Teller Ede
Stanford, California

Werner Heisenberg 1901. december 5-én született. A kvantummechanika kimagasló egyénisége, tanítója volt. Munkatársainak átlagos életkora nem érte el a 30-at. Én is mellette készítettem doktori disszertációmat 21 évesen

Lipcsében, 1929-1930-ban, aminek témája a hidrogén-molekulaion volt.

Heisenberg Koppenhágában érdeklődéssel végighallgatta Niels Bohr merész ötleteit, majd azokat a kvantummechanika határozott matematikai formájába öntötte. Ennek jelentősége azután messze túlnyúlt a 19. századi természettudomány keretein, határain. Heisenberg alapelve az volt, hogy csak arról beszéljünk, amit meg lehet mérni. A mérés azonban beavatkozás, amely megváltoztatja azt, amit mérünk. Ezt fejezik ki a Heisenberg-féle határozatlansági relációk.

Mindennek az lett a végkövetkeztetése, hogy az atomok világában nem lehet kiszámítani a biztos jövőt, csak egyes jövők lehetőségeinek valószínűségét. Az például bizonyos, hogy az urán-atommag elbomlik, de hogy ez másodperc vagy évmillió múltán történik-e meg, arra csupán valószínűségeket lehet mondani. Ezt az eredményt - nem egészen komolyan így jellemezném: ha egy fizikus hitt Istenben, Bohr és Heisenberg előtt kénytelen volt bevallani, hogy Isten ma munkanélküli. Egyszer régen megteremtette a világot, benne létrehívta volt okok és okozatok szigorú láncolatát. Ebből következett, hogy a világ megteremtése után már minden jövendő esemény - részleteiben is könyörtelenül elő van írva. Bohr és Heisenberg kvantumelméletéből viszont az következik, hogy az atomok világában különböző jövendőlehetőségek vannak, amelyeknél csak a bekövetkezés valószínűségét lehet megjósolni. Heisenberg megmutatta, hogy kis valószínűségű eseményeknek is nagy következményei lehetnek. Így a jövendő bizonytalanná vált. Heisenberg bizonytalansági relációi azt jelentették, hogy a jövendőt csak korlátozva lehet kiszámítani. Hogy mi valószínű, azt megtudhatjuk; de hogy a tényleges végeredmény mi lesz, azt sok esetben nem lehet biztosan tudni. Ennek a megállapításnak nagy hatása van a tudományon kívül is. Mivel Heisenberg szerint a jelenlegi állapot pontos ismerete nem határozza meg teljesen a jövendőt, ezért még az emberi szabad akaratnak is lehet szerepe.

Werner Heisenberg 1964-ben az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékén.

Teller Ede és Werner Heisenberg 1965-ben.

Heisenberget sokan hívták, hogy a második világháború kitörése előtt hagyja el Németországot. De ő - mint német hazafi - otthon maradt. A 2. világháború alatt komolyan foglalkozott még a magenergia hasznosításával is, de lényegében eredmény nélkül. Nézetem szerint ez nem azért nem sikerült neki, mert Heisenberg tehetsége korlátolt volt. Inkább azért, mert a lelke mélyén Heisenberg nem akarta, hogy az ő tudománya Hitlert segítse.