már nagyon gazdag országok gyorsabb fejlődéséhez.

A harmadik világ hozzájárulása a tudomány eredményeihez

A harmadik világ és a tudomány kapcsolatát legfőképpen az határozza meg, hogy a tudomány univerzális és elérhetővé kell tenni mindenki számára. Újból Salamot idézzük:

4. táblázat

Az OECD országokba irányuló elvándorlás aránya iskolai végzettség szerint. Kiválasztott fejlődő országok, 1990.

Származási ország

Összes

Iskolázottság szintje

USA része a teljes OECD kiadásból

primer vagy alacsony

Szekunder

tercier

ÁZSIA ÉS CSENDES ÓCEÁNIA

         

Banglades

0,1

-

0,2-0,2

2,5-2,6

25,9

Kína

0,1

-

0,2-0,2

3,0-3,1

51,5

Fidzsi-szigetek

3,6

0,4

6,6-7,1

21,3-27,1

100,0

India

0,2

-

0,3-0,3

2,6-2,7

44,1

Indonézia

-

-

0,1-0,1

1,5-1,6

90,5

Irán

1,5

-

2,0-2,1

25,6-34,4

51,3

Korea

4,2

0,5

3,3-3,4

13,9-17,6

36,0

Malaysia

1,2

-

1,2-1,2

22,7-29,4

18,2

Pakisztán

0,3

-

0,5-0,5

6,9-7,4

35,2

Pápua Új-Guinea

-

-

0,1-0,1

2,2-2,3

100,0

Fülöp-szigetek

3,1

0,1

6,0-6,4

9,0-9,9

71,6

Sri Lanka

0,8

-

0,5-0,5

23,6-31,0

14,1

Szíria

0,7

0,1

2,3-2,3

3,0-3,1

100,0

Tajwan

1,6

0,1

0,8-0,8

8,4-9,2

100,0

Thaiföld

0,2

-

1,7-1,8

1,5-1,6

87,6

Törökország

8,5

0,7

26,9-36,9

46,2-86,0

1,9

AFRIKA

         

Algéria

6,3

0,1

19,7-24,6

55,0-122,1

0,6

Benin

-

-

0,1-0,1

0,4-0,4

100,0

Kamerun

-

-

0,1-0,1

3,2-3,4

100,0

Közép-afrikai Köztársaság

-

-

0,1-0,1

1,7-1,8

100,0

Kongó

-

-

-

0,5-0,6

100,0

Egyiptom

0,5

-

0,8-0,8

5,0-5,3

50,6

Gambia

0,2

-

0,6-0,6

61,4-159,3

100,0

Ghana

0,4

-

0,7-0,7

25,7-34,6

53,3

Kenya

0,1

-

0,3-0,3

10,0-11,1

100,0

Lesotho

-

-

-

2,9-3,0

100,0

Malawi

-

-

0,1-0,1

2,0-2,0

100,0

Mali

-

-

0,1-0,1

0,9-0,9

100,0

Mauritius

0,2

-

0,1-0,1

7,2-7,7

100,0

Mozambik

-

-

0,5-0,5

8,6-9,4

100,0

Ruanda

-

-

-

2,2-2,3

100,0

Szenegál

2,4

-

14,5-17,0

47,7-91,3

2,0

Sierra Leone

0,3

-

1,2-1,3

24,3-32,1

100,0

Dél-Afrika

0,4

-

0,4-0,4

7,9-8,5

32,4

Szudán

-

-

0,1-0,1

1,8-1,8

100,0

Togo

-

-

-0,1

1,3-1,4

100,0

Tunézia

8,6

0,2

20,2-25,3

63,3-172,2

1,1

Uganda

0,1

-

0,6-0,6

15,5-18,4

100,0

Zambia

0,1

-

0,1-0,1

5,0-5,3

100,0

Zimbabwe

0,1

-

0,3-0,3

4,7-4,9

100,0

4. táblázat folytatása

"Mindig meg voltam arról győződve, hogy a tudomány az emberiség közös öröksége, és habár a századunkban tapasztalt jelentős fejlődés Európában és az Újvilágban ment végbe, nincs okunk feltételezni, hogy a szegényebb nemzetek nem járulhatnak hozzá ehhez a fejlődéshez, és nem részesülhetnek az áldásaiból." [7]

Egyrészt igaz, hogy igen jelentős a harmadik világ hozzájárulása a globális teljesítményekhez, mivel az agyelszívás következtében legkitűnőbb fiaival és lányaival segíti a Nyugat kutatólaboratóriumainak a munkáját. Ezt már részletesen tárgyaltuk, ezért itt a harmadik világ országaiban elért tudományos eredményeket szeretném részletezni. A tudományos teljesítmény szokásos mércéje a tudományos folyóiratokban megjelent közlemények száma. Természetesen a tudományos tevékenységnek nem egyetlen termékei a publikációk; az oktatás, a technikai szakértelem és szabadalmak ugyanúgy a tudomány "termékei".

4. táblázat folytatása

Az OECD országokba irányuló elvándorlás aránya iskolai végzettség szerint. Kiválasztott fejlődő országok, 1990.

Származási ország

Összes

Iskolázottság szintje

USA része a teljes OECD kiadásból

primer vagy alacsony

Szekunder

tercier

ÉSZAK-AMERIKA

         

Costa Rica

2,4

0,1-0,1

10,1-11,2

7,1-7,7

100,0

Dominikai Köztársaság

6,5

0,6-0,6

30,5-43,8

14,7-17,2

96,7

El Salvador

11,3

1,6-1,6

66,6-199,3

26,1-35,4

100,0

Guatemala

3,4

0,4-0,4

29,1-41,1

13,5-15,6

100,0

Honduras

3,0

0,2-0,2

15,7-18,7

15,7-18,6

100,0

Jamaica

20,3

0,7-0,7

33,3-50,0

77,4-341,8

61,0

Mexikó

7,7

1,6-1,7

20,9-26,4

10,3-1l,5

100,0

Nicaragua

4,7

0,3-0,3

33,3-50,0

18,8-23,2

100,0

Panama

6,7

0,1-0,1

9,4-10,4

19,6-24,4

100,0

Trinidad és Tobago

9,5

0,3-0,3

16,0-18,9

57,8-136,9

100,0

DÉL-AMERIKA

         

Argentína

0,6

-

1,0-1,0

2,7-2,8

72,3

Bolívia

0,7

-

2,2-2,2

4,2-4,4

100,0

Brazília

0,2

-

1,6-1,6

1,4-1,4

44,0

Chile

1,1

-

1,9-1,9

6,0-6,4

54,3

Columbia

1,1

-0,1

3,8-3,9

5,8-6,1

96,9

Ecuador

1,9

0,1-0,1

11,4-12,9

3,8-4,0

100,0

Guyana

14,5

0,9-0,9

23,7-31,1

77,5-345,3

100,0

Paraguay

0,2

-

0,7-0,8

2,0-2,0

100,0

Peru

1,0

-

2,7-2,7

3,4-3,6

87,1

Uruguay

1,1

-

2,3-2,4

3,8-3,9

100,0

Venezuela

0,4

-

0,8-0,8

2,1-2,2

77,4

Forrás: A szerző számításai, amelyekhez felhasználta az 1990. U.S. Census, OECD's Continuous Reporting System on Migration, és a United Nations Population Yearbook adatait és az oktatásra vonatkozó Barro Lee-féle adatokat. A felső határt azzal a feltételezéssel kapta, hogy Barro Lee adatai tartalmazzák a népesség teljes migrációját, míg az alsó határnál azt tételezte fel, hogy ezeket nem tartalmazza. Primer vagy annál alacsonyabb iskolázottság a 0-8 évesekre, szekunder a 9-12 év közöttiekre, tercier képzés az ennél idősebbekre vonatkozó adatok.

5. táblázat

A publikációk számarányával mért tudományos teljesítmény

1995
(%)

1995
('82=100)

Nyugat-Európa

35,8

115

Közép- és Kelet-Európa

2,0

77

FÁK*

4,0

47

Észak-Amerika

38,4

94

Latin-Amerika

1,6

133

Arab államok

0,7

93***

Szaharától délre fekvő államok

0,8

89

Japán és NIC**

10,1

142

Kína

1,6

533

India

2,1

97

Délkelet-Ázsia

0,1

99***

Óceánia

2,8

112

Világ összesen

100,0

-


* Független államok közössége
** Újonnan iparosodott államok (Newly Industrialized Countries)
*** 1990=100

Forrás: UNESCO World Science Report, 1996, 1998

Maradjunk azonban az említett mércénél. Az 5. táblázatban láthatjuk a világ egyes régióinak a tudományos eredményekben elért részarányát 1995-ben, illetve 1982-ben. A legtöbbet publikálnak Észak-Amerikában és Nyugat-Európában, 1982-höz képest az elsőnél 6% csökkenés, míg az utóbbinál 15%-os növekedés tapasztalható. Japán és az újonnan iparosodott országoknál a növekedés 42%, de ez utóbbiaknál a növekedés több mint háromszoros. Kínában is meglepő, több mint négyszeres a növekedés. Sajnálatos, hogy a FÁK államainak teljesítménye 53%-kal csökkent. A közép- és kelet-európai országoknál a csökkenés 27%, a Szaharától délre fekvő államoknál 11%. Valamennyire csökkent India részaránya is. Latin-Amerika 33% növekedést tud felmutatni. Megdöbbentő vádirat, hogy milyen kevés eredményt érnek el a harmadik világ országai a tudomány területén. Ezek az országok, ahol az emberiség nagyobbik fele él, csak 7,5%-kal veszik ki részüket a világ tudományos eredményeiből!

Tapasztaljuk ezt az Abdus Salam Nemzetközi Elméleti Fizikai Központban is. Itt is csökkent a konferenciák, iskolák és műhelyek résztvevőinek a száma. Az Indiából, Kínából és Latin-Amerikából érkezett résztvevők minőségileg kiemelkedők, ők jelentős tudományos eredményeket mutattak fel, de ez nem áll a többi harmadik világbeli résztvevőre.

A harmadik világ tudományának lehetőségei és az azt fenyegető veszélyek

A szegény államok gazdasági szerkezetének átalakítására irányuló, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által megszabott kölcsönfeltételek erősítik a negatív tendenciát. Láttuk, hogy az IMF által erőltetett globalizáció szegénységet és nyomort hozott számukra. Ennek egyik következménye, hogy a kormányok szegények, és elsősorban az oktatásra, egészségügyre, a tudományra és technikára fordított kiadásokon takarékoskodnak. Ezt a politikát erőlteti; sőt diktálja az IMF. Követelik az oktatási és egészségügyi költségvetés megnyirbálását, és azt, hogy az orvosi ellátásért és az oktatásért szedjenek "használati díjat". A következmény az, hogy ezeknek az országoknak a szegény rétegei nem juthatnak hozzá a szükséges szolgáltatásokhoz. A személyes jogon járó egyetemi oktatás a kis számú gazdagok számára van fenntartva, így az ország szellemi tőkéje vesz kárba. Sok országot kényszerítettek arra, hogy nagy egyetemi tandíjakat állapítsanak meg, és a felső évfolyamokon ne adjanak ösztöndíjat - ezt Pakisztánban magam is tapasztaltam. Sok országban előrehaladt az oktatás prívatizációja, az állam visszavonul az egyik legfontosabb kötelezettségének teljesítésétől, a mindenkire kiterjedő iskolázás támogatásától.

Kialakul egy, a társadalom szélére szorult tömeg, amelynek megléte komolyan veszélyezteti a társadalmi stabilitást.

Az IMF az egyetemek privatizációját úgy tünteti fel, mint a harmadik világ megsegítését szolgáló csodaszert. Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy csak olyan szakokat létesítenek, amelyek gyors profitot hoznak, ilyen az üzleti élet irányítása, az informatika, a mérnöki szakok, az elektronika és az orvostudományok. Elitintézmények ezek, amelyek a gazdagok gyermekei számára nyújtanak drága képzést, elhanyagolják az egészségügy és a gazdaság számára fontos alaptudományokat.

Megdöbbentő, ahogyan az IMF ezt a hazugságot terjeszti, és sajnos kormányaink beveszik ezt a propagandát. Az IMF elfelejti közölni, hogy Európában az oktatás nagy része állami iskolákban és egyetemeken folyik, és az állam a kutatásokat is jelentősen támogatja. Ugyanez a helyzet az Egyesült Államokban is.

Minden ellenkező állítás dacára a helyi iskolákat a helyi önkormányzatok tartják fenn, a magásabb szintű oktatás elsősorban állami egyetemeken folyik, a tudományos, illetve technikai alapkutatásokat jelentős részben államilag támogatják. Természetesen léteznek magánegyetemek is, ahol az oktatást egy szűk kisebbség számára végzik, de a kutatómunkát ott is főleg állami pályázatokkal segítik, elsősorban olyan intézmények közvetítésével mint például az amerikai Nemzeti Tudományos Alap (NSF).

Veszély fenyegeti a természettudományt, mégpedig: a hagyományos nemzeti tudomány szélsőséges védelmezőinek részéről. Világosan le kell szögezni, hogy a tudomány univerzális. Ez nem jelenti azt, hogy minden bajunkra gyógyírt talál. Az is igaz, hogy egyes hatalmasok visszaélhetnek vele a szegények kárára, de ettől a tudomány még nem lesz imperialista. A természet mindenütt ugyanolyan, és mindegyik kultúrából származó tudósok hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt kétezer évben segítsenek feltárni a természet titkait. Korszakalkotó eredményekkel járultak. hozzá a tudományos módszerek kidolgozásához görögök, arabok, kínaiak, legújabban pedig Európa. Közös örökségünk a természettudomány, aki ezt birtokolja, már tudja a sorsát irányítani. Bűnös rövidlátás lemondani a modern természettudományról az Iszlám Tudomány, a Hindu Tudomány vagy bármilyen más tudomány nevében azon a címen, hogy az imperialista. Nem tagadható, hogy a hagyományos kultúrák sok értékes tapasztalati ismereteket halmoztak fel például a földművelésben, a gyógyfüvek hatásainak ismeretében stb. Ezt az értékes örökséget meg kell őrizni, össze kell gyűjteni racionális és tudományos eredményeit, de nagyon veszélyes, ha valaki ezt szembe akarja állítani a modern természettudománnyal.

A fejlődő ország tudósai sokat szenvedtek attól, hogy a világ nagy kutatóközpontjaitól el vannak zárva. Az utóbbi harminc évben az Abdus Salam Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ a fizika és a matematika területén, a maga szerény eszközeivel, megpróbálta ezt a gátat lebontani és az agyelszívást megszüntetni. Más területeken is létre kell hozni ilyen központokat azért, hogy segítsék a fejlődő országok tudományát. Az Internet páratlan eszköz ahhoz, hogy a tudósok kitörhessenek az elszigeteltségből.

A budapesti Tudományos Világkonferencián is részletesen tárgyalták ezeket a problémákat. A Dél országai is látják már, hogy milyen sok gazdasági és szociális hasznot nyújtanak a természettudományok, amelyeket eddig elhanyagoltak. A jelen írásban már részletesen bemutattuk azt a szakadékot, amely tovább mélyül azon országok között, amelyek hozzáférhetnek a tudomány eredményeihez és amelyek nem. A szegény országok érdeke, hogy az elektronikus folyóiratokat minimális előfizetési díj ellenében el tudják érni, mivel a hagyományos folyóiratok élőfizetési díja, a kiadók profitéhsége miatt, az utóbbi néhány évben csillagászati magasságokig emelkedett. Javasolom, hogy a fejlődő országok a legfontosabb folyóiratokat elektronikus formában, ingyen kaphassák meg.

Következtetések

A Föld és a civilizáció jövője attól függ, hogy a döntést hozó hatalmak el fogják-e zárni a tudomány eredményeiből erdőgazdasági és szociális előnyöktől a Föld népességének többségét képező nyomorgókat, vagy pedig igazságosabb világot teremtenek, amelyben a harmadik világ népei sem maradnak szegények. Ez csak elhatározás kérdése, mivel a világ pénzügyi, tudományos és technikai erőforrásai elegendőek arra, hogy a szegénység és a lesüllyedés problémáján segíteni tudjanak. Erre a kérdésre adott választól függ, hogy a jövő században ne legyenek háborúk, feszültségek, vagy pedig a háborúk sokaságát kell megélni.

Ha mi, a harmadik világban le akarjuk küzdeni a szegénységet, akkor véget kell vetnünk az egyenlőtlen cserearányokon alapuló egyenlőtlen hatalmi rendszernek. Olyan globalizációt akarunk, amely a szolidaritáson alapszik és nem olyan gazdasági cserén, amely - ahogyan írásunkban is kimutattuk - a szegényt bünteti,

Kormányainknak erőteljes lépéseket kell tenni az oktatás, a tudományos kutatás javítására. Ez legyen programjaink középpontjában, mert e nélkül nem lehetséges társadalmi és gazdasági fejlődés.

Irodalom

  1. ABDUS SALAM: Notes on Sciences Education in Development of the South - Dél Bizottság (South Commission) 4. ülés, Kuvait, 1998. dec. 10-12.
  2. HAROLD RAMKISSOON: Sience and Technology in Cuba Today
  3. A divided World - MENAKSIH - SHEDDE interjúja, UNESCO, 112, (1999, május)
  4. MENAKSIH SHEDDE: A divided World - UNESCO No. 112 p. 13 (1998)
  5. Az 1999-es adatok HAROLD RAMKISSOON: Science and Technology in Cuba Today című munkából
  6. Working Paper of the International Monetary Fond. How Big is the Brain Drain? prepared by WILLIAM J. CARRINGTON and ENRICA DETRAGIACHE: (1998. július)
  7. ABDUS SALAM: Cooperation for Development - UNESCO World Science Report (1993)

__________________________

Elhangzott: Az Univerzum, a Föld és civilizációnk jövője konferencián, Budapest, 1999. július 2-6. Fordította: Menczel György.