Fizikai Szemle 2000/4. 117.o.

Az ERDÉLYI FIZIKUSOK HOZZÁJÁRULÁSA A MAGYAR TUDOMÁNYHOZ

Gábos Zoltán
Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár

Erdély magyarjai a mohácsi vész óta eltelt 474 esztendő alatt mindössze 56 évig tarthattak fenn akadálytalan kapcsolatot a más régiókban élő nemzettársaikkal. Mindvégig ragaszkodtak magyarságukhoz, féltve őrizték és óvták a sokszor nagy nehézségek árán létesített és fenntartott, megmaradásukat szolgáló intézményeiket. Ezek sorában lényeges szerepet játszottak az egyetemek és főiskolák, amelyek a tudományos ismereteket intézményesen továbbadták az értelmiség utánpótlásának, biztosították és - valahányszor arra lehetőségük volt - a tudományok gazdagítására is vállalkoztak. Az iskolák mellett nagyon fontos szerepet töltöttek be a tudományos tevékenység szervezett támogatását vállaló egyesületek is, amelyekre nehéz időkben menedékhelyszerep is hárult.

Itt erdélyi tudós professzorokra emlékezünk, akik munkájukat felelősségteljes szerepvállalásnak, társadalmi küldetésnek fogták fel. A nehéz körülmények között végzett áldozatos tevékenységüket elismerés helyett gyakran meg-nem-értés, mellőzés, nem egyszer a hatalom gáncsoskodása kísérte. Elismeréssel gondolunk iskolaalapító fejedelmekre, iskolák felett őrködő egyházi méltóságokra, tudományos egyesületeket alapító jeles személyiségekre, könyvtáralapító, tudományért áldozatokat hozó, tehetséges ifjak külföldi tanulását segítő főurakra. Ugyanakkor hálával emlékezünk azokra a külföldi (nem magyar) és Erdélyen kívüli régiókból származó magyar tudósokra, akik segédkeztek az intézményalapításban, lerombolt vagy megszüntetett egyetemeink és főiskoláink újjáélesztésében.

A következőkben a kört szűkítve, csak az erdélyi fizika útját követjük. Olyan megvalósításokból válogatunk, amelyeket a mai értelemben vett fizika tárgykörébe sorolhatunk. Azokra a kimagasló személyiségekre emlékezünk, akik tevékenységüket, vagy annak egy részét, a magyar tudomány szerves részét képező erdélyi magyar fizika szolgálatába állították. A válogatás esetében a mérce beállítása igen nehéz és felelősségteljes feladat. Tavaszy Sándor, a neves erdélyi filozófus, egy 1930-ban megjelent írásában a következőket ajánlotta: "Az erdélyi magyar tudományos törekvések kérdésével csak az foglalkozzék, akiben van szeretetig menő objektivitás és objektivitásig menő szeretet, aki tehát bele képes helyezkedni azokba a csaknem sorstragédiáknak nevezhető személyes életküzdelmekbe, amelyeket az erdélyi tudósok minden időben az ellenséges körülményekkel, a fagyasztó közönnyel, a lenézéssel, a kicsinyességgel és testvérharcokkal folytattak. "Ezt az útmutatást követve a megvalósítások értékét nem mai mércével mérjük. Azt fogjuk hangsúlyozni, hogy az egyes megvalósítások a maguk idejében milyen többletet hoztak az erdélyi magyar tudomány számára.

Az erdélyi fizika történetében több korszakot különíthetünk el. Mivel Erdélyben az oktatás és tudományápolás szorosan egybefonódott a korszakok kijelölésénél azokat az eseményeket vesszük tekintetbe, amelyek az iskolák működésében gyökeres változásokat eredményeztek. Ezért az 1526-ig, az 1526-tól 1690-ig, az 1690-től 1784-ig, az 1784-től 1919-ig és végül az 1919-től máig terjedő korszakokat különítjük el.

A mohácsi vészig terjedő korszak

A mohácsi vészig a Magyar Királysághoz tartozó Erdélyben egyetemi szintű intézmény szüksége nem jelentkezett. A főként teológiai, kisebb mértékben jogi és orvosi képzés terén mutatkozó igényeket a hazai intézmények (a pécsi, óbudai, pozsonyi egyetemek, a budai rendi főiskola) és a külföldi (francia, olasz, német, lengyel) egyetemek ki tudták elégíteni. Nagyvárad egyetlen főiskola jellegű intézménye, az 1374-ben alapított káptalani iskola, előképzést nyújtott a külföldön tanulni szándékozók számára. A művelődési központ szerepét betöltő Nagyváradot a "körösparti Athén", "Erdély kapuja" nevekkel illették. Fizikai ismeretekre társadalmi igény nem jelentkezett. Említésre méltó, hogy e korban a Vitéz János váradi püspöksége idejében alapított csillagvizsgáló "váradi tabellái" az európai csillagászok nélkülözhetetlen segédeszközei voltak.

A török hódoltság évei

A mohácsi vész után Erdély két nagyhatalom, a Habsburg és Török Birodalom terjeszkedési törekvéseinek célja és ütköző területe lett. A versengés 15 év múltán a Török Birodalom javára dőlt el, 1541-től Erdély török befolyási övezethez tartozó fejedelemséggé alakult. Az ország három részre szakadása, a külföldi egyetemek látogatásának nehézségei, a lakosság elszegényedésének következtében teret nyert az erdélyi egyetem eszméje. Az átmenet idején egy más, az iskolák életét is érintő fontos változás is bekövetkezett. A reformáció rohamos térhódítása következtében megszűnt a katolikus egyház egyeduralma. A változást az iskolák megoszlása is tükrözi: 1540-ben Erdélyben 3 katolikus, 15 református és evangélikus, 9 unitárius középfokú iskola működött. A protestáns többségű Erdélyben Nagyvárad elvesztette hegemóniáját, a központ szerepet Gyulafehérvár - a fejedelmi székváros - és Kolozsvár - az iskolák városa - vette át.

János Zsigmond, az első erdélyi fejedelem, Szászsebesen kívánt a tudományoknak csendes otthont teremteni. Igyekezete nem járt eredménnyel. Az első sikeres egyetemalapítási kísérlet az Erdély fejedelme és Lengyelország királya címeket viselő, katolikus neveltetésű Báthori István nevéhez fűződik. Az alapítást a külföldről behívott jezsuitákra bízta. Az 1581-ben kaput nyitó egyetem tanítási rendszere az akkori idők kívánalmait teljesítette. Babérosi, magiszteri és doktori címeket adományozhatott. Bölcsészeti karán, a kétéves bölcsészeti tanfolyam keretében arisztotelészi fizikát tanítottak. A második évfolyam hallgatói a kinematika, dinamika, kozmográfia, hőtan, fénytan és a cseppfolyós testek statikája köréből nyertek ismereteket. Az egyetem nem volt hosszú életű, 14 évet működött (1581 és 1588, valamint 1595 és 1603 között). A protestánsok által a katolikus restauráció eszközének tekintett jezsuita egyetem vallási türelmetlenség áldozata lett.

1605 és 1690 között Erdélynek protestáns fejedelmei voltak. Ennek a szakasznak kiemelkedő személyisége, Bethlen Gábor fejedelem, 1622-ben Gyulafehérváron főiskolát alapított, amelyet "Collegium Bethlenianum" néven szokás említeni. Ez az intézmény sem volt hosszú életű, 1648-ban török büntetőhadjárat áldozata lett. A főiskola lerombolása után, még ugyanabban az évben, az 1656-ban Kolozsvárra száműzött Apáczai Csere János részletes tervet dolgozott ki egy kolozsvári egyetem létesítésére, amelyet emlékirat formájában eljuttatott Barcsai Ákos fejedelemhez. A terv nem valósulhatott meg.

A Collegium - viszonylag rövid élete alatt - sokat tett a természettudományok és e keretben a fizika vonatkozásában. A kor haladó eszméinek befogadó intézménye volt. Bethlen Gábor 1629-ben megnyerte a főiskola számára a herborni főiskola tanárát, Johann Henricus Alstedet, aki 1638-ig (haláláig) szolgálta a főiskolát. Vele jött tanítványa, Johann Heinrich Bisterfeld, aki 26 évre terjedő működése alatt a Collegiumban matematikát és természettudományokat oktatott, másik tanítványa, Jan Amos Komensky (Comenius) egy ideig Sárospatakon tanított. Apáczai tanítványa, és 1653 és 1655 között tanársegédje volt Bisterfeldnek. Alsted a kor enciklopédikus irányzatának egyik legkiválóbb képviselője volt." Kis" Enciklopédiája 1620-ban, "nagy" Enciklopédiája 1630-ban jelent meg. Bisterfeld "vallásos" köntösben a természettudományok jelentőségét tudatosította. Amikor óráin kísérleteket mutatott be Gyulafehérváron a baconi empirizmust képviselte, amellyel oxfordi tartózkodása idejében ismerkedett meg. A továbblépés Apáczai nevéhez fűződik.

Apáczai Alsted és Bisterfeld példáját követte és kolozsvári tanárának; Porcsalmi András tanácsaira hallgatott, amikor hollandiai tanulmányútja idejében megírta a ,;Magyar Encyclopaedia" nagy részét. A mű 1655-ben gyulafehérvári tanársága idején jelent meg. Halála évében (1659-ben) fejezte be a "Phylosophia naturalis" című latin nyelven írt, kéziratban maradt 204 oldalas élőadási jegyzetét, amelyben enciklopédiájának átdolgozott, kibővített és példákkal megvilágított anyaga található.

Milyen többletet kínált Apáczai az erdélyi fizika számára? Az európai fizika élvonalbeli eredményeiről tudósított, olyanokról, melyeket még sok nyugati tudományos központban sem fogadtak el. Az enciklopédiából kartéziánus fizikát és kozmogóniát, valamint kopernikuszi világképet lehetett tanulni. A természettudományok anyanyelven folyó középfokú oktatását szorgalmazó Apáczai művét tankönyvnek szánta. Könyvéről ő maga így nyilatkozott: "A magam és tanítványaim számára toldoztam ezt össze, nem mások számára." Az első magyar nyelvű ismerettár megjelentetése a szerzőt az igen szegényes magyar szaknyelv gazdagítására kényszerítette. Egyes szóképzései ma is elfogadhatók, például az azonosság (identitás), egynemű (homogén), középpont (punctum medium), súrlódás (frikció), hígság (liquor), egymértékűség (szimmetria). Erdélyben elsőként hirdette, hogy a természet kutatóinak jogában áll a gondolkodás és kételkedés. A megismerés folyamatával kapcsolatban haladó felfogást képviselt, amit az 1653-ban elhangzott székfoglaló beszédből vett idézet is tanúsít: "A tudás, a megismerés kiindulópontja, forrása az érzékelés, a tapasztalat, akárcsak Baconnél és Comeniusnál. A megismerés első foka a tapasztalat, amelynek adatait az értelemnek kell feldolgoznia. A fizikai tudományokat a matematika kell hogy megelőzze, mivel vele a természet minden jelensége kifejezhető." Az idézet két tényt tükröz. Apáczai adós maradt Baconnek, amikor a kísérletezés szavat nem használja. Ugyanakkor a kopernikuszi tanokat tagadó és a matematika szerepét lebecsülő Baconnel szemben Descartes oldalára állt.

Az enciklopédia címlapján egy Seneca idézet található: "Ha a régiek mindent fel is fedeztek volna, mindenkor új lesz mégis a mások által felfedezettek használata, tudása és rendszerezése." Az enciklopédiára ráillő idézettel Apáczai másokat is írásra buzdított. Az Apáczai hagyományokat leghívebben a gyulafehérvári főiskola szerepét átvevő, 1662-ben alapított nagyenyedi református kollégium ápolta. Kartéziánus tanárai közül legismertebb Pápai Pariz Ferenc, aki Bázelben szerzett orvosi képesítést és 1680 és 1717 között a kollégiumban természettant is tanított. Nagyenyedi tanárának, Enyedi Sámuelnek hatására lett a kartéziánus filozófia és a természettudományok elkötelezett híve. A heidelbergi tanulmányútja idejében írt, kartéziánus fizikát közvetítő, 1673-as keltezésű "Plenitudo vacui" (A vákuum telítettsége) című munkája kézirat alakjában maradt fenn. A kartéziánus tanok egy másik kimagasló erdélyi képviselője Köleséri Sámuel volt, aki Hollandiából teológiai, filozófiai és orvosi diplomával tért haza. Orvos és bányászati főfelügyelő minőségében jelentőset e területeken alkotott. De érdekelte a kartéziánus fizika is, amit 1681-ben (hollandiai tanulmányútja idejében) Leydenben kiadott, a fény természetével foglalkozó "Disputatio Mathematico Physica de Lumine" című kétrészes dolgozata is tanúsít. Köleséri az első magyar tudós, akit a londoni Royal Society (1729-ben) tagjai körébe fogadott.

A Sárospatakról 1671-ben elűzött tanárok új színt hoztak az erdélyi fizikába. Egy évi debreceni vendégeskedés után az üresen álló gyulafehérvári kollégiumban kaptak új otthont. Közülük Pósaházi János Comenius-tanítványt emeljük ki, aki haláláig (1686-ig) szolgálta Gyulafehérvárt. Fő művét, a "Philosophia naturalis" című első magyarországi fizikakönyvét 1667-ben, Sárospatakon adta ki. A könyv arra utal, hogy Pósaházi a kor élenjáró fizikusainak (Galilei és mások) műveit ismerte. A mű éles kritikai szelleméről is tanúskodik. Comeniustól a baconi empirizmus tiszteletét tanulta. De Baconnel ellentétben a kopernikuszi világkép híve volt. Erdélyben elsőként ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a kartéziánus fizika módosításra szorul. A világegyetemet folytonosan és hézagmentesen kitöltő "descartes-i" anyag helyébe az atomokat és vákuumot állította. Az Apáczain túlmutató felfogása követőre nem talált. Ex talán annak tulajdonítható, hogy a híres hitvitázóként számon tartott Pósaházi a descartes-i filozófia teológiai hatása ellen küzdött.

A Habsburg-birodalom központosító törekvései

1690-ben új korszak kezdődött Erdély történetében: Erdély a Habsburg-birodalom szerves részévé vált. A magyarság megosztását szolgálta az, hogy Erdélyt külön igazgatták, Kolozsvár székhellyel, ahol a Főkormányzószék (Gubernium) működött. A töröktől való laza függést egy viszonylag magas fokú szervezettséggel igazgatott birodalomba való integráció váltotta fel.

A hatalom a katolikus egyházat igyekezett elvesztett jogaikba visszaállítani. E folyamatba illett bele a jezsuita egyetem újjáélesztése, amelyik 1698-tól a rend feloszlatásáig, 1773-ig folyamatosan működött. Tevékenységét az eredetileg felekezetközinek szánt, de 1776-tól piarista kézbe került Mária Terézia-féle egyetem folytatta rövid ideig, mivel II. József az intézményt 1784-ben megfosztotta egyetemi rangjától. Időközben a középfokú iskolák megoszlásában is nagy változások történtek. A 18. század második felében Erdélyben 17 katolikus, 9 református, 2 unitárium és 19 evangélikus középiskola működött (ez utóbbiak nagy része Erdély szász lakosságát szolgálta).

A protestáns ifjak hátrányos helyzetükön külföldi tanulmányutakkal igyekeztek enyhíteni. Igyekezetüket azonban az 1764-es kormányintézkedés nagymértékben gátolta. (Mária Terézia birodalmát a francia és angol felvilágosodás "veszedelmes" és "kártékony" tanaitól akarta megóvni.) Különben a felekezetközi egyetem terve is azért hiúsult meg, mert a protestánsok számára két elfogadhatatlan követelést szabtak: a külföldi tanulmányutakról való lemondást és az intézményben a katolikus vezetés elfogadását. A protestáns tanárok egymástól elszigetelve, kollégiumokban meghúzódva, sokszor méltatlan mellőzések között fejthették ki munkásságukat. A protestáns kollégiumok közül kettő jutott vezető szerephez: a nagyenyedi Bethlen Kollégium és a marosvásárhelyi, amelyik miután 1718-ban befogadta a Gyulafehérvárról is menekülni kényszerült sárospataki tanárokat, főiskolai rangot nyert.

A katolikus egyetem esetében az állami beavatkozás ösztönzően hatott a fizika művelésére. A 18. század közepéig a katolikus iskolák mereven ragaszkodtak az arisztotelészi elvekhez, az azoktól való legcsekélyebb eltérést is az eretnekség vádjával illették. változást hozott az 1752-es uralkodói rendelet, amelynek alapján a Habsburg-birodalom területén működő egyetemeket a bécsi egyetem mintájára szervezték át. Az előrelépésben Maximilian Höll (Hell Miksa) is segített, aki rövid (1652 és 1655 közötti) kolozsvári működése alatt lakásán csillagdát állított fel és az intézetet a kísérleti fizika legszükségesebb eszközeivel felszerelte, ezzel is hangsúlyozván a kísérletezés fontosságát. 1757 után az egyetemen a Kopernikusz nevet is büntetlenül lehetett említeni, jóllehet művét csak 1835-ben törölték a tiltott könyvek jegyzékéből. Az arisztotelészi tanokhoz való merev ragaszkodást, az új fizika felé való nyitás váltotta fel. A bölcseleti tanfolyam második évfolyamán az általános, részleges és kísérleti részekre osztott fizika előadás keretében az egyenes és görbe vonalú mozgások, világrendszer, fénytan, hőtan, elektromosság, cseppfolyós testek tana című fejezeteket tanították. A jezsuita egyetem tanárai közül Fridvaldszky Jánost, a piarista egyetem tanárai közül Pállya Istvánt a fizika vonatkozásában csak tanárként említik (Fridvaldszky más területeken végzett úttörő munkásságot). A katolikus középiskolákban a fizika oktatását az 1777-ben kiadott "Ratio Educationis" és annak erdélyi változata, a "Norma Regia" (1780) szellemében újjászervezték. A fizika a fakultatív tárgyak között szerepelt, csak a század végén került a kötelező tárgyak sorába.

A 17. század végén és a 18. század első évtizedeiben a protestáns iskolákban is jelentkeztek dogmatikus elemek, mereven ragaszkodtak a kartéziánus elvekhez. Ezt a tényt tükrözi Szatmári Mihály marosvásárhelyi tanár 1719-ben kiadott kartéziánus szellemben írt, hiányt pótló latin nyelvű tankönyve. Előrelépést jelentett Tőke István nagyenyedi tanár 1736-ban Nagyszebenben megjelent latin nyelvű könyve. Könyvében elsőként kapcsolta egybe a fizika oktatását a kísérletekkel. Több, mint száz kísérletet bemutató munkájával Tőke Baconhez közeledett, de a kísérletekhez descartes-i magyarázatot fűzött. A newtoni fizikához való közeledés jelei is mutatkoztak. Nádudvari Sámuel marosvásárhelyi tanár 1730 és 1740 között lefordította

Christian Wolf több művét. A filozófus Wolf sokat tett a fizika új eredményeinek, köztük a newtoni elmélet népszerűsítéséért. A kolozsvári református kollégium tanárának, Pataki Sámuelnek 1760-as keltezésű kézirata is a newtoni fizika térhódítását tanúsítja. Kováts József nagyenyedi tanár 1774-ben németből latinra fordította G. Krüger "A természetfilozófia elemei" című könyvét, amelyben a kísérletek már newtoni magyarázatot kaptak. A könyv használata jelezte, hogy Erdélyben 1774 után a kartéziánus fizika háttérbe szorult és átadta helyét a newtoninak.

A református kollégiumok számára 1769-ben kiadott tantervben a fizika már a filozófiától elválasztott kötelező tárgyként szerepelt. Említésre méltó, hogy Fogarasi Pap József marosvásárhelyi tanár külföldi megméretésre is vállalkozott. Az erő fogalmának legtágabb értelmezéséről írt dolgozatával 1778-ban megnyerte a berlini Tudományos akadémia 50 arannyal jutalmazott pályázatát.

Az ébredés és megvalósítások kora

II. József központosító törekvései, amelynek a piarista egyetem is áldozatul esett, egyaránt érintették mind a katolikus, mind a protestáns iskolákat. Az erdélyi magyar tudományosság szempontjából legkárosabb az a szándéka volt, hogy az iskolákban a latint az államnyelvnek tekintett némettel cserélje fel. Célját nem tudta megvalósítani, mivel az új intézkedések ellenhatásaként erőre kaptak a nemzeti mozgalmak. Az ébredés első nagy eredménye volt, hogy 1840 körül megvalósulhatott Apáczai álma, a középiskolákban a természettudományokat magyar nyelven tanították. Miközben a hatalom intézkedései az erdélyi magyarság - katolikusok és protestánsok összefogását eredményezte, a hatalom ígérgetésekkel amelyeknek egy része egyetemalapításra vonatkozott sikerrel alkalmazta Erdély magyar, román és német lakosságának megosztását célzó politikáját.

Jóllehet 1784 és 1872 között Erdélynek nem volt egyeteme, a főiskolai ranggal működő erdélyi iskolák, a kolozsvári, marosvásárhelyi református kollégiumok, a kolozsvári római katolikus líceum, a kolozsvári unitárius kollégium és 1949-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégium jelentős eredményeket értek el. Ezekben az iskolákban a 6 osztályos gimnáziumi képzést egy két éves főiskolai tanfolyam egészítette ki. A főiskolai képzés feladatát általában külföldet járt professzorok látták el. Ezek közül kettőt emelünk ki, Bolyai Farkast és Méhes Sámuelt.

Bolyai Farkas jénai és göttingai tanulmányútját követően 1804 és 1851 között a marosvásárhelyi kollégium matematika, fizika és kémia professzora volt. Kétkötetes "Tentamen" című, 1832 és 1833-ban saját költségén kiadott művében a fizikus is talál új meglátásokat. Például elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy a nem-euklideszi geometriák létjogát a bolygók mozgásában mutatkozó rendellenességek vizsgálatával lehetne igazolni. Ma a bolygók mozgásában jelentkező perihélium-elmozdulás az általános relativitáselmélet leismertebb kísérleti támasza. 1834-ben jelentette meg "Az arithmeticanak, geometriának és physicának eleje" című tankönyvét. A Magyar Tudós Társaság 1832-ben tagjai körébe fogadta.

Méhes Sámuel 1809 és 1845 között a kolozsvári református kollégium matematika-fizika tanára volt. Kinevezése előtt három éven át Heidelbergben tanult. Két kéziratot hagyott hátra, melyeket saját költségén nyomtatásban is szeretett volna megjelentetni. Az első 1807-es keltezésű "Philosophiae Naturalis Methaphysica" című kéziratát nem fejezte be. A valamivel később íródott "Physica" című 300 oldalas munkája első részének a "Physica generalis", második részének a "Physica specialis" címet adta. Az egyetemi jegyzetek és más források alapján összeállított kézirat, a korabeli értékelés szerint, valamennyi magyar nyelvterületen megjelent fizikakönyvet felülmúlt mind terjedelemre, mind tudományos tartalomra nézve. Megjelenése esetén a munka a főiskolai tankönyv és a hasznos kézikönyv szerepét egyaránt betölthette volna. Méhes Sámuelt a Magyar Tudós Társaság 1836-ban levelező tagjává választotta.

Az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb személyisége Bolyai János. A geometria terén elért eredményeivel a fizikának is nagy szolgálatot tett, Ő és Lobacsevszkij tették meg az első lépést a modern gravitációelmélet kidolgozása felé. Ők adtak elsőként nem-euklideszi geometriára alapozó nem-newtoni gravitációs erőtörvényt. Az erdélyi társadalom nem volt érett Apáczai Csere János, a tanár példakép életében történő értékelésére. Ugyanez történt Bolyai Jánossal, a tudós mintaképpel. Egyszemélyes tudományos műhelyét kora nem tudta értékelni, számkivetett magános küzdőként halt-meg. Utolsó útjára a kötelező katonai kíséreten kívül hárman kísérték el. Az olaszok tudományos akadémiája fedezte fel számunkra 1869-ben, akkor, amikor a tudományos világ az új geometriát Lobacsevszkij nevéhez kötötte. A Magyar Tudós Társaság fő feladatának a magyar nyelv kiművelését tekintette és nem ismerte fel Bolyai János "új világának" jelentőségét. Döbrentei Gábor 1833-ban Bolyai Farkasnak a következőket írta: "...,fiadra a Kapitányra nézve is az a barátságos észrevételem van, hogy ha magyarul adja ki munkáját, lehet új helybeli tag is..." .

A 19. század első felében az egyetemalapítás feltételei kezdtek összeállni. Az Aranka György által 1793-ban alapított Erdélyi Nyelvművelő Társaság, a Döbrentei Gábor által 1814-ben Indított első tudományos igényű folyóirat, az Erdélyi Múzeum az erők összefogását szolgálta. A tudományt pártoló főurak által létesített könyvtárak, az 1798-ban Gyulafehérváron Batthyány Ignác által létesített, az 1811-ben Marosvásárhelyen Teleki Sámuel által alapított és az 1803-ban Bruchenthal Sámuel által Nagyszebenben alapított könyvtárak, tudományos műhelyek alapjait vetették meg. Eötvös József és Döbrentei Gábor 1848-ban már az egyetemnyitás lehetőségeit latolgatta. A szabadságharc bukása a tervet egy időre meghiúsította. A kiegyezés utána Mikó Imre által 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum Egyesület hathatós erkölcsi és anyagi támogatása és Eötvös József közbenjárása lehetővé tette azt, hogy Kolozsvár 1872-ben egyetemet kapjon.

Az 1872-es kapunyitástól az egyetem megszüntetéséig (1919-ig) eltelt 47 év tekinthető az erdélyi fizika fénykorának. Az egyetem elődeihez képest több szempontból is újat hozott. Az oktatás nyelve a magyar volt. Az állami egyetem egyenlő esélyeket biztosított az összes vallásfelekezeteknek. Az indulással járó nehézségek leküzdése után az egyetem a korszínvonalán álló oktatói és tudományos tevékenységet végzett. A tudományok gazdagítására vállalkozó egyetemen keresztül Erdély intézményesen is bekapcsolódott a világ tudományos hálózatába. A külön Matematikai és Természettudományi Kar létesítése a természettudományok jelentőségének elismerését jelentette (abban az időben Európában csak a tübingeni egyetemen működött egy ilyen kar). Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület által fenntartott tudományos folyóirat indult. A fizikusok lehetőséget kaptak arra, hogy szakosztály összejövetelein bemutatott dolgozataikat (1879 és 1905 között) az Orvos-természettudományi Értesítőben megjelentessék. Az egyetem fizikusai számos tanulmányt jelentettek meg a Mathematikai Természettudományi Értesítőben, a Mathematikai és Physikai Lapokban és a Műegyetemi Lapokban és tevékeny részt vállaltak a Mathematikai és Physikai Társulat munkájából. Mindez arra utal, hogy az Egyetem az országos folyóiratok és társulatok felé is nyitott volt.

Az egyetem két fizika tanszékkel indult, a kísérleti természettan és mennyiségtani természettan tanszékekkel. 1904-ben gyakorlati fizikai és elektrotechnikai tanszéket is létesítettek.

A kísérleti természettan első professzora, Abt Antal, tanulmányait Bécsben végezte és 1870-ben Jedlik Ányosnál doktorált. Haláláig (1902-ig) szolgálta a kolozsvári egyetemet. A kolozsvári mágnességtani iskola megteremtőjének tekinthető. Érdeklődése más aktuális problémákra is kiterjedt (földmágnességre, termoelektromosságra, szikrakisülésekre, hullámterjedésre). Kísérletekkel gazdagon tarkított előadásai népszerűek voltak. Külföldön közölt dolgozatai az Annalen der Physik, Annalen der Physik und Chemie, Central Zeitung für Mechanik und Optik című folyóiratokban jelentek meg. Mágnességtani dolgozataiból nyújtott válogatást az 1900-ban Párizsban megjelent könyve, Magyarra fordította Kohlrausch "Kísérleti természettan" című könyvét, a középiskolák számára tankönyvet írt, magyarra fordította és átdolgozta Kunzek Ágoston "Kísérleti természettan" című könyvét (a hét kiadást megért átdolgozás). (Utolsó kiadását 1891-ben román nyelvre is lefordították.) Munkájában Wagner Alajos, Egyed Mózes, Veress Vilmos, Fodor Ferenc és Pfeiffer Péter tanársegédek segítették. Utóda, Tangl Károly, Kolozsváron az Eötvös iskolát képviselte. Kolozsvári tartózkodása idejében (1903 és 1917 között) a víz-vékony platinaréteg rendszer esetében mérte a felületi feszültséget a rétegvastagság függvényében és a gázok dielektromos állandóját mérte magas nyomásokon. Eredményeit külföldön az Annalen der Physik közölte. Nagy szolgálatot tett a magyar fizikának azzal, hogy tanársegédként alkalmazta a heidelbergi egyetem elvégzése után, 1908-ban hazatérő Ortvay Rudolfot, aki 1911-ben nála doktorált. Tangl Károly figyelt fel (még egyetemi hallgató korában) Gyulai Zoltánra, akit 1912-ben tanársegédként alkalmazott. Figyelmét a fényelektromos jelenségekre irányította. A "Hallwachs-effektusról szelénen" című első Gyulai-dolgozat német nyelven a Zeitschrift fürPhysikben is megjelent. Gyulai Zoltánt 1914-ben katonai szolgálatra hívták be, fogságba esett, így 1919-ig nem térhetett haza. Ezért Tangl távozásakor 1917-ben, a tanszék vezetését másik munkatársa, Pogány Béla vette át, aki Kolozsváron a vékony fémrétegek elektromos vezetőképességét is optikai sajátosságait tanulmányozta a rétegvastagság függvényében. A Magyar Tudományos Akadémia Tangl Károlyt 1908-ban, Pogány Bélát 1918-ban levelező taggá választotta. Ortvay Rudolfot és Pogány Bélát a Deutsche Physikalische Gesellschaft tagjai körébe fogadta.

A mennyiségtani természettan tanszék tanári állását az egyetem indulásakor nem tudták betölteni. Két év múltán Kolozsvárra küldték a Heidelbergből hazatérő Réthy Mórt, aki 1884-ig képviselte a kolozsvári elméleti fizikát. Réthy nem képviselt egy saját tudományos irányzatot. Kolozsvári tartózkodása alatt munkássága a Szily-féle hőelmélethez, Frőhlich Izidor fénytani és Martin Lajos hidrodinamikai vizsgálataihoz kapcsolódott. Sokat tett a Bolyai-hagyományok ápolása terén. 1878-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta. Ő fedezte fel a kolozsvári egyetem számára Farkas Gyulát, akinek érkezéséi (1887 januárjáig) átmenetileg Vályi Gyula látta el a tanszék feladatait. Farkas Gyula 1887-től 1915-ig terjedő tevékenysége alatt európai szintre emelte a kolozsvári elméleti fizikát. Mind a matematika, mind a fizika terén kiválót alkotott. Új életre keltette az elfelejtett Fourier-féle mechanikai elvet. E vizsgálat a matematika szempontjából is értékes eredményekhez vezette. A lineáris egyenlőtlenségekkel kapcsolatos úgynevezett Farkas-tételt az optimalizálás elméletével foglalkozó matematikusok 1950 óta gyakran idézik. Két évvel a speciális relativitáselmélet megjelenése után, amikor sok neves tudományos központ az új elméletet még kétkedve fogadta, Farkas Gyula e tárgykörből egyetemi előadást tartott, majd a folytonos közegek relativisztikus elméletének megalapozói körébe lépett. Elsőként közelített modern alapon az entrópiafogalomhoz. A jegyzetkiadás terén is kiválót alkotott. Tizenkét előadási jegyzetéről tudunk (közülük egyesek több kiadást is megértek). A magyar tudomány nagy kárára ezek közül csak egy jelent meg nyomtatott alakban. Értékelt dolgozatokat jelentetett meg a Journal für Reine und Angewandte Mathematik, Physikalische Zeitschrift, Mathematische Annalen folyóiratokban. A Magyar Tudományos Akadémia 1898-ban levelező, 1914-ben rendes tagjai körébe fogadta. A Circolo Matematico di Palermo tagjává választotta, a Páduai Egyetem 1892-ben díszdoktorrá avatta. Dékáni és rektori megbízásait arra is felhasználta, hogy megnyerje az egyetem számára Schlesinger Lajost, Fejér Lipótot, Riesz Frigyest és Haar Alfrédot. Nála szerzett doktori címet a ma csak zeneszerzőként ismert Kacsóh Pongrác, de tanítványának tekinthette Ortvay Rudolfot, akit egyszemélyes tanszékén nem tudott alkalmazni. Farkas Ortvayt már 1910-ben kiszemelte utódjául. Lehetőséget nyújtottak számára, hogy 1912-től ösztöndíjasként néhány hónapot Zürichben Debye, majd két évet Münchenben Sommerfeld intézetében dolgozhasson. Az 1915-ben a tanszék irányításával megbízott Ortvay számára az 1919-ig terjedő rövid idő csak arra volt elég, hogy külföldi tapasztalatait az oktatás terén hasznosítsa.

1904-ben Pfeiffer Péter számára gyakorlati fizikai és elektrotechnikai tanszékeket létesítettek (ezzel jutalmazták az Abt Antal mellett 1884 és 1902 között végzett kiváló munkáját). A kiváló kísérletezőként számon tartott Pfeiffer Péter Kolozsváron az elektromágneses hullámok terjedésének vizsgálata terén ért el értékelt eredményeket. 1912-ben jelentette meg "A váltakozó áramok és elektromos hullámok kísérleti tana" című kőnyomatos jegyzetét.

A fentieken kívül említést érdemel két magántanár. Palágyi Menyhért 1904-ben nyert magántanári képesítést a természettudományok bölcseleti tana tárgyköréből. Ő már Minkowski előtt (1901-ben) használta a téridő fogalmat. Károly Iréneusz József 1906-ban nyert magántanári képesítést az elektromos sugárzás kísérleti tana tárgyköréből. 1895-ben (egyesek szerint Marconit is megelőzve) "drótnélküli telefonjával" morzejeleket tudott továbbítani nagyobb távolságra (a nagyváradi főgimnázium laboratóriumából a tíz kilométerre lévő peceszentmártoni premontrei rendházba). Kevéssel a röntgensugárzás felfedezése utána nagyváradi premontrei gimnáziumban gyógyítási célokat is szolgáló röntgenlaboratóriumot létesített, amelyik 1896. december 12-én kezdte el működését.

Az erdélyi magyar fizika nehéz évei

1919. május 12-én Schneller István rektort a három román zászlóaljjal körülvett egyetemi épületből távozásra kényszerítették. A magyar egyetem részleges megmentésére irányuló próbálkozások nem vezettek eredményre, 1921 őszén a remények teljesen szertefoszlottak. 1919 és 1940 között Kolozsváron román tannyelvű egyetem működött. A magyar egyetem hiányát középiskolai tanárok és az Erdélyi Múzeum Egyesület igyekeztek legalább részben pótolni. György Lajos ezt az időszakot a következőképpen értékelte: "Sok minden történt itt az elmúlt húsz esztendő alatt, csendben, sokszor rejtetten és a körülmények szabta okossággal, de mindig céltudatosan és lankadatlan szívóssággal, ami betölteni igyekezett az Egyetem kényszerű távozása után maradt szédítően tátongó űrt. Nem nyugodt munka volt ez, hanem hősi korszakokban illő rendkívüli küzdelem az anyagi nehézségekkel, a tudományos intézetek és eszközök nincstelenségével, a szellemi elszigeteltség tehetetlenségével, s nem utolsó sorban a szüntelen sajtóellenőrzéssel és a tudományos munka szabadságát gúzsba kötő ellenséges érzületű politikai magatartással."

Mindezeket a magam részéről csak négy ténnyel egészítem ki. Az I. Ferdinánd Tudományegyetem egyetlen magyar fizikust sem alkalmazott. A kolozsvári Egyetemi Könyvtár húsz év alatt 18 magyar folyóiratot szerzett be, azokat is hiányos évfolyamokkal és mindössze 125 magyarországi könyvet vásárolt 264 kötetben. Az Erdélyi Múzeum folyóirat 1936-ban Múzeum címmel jelent meg, mivel a hatóságok az erdélyi szó nyomdai használatát megtiltották. Az Erdélyi Múzeum Egyesület keretében húsz év alatt csak három, a fizikust közvetlenül érdeklő előadás hangzott el: a matematikus Antal Márk "Einstein és Bolyai", a fizikus Széll Kálmán "A kvantumelmélet és a Bohr-féle atomelmélet" és a kémikus Ruzitska Béla "Az atomelmélet újabb fejlődése" című előadása.

1940 őszén a Ferenc József Tudományegyetem hazatérhetett. Négy évre terjedő működése alatt a kísérleti fizika tanszék vezetője Gyulai Zoltán, az elméleti fizikai tanszék vezetője Gombás Pál volt. A Debrecenből érkező Gyulai Zoltán Kolozsváron egy kiürített intézetet talált. A munka elindításában a vele érkező Boros János, Medveczky László és 1941-től Tomka Pál segítette. A rendelkezésére álló szerény eszközökkel folytatta kristályfizikai vizsgálatait. A Szegedről érkező Gombás Pált munkájában Kozma Béla, Kónya Albert és 1942-tő1 Fényes Imre segítette. Gombás Pál Kolozsváron a statisztikus atommodell kérdésével foglalkozott. Első könyve, a "Bevezetés az atomfizikai többtestprobléma kvantummechanikai elméletébe" című munkája 1943-ban Kolozsváron jelent meg.

A megvalósítások mellett az egyetem puszta léte is nagy jelentőségű volt. Kolozsváron létezett egy magyar egyetem, amelyet nem lehetett az 1919-es módszerrel megszüntetni (bár erre kísérlet történt). A magyar egyetem még 15 évig folytathatta tevékenységét, az 1944/45-ös tanévben Kolozsvári Magyar Egyetem, 1945-től 1959-ig bolyai Tudományegyetem névvel.

Az 1944/45-ös tanév az átmenet és a várakozás éve volt. 1945. június 1-jétől az egyetem létét törvény biztosította, új épületekben új életet lehetett kezdeni. Lelkes és áldozatos munkával a kezdet nehézségein átlépve a munka bíztató eredményekkel indult. Az első nagy változást az egyetem életében az 1948-as tanügyi törvény hozta. A törvény súlyos károkat okozott a magyar iskolák életében. A két világháború között az egyházi iskolák alkották a középfokú magyar iskolahálózat immunrendszerét. Az iskolák államosítása a nagymúltú felekezeti iskolák felszámolását eredményezte. Az állami irányítás és ellenőrzés alá került iskolahálózatban divatossá váltak a kétnyelvű iskolák, amelyekben a magyar részleget folyamatosan elsorvasztották. Kolozsváron ma kevesebb magyar iskola van, mint a két világháború között. A Bolyai Egyetem is új helyzetbe került. Magyar állampolgárságú tanárait távozásra kényszerítették, az egyetem autonómiáját elveszítette, megszűnt az Acta Bolyaiana című tudományos kiadványa, az egyetem elveszítette a doktori cím adományozásának jogát. Ezzel a hatóságok megtették az első lépést az egyetem felszámolása terén. Az Erdélyi Múzeum Egyesületet 1950-ben beszüntették, Kolozsvár másik magyar tudományos folyóiratától, a Múzeumi Füzetektől megfosztották.

A Kísérleti Fizika Tanszék vezetője, Gyulai Zoltán 1947-ben, a Csillagászati Tanszék vezetője, Dezső Loránt 1948-ban, az Elméleti Fizikai Tanszék vezetője, Fényes Imre 1950 elején távozott. Az Elméleti Mechanika Tanszék vezetőjét, Vescan Teofilt 1950-ben Iaşiba (Jászvásárba) száműztek. Állíthatjuk, hogy az 1945 és' 1950 közötti időszakra esett a Bolyai Tudományegyetem fénykora. Ezekben az években tanárai olyan vizsgálatokat kezdtek el, amelyekre később a külföldi tudományosság is felfigyelt. Gyulai Zoltán Kolozsváron dolgozta ki a tűkristályok előállítására vonatkozó egyszerű és biztos módszerét. Fényes Imre az atomok hullámmechanikai és statisztikus elméletének kapcsolatával, a hullámmechanika stochasztikus értelmezésével, a termodinamika axiomatikus felépítésével kapcsolatban ért el eredményeket. Az 1948-ban kiadott "Az elméleti fizika alapjai" című kőnyomatos jegyzete Kolozsváron hosszú ideig nélkülözhetetlen segédeszköznek számított. Dezső Loránt napfizikai vizsgálatokat végzett. A romániai Vescan-féle relativitáselméleti iskola a Bolyai Egyetemről indult. Gyulai Zoltán László Tihamért és Heinrich Lászlót, Fényes Imre Gábos Zoltánt segítette a doktori cím elérésében.

Az első öt évet visszaesés követte. Az eltávozottak által kinevelt fiataloknak még nem volt annyi tapasztalata, hogy elődeiket teljes értékkel helyettesítsék. A középiskolákból toborzott tanároknak nem volt jártasságuk az egyetemi életben. A helyzetet súlyosbította a tudományos folyóiratok hiánya és a külföldi kapcsolattartás csaknem teljes lehetetlensége. Az akkori vezető román professzorok segítségére sem számíthattunk, hiszen ők, érthető módon, saját tanítványaikat támogatták. (Vescan Teofil mindent megtett, hogy rajtunk segítsen, de az ő lehetőségei is korlátozottak voltak.) A megfelelő szakmai kapcsolatok hiánya, az elszigeteltség nyomasztó érzése, a lemaradás elleni kilátástalannak látszó küzdelem bénítóan hatottak az önbizalomra. A nehézségek ellenére a Bolyai Egyetem romániai szinten bizonyított. Tanárai a helyi és országos szinten rendezett szakmai fórumokon nem maradtak le román kollégáiktól. Tanulmányokat közöltek romániai szakfolyóiratokban. A Bolyai Egyetem tanára jelentette meg 1959-ben (az Akadémiai Kiadó gondozásában) az első román nyelvű modern termodinamikai monográfiát. Továbbra is a fizika körében maradva említjük meg, hogy az ötvenes évek végén többen a külföldi megméretést is vállalták, László Tihamér, Kelemen Frigyes, Koch Ferenc, Weiszmann Endre, Gábos Zoltán neves külföldi folyóiratokban jelentettek meg dolgozatokat. Mindez azt tanúsítja, hogy a Bolyai Tudományegyetem 1959-ben történt megszüntetésének nem szakmai, hanem politikai okai voltak.

Hivatalos szóhasználattal 1959-ben a kolozsvári román és magyar egyetemek egyesítéséről beszéltek. A tények azonban azt tanúsították, hogy beolvasztásról volt szó. Csakhamar kezdetét vette a magyar nyelvű oktatás fokozatos és következetes elsorvasztása. Például 1961 és 1993 között csak román nyelvű elméleti fizikai előadásokat lehetett tartani. A megszüntetés évében a Bolyai Egyetem fizika tanszékein 19-en dolgoztak, 1989-re ez a szám 7-re apadt (ezek közül is négyen nyugdíjazás előtt álltak). A hallgatók számát illetően is nagy visszaesés jelentkezett. Az egyesítést követő tanévben a Babeş-Bolyai Egyetemnek 2062 magyar nemzetiségű hallgatója volt, ez a szám 1989-ben 661-re apadt.

Nem térünk ki az 1959 és 1989 közötti szakasz tudományos megvalósításainak ismertetésére, úgy gondolom, hogy ez tanítványaink feladata. A fizika szűk köréből kilépve csak néhány általános megállapításra szorítkozunk. A bezárkózásra, a külföldi kapcsolatok korlátozására irányuló, az alapkutatásokat megvető, a tudományos eredményeket államtitokként kezelő állampolitika a román és magyar tudományosságot egyaránt károsította. Magyar szempontból a helyzetet súlyosbította, hogy a romániai magyarságnak nem voltak tudományos egyesületei, és a Babes-Bolyai Egyetem az ország egyetemein, főiskoláin és kutatóintézeteiben elismert munkát végző magyar tanárok és kutatók összefogásának szerepét csak kismértékben tudta vállalni. A többségi közegben szétszóródott, egymástól elszakított magyar tudományművelők a szűkre szabott kedvezményekből (nemzetközi konferenciákon való részvételből, tanulmányutakból) is csak ritkán részesültek.

A tudományok magyar nemzetiségű művelői sohasem feledkeztek meg arról, hogy a romániai magyarság megbízottjai és képviselői és arról sem, hogy a többségi nemzet körében a magyar tudományt képviselik. Ezt tették akkor is, amikor különböző (részben érthető) okokból, az összmagyar elismerésre nem számíthattak. A magyar hallgatókat román nyelven tanító magyar tanárok a magyar tudományt szolgálták, amikor magyar nyelvű könyvek megjelentetésére vállalkoztak, amikor sok tehetséges hallgatót vezettek be a tudományos tevékenység műhelytitkaiba, de talán akkor is, amikor a magyar nyelven megjelenő folyóiratokat is felhasználták arra, hogy a tudomány eredményeit szélesebb körben ismertessék.

1990 a fordulat évének tekinthető. Bekövetkezett egy jó irányú elmozdulás, de az egyelőre csak ígéretes kezdetnek tekinthető.

1993 óta működnek magyar tannyelvű csoportok, de létüket törvény nem biztosítja. Magyar tagozatról nem beszélhetünk, hiszen a magyar szak kivételével más szakok nem élhetnek a tanszékalapítás jogával. Az Egyetem 20459 hallgatójának 22,49 százaléka (4602) magyar nemzetiségű. Ebből 3190 (15,59 %) részesül magyar nyelvű oktatásban. Szükségesnek mutatkozik a magyar felsőfokú iskolahálózat bővítése, mivel országos viszonylatban a százalékarány még az öt százalékot sem teszi ki, míg a hivatalos adatok szerint a romániai magyar lakosság az ország népességének 7,1 százalékát teszi ki; Előrelépést jelent az is, hogy az Erdélyi Múzeum Egyesület 1990 óta folytathatja a négy évtizeddel korábban erőszakkal megszakított tevékenységét és az Egyesület tudományos -kiadványai is megjelenhetnek. Hozzá szegődött az 1990-ben alapított Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság.

A továbblépés keskeny és göröngyös ösvényén a romániai magyar tudományművelők számára bátorítást jelent az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1990 óta vállalja az összmagyar tudományos törekvések támogatását. Ezt tanúsítja a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának 1996-ban történt létrehozása, a Domus Hungarica ösztöndíjrendszer, és több alapítvány tudományt is támogató tevékenysége. Bíztató kezdetnek tekinthető, hogy erdélyi fizikusok kutatásokat végezhetnek a debreceni ATOMKI-ban, a KFKI utódintézeteiben és Magyarország egyetemein. Így reményünk van arra; hogy az erdélyi magyar tudományosság (a fizika területén is) kilépve kényszerű elszigeteltségéből-talpra áll.

Irodalom

1. M. ZEMPLÉN JOLÁN: A magyarországi fizika története 1711-ig - Akadémiai kiadó, Budapest, 1951.
2. M. ZEMPLÉN JOLÁN: A magyárországi jvzika története a XVIII. században -Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964.
3. Fejezetek a magyar fizika elmúlt 100 esztendejéből (1891-1991) - Eötvös Loránd Fizikai Társulat kiadása, Budapest, 1992.
4. Erdély magyar egyeteme - Kolozsvár, 1941.
5. Százhuszonöt éve nyílt meg a kolozsvári Tudományegyetem, I., II. kötet - Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 1997.
6. 125 éves a kolozsvári egyetem - Komp. Press Kiadó, Kolozsvár, 1999.
7. Az Erdélyi Múzeum Egyesület háromnegyedszázados tudományos
működése 1859-1934 - Erdélyi Múzeum Egyesület kiadása, 1937.
8. Magyarok a természettudomány és technika történetében - Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár kiadása, Budapest, 1992.
9. Az erdélyi magyar felsőoktatás évszázadai - Bolyai Egyetem barátainak Egyesülete, Bolyai Egyetemért Alapítvány kiadása, Budapest, 1996.
10. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945-1959 - Bolyai Egyetem barátainak Egyesülete, Bolyai Egyetemért Alapítvány kiadása, Budapest, 1999.
11. CSETRI ELEK: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás 1800-ig - Erdélyi Gazda Kiadó, Kolozsvár, 1999.
12. TAVASZY SÁNDOR: Magyar tudományos törekvések Erdélyben - Erdélyi Múzeum 1 (1930) 215-230
13. BÍRÓ VENCEL: A kolozsvári jezsuita egyetem szervezete és építkezése a XVIII. században - Erdélyi Múzeum 50 (1945) 1-13
14. KRISTÓF GYÖRGY Erdély tudományos élete az abszolutizmus korában az Erdélyi Múzeum Egyesület megalakulásáig (1859) - Erdélyi Múzeum 9(1938) 210-221
15. GÁBOS ZOLTÁN: A Ferenc József Tudományegyetem természettudósai - Erdélyi Múzeum 59 (1997) 378-382
________________________
Elhangzott az MTA Külső Tagok Fórumán, 2000. május 10-én. Készült az OTKA program keretében.