HUSZKA ERNŐNÉ FÁBIÁN ILONA 1907 - 2001

Ismét szegényebbek lettünk egy igazi pedagógus személyiséggel. Eltávozott a mindannyiunk által szeretve tisztelt Ila néni. A Kossuth-díj alapítása után 1953-ban kapta meg a matematika-fizika szakos tanárok között elsőként e kitüntetést kiváló szaktanári és szakmai-elméleti eredményeiért, valamint a gyakorló tanárjelöltek oktatása-nevelése terén végzett eredményes munkájáért. Szellemi társai voltak Vermes Miklós, Csekő Árpád, Kunfalvi Rezső, Öveges József, Kovács Mihály. Igazi oktató volt, lényéből áradt a nevelés, életcélja volt a fizika megszerettetése tanítványai körében, a Pestalozzi-féle elképzelés megvalósítása, a fizika nem tantárgyként való oktatása. Rávilágított már az egész kicsik körében is arra, amire most is törekszünk, hogy az élet megköveteli a fizika ismeretét. Nem tudunk eligazodni a világban, a napi életben, közvetlen környezetünkben a természettörvények ismerete nélkül. És erre nevelte, mint gyakorló tanárok vezetője a hallgatókat, a "kocákat", akiknek élmény volt az óráin részt venni. Magam is az első tanítási órákat az ő irányítása alatt kezdtem. Mint tanár, továbbképzési vezető száz és száz fizikaszakos tanárt irányított, adott tanácsokat részükre. Fizika nincs kísérletezés nélkül, hirdette és ő maga is számos kísérletet ötlött ki, fejlesztett tovább.

94 esztendős lett, megadatott neki, ami oly kevés tanárnak a rubindiploma is. Tanári pályája nem fejeződött be a nyugdíjazással. Az ízig-vérig pedagógust érdekelte tanítványai további sorsa, tanítványait mint saját gyermekeit szerette.

Hazulról hozta a tanítás és az iskola szeretetét, szülei is pedagógusok voltak. 1930-ban szerezte diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán és azóta folyamatosan oktatott különféle gimnáziumokban. Az Eötvös Társulat Mikola-díjával is az elsők között tüntette ki. Az OKTV verseny számos győztese osztályából került ki. Kutatómunkát is végzett, méréseket próbált ki, műszerek fejlesztésében vett részt. Tankönyveket, sőt kísérleti tankönyvet is írt. Sok fiatal barátja volt. Szerette az életet, jó humora volt, ami sok nehézségen átsegítette. Szerette a művészetet, festészetet, irodalmat. Sportolt, kirándulásokat vezetett. Több nyelven beszélt, német kollégákkal is dolgozott együtt. Élvezte az életet. Rendszeresen muzsikált férjével, családjával.

Búcsúztatták volt tanítványai, kollégái, akikkel mindvégig baráti kapcsolatot tartott.

Bármilyen hosszan is élt, a búcsúzás fájdalmas mindannyiunk számára. Példája maradandó. Teljesítette feladatát, amire szülei, tanárai nevelték, azt, hogy ismereteinket állandóan bővíteni kell.

_______________________