Nagy Elemér
Université de la Méditerranée, Marseille

Telegdi Bálinttal először 1970-ben találkoztam a kijevi nagyenergiás nemzetközi konferencián. Abban az időben a semleges kaonok fizikája az érdeklődés középpontjában állt. Egyrészt azért, mert a kombinált töltéstükrözés-tértükrözés (CP) megsérülését e kaon-részecskék bomlásában észlelték néhány évvel azelőtt, és ennek a különleges szimmetria-sérülésnek a mechanizmusát akartuk megérteni. Másrészt azért, mert Szerpuhovban az akkor légnagyobb energiájú részecskegyorsítóval azt találták, hogy a negatív kaonok hatáskeresztmetszete a várakozással ellentétben az energia függvényében emelkedett. Ezért fontos volt megvizsgálni, hogy fennáll-e Pomerancsuk híres tétele, amely szerint az energia növelésével a részecske és antirészecske hatáskeresztmetszetek egymáshoz közelednek. Ezt a legközvetlenebb módon a semleges kaonok szórásában lehetett ellenőrizni, minthogy azok részecskék és antirészecskék koherens szuperpozíciói. Az említett konferencián csoportunk bemutatta első eredményeit. Akkortájt már befejezéshez közeledett a Chicagóhoz közeli Batáviában egy a szerpuhovinál hatszor nagyobb energiájú gyorsító, amelyen természetesen szintén meg akarták vizsgálni a Pomerancsuk-tételt. Több neves kutató javaslata közül Telegdi Bálintét fogadták el. Így történt, hogy néhány éven keresztül egymás konkurensei voltunk. A szerpuhovi gyorsító előbb indult, így mi tudtuk először megmutatni, hogy nincsen baj Pomerancsuk tételével. A batáviai gyorsító sokszorosan nagyobb energiája is Bálintéknak kedvezett: tudomásom szerint a semleges kaonok rendszerében ezt a tételt mindmáig az ő eredménye igazolta legpontosabban. A CP-sértés mechanizmusának felderítésében is számos jelentős mérés fűződik nevéhez. Mesterségét tovább folytatta tanítványainak következő generációja: Bruce Winsteinnek és csoportjának nemrégen sikerült egy rendkívül piciny aszimmetriát kimutatni a K⁰-antiK⁰ rendszerben, amely igen fontos szerepet játszik a CP-sértés megértésében.

Néhány évvel később újra találkozott érdeklődésünk, nemhiába mondják, hogy Bálintnak nagy a “hatáskeresztmetszete". Akkor már a “barikád azonos oldalán" álltunk, a négy LEP-kísérlet egyikében dolgoztunk együtt évekig a CERN-ben.

Bálintot köszöntve elsőként az ötletgazdag és a szinte skrupulusan precíz kísérletező képe elevenedik meg. Nem lehet azonban vele kapcsolatban megfeledkezni kivételes nyelvtehetségéről és legendás humoráról. Az sem mellékes, hogy hány nyelven beszél, de főleg az nem, ahogyan azokat használja. A szinte lefordíthatatlan szójátékok mestere, a “pesti vicceket" úgy adja elő, ahogyan azt Pesten lehet hallani, a német-svájci anekdotákat pedig úgy, ahogyan azt Zürichben mesélik. Egyszer elárulta nekem, hogy amikor egy szójátékot elmond, gondolatban azonnal megpróbálja azt több más nyelvre is lefordítani. Ez az állandó szellemi tréning Bálint egyik titka. (Persze azért minden szójátékot ő sem tud lefordítani, például az általa kedvelt mondatot, hogy a tükrözési szimmetria megsérülésének - a paritássértésnek - van egy pesti megnyilvánulása: “Cipőből van bal és van jobb, de a rigójancsinál¹ nincsen jobb".)

Legyen itt most két személyes emlék arról, ahogyan Bálint szókincsét ápolja. 1972-ben, a Chicagóban rendezett konferencia alkalmával meghívott Marx Gyurival a lakására, hogy megmutassa dolgozószobáját és az igen nagy gonddal összeválogatott könyvtárát. A könyvespolcon felfedeztük Gyurka “Kvantummechaniká"-ját is. (Abban az időben otthon ez a könyv abszolút hiánycikk volt.) Megjegyezte: “Tudod, a könyved azért is értékes nekem, mert ebből tanultam meg a kvantummechanika magyar zsargonját". Gyakorlatilag minden Amerikában élő nálam idősebb magyar kollégát arról tudok felismerni, hogy a nagyenergiájú fizikát magas energiájú fizikának mondja. Lehet vitatkozni, hogy ez a magyar zsargon helyes-e. Egy azonban biztos, Bálinttól ezt mindig úgy hallottam, ahogyan mi otthon - helyesen vagy helytelenül - mondjuk.

Végül a humor. Bálint krédója, hogy mindent meg lehet vagy el lehet mondani, ha az megfelelő humorral van tálalva. Irreális vagy késéssel kivitelezett tervek láttán mindig eszembe jut Bálint története a joviális kalauzzal: “A menetrend, kérem szépen, arra való, hogy meg tudjuk mondani, mennyit késik a vonat." A személyével kapcsolatos anekdotákat is hosszasan lehetne sorolni. Ezek egy részét megörökítette “Droppings of a bird of passage" címen. A kézirat ajánlása így szól: “Madarat barátjáról, Telegdit tolláról lehet megismerni. Honfitársamnak - a Vándormadár." A humor nála a tanításban sem nélkülözhető. Csak ízelítőleg: sokan ismerik Feynman példáját a differenciálszámításról: “Egy rendőr egy hölgyet leállít gyorshajtás miatt: »Asszonyom, nem tudja hogy itt nem lehet hatvan mérfölddel menni óránként?« Mire a hölgy: »Ez lehetetlen, hiszen csak néhány perce ülök az autóban«". Bálint másik példája az integrálással kapcsolatos. Egy svájci kiskocsmában valaki egyik pohár után a másikat hajtja fel, de hogy a bor ne szálljon túlságosan a fejébe, egyre kisebb méretű poharakkal rendel. (Svájcban igen sok fajta és méretű pohár van, és Bálint természetesen mindegyik pohár nevét el tudja sorolni Svájc legalább három hivatalos nyelvén.) A tizedik pohár után kezd csodálkozni az illető: “Nem értem, én egyre kevesebbet iszom és mégis egyre ködösebben látok."

Kedves Bálint, eljött hát annak az ideje is, hogy sok születésnap és évforduló ünnepi szónoka most maga üljön a felköszöntendők székébe. Kívánok Neked humorban gazdag sok további esztendőt és azt, hogy szakmánk és barátaid köre még hosszan élvezhesse és hasznosíthassa értékes tanácsaidat. Isten éltessen!

________________________