SIMONYI KÁROLY 1916 - 2001

Simonyi Károly a Budapesti Műszaki Egyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 2001. október 9-én elhunyt.

1916. október 18-án született Egyházasfaluban egy 10 gyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként. 10 éves koráig a falusi gyermekek életét élte. A falu plébánosa ismerte fel kiváló-képességeit és mindent megtett azért, hogy a gyerek továbbtanulhasson. Levelet írt a család már korábban Budapestre költözött és ott jómódban élő ágához tartozó tagjának, Simonyi-Semadam Sándornak, kérvén, hogy vállalja a tehetséges fiú iskoláztatását. Ő vállalta, ezzel elindult egy magasságokba emelkedő életpálya.

Középiskolai tanulmányai után a Budapesti Műegyetemen 1940-ben gépészmérnöki, egyidejűleg a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett.

1940-ben a Műegyetem Atomfizikai Tanszékének tanársegédje lett. A Tanszéket az Egyesült Izzólámpa Gyár alapította Bay Zoltán számára. Nem meglepő, hogy Simonyi Károly külső munkatársként bekapcsolódott a gyárban folyó radarfizika és technika kutatásokba. Ugyanakkor az Egyetemen elkezdték egy Cockroft-Walton-típusú kaszkádgenerátor építését. A fontos alkatrészeket beszerezték, de a háború megakadályozta a gyorsító elkészítését. Az alkatrészek azonban megmaradtak. Katonai szolgálat és hadifogság után ismét az Egyesült Izzólámpa Gyár Kutatólaboratóriumában dolgozott. Aktívan részt vett az 1946-ban világsikert aratott Föld-Hold radarkapcsolat megvalósításában.

1948-tól a Műegyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán egyetemi tanárként magfizikai laboratóriumot alapított, és munkatársaival együtt 1951-ben megépítette az első magyar récsecskegyorsítót, egy Van de Graaff generátort. Ma már talán legendaként hat az az igaz esemény, ahogy a gyorsító működését ellenőrizték. Technikai nehézségek miatt az ionforrást csak a gyorsító alsó részén tudták elhelyezni, a protonoknak felfelé, a nagyfeszültségen lévő gömb felé kellett gyorsulniuk. Simonyi professzor a mérőműszerrel együtt bemászott a gömbbe, elindították a gyorsítót, a felső gömbben levő céltárgyon a megfelelő feszültségnél megjelentek a magreakcióból származó gammasugarak, amelyeket a Simonyi professzor kezében lévő műszer regisztrált. Az első magyarországi gyorsító megépítéséért 1953-ban Kossuth-díjat kapott.

1952-ben Budapestre költözött és vezetésével megalakult a Központi Fizikai Kutató Intézet Atomfizikai Osztálya és a Műegyetem Elméleti Villamosságtan Tanszéke. Mindkét helyen maradandót alkotott.

A KFKI-ba nagyra törő tervekkel érkezett. Egyrészt felszállították Sopronból az első gyorsítót, amely átalakítások után S-1000 néven elektrongyorsítóként működött. (Ezt a gyorsítót a napokban helyezik el a Millenniumi Kiállítás csarnokában.) A Műegyetemen megőrzött alkatrészek segítségével megépült a kaszkádgenerátor (K-800 néven). Segítségével készült el az első gyorsítóra alapozott magfizikai mérés, amelynek eredményeit nemzetközi folyóiratban publikálták. Megkezdődött egy 4 millió voltos nyomás alatti modern Van de Graaff generátor építése is. A munkákat Simonyi munkatársakkal, jól szervezett műhellyel és egy kiváló mérnökkel, Mérey Imrével végezte.

Simonyi professzor egyéni tudományos munkássága ezután a fúziós energiatermelés elvi lehetőségei terén bontakozott ki, cikkeket írt a magneto-hidrodinamika lehetséges felhasználásáról. Ugyanakkor párhuzamosan oktatott a Műegyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékén. A tantárgy anyagát könyvekben foglalta össze. Az Elméleti Villamosságtan első kiadása 1952-ben, a Villamosságtan első kiadása 1954-ben jelent meg. Mindkét könyv és több további könyve nemzetközi szinten is rendkívüli sikereket ért el.

1955-ben a Szovjetunió megnyitotta békés célú magfizikai laboratóriumait, felajánlotta az akkori szocialista országoknak, hogy atomreaktort és ciklotront vásárolhatnak. Simonyi a KFKI igazgatóhelyetteseként, Jánossy Lajossal és Pál Lénárddal utazott a Szovjetunióba. Megtekinthettek több laboratóriumot. Az ország vezetése javaslatukra reaktor vásárlásáról döntött, amelyet 1959-ben helyeztek üzembe. Simonyi professzor úgy kívánt hozzájárulni a reaktortechnika magyarországi elterjedéséhez, hogy a szükséges ismereteket egy újabb könyvben foglalta össze. A politika azonban közbeszólt, a könyv sohasem jelent meg.

A lendületes munkát megszakította az 1956-ban kitört forradalom és szabadságharc. A KFKI Forradalmi Bizottsága elnökének választották. Ezért 1957-ben az intézet elhagyására kényszerült, jóllehet vezetése alatt a KFKI-ban semmiféle atrocitás nem történt: Simonyi személyesen garantálta a politikailag esetleg exponált kollégák teljes biztonságát. Mélyen humanista, emberszerető természete miatt nem is cselekedhetett volna másképpen. Mégis, ahogy ő kifejezte, megfagyott körülötte a levegő. 1957. december végén önként elhagyta a KFKI-t. Oda soha többé nem tért vissza, bár később többször hívták. Életének egy eredményes korszaka zárult le. Munkatársai, tanítványai mai napig is folytatják a magfizikai kutatásokat, amelyeket Simonyi professzor 5 év munkájával megalapozott.

Ettől kezdve minden erejét a mérnökök nevelésének, tanításának szentelte. Könyvei átdolgozott kiadásokban jelentek meg és újabb könyveket írt, példatárat szerkesztett. A politika az Egyetemen is utána nyúlt, tanszékvezetői pozícióját két ok miatt 1970-ig sikerült megőriznie. Elméleti Villamosságtan tankönyve nagy sikert aratott a Szovjetunióban is, valamint lelkes párttag hallgatói védték, amíg lehetett. 1971-ben megint megfagyott körülötte a levegő, ő a tanszékvezetésről történt lemondásával kitért az ellene irányuló támadások elől. Beosztott egyetemi tanárként oktatott tovább. 1989-ben vonult nyugalomba.

Egyetemi tanári korszakáról elmondhatjuk, hogy kiemelkedő tudós-tanár volt, aki négy évtizeden át alakította és művei révén ma is alakítja a magyar, az angol, a német, az orosz stb. villamosmérnök generációk szemléletét. A Villamosságtan - Elektronfizika - Elméleti Villamosságtan könyvtrilógia Európa szerte nagy hatást gyakorolt és gyakorol. Ha elméleti kutatásai eredményeit külön dolgozatokban is publikálta volna, akkor cikkeinek listája bizonyára nagyon hosszú lenne.

1971-ben kezdte meg a természettudományos és humán kultúra területével foglalkozó ismereteinek rendszerezését. Megkezdte kultúrtörténeti kutatásait, a humán és természettudományos kultúrák történetének egységes szemléletű tárgyalását. A két kultúrkört átívelő egyetemi előadásait "A fizika kultúrtörténete" című könyvvé fejlesztette, amely hatalmas szintézis, és hiányt pótol a magyar és a világirodalomban. A könyv nemcsak a természettudományokkal foglalkozók figyelmét Fordítja a humán kultúra felé, hanem sok humán műveltségű egyénnek is bemutatja a két kultúra lényegi egységét. "A fizika kultúrtörténete" című könyv három németnyelvű kiadásban jelent már meg, nemrég hagyta el a nyomdát a negyedik magyar átdolgozott kiadás. 2000-ben megjelent "A fizika kultúrtörténete" CD-ROM kiadása és 2001-ben "A magyar fizika kultúrtörténete a 19-ik században" című tanulmánya.

Simonyi Károly munkásságát végül elismerte a magyar állam (Állami díj, 1985, Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, 1997), a Műegyetem (díszdoktor), Tudományos Újságírók Kamarája (Az év tudósa, 1996, amely az oklevél mellett még azzal is járt, hogy egy csillagot neveztek el róla). 1998-ban Simonyi Károly munkásságát a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították. 2000 májusában a Magyar Tudományos Akadémia 175 éves fennállásának évében az Akadémia legnagyobb elismerését, az Akadémiai Aranyérmet kapta meg. Simonyi professzor egészségi állapota miatt nem tudott a Közgyűlésen személyesen részt venni. Az érmet nevében idősebb fia, Charles Simonyi, a Microsoft cég főmérnöke, a Word Processor megalkotója vette át. Simonyi professzor köszönetét hangszalagról hallgathattuk:

Charles Simonyi a Simonyi család nevében felajánlást tett. Ez az alapja a Charles Simonyi Kutatói Ösztöndíj rendszernek, amely az "Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért" keretében az Oktatási Minisztérium és Magyar Tudományos Akadémia egyetértésével működik.

Eredményekben különlegesen gazdag élet ért véget Simonyi professzor halálával. Sokan köszönhetünk neki mérhetetlenül sokat. E sorok írója is.

Keszthelyi Lajos
Szegedi Biológiai Központ

Villamosságtan - Akadémiai Kiadó, Budapest, az 1. kiadás két kötetben jelent meg, az első 1954-ben, a második 1957-ben, az 5. kiadás 1983-ban jelent meg
Elméleti Villamosságtan - Tankönyvkiadó, Budapest, Az 1. kiadás 1952-ben, a 11., átdolgozott kiadás 1991-ben jelent meg, a 12., átdolgozott kiadás 2000-ben ZOMBORY LÁSZLÓ társszerzőségével jelent meg
Elektronfizika - Tankönyvkiadó, Budapest, az 1. kiadás 1965-ben, az 5., javított kiadás 1987-ben jelent meg
Elméleti Villamosságtan Példatár - FODOR GYÖRGY és VÁGÓ ISTVÁN társszerzőségével, Tankönyvkiadó, Budapest, az 1. kiadás 1967-ben, a 4., javított kiadás 1989-ben jelent meg
Az Információtechnika Fizikai Alapjai - Elektronfizika - CSURGAY ÁRPÁD társszerzőségével, Mérnöktovábbképző Intézet, Budapest, 1997
A Fizika Kultúrtörténete - Gondolat Kiadó, Budapest 3 kiadásban: 1978, 1981, 1986, Akadémiai Kiadó, Budapest 4., átdolgozott kiadás A Fizika Kultúrtörténete - a kezdetektől a XX. század végéig (CD-ROM) - Teletrió Kft. - BioDigit Kft., Budapest, 2000.
Magyar-Kínai Elektrotechnikai Szótár-Tankönyvkiadó, 1962
A Magyarországi Fizika Kultúrtörténete. XIX. Század- Természettudományi Közlöny, 132. évf. 1. különszáma, 2001.

Idegen nyelven megjelent könyvei
Grundgesetze des Elektromagnetiscben Feldes - VEB Deutsches Verlag der Wissenschaften, Berlin, 1963
Physikalische Elektronik - B. G. Teubner Verlag, Stuttgart, 1972
Theoretische Elektrotechnik - 1.-9. Aufl. VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften, Berlin, 1966, 10. Aufl., Verlag Johann Ambrosius Barth, 1993
Foundation of Electrical Engineering - Pergamon Press, Oxford, 1964
Kulturgeschichte der Physik - Akadémiai Kiadó, Budapest - Urania Verlag, Leipzig 1990
Kulturgeschichte der Physik, von den Anfangen bis 1990 - 2.; durchges. und erg. Aufl. Verlag Harri Deutsch, Frankfurt am Main - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995, 3., durchges. Aufl. Verlag Harri Deutsch, Frankfurt am Main, 2001
Teoreticseszkaja Elektrotechnika - Izd. Mir, Moszkva, 1964
Fizicseszkaja Elektronika - Izd. Energija Moszkva, 1977
Elektrotehnica Teoretică-Editura Tehnică, Bucureşti, 1974