Csikai Gyula
az Eötvös Társulat tiszteletbeli elnöke

Tisztelt Professzor Úr! Kedves Gyurka!

Tanítványaid ezrei, kollégáid, tisztelőid, barátaid sokasága itthon és külföldön, a magyar tudományos és kulturális élet aktív résztvevői mély megrendüléssel értesültek a tragikus tényről, hogy Marx György Kossuth-díjas akadémikus, professor emeritus, sok hazai és külföldi szakmai kitüntetés birtokosa nincs többé közöttünk. Alig félévvel ezelőtt köszöntöttünk 75. születésnapodon azzal az óhajjal, de reménytelen vállalkozással, hogy megpróbáljuk áttekinteni azt a lenyűgözően gazdag életutat, amely döntő szerepet játszott a hazai közoktatás és felsőoktatás, az egyetemes tudomány, a kulturális közélet fejlődésében és nem utolsó sorban az utódok nevelésében, valamint a tudomány népszerűsítésében. Tetted mindezt itthon mert vallottad, hogy a tanítványok sikeres indítása, a világgal történő kapcsolattartás nem nélkülözheti a világszínvonalú hazai képzési és kutatási kultúrát. Gyurka, ezt Neked sikerült először megvalósítanod, kezdeményezésedre a kiválóságok sokasága, köztük több Nobel-díjas jött el nemcsak Budapestre, de a vidéki tudományos centrumokba is. Számodra a tudomány nem ismert ország és politikai határokat, ezért tudtad 1972-ben Balatonfüreden megszervezni az első Nemzetközi Neutrínó Konferenciát. Különleges küldetést teljesítettél amikor megismertetted a világgal a magyarszármazású kiválóságok eredményeit, elérve azt is, hogy egy részük hamvai hazai földben nyugodjanak. A Fizikai Szemle ez év májusi száma vázolni igyekezett ezt az óriási munkát, dedikálva Neked, az ezredfordulót átívelő magyar fizika azon kimagasló egyéniségének, aki a Szemle gazdag anyagaival 45 éven át vezetőszerkesztőként megajándékoztad a hazai és határon túli olvasók széles táborát, bemutatva a fizika legszebb és legújabb eredményeit és azok társadalmi hatásait.

Sikerekben gazdag életutad egyik fontos színtere az Eötvös Loránd Fizikai Társulat volt, amelynek célkitűzését ötletgazdagságoddal Neked sikerült a legjobban megvalósítani. Tetted ezt nemcsak, mint a Társulat főtitkára, majd több ciklusban elnöke és végül tiszteletbeli elnöke, hanem a Társulat megalakulásától kezdve annak egyik legaktívabb és legkezdeményezőbb tagjaként. Munkád révén a Társulat olyan országos szervezetté vált, amely mozgósítani tudta az általános- és középiskolai tanárokat, az egyetemi oktató-kutatókat, az intézeti és ipari fizikusokat, hogy rajtuk keresztül a képzés, a kutatás és az alkalmazás színvonala garanciája legyen a hazai fizika társadalmi megbecsülésének.

Ravatalodnál búcsúzóul mindazok köszönetét és soha el nem múló háláját tolmácsolom, akik Hozzád csatlakozva ennek a munkának részesei lehettek, a falusi iskoláktól az egyetemekig, a kutatóhelyektől az ipari centrumokig, a jövőt jelentő Fizikai Diákolimpia csapattagokig, a tanári ankétok, emlékülések, szemináriumok, konferenciák szervezőinek és résztvevőinek sokaságáig. Emléked örökké megőrizve búcsúznak Tőled a Társulat volt és jelenlegi vezetői, a közvetlen és távolabbi munkatársaid és nem különben azok a fiatalok, akik a Rólad elnevezendő Társulati-díjért versengeni fognak.

Kedves Gyurka! Rád igazán illik Eötvös Loránd megállapítása "A derék, kora követelményeinek tesz eleget. A derekabb, a jövőnek is lerakja alapját". Te egyszerre voltál derék és derekabb. Fáradhatatlan munkáddal a Társulatot a hazai fizika pezsgő színterévé tetted, ahol a tanulók és tanárok megismerhették, hogy az információ robbanás időszakában a képzés különböző szintjén mit, miért és hogyan tanítsunk. Az ott kezdeményezett szakcsoporti rendszer gazdag tartalmi és szervezeti alapot nyújtott Akadémiánk osztályai számára is, az előadások pedig alkalmat adtak a szakmai közösség előtti bemutatkozásra, míg a versenyek és a díjak a fiatalok lelkesítésére. A nemzetközi konferenciák és iskolák szervezése, az Európai Fizikai Társulat alapítása, a külföldi tiszteleti tagok választása a szakmai világ felé történő bátor és szükséges nyitást jelentette.

Túlságosan hamar távozott közülünk az ötletekben sziporkázó, a tettekben és az igaz emberségben példamutató Marx György, a sok-sok új ismeret létrehozójának és átörökítésének mestere. Távozott abban az évben, amikor a neutrínó-kutatásokat Nobel-díjjal ismerték el, amely munkájával helye lett volna a díjazottak között. Sok-sok tisztelőd, kollégád, tanítványod és barátod közül egy szűkebb kört megtiszteltél azzal, hogy rendszeresen meghívtad őket Mátraderecskére, ahol lehetőséget kaptak legújabb kutatási eredményeik bemutatására. Köszönjük Neked ezt a rendhagyó szemináriumot, amelyre visszaemlékezve vígasztal bennünket az, hogy ott Téged is mindig boldognak láttunk. A szűkebb szakmai kérdéseken túl foglalkoztatott az univerzum és a gondolkodó ember viszonya, a kultúrák közötti megértés szükségessége, az emberi társadalom jövője és a fenntartható fejlődés kérdése. Ezekre is vártál még tudományosan megalapozott válaszokat.

Ez év májusában, amikor születésnapodon hozzátartozóid jelenlétében Mátraderecskén köszöntöttünk és a Szemle Neked dedikált számát nagy érdeklődéssel olvastad, szellemi frissességed elrejtette előlünk azt a szomorú tényt, hogy ez a fáklya oly hamar kialszik. De még az ezt követő hónapok alatt végzett munkáddal is "az értelem diadalát bizonyítottad a test felett".

Lenyűgöző életutad bevégezve Radnóti Miklós soraival búcsúzom: "Halott keze nem fogja már a tollat, béhunyt szeme nem lát több éjszakát. Örök világosság, kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át."

Isten veled Professzor Úr! Isten veled Gyurka! Nyugodj békében!

___________________________