Jan Nilsson
Svéd Királyi Tudományos Akadémia
a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja

Most, decemberben azon 700 kiválóság közül, akik a 20. században megkapták a Nobel-díjat, 160-an eljönnek autón, vonaton vagy repülőn Stockholmba, hogy megünnepeljék a Nobel-díj centenáriumát. Ez a találkozó napjaink fényes elméinek ragyogó találkozója lesz, akik azért jönnek össze, hogy kifejezzék tiszteletüket és köszönetüket egy ember, Nobel Alfréd emléke előtt. Hát ki volt Nobel Alfréd?

Mérnök, átlagos testmagasság, barna haj, ovális arc, tiszta tekintet, kék szemek - ahogy a Stockholmi Rendőrség feljegyzése leírta, amikor 1863-ban útlevélért folyamodott.

Alfréd Nobel 1833. október 21-én született Stockholmban. Édesapja, Immanuel Nobel (1801-1872) építész-konstruktőr volt, aki a mérnöki szakmát "munka közben" tanulta ki. Édesanyja, Andriette Nobel (Ahsell) jómódú családból származott. Az édesapa azonban tönkrement (1837), és hitelezői elől Szentpétervárra menekült, családját Stockholmban hagyva. Ott az anya kis fűszerüzletének bevételéből nevelte gyermekeit öt éven át, míg a család Szentpéterváron újra összegyűlt (1842). Az apa ott sikeres gépgyárat létesített, így jómódban éltek együtt. Alfrédot nem küldték iskolába, hanem házitanítók nevelték, akiket a "tudományos proletáriátusból" verbuváltak, például professzorok tanították matematikára és fizikára. Alfréd 17 éves korára folyékonyan beszélt svédül, oroszul, angolul, németül, franciául. Járatos volt már a filozófiában, irodalomban és a természettudományokban. Legjobban a kémia érdekelte. Apja Londonba és Amerikába küldte tanulmányútra. Két évig Párizsban a híres vegyész, T. J. Pelouze laboratóriumában dolgozott (1850-1852). Ott Alfréd egy újonnan szintetizált fantasztikus folyadékkal ismerkedett meg, a nitroglicerinnel, amit nemrég az olasz vegyész, Ascanio Sobrero fedezett fel (1847), és ami megragadta Alfréd fantáziáját. A tanulmányutak után Alfréd és testvérei, Emil, Robert és Ludwig apjuk vállalatánál dolgoztak.

Immanuel Nobelnek jól jövedelmezett a fegyverszállítás a Krími Háború (1853-1856) során, de a háború után üzlete lehanyatlott és ő újra tönkrement. Ekkor Immanuel Nobel két fiával, Alfréddel és Emillel visszatértek Stockholmba. Robert és Ludwig Oroszországban maradt, ott olajvállalkozásokba fogtak, és hamar meggazdagodtak.

Stockholmban Alfréd Nobelt a nitroglicerin foglalkoztatta. Ez erős és veszélyes robbanóanyag volt, mert a folyadék robbanását nehéz volt kontrollálni. Alfréd detonátort keresett (1863), de egy véletlen robbanás megölte öccsét, Emilt és másik négy embert. Alfréd a folyadékból adalékanyaggal pasztát csinált és azt, mint dinamitot szabadalmaztatta (1867). Veszélyessége miatt Stockholmban nem engedélyezték a dinamit gyártását. Gyártására Alfréd 20 országban 90 vállalatot hoztak létre. Az útépítések, alagútépítések (Szent Gotthard alagút) munkálatai során alkalmazott dinamitból tekintélyes bevétel származott. Szüntelenül utazó feltaláló és vállalkozó életét élte. Sok erőfeszítésébe került, hogy szabadalmát megvédje és érvényesítse. Párizs belvárosában volt háza. Később dél-re, San Remóba költözött. Stockholmban is volt egy lakása, ahová nyaralni járt.

Szélütés következtében San Remóban halt meg 1896. december 10-én. Hagyatékát - akkori árfolyamon - 9 millió dollárra becsülték. Saját kézzel írt végrendeletében vagyona egy részét rokonaira hagyta. Másik részéből - annak kamataiból - létesítette a Nobel-díj alapítványát. A díj feltételeire egy meglehetősen általános fogalmazást adott. Így még az sem volt egyértelmű, hogy a díjazást melyik ország intézze. A végrendelet végrehajtását két fiatal mérnökére bízta. Bírósági eljárások után Svédország lett a Nobel Alapítvány kezelője.

Ezután határozni kellett, hogyan döntsenek a díjak odaítéléséről. Voltak olyan hangok, hogy hazafiatlan cselekvés lenne nem-svédeknek is adni díjat. (Akkor még a királynak is ez volt a véleménye.) Így történt, hogy az első díjakat csak 1901-ben osztották ki.

A Nobel Alapítvány egyedüli feladata, hogy a hagyatékot kezelje, jó befektetésekkel biztosítsa annak értékállóságát. Kezdetben csak állami vállalkozásokba fektethették be, mert azokat tekintették biztosnak, de ez nagyon alacsonyan kamatozott, ami a díjak reálértékének csökkenését eredményezte. A megkötést csak az 1950-es években enyhítették. A fizikai és kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia egy-egy öttagú bizottsága javasolja, a javaslatról az Akadémia fizikai, illetve kémiai osztályának tagjai mondanak véleményt, majd az Akadémia szavaz. Az élettani-orvosi díjról hasonló módon határoz a stockholmi Karolinska Intézet. A jelöléseket az előző télen világszerte szétküldött levelek címzettjei tehetik meg. A fizikai díjra például évente mintegy 1500 személytől kérnek javaslatot. A megkérdezettek közt van minden korábbi fizikai Nobel-díjas is. Évente 300-400 válasz szokott beérkezni a világ minden tájáról. (Van, aki saját magát javasolja Nobel-díjra, de az ilyen önjelölés érvénytelennek számít.) A válasz beérkezési határideje február 1. Senki olyan nem kaphat Nobel-díjat, akit abban az évben nem javasoltak. (Korábbi években történt jelölés nem számít.) Minden számba jöhető felfedezést szakértők egy kis csoportja értékel. Ez a csoport külső szakemberek véleményét is megkérdezheti. (Tehát nem csak azok száma számít, akik egy felfedezést díjra jelölnek.) A szakértői véleményezés a nyár elejére fejeződik be. Ekkor tesznek jelentést a szakmai díjbizottságnak, amelyik augusztusra alakítja ki álláspontját. Egy vagy esetleg két jelöltet neveznek meg, a nevek a Fizikai, illetve Kémiai Osztály javaslataként kerülnek a teljes Akadémia plénuma elé, amely szavazással dönt. Ezután az Akadémia főtitkára telefonhoz megy, és a döntésről értesíti a díjazottakat. Földünk egyes részeire ez az értesítés nem a legalkalmasabb napszakban érkezik, az értesítettek mégsem szoktak panaszkodni. Hát ez a formális eljárás.

A díjat Alfréd Nobel halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki. 1901-ben, a díjak első kiosztásakor csak a koronaherceg jelent meg. Ez a király részéről egy csendes demonstrációja volt annak, hogy neki nem tetszett a díj internacionális jellege. Helyszín manapság a stockholmi városháza. A díjjal aranyérem és egyedi tervezésű díszes diploma jár. A díjjal járó összeget máskor, szűkebb körben adják át. Az első időben a díj összege 150 000 (akkori) svéd korona volt, ami a Francia Akadémia évi költségvetésének duplája, egy professzor 30 évi fizetésének felelt meg. A díj egyik célja épp a legkiválóbb tudósok mentesítése a mindennapi anyagi gondoktól, hogy több időt szentelhessenek a tudományos kutatásnak. Ma a díj összege tízmillió svéd korona (közel egymillió dollár).

Nagyon érdekes évente olvasni az egyes jelöléseket és véleményezéseket, hiszen az arról tudósít, hogy mi történik a tudomány világában a fizika különböző területein. Ezek az iratok 50 évre titkosítva vannak. (Az első időszakban a titkosítást még véglegesnek szánták.) Az ötven év után nyilvánossá váló iratokat sok tudománytörténész tanulmányozza. Érdekes diszkussziók folynak utólag, hogy egyesek miért kaptak Nobel-díjat, mások miért nem.

A díjasok kiválasztása kezdettől fogva nemzetközi jellegű volt. Sok szó esik arról, hogy honnan valók a díjazottak. Itt szóba jön a díjazáskor elfoglalt munkahely, az egyetem, az iskola, a szülőhaza. Amerikai egyetemek azzal szoktak büszkélkedni, hogy hány Nobel-díjasuk van, de ha mindezeket összeadjuk, háromszor akkora szám jön ki, mint amennyi fizikai Nobel-díjat egyáltalán kiadtak.

Idézzünk fel néhány magyar Nobel-díjast. (Ez is kiválasztás kérdése, mutathatnék kevesebbet és mutathatnék többet.) Fizikában Wigner és Gábor. Kémiában Hevesy, Zsigmondy, Polányi, Oláh. ÉIettudományban Bárány, Békésy, Szent-Györgyi. Később a Svéd Nemzeti Bank Alfréd Nobel emlékére alapította a közgazdaságtudományi díjat, amit Harsányi János is megkapott. (Nobel utódai ma is tiltakoznak az ellen, hogy a közgazdasági díjat a Nobel-díjakkal együtt, egyszerre adják át, szerintük közgazdasági díj nem egyezett Nobel filozófiájával.) Áttekintve az eddigi díjazottakat mondhatjuk, hogy (különösen korábban) Közép-Európa aránylag nagyon jól volt képviselve. Ez azt a tényt fejezi ki, hogy a 20. század első évtizedeiben a természettudományt főleg Európa csinálta. A helyzet azonban változik. A 2. Világháború alatt és után sok európai tudós ment Amerikába. Jelenleg erős tendencia, hogy a Nobel-díj Amerikába kerül.

Másik érdekes kérdés: milyen tudományos értékek vannak, amik nem kaptak díjat, de kellett volna kapniuk. A díj elmaradásának többféle oka lehet, például a kétséges prioritás. Ilyen felfedezés például az elektron-spin, ami biztosan nagy eredmény volt, de ki kapja? (Az első beküldött spin-cikkre Pauli azt mondta, hogy hibás, így nem közölték. Azután más is beküldte a felfedezést, azt pedig közölték.) Másik ok lehet a felfedezéssel szemben táplált előítélet. Einstein a fényelektromos jelenség értelmezéséért kapott Nobel-díjat 1922-ben. Akkor már publikálta volt a speciális és általános relativitáselméletet, amik kétségkívül sokkal mélyebb alkotások. A Nobel Bizottság egyik tagja, Gundstrom orvosi Nobel-díjas, aki a szem optikájával foglalkozott, arra hivatkozott, hogy ért a fizikához, és ő nem hitte el a relativitáselméletet. Elérte, hogy a Nobel-bizottság Einsteint Nobel-díjra ajánlotta "annak ellenére, hogy kitalálta a relativitáselméletet". Einstein Nobel-díjának indokolása úgy is olvasható, hogy nyitva hagyta a relativitáselméletért neki adható második Nobel-díj lehetőségét, de olvasható úgy is, hogy relativitáshipotézise ellenére is megkapja a díjat. Van tehát néhány tudós, aki nem kapott díjat, noha megérdemelte volna. Minden évben nyilvánvalóan van több érdemes jelölt, a döntésben elkerülhetetlenül a pszichológiának is van egy kis befolyása. Az is megesik, hogy addig haboznak a díj odaítélésével, hogy túl késő lesz: az érdemes személy időközben meghal. A szabály értelmében posztumusz díj nem adható. Megesett (a közgazdaságtanban), hogy valakinek októberben megszavazták a díjat, de a kiosztást, decembert nem érte meg. Így nem érvényesülhetett a díj.

Kicsit alulreprezentáltak egyes interdiszciplináris területek, amelyek kívül esnek a fizika, kémia, biológia centrumain, ilyen például a biológiai fizika, asztrofizika, kozmológia - specifikusan a fekete lyukak.

Mégis: mire jó a Nobel-díj? Elhangzott olyan vélemény is, hogy elmúlt száz esztendő, állítsuk le a Nobel-díjat. Jogi válasz, hogy nem érvényteleníthető az alapító végrendelete. Mások a szabályokat szeretnék megváltoztatni. Szerintük például a közgazdasági díjasok többsége amúgy is gazdag. A pénz sokkal többet jelentene a Harmadik Világ fiatal tehetségeinek. Egyesek intézményeknek is szeretnének díjat adni, de a Svéd Akadémia és a Karolinska Intézet ezt ellenzi. (A Béke-Nobel-díjat intézményeknek is odaítélte a Norvég Parlament.) Svédországban rendkívül nehéz lenne a hagyományos szabályokon változtatni, ahhoz a parlament hozzájárulása volna szükséges.

A díjnak egyik fő értéke a publicitás, ami a tudomány tekintélyét emeli. Stockholmban egy Nobel Múzeumot létesítettek, aminek évente 15 millió látogatója van.

Befejezésül: a Nobel-díj értékét nem annyira a díj összege, hanem a díjazottak tudományos értéke adja.