Fizikai Szemle 2001/5-6. 146.o.

HEVESY GYÖRGY HAMVAINAK BÚCSÚZTATÁSA

Torvard C. Laurent
Svéd Királyi Tudományos Akadémia

Hevesy György, amikor az 1943. évi kémiai Nobel-díjat megkapta a Stockholmi Egyetemen dolgozott. Szeretném kifejezni a svéd tudományos közösség, amelyhez tartozott, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, amelynek tagja volt, a Nobel Alapítvány, a Nobel Kémiai Bizottság iránta érzett tiszteletét most, amikor hamvait abba az országba szállítják, ahol született és nevelkedett.

Hevesy György igazi nemzetközi tudós volt, felfedezéseit számos országban - Magyarországon, Németországban, Svájcban, Angliában, Ausztriában, Dániában és Svédországban - dolgozta ki. Nem szokatlan dolog, hogy mindegyik ország, ahol alkotott, magáénak vall egy Nobel-díjas tudóst. 1983-ban Svédország bélyegsorozatot bocsátott ki a kémiai Nobel-díjasok arcképével; ezek között volt Hevesy Györgyé is. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy Hevesy György Budapesten született, itt járt iskolába; a magyar társadalom - amely oly sok kiváló tudóst adott a világnak - formálta egyéniségét, illő tehát; hogy örök nyugalomra magyar földben helyezzék el.

Természetesen nem gyászoljuk azt, ki már 35 éve halott, de visszaidézzük eredményeit, mindazt amivel hozzájárult a következő generációk életéhez. Munkássága különösen nagy hatással volt a természettudományok, elsősorban a biokémia fejlődésére. Biokémikus vagyok, jól tudom, hogy mennyire fontosak az izotópok az alapkutatásban és a klinikai gyakorlatban. Ezt a technikát én a poliszacharidanyagcsere kutatásaimban használtam fel, de biztos vagyok benne, hogy izotóptechnika nélkül a biokémia még mindig gyerekcipőben járna. Persze, mint minden vívmányra, erre is igaz az, hogy ha nem Hevesy György fedezte volna fel, akkor felfedezte volna valaki más - ami nem jelenti azt, hogy emiatt kevésbé csodáljuk zsenialitását.

Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy Hevesy Györgyöt kollégaként tisztelhettem volna, de végzős hallgatóként találkoztam vele az ötvenes évek elején Stockholmban, a Karolinska Intézet Kémiai Tanszékén. Többször meglátogatta professzoromat, Einar Hammarstent, aki nagyon hamar felismerte az izotópos nyomjelzés óriási jelentőségét. Tanszékén jelentős mértékben fejlesztette a tömegspektrometriás technikát azért, hogy a deutériumot és ¹⁵N-t tartalmazó vegyületeket felhasználhassa a nukleinsav-anyagcsere tanulmányozására.

Amikor e beszéd megtartására felkértek, és Hevesyről szóló irodalmi anyagok után kutattam; azokat elolvasva sajnáltam igazán, hogy személyesen nem találkozhattam, nem beszélhettem vele, mert nagyon érdekes ember lehetett. Nagy asszociációs képessége tette lehetővé, hogy megfigyeléseinek eredményeiből egészen különleges gyakorlati következtetéseket tudjon levonni. Azt tapasztaltam; hogy ez a képesség nagyon sok magyar tudósban megtalálható; pályafutásom során számos magyar tudós gyakorolt rám jelentős hatást.

Meg kell ragadnom az alkalmat, hogy szóljak arról, milyen nagy mértékben vitték előre magyar tudósok a világ tudományát; ezen belül meg kell említenem a magyar és a svéd akadémiai közösség szoros kapcsolatait. Meglepő ez, hiszen Magyarország és Svédország kicsi országok, földrajzilag távol esnek egymástól; nyelvük között semmilyen hasonlóság nincs. Személyes életembe is belejátszottak a magyar-svéd kapcsolatok. Még iskolásfiú voltam, amikor apám tanszékén egy magyar tudóssal, Békésy Györggyel találkoztam, aki később megkapta az Orvosi Élettani Nobel-díjat. A Karolinska Intézetben is volt egy magyar témavezetőm: Balázs Endre. Stockholmban az első külföldi, akinek előadását hallgattam, Szent-Györgyi Albert volt. Az Uppsalai Egyetem tanszékére pályázva egy magyar volt a vetélytársam. Az uppsalai orvosi karon egyik legközelebbi munkatársam a Nobel-díjas Bárány Róbert fia, Ernst Bárány volt, Anders Bárány, az unoka a legjobb barátom lett. A kilencvenes években a svéd és a magyar Tudományos Akadémia kapcsolatainak keretében közeli ismeretségbe kerültem Kosáry Domokossal, később szoros munkakapcsolatokat alakítottam ki a vegyész Hargittai Istvánnal. Ezekből kitűnik, hogy sok szál kapcsolja össze a két tudományos közösség életét; meg vagyok győződve arról, hogy Hevesy György neve a két nemzet közötti szoros kapcsolat szimbólumaként fog fennmaradni.

Hevesy György 58 éve kapott Nobel-díjat. Az első díjakat 1901-ben ítélték oda, így idén ennek századik évfor- dulóját ünnepelhetjük, ami új jelentőséget ad a Nobel-díjjal jutalmazott felfedezéseknek. Decemberben kiállításokat, Nobel-szimpóziumot, nagy ünnepségeket rendeztünk. A Nobel Alapítvány minden kitüntetettjét ünnepeli, de a mai napot elsősorban Hevesy György emlékének szenteljük.

____________________________

Elhangzott Hevesy György újratemetésén, fordította Menczel György.