Jan Nilsson
Svéd Tudományos Akadémia

Már első találkozásunkkor feltűnt, hogy Marx György mennyire melegszívű ember, milyen éles eszű és kíváncsi. Szenvedélyesen érvelt, nagyon élvezte a tudományról és kultúráról folytatott vitákat. Ez a találkozás az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek általa nagyon szeretett Fizikai Intézetében történt, ahol egy meglehetősen informális műhelyt szervezett néhány bécsi és pozsonyi kolléga bevonásával. Egyértelmű volt: itt ő a karizmatikus, tekintélyt és kedvességet sugárzó központ. Az a ritka adottsága volt a vezetéshez, ami képes mind a kezdő, mind a tapasztalt tudósokat bevonni az eszmecserékbe. Ha jól emlékszem, ez a hatvanas évek végén volt, jóval a vasfüggöny felhúzása előtt. Gyuri akkor végigkalauzolt Budapesten, megmutatta a háborús és 76-os harcok nyomait.

Abban az időben Gyuri már nemzetközileg elismert tudós volt. Számos kollégájával ellentétben úgy döntött, hogy a szegényes körülmények ellenére Magyarországon marad. A világ nyitva állt számára, bővelkedett meghívásokban. Azt gondolta, hogy mint elméleti tudós, nem igényel bonyolult berendezéseket, sem jelentős anyagi támogatást, de sokkal inkább az ösztönző intellektuális környezetet. Fiatal és tehetséges hallgatók csoportját gyűjtötte maga köré, akiknek fejlődéséért erkölcsi felelősséget érzett. Hitt a háború alatt és a vasfüggöny mögött sokat szenvedett hazája jövőjében. Gyakran emlegette, hogy annak ellenére, hogy a magyar kis nép, sok kiváló tudóst adott a huszadik század világának. Nem kell ahhoz sehová sem menni, hogy kitűnő elmékkel kiváló tudományos kutatást lehessen végezni - kell azonban valaki, aki irányt mutat. Gyuri kész volt rá.

Több, mint harminc éven át követhettem Gyuri magyarországi és nemzetközi tevékenységét. Remélem, hogy sok találkozásunkból felidézett következő néhány emlék felvillanthatja azt a csodálatosan sokoldalú és mélyen gondolkodó embert, aki tele volt élettel, amíg köztünk volt.

Gyuri jól irányította hallgatóit, ösztönző szellemi légkört teremtett számukra. A világ tudósaival fenntartott jelentős kapcsolatai segítségével biztosította az állandó tudományos információáramlást. A hallgatóknak akkor alig volt alkalmuk nyugati konferenciákra utazni, nyugati tudósokkal találkozni. Hallgatói és magyar munkatársai számára Gyuri eleinte kis műhelyeket szervezett, ahová Bécsből és más helyekről hívott előadókat, később ezt a programot bővítette.

Első kezdeményezései közé tartozott a "Háromszögegyüttműködés" megszervezése Budapest, Bécs és Pozsony között. Több idős és fiatal kutató találkozott egy vagy két napra, hogy tájékoztassák egymást legújabb eredményeikről. Váltakozva találkoztak a három intézet valamelyikében - meglehetősen szerény körülmények között. A tudományos témákkal kapcsolatos egésznapi heves vita után este baráti összejövetelt tartottak. Ezeknek a neve - ha jól emlékszem "mulachak" (mulatság) volt. A társaság hangos és boldog volt, néhány órára elfelejtették hétköznapi problémáikat. Budapestre vagy Pozsonyba utazni nem jelentett különösebb nehézséget, de ma sem értem, hogyan sikerült Gyurinak hallgatóival Bécsbe eljutni. A vasfüggöny komoly akadályt jelentett. Jól emlékszem a hosszadalmas várakozásokra a határállomáson, és arra, hogy milyen tüzetesen kutatták át autónkat.

A helyzet javulásával Gyuri egyre ambiciózusabb lett, Magyarország sok helyén szervezett nemzetközi konferenciát. Széles érdeklődési körének és társadalmi felelősségtudatának megfelelően ezeknek a konferenciáknak igen változatos tárgyköre volt. Sok nyugati tudós jelent meg, mint előadó vagy résztvevő. Ezek a konferenciák a szovjet tudósoknak is lehetőséget adtak, hogy nyugati kollégákkal találkozzanak. Azoknak volt ez különösen fontos, akiknek nem engedélyezték a Szovjetunióból a kiutazást, legfeljebb csak a keleti-blokk valamelyik országába. Közülük meg kell említenünk J. A. Zeldovicsot, V. Gribovot, Bruno Pontecorvót és L. Okunt. Ily módon Gyuri által Magyarország lett a híd a vasfüggöny két oldalán élő tudósok között. Személyes kapcsolatok alakultak ki, melyek révén növekedett a két oldalon élő tudományos közösségek között a bizalom. Sokan hisszük, hogy nagyon fontos volt ez a politikai válságok idején az agresszív erők megfékezésében.

Sok konferencia színhelye a Balaton partja volt, elsősorban Balatonfüred. Az előadók között több Nobel-díjas is szerepelt, így Richard Feynman, Paul Dirac, Fred Reines és Wigner Jenő. Richard Feynman Walter Thirringnek tett egyik megjegyzése jól tükrözi, milyen nagy volt ezeknek a balatoni konferenciáknak a tekintélye. Gyuri megkérdezte Feynmant, mennyi volt Budapestre az útiköltsége. Feynman azt válaszolta, hogy nem kér pénzt. A Balatonhoz azért jött, mert konferenciát nagyon érdekesnek, a rendezést pedig kitűnőnek tartja. Aztán Thirringhez fordult: "végigutaztam Bécsen és egy csomó más híres helyen anélkül, hogy bárki is észrevett volna. A Balatonnál egészen más a történet..." A konferencia neves résztvevőit megkérték, hogy a balatonfüredi kórház mellett, a parkban emlékfát ültessenek...

Gyuri arról is gondoskodott, hogy a konferenciák résztvevői megismerjék a magyar életformát, a magyar ételeket, a magyar zenét és a környék hagyományait. Közeli nyaralójában tábortűz mellett összegyűjtötte hallgatóit és a külföldi vendégeket - táncoltunk és énekeltünk. Emlékszem, egyszer hazafelé menet a szállodánkhoz érve Fred Reines a szabadban adott éjjeli zenét, mert hatalmas és jó hangjával érzékeltetni akarta Gyuri villájában eltöltött este vidám hangulatát. A hangversenynek Viki Weisskopf vetett véget, aki megjelent az erkélyén, és haragosan elhallgattatta a késői szerenádot.

Gyuri a balatoni konferenciák tárgyát saját érdeklődési területéről vette. Akkoriban nagyon érdekelte a neutrínók fizikája. Ezeknek a rendkívüli áthatolóképességű részecskéknek a létezését Wolfgang Pauli vetette fel, azért, hogy a béta-bomlásnál ne sérüljön a lendület- és az energia-megmaradás elve. A neutrínókat nehéz detektálni, mivel alig lépnek kölcsönhatásba az atomos anyaggal. Másrészt viszont az Univerzum tele van velük. Sok magreakció során keletkeznek a Napban és más csillagokban is. Már az 1960-as évektől kezdve próbálták kimutatni a napneutrínókat. Láttuk őket, de nagyon keveset detektáltunk. Ennek okát csak az utóbbi években értettük meg: nem egy fajta neutrínó létezik, és útban a Föld felé néhány, a Napban keletkezett neutrínó egy másik fajta neutrínóvá alakul át. Ez a jelenség neutrínó-oszcilláció. A napneutrínók kimutatására használt minden eszköz érzéketlen volt a másik fajta neutrínók iránt. Az oszcilláció következtében lecsökken az eredeti napneutrínók száma, ezzel magyarázható, hogy miért olyan keveset lehet kísérletileg érzékelni. Az egyesült államokbeli Raymond Davis és a japán Masatoshi Koshiba a napneutrínók területén végzett úttörő munkájukért a múlt évben megkapták a fizikai Nobel-díjat. A napneutrínók, a neutrínók tulajdonságai és asztrofizikában játszott szerepük éveken át szerepeltek a balatoni konferenciákon. Úgy emlékszem, hogy Davis jelen volt valamelyiken, és éppen ott számolt be legújabb tapasztalatairól.

Más Balaton-konferenciák ettől különböző közönséget céloztak meg, és fő céljuk az oktatási rendszer alapvető megújítása volt. Az egyik ilyen konferencián a nem-lineáris jelenségekkel és a káosszal foglalkoztunk, egy másik tárgya pedig a kockázatelemzés és az atomenergia volt.

Az utóbbi konferencián megdöbbentő részleteket hallottunk egy japán fizikustól, akit röviddel a bombázás után küldtek Hirosimába. A bécsi Atomenergia Ügynökség szakértői beszámoltak a Csernobil-balesetről, és Európát ért hatásairól. Sokat foglalkoztak a csernobili reaktor leolvadásának technikai vonatkozásaival, valamint azzal; hogy milyen eltérő konstrukciókkal lehet megelőzni a hasonló baleseteket. Gyuri széles perspektívából tekintette át az atomenergia kockázati tényezőire vonatkozó kilátásokat. Nagy figyelmet fordított az atomenergia környezeti hatásaira, valamint arra a körülményre, hogy milyen egyenlőtlenül alakul a világ különböző részein az energiafogyasztás.

Összefoglalásképpen el lehet mondani, hogy Gyuri a hidegháború idején minden kapcsolatát és diplomáciai ügyességét latba vetette, hogy hidat építsen a Kelet és a Nyugat fizikus-közösségei között. A rengeteg nehézség dacára komoly sikereket ért el ezen a téren. Ezzel párhuzamosan lelkesedéssel oltotta be egyetemi hallgatóit és kollégáit, komoly erőfeszítéseket tett a magyar iskolarendszer tanterveinek és oktatási módszereinek modernizálására.

Kiemelkedő tudósként és előadóként Marx György számos külföldi meghívást kapott - kevés érdekes hely létezik a Földön, ahol ő nem járt. Mindent tudni akart, és nem kímélte erőit, hogy kíváncsiságát kielégítse. Ez vitte őt el messzi sivatagokba, távoli szigetekre épp úgy, mint a különböző kultúrák központjaiba. Bárhová is ment, mindig talált arra időt, hogy újat tanuljon, vagy megnézzen valamit, amit még nem látott.

Noha fő érdeklődési területe a fizika volt, ez nem korlátozta szomját minden más emberi tevékenység megismerésében. Izgatta a szellemes Rubik-kocka, megkereste feltalálóját, és könyvet írt vele. Barátai voltak képzőművészek és írók - hazájában és külföldön. Szerette a költészetet is. A hetvenes évek vége felé egyszer Londonba küldte Tamás fiát, hogy segítsen egy angol költőnek magyar verseket lefordítani. Én ekkor éppen Visegrádon egy Gyuri által rendezett konferencián vettem részt. Gyuri megemlítette: Tamás fia holnap jön vissza Londonból.

Másnap Gyurit borzasztóan aggódónak láttam. Kapott egy londoni telefonhívást: Tamás, ahelyett, hogy hazatért volna, eltűnt, és londoni barátai sem tudták, hová ment. Gyuri tudta, hogy Tamás Londonban magyar emigránsokkal találkozott, és aggódott, hogy valami baj érte. Akkoriban én éppen a IUPAP Végrehajtó Bizottságának voltam a tagja, és megígértem, hogy amint visszatérek Svédországba, érintkezésbe lépek Sir Denis Wilkinsonnal a IUPAP elnökhelyettesével, és megkérem, érdeklődjön az angol hatóságoknál Tamás hollétéről. Sir Denis azonnal válaszolt: beszélt a Titkos Szolgálattal, ahol tudtak Tamásról. Azt mondták, hogy Tamás néhány napig együtt volt a londoni magyar emigránsokkal, majd Párizsba utazott. Mivel Franciaországban nem akadtak a nyomára, nagyon aggódtunk miatta. Néhány hét múlva Tomi váratlanul felhívott engem Stockholmban, és orvosi segítséget kért. ¹ Telefonon tájékoztattam Gyurit arról, hogy Tamás jó kezekben van. Gyurit boldoggá tette a hír: akkoriban még több hónapig kellett volna várnia egy kiutazási engedélyre... Úgy két évig, amíg Svédországban élt, Tamással nagyon szoros kapcsolatban voltam. A "disszidálási" eset a magyar hatóságoknál komoly nehézségeket okozott Gyurinak, de megjegyezte, hogy úgy látszik fia az ő génjeit örökölte. Úgy érezte, hogy Tamás helyében ő is pontosan így cselekedett volna.

Az ismeretlent kutatni, túllátni a horizonton - megérteni, hogyan működik a Természet - ez a természetes ösztön alakította Gyuri életét. Tudományos pályája több mint ötven évre terjed, első közleménye 1950-ben jelent meg, publikációinak listája tekintélyes. Professzori munkáját jellemzi a hallgatóival való szoros együttműködés. Legtöbb publikációjában több hallgatója és kollégája szerepel társszerzőként. Aki Gyurit ismerte, tudja, hogy sohasem írta a nevét olyan közlemény alá, amelyben nem ő vállalta a munka fő részét.

Korai munkáiban főleg a kvantummechanika és a térelmélet alapkérdésivel foglalkozott. Később - fokozatosan - a részecskefizika és a kozmológia konkrét problémái kezdték érdekelni. A megmaradási törvények eredetét kutatta, és kereste annak a módját, hogyan lehet az eredményeket kísérletileg igazolni. Már az 1950-es években felkeltette figyelmét a neutrínófizika. Világosan látta a neutrínók fontosságát az Univerzum és a csillagok kialakulásában. Rejtélyt jelentettek számára a napneutrínó-kísérletek eredményei, és megkísérelte a problémát megoldani. Emlékszem, milyen boldog volt, amikor bizonyossá vált a neutrínó-oszcilláció létezése, és kifejezte örömét, amikor 2002-ben Davis és Koshiba ezért megkapta a Nobel-díjat.

Publikációinak listájából kiderül, hogy Marx György sok más kérdéssel is foglalkozott. Egy rövid összefoglalásban csak nagyon vázlatosan lehet több mint ötvenéves, nagyon aktív és eredményes tudományos munkáját ismertetni. Saját kutatásai mellett gyakran tartott előadásokat más témákról is a világ minden táján. Néhány ezek közül nyomtatott formában is megjelent, mindegyiket a világosság és a humor jellemzi.

Marx György tudta, hogy milyen nagy szükségük van a segítségre azoknak az egyetemi hallgatóknak és fiatal kollégáknak, akik elszigetelten élnek a tudomány fő vonalától. Tapasztalta ezt ő is a második világháború után Magyarországon, ezért hősies erőfeszítéseket tett arra, hogy megszüntesse a magyar tudományos közösség elszigeteltségét, és segítsen abban, hogy hazája helyzete javuljon. Akkor is azonnal kész volt segíteni, amikor a Harmadik Világ tudósai fordultak hozzá.

Az 1980-as évek végén a trieszti Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ Külső Kapcsolatok Hivatalának vezetője voltam. Ezt a Központot a Nobel-díjas Abdus Salam hozta létre azért, hogy megkönnyítse a Harmadik Világban dolgozó fiatal tudósok munkáját. Hivatalunk programot dolgozott ki, melynek keretében személyi számítógépeket akartunk eljuttatni néhány afrikai és ázsiai országba. Gyurihoz fordultunk, mert tudtuk, hogy úttörő munkát végzett ezen a területen. Ő közeli munkatársaival kész volt részt venni a program munkájában, és csoportjával felkereste Afrika több országát.

A IUPAP és más oktatási programokat kidolgozó nemzetközi szervezet keretében Gyuri a világ minden táján műhelyeket szervezett, melyeken maga is részt vett. Ezeken új elveket és módszereket dolgoztak ki a fizika és a többi természettudomány oktatására.

Marx György reneszánsz ember volt, széles áttekintéssel a természettudományok területén, fogékonyan a kultúra minden ága iránt. Tudását és bölcsességét nagyvonalúan osztotta meg kollégáival és hallgatóival; és tette ezt valódi magyar humorával. De mindenek felett nagy ember volt. És nagyon kedves, megbízható barát.

____________________________