Fizikai Szemle 2001/11. 367.o.

KITÜNTETÉSEK

PÁL LÉNÁRD-nak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának a Paksi Atomerőmű részvénytársaság és az Arany János Közalapítvány a Tudományért Wigner Jenő szakkuratóriuma Wigner Jenő-díjat adományozott.

Az 1960-as évek elején indultak meg az összehangolt elméleti és kísérleti reaktorfizikai kutatások. Pál Lénárd sztochasztikus elméletet dolgozott ki a nukleáris láncreakció, a hasadási neutronszám ingadozás leírására, az általa levezetett generátorfüggvény-egyenlet ma Pál-Bell egyenlet néven ismert. Először 1958-ban a Nuovo Cimentoban publikálta, ezt kínai, japán, orosz, német, francia és angol nyelvre is lefordították. A hivatkozások száma meghaladja az ezret.

Pál Lénárd érdeklődése később a szilárdtestfizika felé fordult, a reaktornál ő indította meg a neutronfizikai kutatásokat. Munkatársaival az atomok mágneses szerkezetére vonatkozó új kísérleti tényeket tárt fel. Pál Lénárd hívására jöttek a KFKI-ba volt tanítványai, köztük Kroó Norbert és Mezei Ferenc, akik a neutronfizikai kutatások meghatározó személyiségeivé váltak. Az általa indított neutronfizikai iskola ma is eredményesen működik. 2001-ben a reaktornál üzembe helyezett hidegneutronforrás ma a legmodernebb ilyen eszköz Európában.

Pál Lénárd hosszú időn át töltött be vezető posztokat a KFKI-ban. Ebben az időszakban épült az első hazai tervezésű és építésű zéró teljesítményű reaktor (ZR-1, 1960). A ZR-5 rendszeren tervezték meg a Budapesti Műszaki Egyetem tanreaktorát. 1971-ben épült meg a ZR-6, amely pontos reaktorfizikai adatokat szolgáltatott az erőművi VVER reaktorok tervezéséhez és üzemeltetéséhez.

A Physical Review E 2000-ben közölte Pál Lénárd tanulmányát, melyben a hiszterézis általa kidolgozott, valószínűségelméleti módszerekre épített modelljét mutatta be. Évtizedeken át adott elő valószínűségszámítást az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus hallgatóinak. Tanári tapasztalatait is felhasználva írta meg "A valószínűségszámítás és a statisztika alapjai" című kétkötetes összefoglaló szakkönyvét, melyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg 1995-ben. Könyvében a matematikai igényességet és a fizikus szemléletmódot, a gyakorlati alkalmazhatóságot ötvözte. A könyvet haszonnal forgatják a fizikus hallgatók, kézikönyvként használják a fizikusok, továbbá biológusok, meteorológusok, vegyészek, mindenki, aki a valószínűségelméletet alkalmazni "kényszerül" és szeretné viszonylag gyorsan, de matematikailag igényesen elsajátítani a mérések kiértékeléséhez, elemzéséhez szükséges ismereteket.

SCHILLER RÓBERT, a 2001. évi Wigner Jenő-díj másik kitüntetettje, 1974-ben szerezte meg a kémiai tudomány doktora fokozatot az ionizáló sugárzások kémiai hatásaival kapcsolatos kutatásaiért. Értekezése a folyadékokban létrehozott felesleg-elektronokról szólt. Korábbi munkáiban az elektronok rekombinációja, lokalizációja és a dielektromos relaxáció közti összefüggésekkel foglalkozott, kimutatva, hogy poláris közegekben az állandó töltéssűrűségű (longitudinális) relaxációs idő szabja meg a folyamatok időtartamát (Nature, 1968). Később a termodinamikai fluktuációknak az elektrontranszportra gyakorolt hatását vizsgálta kísérleti és elméleti úton, és bebizonyította, hogy apoláros rendszerekben a fluktuációk vezérelte állapotváltozások alapján lehet az elektronok fizikai és kémiai tulajdonságait kvantitatíve leírni. Schiller Róbert sugárkémiai eredményeit gyakran idézi az irodalom.

A 70-es évek elejétől Schiller Róbert éveken át együttműködött a VEIKI-vel ioncserélő gyanták sugárállóságának vizsgálatában, reaktorfémek korróziójának mérésében, a reaktor primerköri hűtővizében kialakuló pH-viszonyok számításában. Hosszú ideig állt szerződéses kapcsolatban a NAÜ-vel a kiégett fűtőelemtárolókban fellépő korrózió mértékének kísérleti meghatározása témában. Méréseiket a csillebérci kísérleti reaktor fűtőelem-tárolójában végezték: vezetőképességi és elektrokémiai zajmérések segítségével meghatározták az alumíniumtokok korróziós viszonyait és előiratot ajánlottak a tároló vizének kezelésére.

A 70-es évek végén induló OKKFT programok keretében kezdte meg a paksi reaktorok rozsdamentes acél anyagainak komplex korróziós vizsgálatát. A Schiller Róbert által vezetett csoport autoklávos előkezelések után elektrokémia, fotoelektrokémiai, Mössbauer- és Auger-spektroszkópiai méréseket végezve határozta meg a védő oxid-rétegek kialakulásának sebességét a réteg minőségét az előkezelés és a (szimulált) üzemi paraméterek függvényében.

Ezeket a munkákat az utóbbi két évben kiterjesztette a fűtőelemek tokozására szolgáló Zr-ötvözetekre is. Kidolgoztak és szabadalmaztattak egy optikai szondát a primer köri hőcserélő csövek falán keletkező korróziós rétegek mérésére.

Oktatómunkát az ELTE-n címzetes egyetemi tanárként és a BMGE-n egyetemi magántanárként végez.

A véletlen úgy hozta, hogy a háború után a magyar fizikusok közül Hoffmann Tibornak és nekem volt szerencsém először találkozni Wigner Jenővel. Talán még vannak, akik emlékeznek arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1955-ben rendezte meg az első nemzetközi konferenciát a nukleáris energia békés célokra történő felhasználásáról Genfben, Svájc egyik legszebb városában.

A találkozás első percei után Wigner első kérdése az volt, ismerik-e még Magyarországon Karinthy Frigyes nevét. Az "Így írtok ti" egyik legkedvesebb könyvem, mondtam, és megemlítettem, hogy fia, Ferenc sikeres magyar író, akinek "Budapesti Tavasz" című könyve nagy tetszést aratott. Fizikáról, a neutron transzportegyenletről szerettem volna beszélgetni, de Wigner professzort elsősorban a háború utáni magyar élet érdekelte. Tudni akarta, játszák-e Bartók műveit, és hogy tetszett-e Yehudi Menuhin budapesti hangversenye a magyar közönségnek.

Nagyon meglepett őszinte, baráti érdeklődése Magyarország iránt. Megkérdeztem, nem jönne-e látogatóba volt hazájába. "Szívesen, de most nem mehetek, hiszen az Egyesült Államok Elnökének tudományos tanácsadója vagyok" - válaszolta - "Talán majd később." Erre a megígért látogatásra később valóban többször is sor került. Megtiszteltetés volt számomra, hogy első látogatásakor a KFKI-ban én mutathattam meg, hogy mit csinálunk.

A másik ok, amiért nagyon örülök a Wigner Jenő Díjnak, az teljesen szubjektív: fiatalságom éveire emlékeztet. Harminc éves voltam, amikor megbíztak a kutató reaktor telepítésének és a hozzákapcsolódó tudományos programnak az irányításával. Élénken él még emlékezetemben az a márciusi éjszaka, 1959-ben, amikor először valósult meg Magyarországon önmagát fenntartó nukleáris láncreakció; azaz, egyszerűbben szólva, amikor először lett kritikus a KFKI kutató reaktora. Előttem van, amint kedves barátom és munkatársam, Szabó Ferenc "milliméterpapíron" ábrázolja minden egyes behelyezett fűtőelem-köteg után a neutron-detektor "beütésszámának reciprokát". Az utolsó néhány pontra rajzolt egyenes és a vízszintes tengely metszéspontja már jelezte, hogy a rendszer közel van a kritikus állapothoz. Szívós Károly mérnök kollégám éppen egy újabb fűtőelem-köteget kezdett behelyezni a reaktortartályba, amikor észrevettük, hogy a detektorok kattogása egyre gyorsabbá válik, jelezvén, hogy a rendszer enyhén szuperkritikus állapotba került.

A kutató reaktor jól bevált, biztonságosan működött, sok hasznot hozott, majd 1986 és 1990 között újjáépült, s ma is Európa egyik számontartott neutronforrása. Köszönhető ez - többek között - munkatársaimnak, a már említetteken kívül Gyimesi Zoltánnak, Verle Győzőnek, Pallagi Dezsőnek és még sorolhatnám a neveket, akik mindenkitől gondos, pontos munkát követeltek, s akik a beépítésre kerülő szerkezetek minőségének alapos ellenőrzését akkor is megkövetelték, ha az konfliktusokkal járt.

A neutronfizikai kutatások elindításában Jánossy Lajos volt tanítványai: Ádám András, Kiss Dezső és Nagy László szegődtek mellém. Sajnos, ma már egyikőjükkel sem szoríthatok kezet, mert nem élnek. A neutronokkal végezhető mágneses szerkezetkutatásokban Krén Emil jeleskedett, akit Szabó Pál invitált a KFKI-ba. A magkémiai, illetve az uránkémiai kutatások megszervezésére annak idején Kiss Istvánt és Szabó Eleket hívtam az Intézetbe, akik nagyszerű munkát végeztek. Örömmel tölt el, hogy most kapott Wigner Jenő-díjat Schiller Róbert is, aki Kiss István munkatársaként kezdett dolgozni a KFKI-ban, és szép sikereket ért el a fizikai kémia számos területén.

Köszönöm a Wigner Díjat, köszönöm ezt a fogadást, és hadd fejezzem be mondókámat Dsida Jenő átköltött sorával:

Az MTA 2001. november 5-i közgyűlésen kitüntetések átadására került sor. Az MTA elnöke adta át az Arany János Közalapítvány a Tudományért díjait.

Az Arany János Közalapítvány a Tudományért kuratóriuma kimagasló tudományos eredményeiért, valamint iskolateremtő tevékenységéért és a tudományos utánpótlás nevelése terén végzett kiemelkedő munkájáért közalapítványi nagydíjban részesítette: SZÉPFALUSY PÉTER-t, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját.

Szépfalusy Péter a magyar fizikus közösség egyik meghatározó személyisége. A statisztikus fizikát az ő fáradhatatlan kutató-, nevelő-szervező munkája tette a hazai fizika markáns és aktív területévé. Az általa szervezett iskolákból nemzedékek ismerték meg az éppen felfutóban lévő fontos témaköröket, köztük a fázisátalakulások és kritikus jelenségek megértésében bekövetkezett áttörést, majd a káoszt, mint fizikai jelenségkör megjelenéseit. Tanítványoktól nemzetközi hírű kutatókig ívelő társszerzői gárdával folytatott szakadatlan intenzív kutatómunkájából kiemelkedik a dinamikai skálatörvények felismerésében való közreműködése, amelyről számos tankönyvben található említés. Az ELTE oktatójaként előadások megtartása és fejlesztése mellett személyes tanítványok sorát nevelte a terület vezető kutatóivá. Megalapította és sokáig vezette az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Statisztikus Fizikai Szakcsoportját, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikus Fizikai Bizottságát. Jelenleg kutatási területe a csapdázott atomok Bose-Einstein-kondenzációja, amelyben ma is több nemzetközi projektet kordinál. Elismertségét rangos díjak és szerkesztőbizottsági tagságok jelzik.

Az Ericsson Magyarország, a Graphisoft és a Richter Gedeon csúcstechnikai vállalatok vezetői ezévben létrehozták a Rátz tanár úr életmű-díjat, ezzel is elismervén a magvar matematikai és természettudományos oktatás eredményeit, fontosságát a jövő gazdaságát meghatározó csúcstechnikai fejlődésben. A díj összege fejenként egymillió forint. A díjra pályázni lehetett. A díjak odaítéléséről egy zsűri döntött, amelyben a fizikát Kroó Norbert képviselte.

A díjakat első alkalommal 2001. november 19-én ünnepélyes külsőségek közt a Thália Színházban osztották ki. A díszhelyen Rátz László tanítványának, Wigner Jenőnek leánya, Márta, és unokája, Mária ült. Az ünnepélyt Vizy E. Szilveszter, az MTA alelnöke nyitotta meg. Felszólalt Kroó Norbert, a díjat odaítélő zsűri elnöke, továbbá az alapító vállalatok vezetői. Ezévben a következők kaptak Rátz László életmű-díjat:

HOBINKA ILDIKÓ a budapesti Szent István Gimnázium, majd a Fazekas Mihály Gyakorlógimnázium kémiatanára. Négy tankönyv szerzője. Az OKTV-n öt tanítványa nyert díjat. Tanítványaival aktívan - nemzetközi együttműködésben - tanulmányozza a savas esőket.

HOLICS LÁSZLÓ, a budapesti Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium fizikatanára 1931-ben született Salgótarjánban. 1959 óta tanított a Czukor utcában. Több tanítványa lett nemzetközileg is elismert fizikus. A Nemzetközi Fizikai Diákolimpiákon négyen, az OKTV-n hatan, az Eötvös Versenyen öten nyertek I-II-III. díjakat. A KöMaL alapítása óta szerkesztőségi tag. Vermes Miklós elhunyta óta az OKTV fizikai bizottságának elnöke. Elterjedt fizikatankönyvet írt, részt vett a fizikaoktatás reformjában, az Eötvös Társulat vezetésében.

KŐVÁRI KÁROLY a budapesti Kossuth Lajos Gimnáziumban, majd a Fazekas Mihály Gyakorlógimnáziumban tanított matematikát, jelenleg a váci Piarista Gimnáziumban tanít és annak igazgatója. Húsz tanítványa nyert díjat a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián, az OKTV-n. Több tanítványa professzor itthon és Amerikában. Alelnöke volt a Bolyai Társulatnak.

Az első díjkiosztó ünnep Marx Györgynek, az Eötvös Társulat tiszteletbeli elnökének szavaival zárult:

Köszönjük az Ericsson, Graphisoft, Richter Gedeon vállalatoknak ezt az ünnepet, amelyen most a csúcstechnika hazai zászlóvivői felidézik előttünk RÁTZ LÁSZLÓ, MIKOLA SÁNDOR, RENNER JÁNOS szellemét, hogy bevezessenek a 21. századba. És 70. születése napján külön is üdvözlöm Holics László tanár urat, aki szintén kiválóságokat nevelt hazánknak

2001. november 17-én, a Főváros Napján a Városháza dísztermében kitüntetéseket adott át Demszky Gábor főpolgármester. Hatan kaptak "Pro Urbe Budapest" díjat, köztük MARX GYÖRGY fizikus "nemzetközi hírű tudományos munkásságáért, nemzedékek érdekében kifejtett oktatói tevékenységéért." Huszonhatan kaptak ugyanekkor "Budapestért Díjat", többek között CSÁNYI VILMOS biológus és TÉTÉNYI PÁL kémikus.

A Kijevi Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetem alapításának 167. évfordulója alkalmából CSIKAI GYULA professzort tudományos eredményeiért, nemzetközi tudománypolitikai aktivitásának és a közös ukrán-magyar kutatásoknak elismeréseképpen egyedüliként az egyetem díszdoktorává avatták. Az egyetem vezetőin kívül jelen volt többek között a miniszterelnök, a kutatási és oktatási miniszter és Kijev főpolgármestere.

A 2000. évi Ferenczi-díjakat KÁNTOR ZOLTÁN, a szegedi MTA Lézerfizikai Kutatócsoport főmunkatársa, a József Attila Tudományegyetem oktatója és MAÁK PÁL ANDOR, a Budapesti Műszaki és Gazdaságudományi Egyetem Természettudományi Kar Atomfizikai Tanszékének munkatársa kapta.

A 2001. évi Ferenczi-díjakakat november 12-én a következők kapták: KISS GÁBOR, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem adjunktusa és FŰRÉSZ GÁBOR, a Szegedi Tudományegyetem ötödéves csillagász hallgatója.

A Ferenczi-díj Kuratóriuma megrendüléssel közli, hogy az elmúlt hónapban a díjat alapító Ferenczi Istvánné, aki Ferenczi Györgynek, társulatunk egykori főtitkárának volt az édesanyja, hosszas szenvedés után meghalt. Tőle szeretettel és tisztelettel búcsúzunk.

Brüsszelben 2001. október 8-án vette át a Heinrich Mandel-díjat SZÉCSÉNYI ZSOLT, a Paksi Atomerőmű Rt. reaktorfizikusa a hőtechnikai paraméterek számítási bizonytalanságának meghatározásáért.

2001. november 8-án immár harmadik alkalommal adták át a középiskolai matematika- és fizikatanárok munkájának elismerésére alapított Ericsson-díjakat a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Az Ericsson Magyarország Kft. Kutatási-fejlesztési Igazgatósága 1999-ben kétféle díjat alapított általános- és középiskolai matematika és fizika tanárok részére. A díjakat a MATFUND Középiskolai Matematikai és Fizikai Alapítvány Kuratóriuma ítéli oda a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Ericsson-díj bizottságainak ajánlása alapján.

Az "Ericsson a matematika és fizika tehetségeinek gondozásáért" díj

Négy matematika- és négy fizikatanár részére egyenként 200000 Ft-tal járó díj, melyet olyan tanárok kaphatnak, akiknek tanítványai országos és nemzetközi versenyeken helyezést értek el.

ÁCS KATALIN (Budapest, Scheiber Sándor Általános Iskola és Gimnázium),

BENEDEK ILONA (Budapest, Szilágyi Erzsébet Gimnázium),

MARCZIS GYÖRGY (Gyula, Erkel Ferenc Gimnázium),

PÁSZTORNÉ WINTER ERIKA (Gesztely, Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola);

LÉVAINÉ KOVÁCS RÓZA (Karcag, Kovács Mihály Általános Iskola),

KISS MIKLÓS (Gyöngyös, Berze Nagy János Gimnázium).

Az Ericsson folyamatos technológiai vezető szerepe révén formálja a mobil és széles sávú internetes kommunikáció jövőjét. Több mint 140 országban kínál innovatív megoldásokat, ezzel támogatva a világ leghatékonyabb kommunikációs vállalatainak létrehozását. További információ található a következő címen: www.ericsson.com/press.