A Fizikai Szemle olvasói számára ismert Feynman neve, nemcsak azért mert a FSz februári számában megjelent ismertetés Feymnannak egy másik könyvéről, hanem azért, mert Feynman Nobel-díjas (Schwingerrel együtt kapták kvantumelektrodinamikában végzett munkásságukért) és hazánkban is járt. Később Gell-Mann-nal a gyenge kölcsönhatások, majd a kvarkelmélet terén végzett alapvető kutatásokat. A jelen kötet a Washingtoni Egyetemen tartott három népszerűsítő előadásának szövege. Az egyes előadások (könyv-fejezetek) címe: 1. A tudomány bizonytalansága, 2. Az értékek bizonytalansága, 3. Tudománytalan korunk.

Az első fejezetben azt fejti ki, hogy "...a tudomány legszembetűnőbb jellegzetessége az alkalmazhatóság... " Ha a tudósnak mondják, hogy nagyobb felelősséget kell tanúsítani a társadalomra gyakorolt hatásukért, akkor ez a tudományos alkalmazásokra vonatkozik. Légi közlekedés-légi háború “...túlzás azt állítani, hogy ezek tudományos problémák. Ezek sokkal inkább humanitárius problémák". “Honnan származik anyagunk, a matéria" - csap át filozófiai kérdésfelvetésbe; és az anyag legkisebb alkotórészei és az Univerzum megismerése összefüggéseinek fejtegetésébe. Ezzel kapcsolatban idézi Faradayt: “... mindegy mire tekintesz, ha azt elég alaposan nézed meg, akkor az egész Univerzumba nyersz bepillantást." Gondolatai társadalmi-politikai határterületeket is érintenek: “...nem létezik olyan hatóság, amely meghatározná, hogy melyik eszme jó... "“A természettudományok törvényei mindig extrapolációk, csupán jó feltevések, amelyek eddig átjutottak a rostán... Később kiderülhet, hogy a mostani rostának kisebb lyukai vannak... és akkor a törvény fennakad a rostán..." “Ha nem volnának kétségeink, vagy nem ismernénk tudatlanágunkat, sohasem találhatnánk új eszméket." “A kételkedés szabadsága igen fontos dolog... Ha tudjuk, hogy nem vagyunk biztosak valamiben, akkor megvan az esélyünk a helyzet javítására... A kétely nyilvánvaló érték a tudományban..." Ez a kicsengése az első előadásnak.

A kételkedés fontosságával kezdődik második előadása is. “A tudatlanság és a bizonytalanság befogadása ad reményt arra, hogy az emberi lények folyamatosan haladhassanak előre... "A kétkedéssel összefüggésben tér ki tudomány és vallás kapcsolatára, illetve konfliktusára. Leszögezi, hogy a tudósoknak is körülbelül a fele “hisz atyja istenében", de ez a tudományos kutatások szempontjából érdektelen. Az Univerzum működését leíró elméletek függetlenek a morális nézetektől. “Az etikai értékek kívül esnek a tudomány világán."

A harmadik előadását azzal kezdi, hogy “... teljesen kifogytam a rendezett gondolatokból... (most)... egyveleget adok nyomasztó érzéseimből". “Tudománytalan korunk" az előadás címe. “Ha Önök a tudományos szón a technológia alkalmazását értik, akkor nem kétséges, hogy ez tudományos kor. " A tudomány fejlődési üteme szempontjából is tudományos a korunk. “De ha Önök úgy értelmezik, ... hogy a tudomány nagy szerepet játszik ... az emberek szellemi állásfoglalásaiban..., akkor ez egyáltalán nem tudományos kor" Viszonylag hosszasan ír a politikáról alkotott véleményéről. “Senki sem hiszi el a választási ígéreteket." A társadalmi problémákat illetően is a statisztikai mintavételezés matematikai kérdés, de még a természettudományos kísérletekben is lehetnek ismeretlen hibák, még inkább így van ez a társadalmi töményeket illetően. Ezt követi a telepátiáról és az asztrológiáról írt véleménye. Vagyis tényleg “egyveleget" ad, ahogy harmadik előadása bevezetőjében mondta is. Az egyik oldalon az analógiákkal való érvelések veszélyére hívja fel a figyelmet, a következő lapon ezt a kérdést a nemzetközi pénzügyi szemezetek tevékenységére vonatkoztatja. Az üzleti számadás nem tudományos tevékenység..., de ésszerű, racionális folyamatnak kell lennie. És még ugyanazon oldalon ír a haderő ellenőrzésével kapcsolatos aggodalmairól. Következő gondolatsora arra vonatkozik, hogy a technika fejlődésével eljuthatunk majd egy olyan korba, amikor korlátlanul fog rendelkezni az emberiség energiával, ha sikerül megvalósítani az ellenőrzött magfúziót.

Feynmant tudományos eredményein túl tankönyveiért is tisztelik szerte a világon. Jelen kötete azért kuriózum, mert nagy emberek, amikor népszerűsítő könyvet írnak, igen gyakran túl szabadra engedik gondolataik szárnyalását (Einsteintől Heisenbergig igaz ez) Feynman népszerűsítő előadásaira, jelen kötetére ez egyáltalán nem jellemző. Nemcsak Einstein és Heisenberg írtak le olyan gondolatokat népszerűsítő munkáikban, amiket szakcikkekben nem írtak volna le. Jelenleg is például kvarkhipotézissel kapcsolatban közkeletű állítás, hogy “kvark szabad állapotban nem lehet". Ezzel szemben az ELTE TTK fizikusai hosszú távú kutatást folytatnak annak kiderítésére, hogy milyen körülmények közt létezhet mégis szabad állapotban a kvark. Feynman szellemes szavaival: fent kell tartani a kétely lehetőségét, hátha kisebb lyukú rostán fennakadnak majd bizonyos jelenbeli feltevéseink. Akik ismerik Feynman fizikatankönyveit, szakkönyveit, azok még ezen kötet elolvasása előtt megérthetik, hogy igaza lehet az amerikai kiadó bevezető megjegyzésének: Feynman egyedülálló módon tudja közreadni merengéseit a társadalomról, a tudományról, a tudomány és a vallás kapcsolatáról, háborúról és békéről stb. stb.

(A kötet eredeti címe: The Meaning of It All. 1998. Fordította Ill Márton.)

Biró Gábor