Almár Iván
MTA Csillagászati Kutató Intézet

Kármán Tódornak igen fontos szerepe volt az űrhajózás hőskorában, bár tevékenysége kevésbé volt látványos, mint néhány másik kortársáé. Mindvégig elsősorban mérnöki kihívásként érdekelte a hordozórakéta és ezen keresztül az űrrepülés megvalósítása. Kevesebbet foglalkozott az olyan későbbi, de a nagyközönséget izgató problémákkal, mint az űrállomás, a Hold-repülés, vagy a Mars felkeresése. Nem írt népszerű könyveket vagy cikkeket az űrhajózásról, neve talán ezért kevésbé ismert, mint Oberthé, von Brauné, Goddardé vagy Ciolkovszkijé. De már a negyvenes években erősen foglalkoztatta a hordozórakéta problémája, és számos eredeti megoldással járult hozzá az amerikai űrhajózás eszközeinek megteremtéséhez. A hatvanas évek elején pedig - felismerve az űrkorszak beköszöntének jelentőségét - óriási tekintélyét arra használta, hogy elősegítse az űrhajózás nemzetközi szervezeteinek létrejöttét, a nemzetközi összefogást ezen az új, fontos területen.

Fontos körülmény, hogy Kármán Tódor általános műveltségét és szakmájának alapjait még Magyarországon szerezte a XlX. század legvégén. Az édesapja által alapított Mintagimnázium kiváló általános ismereteket adott tanulóinak, köztük Kármán Tódornak, aki itt érettségizett 104 évvel ezelőtt. A budapesti Műegyetemen pedig kereken száz évvel ezelőtt szerezte meg diplomáját és azt a széleskörű tudást, amelyen híres probléma-megoldó képessége alapult. Érdekelte-e ekkoriban az Univerzum is, vagy csak a szorosan vett műszaki problémák? Egyetlen kis epizód utal arra, hogy a Fiatal Kármán Tódort is megérinthette már a csillagászat varázsa. A vele egykorú erdőtagyosi földbirtokossal, Posztóczky Károllyal való barátsága ez a körülmény. Posztóczky birtoka határos volt Konkoly Thege Miklóséval és nyilván az ő hatására kisebb csillagvizsgálót épített Erdőtagyoson. Járt-e itt Kármán korábban is azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy amikor 1919-ben a Tanácsköztársaság bukása után az akkori oktatási minisztériumban vállalt szerepe miatt bujkálni kényszerült, akkor Posztóczky adott neki menedéket a frissen államosított csillagvizsgálóban. Baráti kapcsolatukról és egyben Kármán csillagászati érdeklődéséről tanúskodik az a képeslap, amelyet Kármán Amerikából, a Mount Wilson Obszervatóriumból, a világ akkori legnagyobb távcsövének képével küldött barátjának, 1926-ban (1. kép). Posztóczky Károly amatőr csillagász és meteorológus szintén hosszú életű volt (1882-1963), és Kármán 1962. évi budapesti látogatásakor még találkozhattak volna, bár erről nincs tudomásunk.

Kármán közvetlenül a negyvenes években kapcsolódott a rakétafejlesztéséhez, elsősorban annak katonai lehetőségei miatt. Mint erről "Örvények és repülők" című önéletrajzi könyvében részletesen beszámol, jelentős szerepe volt a Corporal majd a WAC Corporal amerikai rakéták fejlesztésében. Tudjuk, hogy a Goddard által egyedül, szinte titokban végzett kutatómunkával szemben Kármán és munkatársai (Malina, Summerfield és mások) olyan rakétákat építettek, amelyek egyenes úton vezettek a későbbi, amerikai asztronautikai hordozórakétákhoz. A WAC Corporal 1945. október 11-én 71 km, majd 1949 februárjában (V-2-vel kombinálva) 393 km magasságig jutott, vagyis vitathatatlanul kinn járt a világűrben. Sajnos, mint Kármán megjegyzi "Ez volt az utolsó rakétánk mielőtt a programot másoknak adták át. Most utólag azt hiszem, hogy ha az Egyesült Államok nagyobb erővel támogatta volna egykori rakétatechnikai munkásságunkat, akkor mi jobb V-2-t állítottunk volna elő, mint a németek, és az oroszok előtt lőttünk volna mesterséges bolygót az űrbe." (Természetesen az eredetiben "satellite", vagyis mesterséges hold szerepel.)

Amikor 1957-ben az első szputnyik felbocsátásával megkezdődik az űrkorszak, Kármán Tódor már vitathatatlanul óriási szaktekintély az egész világon. Az általa létrehozott Aerojet cég tudományos részlegéből alakult 1944-ben a világhírű Jet Propulsion Laboratory, amely ma a NASA egyik legfontosabb intézménye, a Naprendszer űrszondás kutatásának fellegvára (a kaliforniai intézet legnagyobb terme Kármán nevét viseli). Bekapcsolódik az úrhajózás nemzetközi szervezete, az International Astronautical Federation (IAF) munkájába, részt vesz annak éves kongresszusain. E vonatkozásban legfontosabb és mindmáig ható tette a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (International Academy of Astronautics, IAA) megalapítása 1960-ban (2. kép). Az akkori megosztott világban óriási jelentőségű, bátor vállalkozás volt a haditechnikával érintkező űrhajózás szakembereinek összehozása egyetlen (nem kormányszintű!) szervezetben. Kármán pontosan tudta, hogy mire vállalkozik, de bízott a szakemberek jóindulatú együttműködésében. Így írt erről:

"Hiszem, hogy ezeknek a szervezeteknek a létrehozása fontos lépés a világ országainak egymáshoz közelítése, és az űrutazás fantasztikus feladatában való közös részvállalás felé." Kármán az IAA első elnökeként bíztatta barátját és legközelebbi munkatársát, Frank Malinát, hogy álljon egy munkacsoport élére és dolgozza ki egy Nemzetközi Holdlaboratórium terveit. Természetesen tisztában volt azzal, hogy ez az elképzelés még teljesen utópisztikus, de tudta azt is, hogy a közös munka egy ilyen távlati programban közelíti egymáshoz a résztvevőket, az akadémia tagjait. Az IAA ma is létező, igen aktív szervezet, mintegy ezer egyéni taggal. Legfontosabb kitüntetése 1983 óta a "Kármán díj". Büszkék lehetünk arra, hogy alapítója és első elnöke magyar tudós volt.

Kármán 1962-ben részt vett az IAF várnai kongresszusán, és ott találkozott a magyar delegátusokkal. Ez volt az első IAF kongresszus, amelyre hivatalos magyar delegáció utazott, és ez volt az utolsó, amelyen Kármán még részt vehetett. Kedves közvetlenségére máig is emlékszem. Ezt követte 1962 őszén magyarországi látogatása. Akkor Kármán a Magyar Tudományos Akadémia vendége volt, és díszdoktorrá avatta a Budapesti Műszaki Egyetem. Barátja Fonó Albert ekkor az MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztályának elnöke volt, és az ő kezdeményezésére sikerült Kármánt megnyerni, hogy tartson egy előadást a szakosztály tagjainak. Óriási érdeklődés mellett magyarul beszélt, főképp rakétafejlesztési sikereiről, korai asztronautikai tevékenységéről. Mivel abban az időben szinte csak a szovjet rakétákról lehetett olvasni és hallani, ez az "első kézből" származó, humorral is fűszerezett beszámoló mindannyiunkra nagy benyomást tett.

Sajnos ez volt az utolsó lehetőség arra, hogy Kármánnal találkozzunk, mert 1963 májusában, Aachenben elhunyt. Emlékét Magyarország is megőrizte, bár a politika korlátai miatt (hiszen Kármán a NATO-nak dolgozott) ez nem mindig volt egyértelmű. Mindenesetre viszonylag hamar felavatták mellszobrát a Közlekedési Múzeum előtt, és 1983-ban, az IAF budapesti kongresszusa idején ennek ünnepélyes koszorúzására is sor került. Külön érdekesség, hogy a koszorúzáson részt vett nemcsak az IAF és az IAA akkori elnöke, hanem az a Hermann Oberth is, aki úgyszintén az űrhajózás és a rakétatechnika világhírű megalapozója volt (3. kép). Az IAF budapesti kongresszusa egyébként méltóképp emlékezett meg a magyar-amerikai Kármán Tódorról, mint kiváló tudósról, mérnökről és szervezőről. A megnyitó, plenáris ülésen Kármán munkásságát Rácz Elemér budapesti, Őry Huba aacheni professzorok, valamint Martin Summerfield, mint Kármán egyik legközelebbi munkatársa méltatta.

1989. augusztus 23-án ünnepélyes eseményre került sor a Szentkirályi utcában. Nagy István György mérnök, tudománytörténész kezdeményezésére a Magyar Asztronautikai Társaság emléktáblát helyezett el Kármán szülőházán (4. kép). Az ünnepélyes avatáson részt vett Bradford Sturtevant úr a Caltech és Gail Squibb úr az ESA/ESTEC képviseletében. 1994-ben végre magyarul is megjelent Kármán önéletrajza, az "Örvények és repülők"; 2001-ben pedig tv-film készült róla.

Kármán Tódor neve természetesen világszerte ismert, bár nem mindig és mindenütt szerepel magyar tudósként, az asztronautika egyik megalapozójaként. Azon igen kevés híresség egyike, akiről krátert neveztek el mind a Holdon, mind a Marson; de a hivatalos lista egyik esetben sem említi magyarságát. Ugyancsak érdekes, hogy míg például az 1969-ben megjelent Life könyv, a "Man in Space" a zsenik zsenijének nevezi, és Ciolkovszkijjal, Oberthtel és von Braunnal együtt az űrhajózás atyjának tekinti, addig egy másik, hasonló űrhajózás-történeti alapkönyvben ("Blueprint for Space" Smithsonian Institution, 1992) nem is említik Kármán nevét. Ennek ellenére nem vitás, hogy Kármán szerepe rendkívül jelentős az űrhajózás történetében, működésének emléke évszázadokig fenn fog maradni.

______________________________

Elhangzott a Kármán Tódor emlékülésen, 2002. április 3-án.