Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2003/6. 211.o.

MEDDIG HALLGATHAT A FIZIKA?

Bencze Gyula
KFKI Részecske és Magfizikai Kutató Intézet

A múlt társadalmaiban a tudománynak egyedülálló tekintélye volt a közvélemény előtt. Ezt a tekintélyt természetesen csak eredményekkel lehetett kivívni, amelyekről szinte mindenkinek első kézből voltak tapasztalatai. A modern társadalmak életében azonban a gyakorlatban is kitüntetett szerep jut a tudománynak, még ha ezt sokaknak nehezükre esik is tudomásul venni. Carl Sagan, a nemrég elhunyt kiváló csillagász, űrkutató és tudománynépszerűsítő "Korok és démonok" című utolsó, 1999-ben magyarul is megjelent könyvében a következőképpen fogalmaz: "Napjaink globális civilizációja úgy van megszervezve, hogy minden lényeges eleme - a transzport, a kommunikáció, a mezőgazdaság, a medicina, az oktatás, a szórakoztatás. a környezetvédelem, sőt a demokrácia működéséhez nélkülözhetetlen választások lebonyolítása is - alapjaiban függ a tudománytól és technikától, amelyeket azonban a dolgok mai állása szerint szinte senki sem ért. Ez a helyzet felér egy beprogramozott katasztrófával, amelyet ugyan ideig-óráig elodázhatunk még, de a tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe."

A tudományt azonban egyaránt támadások érik napjainkban a posztmodern filozófia bizonyos irányzatai, az áltudomány és az irracionális nézetek képviselői, valamint a szenzációra éhes média hathatós segítségével ellene hangolt, tudományos alapismeretekkel nem rendelkező nagyközönség részéről is. A megjósolható következmény az egyre szélesebb körű bizalomvesztés.

Sagan 1996-ban bekövetkezett korai halála előtt megjelent, utolsó könyvében nem véletlenül fogalmazta meg tehát aggodalmát a tudomány társadalomban betöltött szerepét illetően:

"Aggódom, hogy az ezredforduló közeledtével az áltudomány és a babona vonzereje megnő, az irracionalitás szirénhangja megerősödik. Már korábban is »gyönyörködhettünk« benne: a nélkülözések és az etnikai feszültségek idején, a nemzeti önérzet megingásakor, vagy amikor e fog a kozmikus jelentéktelenségünk fölött érzett fájdalom - ilyenkor a régmúlt túlhaladott gondolkodási sémái újra kinyújtják kezüket a kormányrúd felé.

A gyertya lángja pislákol. Kis fényudvara megremeg. Gyülekezik a sötétség. A démonok mocorogni kezdenek."

Tudomány és társadalom

Az elmúlt években annyit foglalkoztunk mind az áltudományokkal, mind pedig a média felelősségével, hogy szükségtelen ismétlésekbe bocsátkozni. Csupán két dolgot kell hangsúlyozni - ha úgy tetszik belesulykolni a közvéleménybe:

  1. A (természet)tudományos tevékenység egyik legnagyobb erőssége mind morális, mind emberi szempontból az a körülmény, hogy tudományos elméletek kidolgozása és azok igazolása Független a közreműködő tudósok ideológiai nézeteitől. A tudományos hipotézis valamilyen természeti jelenséget vagy megfigyelést igyekszik megmagyarázni oly módon, hogy az minden hasonló jelenségre alkalmazható legyen, és a jövőbeli jelenségekre vonatkozóan is konkrét jóslásokat - predikciókat - tegyen lehetővé. Egy elmélet sikerességét egyedül a Természet, nem pedig emberekből álló, mégoly okos bizottság vagy hatalommal felruházott egyéb testület minősíti.
  2. A tudomány művelői számára maga a tudomány semmiképpen nem ideológia, már csak azért sem, mert állításait bizonyítani kell, amelynek igénye más, az emberiségnek sok szenvedést okozó ideológiák és filozófiai irányzatok esetén soha fel sem merül. A tudomány egyik alapvető tulajdonsága, hogy pontosan tudatában van saját korlátainak és a rendszerezett ismeretek érvényességi körének.

Sajnálatos módon a társadalom csak igen keveset tud a tudomány működéséről, és a nagyközönség tudományos ismeretei pedig az idő függvényében szinte exponenciálisan csökkennek mindenféle tanügyi reform és próbálkozás ellenére (vagy éppen amiatt?).

Tudomány és tömegtájékoztatás (tudománynépszerűsítés)

A társadalom két tévhitet hajlamos táplálni a tudománnyal kapcsolatban. Az egyik szerint a tudomány az emberiség minden problémájára képes választ adni. A másik szerint pedig éppen a tudomány a felelős mindazokért a súlyos gondokért, amelyeket az emberiség önmagának okozott. Feltétlenül szükséges tehát eloszlatni mindkét tévhitet, és a tudományt, mint nélkülözhetetlen társadalmi intézményt, az őt megillető helyre tenni a nagyközönség gondolkodásában.

Az utóbbi időben egyre többször és egyre élesebben vetődik fel a kérdés, ki - azaz a média mely része - ismertesse a tudomány eredményeit, népszerűsítse a tudományt? A hazai körülmények között kiváló munkát végeznek a tudományos ismeretterjesztés hagyományos fórumai, a népszerű tudományos folyóiratok. A gondot az jelenti, hogy a közönség többsége információit napilapokból szerzi, nem is említve a televíziót, amely szinte egyedülálló befolyásra tett szert a népesség körében, éppen ezért felelőssége ezzel arányosan jóval nagyobb.

Ray Hyman, az Oregon Egyetem emeritus pszichológia professzora, az amerikai kormány egyik tudományos szakértője - szakterülete a csalás pszichológiája - ezzel kapcsolatban eléggé pesszimista véleményen van: "Már igen korán észrevettem, hogy a tudós a médiában vesztésre van ítélve. Mint tudósnak nagyon meg kell fontolnom a válaszaimat, és ez sem nem hangzik jól, sem nem népszerű a nyilvánosság előtt... "

A klasszikus műveltséggel rendelkezők akár a bölcs Catóra is hivatkozhatnak:

"Szószátyár ellen ne akarj soha küzdeni szóval:
Mindnyájunk adománya a szó, keveseké az okosság."

Nyilvánvaló az a következtetés, hogy a tudomány legújabb eredményeinek szükségszerű társadalmi hatásaihoz illeszkednie kell egy, a kor követelményeinek megfelelő tájékoztatásnak, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom létét befolyásoló kérdésekben minden állampolgár felelősséggel tudjon véleményt formálni, és azt a megfelelő csatornákon kifejezésre juttatni. Úgy tűnik, elkerülhetetlen, hogy ebben a következő lépést a tudományos közösség tegye meg.

A tudományos ismeretterjesztés alapelvei egyes közszolgálati médiumokban

A közszolgálati médiumok ugyan tudatában vannak annak a felelősségnek, amely terheli őket a tudományos ismeretek terjesztésében, azonban sajnálatos módon éppen a tudomány működésével nincsenek tisztában. Egy, az MTA elnöke által kezdeményezett felmérésből kiderül, hogy a média szerint a demokratikus megközelítési mód, az "alternatív nézetek ütköztetése" az a csodaszer, amely minden gondot megold. Érdemes egy pillantást vetni az egyes közszolgálati médiumokban lefektetett alapelvekre:

Magyar Televízió Rt. Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzat, V. fejezet. A társadalmi, kulturális, világnézeti és tudományos sokszínűség megjelenítése: "... g) Az objektivitás követelményének megfelelően, tudományos kérdésekben a műsorkészítőknek lehetőséget kell adniuk az eltérő álláspontok, vélemények, tapasztalatok bemutatására."

Magyar Rádió Rt. Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzat, 5. Fejezet. Kulturális és tudományos értékek bemutatása: "... 2.2 Tudományos kérdésekben elengedhetetlen az eltérő álláspontok, vélemények, tapasztalatok bemutatása. A műsorszolgáltatásban a tudományos vitáknak elsősorban a hallgatók tájékozódását, tudásuk bővítését, véleményük kialakítását kell segíteni."

Duna Televízió Rt. Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzata. Különös szabályok. Ismeretterjesztő műsorok: "... Nem lehet egy műsor sugalmazó, előítéleteket burkoltan nem jeleníthet meg, babonákat, hiedelmeket, hipotéziseket, megalapozatlan tényeket nem tüntethet fel valóságos színben. Az ismeretterjesztő műsorokban különös figyelmet kell fordítani a vélemények ellenvélemények kiegyensúlyozott bemutatására, a tudományos eredmények és ezek összefüggéseinek felvázolására. "

A természettudományt közelebbről ismerők számára világos, hogy a tudomány nem demokratikus, tudományos vitákban csak az arra felkészült személyek vehetnek érdemben részt - más szóval az emberi tevékenység e területén (akárcsak a profi ökölvívásban) a meritokrácia a törvény! Ezt a körülményt Luis Walter Alvarez Nobel-díjas, amerikai fizikus igen szemléletesen fogalmazta meg: "There is no democracy in physics. We can't say that some second rate guy has as much right of opinion as Fermi." (A fizikában nincs demokrácia. Nem mondhatjuk azt, hogy egy kutyaütőnek ugyanolyan joga van véleményének kinyilvánításához, mint Ferminek.)

A médiaszabályzatot kidolgozók számára nyilván a meglepetés erejével hat, hogy a (természet)tudományokban nincsenek "alternatív" nézetek, amelyeket ütköztetni kell! A fejlődés megfelelő szakaszában egy-egy új jelenség magyarázatára hipotézisek, elméletek születnek, amelyek felett aztán a tapasztalat a kísérleti bizonyítékok mérlegelésével mond ítéletet, és eldönti, melyiket fogadja el a tudomány. Alternatív hipotézisek ütköztetésére sincs szükség, mert az azokról való vita nem tartozik a megfelelő alapismereteket nélkülöző nagyközönségre. Egyébként sem verbális villogás dönt, hanem maga a természet! A nagy kérdés az, hogy egy Nobel-díjas tudós lehet-e hazánkban próféta a kommunikáció szakemberei szemében?

A tudomány helyzete hazánkban, "Európa küszöbén"

A kereskedelmi tv-csatornáknál a helyzet jóval rosszabb, hiszen ott a fő cél a szórakoztatás és a nézettség emelése, amely aztán sok-sok pénzt fial a tulajdonosoknak. E csatornák "tudományos" műsorait általában tudományos alapismeretekkel nem rendelkező "kommunikátorok" szerkesztik, az eredményt mindenki első kézből ismeri.

A TV2 egyik talkshow műsorában jelentette ki egy, a médiában hosszú ideig "világhírű fizikusnak" aposztrofált mérnök, hogy minden fizikakönyv rossz, minden fizikus ostoba, mivel nyilvánvaló a beavatottak számára, hogy az energia nem marad meg - igenis létezik perpetuum mobile! A műsorban jelen lévő három csillagász sajnálatos módon nem volt képes képzettsége alapján tőle elvárható módon reagálni a szenzációs kijelentésre. A nézőben így az a benyomás rögzült, hogy ismét csak "jól megmondták" a nagyképű szakértőknek, akik szánalmas irigyei az igazi zseninek! Később ez a demagóg, tudományellenes kirohanás megismétlődött egy szombat reggel a közszolgálati rádióban is az információhoz való jog és a demokratikus tudatlanság jegyében. Bár a két eset meglehetős felháborodást váltott ki szakmai körökben, a szakma, a fizikusok - fogalmazzunk úgy, a FIZIKA - mégis hallgatott!

A tudományos nagyhatalom Egyesült Államokban az Amerikai Fizikai Társulat a hasonló, de sokak véleménye szerint egyre katasztrofálisabb helyzet miatt 2002 júniusában szükségesnek látta a következő állásfoglalást közzétenni:

"The Executive Board of the American Physical Society is concerned that in this period of unprecedented scientific advance, misguided or fraudulent claims of perpetual motion machines and other sources of unlimited free energy are proliferating. Such devices would directly violate the most fundamental laws of Nature, laws that have guided the scientific advances tbat are transforming our world." (Az Amerikai Fizikai Társulat Ügyvezető Testülete aggodalmat érez amiatt, hogy a tudományos fejlődésnek ebben a példa nélkül álló korszakában egyre inkább terjednek az örökmozgó szerkezetekre és más, korlátlan és szabadon hozzáférhető energiák forrásaira vonatkozó félreértett vagy éppenséggel hazug állítások. Ilyen berendezések közvetlenül megsértik a Természet legalapvetőbb törvényeit, azokat a törvényeit, amelyek ma a tudomány fejlődését irányítva átalakítják világunkat.)

A fizika hallgatása nyilvánvalóan csak olaj a tűzre, mivel a reagálás hiányát sokan a gyengeség jelének veszik. Teljesen törvényszerű, hogy ezek után hamarosan megszületett országunkban az "első ufóper"!

Egy "kutató" mérnök, az intelligens plazmagömbök "felfedezője" beperelte a Magyar Tudományos Akadémiát és a vele "bűnszövetkezetben" tevékenykedő Almár Iván professzort, hogy összeesküdtek a magyar nép ellen, amerikai pénzügyi támogatással bűnös módon eltitkolják előle, hogy léteznek és köztünk vannak az általa felfedezett földön kívüli eredetű megfigyelők. Kérte a bíróságot, állapítsa meg, hogy vannak ufók, az alpereseket elmarasztalva pedig kötelezze őket bocsánatkérésre nemcsak vele, hanem az egész magyar néppel szemben. A több mint száz oldalas "bizonyítási anyag" az egyszerű fizikus számára bizonyára mély megdöbbenést fog kelteni, mivel nyelvezete, szóhasználata, érvelése és főképpen logikája mindennek ellent mond, amit tanulmányaink során tanárainktól tanultunk!

"AZ ÖSSZEESKÜVŐ SZERVEZET

Az összeesküvő szervezet neve: Committe for the Scientific Investigation of Claims of the Paranormal (CSICOP) Magyarul: Állítólagos Paranormális Jelenségek Tudományos Vizsgáló Bizottsága, amely amerikai szervezet és (A hazugságra szövetkezett összeesküvők megj.) nemzetközi hálózatát koordinálja! Bevallottan! Csak a zárójelben álló valódi célt nem mondják meg, és: éppen tudományos vizsgálat nincs, helyette vannak részeges ivócimborák és csaló diákok! A látható igazi céljuk: hazudozásra, az emberek tömeges félrevezetésére való szövetkezés!

Az összeesküvés és fő szervezői, mint mindig, most is névtelenek, de a leírtakra vállalkozó magyar tudósok névsora 1991-ből: Szentágothai János, Beck Mihály, Bencze Gyula, Réthelyi Orsolya, Ádám György, Almár Iván stb.

Nevük: Tényeket Tisztelők Társasága! Ami abszurd megtévesztő álnév, és sokakat bizonyára a »tudományos szocializmus« képtelen szóösszetételére emlékeztet!

Éppen ők nem tisztelik ugyanis a tényeket, de a kommunista propagandára még jól emlékezhetnek korábbi tanítómestereik Marx, Lenin, Micsurin és Gagarin kapcsán. De, ezek az önátmentők még ma is képesek arra, hogy a kommunizmusban szerzett tudósi címeik és beosztásaik révén, mint régen, most is megregulázzák az érdeklődő fiatalabb tudósokat, ha esetleg meg mernék nézni a gabonaköröket és a plazmagömböket. Pechükre a plazmagömbkutató bizottság öt tudósa már nyugdíjas és becsületes - ővelük nem boldogultak!"

A Magyar Tudományos Akadémia 2003. május 6-án megnyitott Közgyűlése után egy héttel, május 13-án került sor a Verőczei kontra MTA és Almár Iván per első tárgyalására, amelyen a bíró a felperes ufókutató keresetét elutasította. Természetesen az "első magyarországi ufóper" tovább fog folytatódni, amíg intelligens plazmagömbök nem potyognak az égből!

Ellenpontként talán A.B. Migdal, a kiemelkedő orosz elméleti fizikus tömören és kimerítően megfogalmazott véleményét érdemes idézni, amelyet a természettudományok művelői kivétel nélkül osztanak:

"A tudomány nemcsak a lehetséges határait állapítja meg, hanem könyörtelenül elválasztja a sejtéseket - még a valószínűnek hatókat is - a bizonyított állításoktól. Ha nem lenne elhatárolási szabály, a tudomány belesüllyed ne a babonák és ingatag feltevések tengerébe. A valószerűt a bizonyítottól elkülönítve, a tudomány kideríti, mely állításokat kell tovább vizsgálni...

Remélem, senkit sem kell arról meggyőzni, hogy a tudományban a lehető legnagyobb szakértelem szükséges. Egyébként minden szakma hozzáértést és szakavatott oktatást igényel...

Művészeti alkotásról a szemlélő vagy hallgató joggal elmondhatja, hogy tetszik-e neki a mű vagy sem. A tudományban az ilyen megállapításhoz is bizonyos szintű tudás kell. Nem mondhatunk ilyet: »nekem nem tetszik a relativitás elmélete«. Ehhez legalább meg kell érteni az elmélet állításainak jelentését."

Az elmondottak szerint a fizikát komoly kihívás érte, a társadalom nyilvánossága előtt vonták kétségbe fizikusaink vagy éppenséggel az egész magyar fizikus közösség szakmai kompetenciáját. A támadás azonban az egész magyar tudományra kiterjed, mivel egy csalódott "intelligens plazmagömbkutató" az egész magyar tudományosságot, nevesen Akadémiánkat mocskolja, vádolja összeesküvéssel, a közvélemény félrevezetésével napokkal azután hogy az akadémiai közgyűlésen elhangzott: hazánk legnagyobb kincse az a szellemi tőke, amelynek letéteményese az Akadémia köztestülete!

Naponta halljuk: tudásalapú társadalmat építünk. Ha ezt komolyan vesszük, akkor talán végre a tudománynak - közte a fizikának is - hallatnia kellene a hangját, és nem lenne szabad eltűrni a primitív mocskolódást, hazugságot és rágalmakat! Itt, a fizikusok körében nézzünk szembe a valósággal, és tegyük fel magunknak a kérdést: meddig hallgathat még a fizika?

Irodalom

CARL SAGAN: Korok és démonok - Typotex Kiadó, Budapest, 1999.
BENCZE GYULA: A tudomány az emberiség sikertörténete - Tények és tévhitek - in: Tudomány és Társadalom, A jelen és a jövő új kihívásai, szerk. Závodszky Péter -Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző Központ, Stratégiai Füzetek 7., Budapest, 2001. március, 73-81
BENCZE GYULA: Posztmodern panoptikum - Magyar Tudomány 1998/12,1468-1474
BENCZE GYULA: A tudomány világa - a világ tudománya - Természet Világa 1999/9, 391-393
A.B. MIGDAL: Az igazság keresése - Gondolat, Budapest, 1989, 21
ALAN L. MACKAY: A Dictionary of Scientific Quotations - IOP Publishing, Bristol and Philadelphia, 1992
BENCZE GYULA: Tudomány és média - Magyar Tudomány 2001/2, 136-142

_________________________________

Elhangzott az Eötvös Társulat Közgyűlésén, 2003. május 31-én.