Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2004/12. 415.o.

A MŰEGYETEMI FIZIKA TANSZÉK 150 ÉVE

Füstöss László
BME TTK Fizika Tanszék

Az első hetven év

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Fizikai Intézete mintegy harminc éves múlttal rendelkezik. Az Intézetet alkotó öt tanszék közül a Fizika Tanszék fonódott leginkább össze a Műegyetemmel. Nevét is ezért őrizte meg változatlanul, még ha kissé sután hangzik is: a Fizikai Intézet Fizika Tanszéke. A név egyszerűsége egyúttal patinája, a hozzáértők számára ez helyettesíti a kérkedő y-t, noha száz éve az is megvolt a Physika név formájában.

Hogy a felsőfokú mérnökképzés mikor emelkedett egyetemi rangra, az nehezebb kérdés, mint a fizika műegyetemi tanításának kezdeteit megtalálni. Figyelmen kívül hagyva a tiszteletreméltó ős, az Institutum Geometrico-Hydrotechnicum történetét, a reformkor minden iparfejlesztő erőfeszítése ellenére 1846-ban még csak egy középfokú tanintézet, a József Ipartanoda jött létre. Az Ipartanoda első fizikatanára Sztoczek József volt.

Sztoczek J.Sztoczek teológiai tanulmányait abbahagyva került 1840-ben a Mérnöki Intézet hallgatói közé. 1845-ben már pályázott a Könyvviteltani tanszék elnyeréséért, de sikertelenül. Egy évvel késobb a Fizika Tanszék megismételt versenyvizsgáját már o nyerte el. Fizikával komolyabban csak ezután kezdett foglalkozni, de mai értelemben vett szaktudóssá soha nem lett. Foglalkozott elektrosztatikus jelenségekkel és színképelemzéssel is, de inkább olyan kérdések érdekelték, mint A meleg forrásvizek lehűlése földalatti csatornákban vagy a kísérletileg meghatározott óra- és emberkénti levegőjutalék praktikus kérdése. A korszak eszményeit kifejező természetvizsgáló volt, a Műegyetem első évtizedeinek meghatározó személyisége: 1857-ben az újonnan alakult József Műegyetemen az általános és technikai fizika tanára, 1871-72-ben a Műegyetem első rektora. 1872-ben a közoktatási tanács alelnöke, 1874-tol a tanárképző intézet igazgatója és a tanárvizsgáló bizottság elnöke volt. Az 1875-76. és 1878-79. tanévben ismét a Műegyetem rektora. A Természettudományi Társulatnak 1865-től 1872- ig elnöke, 1885-től a főrendiház tagja.

1857-ben az Ipartanodát József Polytechnikum néven felsőfokú mérnökképzővé alakították. 1861-től a tanítás nyelve a magyar lett, az igazgató pedig Sztoczek. A Polytechnikum egy előkészítő és egy egységes műtani osztályból állt. Az előkészítő osztályban a hallgatók kísérleti természettant tanultak, kapcsolatban a vegytan elemeivel, a műtani osztályban Sztoczek Józseftől általános természettant és ipari természettant.

A fennmaradt feljegyzések szerint az általános természettan "Tartalmazza a testek általános tulajdonainak, a természeti erők működésének rendszeres magyarázatát, kapcsolatban a szükséges kísérletekkel és bizonylatokkal." Az ipari természettan "Alkalmazása a technikai tételeknek az ipar különböző ágaira, főleg kiemelve a súlytalanoknak, jelesül a melegnek hatását és használatát az iparüzletben."

A kísérleti természettant Sztoczek fiatal tanársegéde, id. Szily Kálmán tanította.

id. Szily K.id. Szily Kálmán (18381924) fizikus, nyelvész, tudományszervező, műegyetemi tanár, akadémikus. 1889 és 1905 között az akadémia főtitkára. A Természettudományi Társulat főtitkáraként 1869-ben megalapította, és évekig szerkesztette a Természettudományi Közlönyt. Nyelvészeti munkássága a XIX. század kilencvenes éveitől bontakozott ki. 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társulatot, melynek elnöke, folyóiratának, a Magyar Nyelvnek pedig szerkesztője volt.

Akadémiai székfoglaló értekezésében a hőelmélet első és második alaptételének általános matematikai alakban való megfogalmazására vállalkozott. Eredményére sokáig a második főtétel Clausius-Szily-féle megfogalmazásaként hivatkoztak. 1869- 70-ben a Kísérleti természettan tanszéket, 1870-től nyugdíjazásáig a Matematikai fizika és analytikai mechanika tanszéket vezette. Sztoczekhez hasonlóan id. Szily Kálmán is jeles közéleti ember volt, a Műegyetemnek több ízben dékánja, rektora. (Nevében az id. előtag azért fontos, mert Kálmán nevű fia a Műegyetemen a mechanikaprofesszora volt 1913-tól, majd rektor, sőt a harmincas években államtitkár.)

Id. Szily Kísérleti természettan című könyvéből a korszakra jellemző bölcseleti szellem árad: "Mindazon változást, melyeket a testeken észreveszünk, tüneménynek, vagy jelenségnek nevezünk; ez magában foglalja a változást és a szemlélést, úgy hogy ha ezek egyike hiányzik, az mindjárt nem lehet tünemény, mert ha a változás külső szemlélő nélkül történik, úgy az reánk nézve, mint tüneményelő nem jöhet."

Eötvös József a kiegyezés kormányának tagjaként beterjesztett javaslata szerint a Műegyetem az ország állami egyetemeivel egyenlő rangú tudományos intézet lenne. Ferencz József 1871. július 10-én hagyta jóvá a József Műegyetem új szervezeti szabályzatát, amely szerint a mérnöki, gépészmérnöki, építészi és vegyészi szakosztályokat megelőzi egy kétéves egyetemes szakosztály, ahol az érettségizett diákok természettudományi és egyéb általános tárgyakat hallgatnak. Az 1871 őszén megnyílt királyi József Műegyetem első rektora Sztoczek József lett.

A Műegyetemnek ekkor már három fizika tanszéke volt: az Általános természettan tanszék 1867-ben a Sztoczek vezette Technikai természettan és az 1869-től Szily vezette Kísérleti természettan tanszékre bomlott, de egy évvel később Szily az akkor alapított Matematikai fizika és Analytikai mechanika tanszéket vette át, miközben a Kísérleti természettan tanszékre két évre helyettesként Müller József kapott kinevezést. A Kísérleti természettan élére 1872-től Schuller Alajos került.

Schuller Alajos (18451920): fizikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja. 1863-ban a műegyetem mérnöki tanfolyamán kezdte felsőbb tanulmányait. 1871-ben a heidelbergi egyetemre ment, ahol Kirchhoff és Bunsen tanítványa, egy évig Kirchhoff tanársegéde volt. Különös érdeme a laboratóriumi oktatás színvonalának emelése. Tökéletesítette a Bunsen-féle jégkalorimétert, nagy hatásfokú higanyos légszivattyút szerkesztett. 1916-ban vonult nyugalomba. - Főbb munkái: Kísérleti fizika (Bp., 1897); Chemiai physica (Szeged, 1905).

Tangl Károly így emlékezett vissza elődjére: "Mikor a physikai tanszéket átvette, annak felszerelése bizony gyenge volt, hogy a mai magaslatra emelkedett az elsősorban Schuller Alajos műve. A laboratóriumi munka volt legnagyobb gyönyörűsége, mely annyira betöltötte életét, hogy más örömet alig keresett .... Megható volt, milyen szeretettel kezelt minden eszközt, melyek jórészét saját kezeivel készítette, a miben ritka kézügyessége nagy segítségére volt. Nem szerette a vásárolt eszközöket, mert ritkán talált olyat, ami kielégítette volna, alig van eszköz physikai szertárában, melyre egyéni bélyegét valami átalakítás formájában reá ne ütötte volna. Megvolt az egyéni vonása minden előadási kísérletének is, melyek közül éppen ezért a legszeszélyesebbek is sikerültek."

Az alapozó képzést végző egyetemes szakosztály kísérleti természettana a szokásos mechanikát, hőtant, fénytant, valamint a delejesség és a villamosság tanát foglalta magába. Az ugyancsak az alapozásban szereplő elméleti természettan - 1875-től analytikai mechanika - a mai követelményeknek is megfelelően felépített tantárgy volt; és ha valaki többet akart hallani, Szilynél féléves kurzuson vehetett részt Végigtekintés a természettanon az erélymegmaradása szempontjából címen.

A hároméves technikai szakosztályok számára különféle műszaki természettan tárgyakat hirdettek meg a fizika tanszékek. Ennek a műszaki természettannak a hőtani alapfogalmak és a mechanikai hőelmélet alapelvei, valamint a fűtéssel és szellőzéssel kapcsolatos gyakorlati problémák álltak a középpontjában, valamennyi optikával és elektromagnetizmussal övezve. A chemiai természettan barometricus méréseket, súly- és fajmeleg-méréseket tartalmazott, polarisatiót és sacchimetriát, valamint távcsövek és górcsövek szerkezetének leírását.

A Műegyetem Múzeum körúti épülete 1882-ben

1882-ben a Műegyetem az új, Múzeum körúti épületeiben kezdhette az őszi tanévet. A következő 25 évben itt, valamint az Esterházy utcai épületben húzta meg magát a mérnökök iránti kereslettel együtt növekvő egyetem, amíg az 1900-as évek elején fokozatosan elkészülő épületekbe, mai helyére költözhetett a budai Duna-parton. A Múzeum körúton maradt épületeket a Tudományegyetem kapta meg.

Az új épületbe költözés reformokkal járt együtt, egyebek közt a tanszabadság megszűnésével, kötött tanterv előírásával. Szervezeti változásként megszűnt az egyetemes szakosztály előkészítő szerepe, közvetlenül a megfelelő szakosztályba kellet beiratkozni. Az egyetemes szakosztály fokozatos elhalásával a képzési idő négy évre csökkent.

Ugyancsak 1882-ben a műszaki természettan felvette a technikai fizika nevet. Tartalmában a legfontosabb változást az elektromágnesség nagyobb súlyú szerepeltetése jelentette. Ide tartozott ekkor a villámhárítók, a dynamoelektromos gépek, az elektromos világítás és a telegráf berendezéseinek ismertetése, de szerepelt a tekercs mágneses nyomatékának vizsgálat, valamint a telefon és mikrofon működésének alapjai. Sztoczek fiatal tanársegédével, Wittmann Ferenccel ekkor indított külön kurzust Elektromosság és mágnesség elektrotechnikusok számára címmel.

1890-ben meghalt Sztoczek József. Akkor 30 éves tanársegédének, Wittmann Ferencnek két évet kellett várnia, amíg rendkívüli tanárként kinevezést kaphatott a Technikai fizika tanszékre.

Az 1906-ban átadott Budafoki úti Fizika (F) épület

Wittmann Ferenc (18601932) fizikus, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1908). Főiskolai tanulmányait a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen végezte. 1878-ban a műegyetem Kísérleti Fizika Tanszékén tanársegéd, 1892-ben a technikai fizika rendkívüli, 1895-ben rendes tanára. 1919-ben a budapesti Tanárképző Intézet igazgató helyettese. Úttörőek a váltakozó áramok időbeni lefolyására vonatkozó kutatásai. A róla elnevezett oszcilloszkóp feltalálója. Behatóan foglalkozott a rádiótechnika kérdéseivel is.

1890-ben nyugdíjba vonult id. Szily Kálmán - de csak a fizikától köszönt el, hiszen még több mint 30 évig nyelvészkedett, szervezett és szerkesztett folyóiratokat, kikerülhetetlen személyisége volt a századforduló kultúrpolitikájának. Tanársegéde azonban nem volt, akinek átadhatta volna a tanszékét. Végül a Műegyetem Geometria Tanszékéről Réthy Mór került az Analytikai mechanika élére. A tanszéknek mind több gyakorlatias igényt kellett kielégítenie, amely folyamat során elsőként az Alkalmazott Szilárdságtan Tanszék jött létre 1895-ben. Idővel az Analytikai mechanika és Mathematikai fizika feloldódott a szakosztályok műszaki mechanika típusú tanszékeiben, és a fizika tanszékekhez tartozására mind kevesebben emlékeztek.

A Schuller vezette Kísérleti Fizika és Wittmann Technikai Fizika Tanszéke a következő negyedszázadban annyi változást éltek meg, hogy 1906-ban beköltözhettek a budafoki úti Fizika (F) épületbe. A két tanszék kialakított egy közös tárgyat kísérleti és technikai fizika néven, amelyet az építész- és gépészmérnököknek Wittmann, az általános mérnököknek és vegyészeknek Schuller adott elő. A szakosztályok igényeit mindketten igyekeztek kielégíteni, ezért ennek a közös nevű tantárgynak bármely változata alkalmazott fizika volt. Az új felfedezések ismertetésében egyébként is napra kész Wittmann külön tárgyban tanította Az elektrotechnika fizikai alapelveit. A vegyészhallgatóknak pedig Schuller tanított chemiai fizikát heti 1418 órában. Az óraszámból is láthatóan a tárgy elsősorban méréseket tartalmazott.

A Műegyetem számára fontos esemény volt a doktori cím odaítélésének joga 1901-től. A doktori szigorlatok melléktárgyaként minden szakosztály megjelölte a kísérleti-, a technikai- vagy a chemiai fizikát.

A következő esemény, amely a fizika műegyetemi helyzetének megerősítését szolgálta, az elméleti fizika tanszék létesítése volt 1912-ben. Ebben az esetben nem egy tanszék keresett magának professzort, hanem a kiemelkedően tehetséges Zemplén Győző számára létesült a tanszék. Sajnos a beteljesedés elmaradt, mert Zemplén 1916-ban elesett az olasz fronton.

Zemplén GyőzőZemplén Győző (18791916) Az elméleti fizika professzora, a folyadékok és az elektromos erőtér mozgásának neves kutatója, a lökéshullámokra vonatkozó, nevét viselő Zemplén-tétel megfogalmazója. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Göttingenben és Párizsban folytatta. Eötvös Loránd tanársegédje volt. 1908-ban a MTA levelező tagjává választotta. 1912-ben a budapesti Műegyetemen az elméleti fizika tanárává nevezték ki. Az elektromosságról, a rádióaktivitásról és a gázok belső súrlódásáról írt könyvei díjakat nyertek. 1916-ban az olasz fronton hősi halált halt.

1916-ban Zemplén halálával betöltetlen maradt, gyakorlatilag megszűnt az Elméleti Fizika tanszék. Ugyanebben az évben Schuller Alajos is nyugalomba vonult, és a tanszék élére Tangl Károly került. Tangl ugyan csak öt, háborútól és következményeitől zaklatott évet töltött a tanszék élén, de ezzel is új stílust teremtett, amely a tudományos kutatást helyezte előtérbe.

 

 

Két világháború, és az évek közöttük

Tangl KárolyTangl Károly (18691940): fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1895-ben szerezte meg doktorátusát. Eötvös Loránd tanársegédjeként kezdetben potenciálelmélettel, később mágnességgel, a folyadékok és gázok dielektromos állandójának vizsgálatával, végül kapillaritási vizsgálatokkal foglalkozott. 1901-ben szerzett magántanári képesítést. 1903-tól a kolozsvári tudományegyetem fizikatanára, 1915-ben rektora. 1917-től a budapesti műegyetemen, 1921-től a budapesti tudományegyetemen a kísérleti fizika tanára. 1935-től az MTA Mathematikai és Természettudományi Osztályának elnöke és az Eötvös Loránd Mathematikai és Fizikai Társulat alelnöke. Főbb munkái: Bevezetés a fizikába (Bp., 1921); Kísérleti fizika (Bp., 1924)

Eötvös Loránd egykori tanársegédje, aki professzori működésének 33 éve alatt a legkövetkezetesebben képviselte Eötvös szellemét és a legeredményesebben valósította meg elképzeléseit a szerepek kiosztásában a 20-as, 30-as évek magyarországi fizikájában. A modern fizika szellemét Ortvay jelentette ezekben az években, ámde Tangl tette lehetővé, hogy Ortvay az legyen, akivé lett.

Saját eredményeinél fontosabb, hogy sokak eredményes kutatómunkája nála indult. Első doktoranduszainak egyike Békésy György volt. Ekkoriban Tangl folyadékok és gázok dielektromos tulajdonságaival, folyadékok határfelületén kialakuló felületi feszültséggel foglalkozott. Ez utóbbi kutatásba kapcsolódott be Békésy. Tangl figyelt fel arra, hogy Ortvaynak nem való a kísérletezés, tehát elintézte, hogy két évig Sommerfeld mellett dolgozhasson. Pogány Bélában felismerte a nagyformátumú kísérletezőt - neki hagyta a kolozsvári, majd a műegyetemi tanszéket. Tangl makacs és eredményes háborút vívott Bay Zoltán szegedi kinevezéséért. Ő indította el pályáján Szalay Sándort, ő ismerte fel Forró Magdolna és Barnóthy Jeno tehetségét, és támogatta őket a kozmikus sugárzás tanulmányozásában.

Jó érzékkel állapította meg, hogy kitől várható jelentős eredmény közvetve vagy közvetlenül, azaz a kutatásban vagy a tudományos közélet szervezésében. És Eötvös által megalapozott tekintélyét kamatoztatva elgondolásainak érvényt is tudott szerezni az ösztöndíjak megszerzésénél vagy tanszékek betöltésénél.

A háborúban hallgatnak a múzsák, de a tankönyvek megírásánál ez kifejezett előny. Kolozsvári tapasztalatait a műegyetemi változatos hallgatói közegben ellenőrizve írta meg azokat a tankönyveket, amelyek mindenki számára lehetővé tették a fizika alapjainak elsajátítását. A Bevezetés a fizikába majdnem képletmentes, megértéséhez csupán odafigyelés és kitartás kell. Tangl jól kiismerte magát a legjobb teljesítmények között, és világosan látta, hogy a túlzott követelés elriasztja a szakmán kívülieket.

Tangl a Kísérleti Fizika Tanszék élén kísérleti fizikát tanított, és még csak el sem keresztelte műszaki fizikának. Az 1916 és 1921 közötti években ezt nem nehezményezte egyik szakosztály sem. Hallgatólagosan tudomásul vették, hogy a fizika egy ismeretkör és egy gondolkodásmód, amely mérnöki problémák megközelítésének is eszköze lehet. Tangl a fizikát nemcsak átfogónak és impozánsnak tudta, de hatásosnak is. Az egyetlen baj, hogy kevés az igazán jó fizikus. Az egyetemi tanszékek betöltésénél igyekezett a legjobb erőket támogatni. Így amikor Eötvös Loránd halála után ő vette át a Tudományegyetem Kísérleti Fizika Tanszékét, akkor nem azon törte a fejét, hogy a megüresedő műegyetemi tanszék szempontjából ki a legmegfelelőbb jelölt, hanem hogy a szóba jöhető fizikusok közül ki tudná a műegyetemi Fizika Tanszék nyújtotta lehetőségeket legeredményesebben kiaknázni. Egykori tanítványára, Pogány Bélára esett a választása, aki a szegedi egyetem szerényebb lehetőségeit cserélhette így fel a tágasabb, több kapcsolat lehetőségét ígérő műegyetemi tanszékkel.

Pogány BélaPogány Béla (18871943): fizikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja. Tanulmányait a budapesti és a göttingeni egyetemen végezte, hol bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1908-tól két éven át Eötvös Loránd közvetlen munkatársa volt. 1918- tól a kolozsvári egyetemen a kísérleti fizika rk. tanára, 1920-tól a Szegedre helyezett egyetemen, 1923-tól a budapesti műegyetemen ny. r. tanár. Különösen optikai és akusztikai vizsgálatai jelentosek. Vizsgálta a fémrácsról elhajlított fény polározási állapotát, a katódporlasztással eloállított igen vékony fémrétegek optikai és elektromos sajátságait. Megismételte a híres Harres-Sagnac-féle kísérletet. Schmid Rezsővel együtt spektroszkópiai laboratóriumot rendezett be, ahol munkatársaival a molekulaszínképek analízisével elismert eredményeket ért el. Bevezette hazánkban a szeizmikus kutatási módszert, melyet föld alatti geológiai alakulatok felderítésében sikeresen alkalmazott. A Deutsche Physikalische Gesellschaft tagja, az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat titkára, majd 1942-tol elnöke volt. Fobb munkái: A fény (Bp., 1921); Bevezetés a fizikai optikába (Bp., 1921); Über die Wiederholung des Harres-Sagnachschen Versuches (Annalen der Physik, 1926); Az elektromágneses tér (Bp., 1927); Kísérleti fizika (Bp., 1928); Fizika (Bp., 1933).

Pogány Béla "kíméletlen" fizikatankönyve

Pogány Béla éppen Lipcsében dolgozott a Harres-Sagnac- kísérlet előkészítésén, amikor megérkezett Tangl ajánlata a műegyetemi Fizika Tanszékről. Köszönettel elfogadta, de előbb befejezte a munkát Németországban, a jobb kísérleti feltételeket el nem szalasztva. Számára mindvégig a fizika művelése volt fontosabb, mint a tanítása. Ezt úgy kell érteni, hogy az előadásait mindig lelkiismeretesen megtartotta, gondoskodott megfelelő tankönyvekről is, de nem ezt tartotta fő feladatának. Tankönyveiben nem volt kíméletes; magas színvonalon adta elő a fizikát, pontosan, de cseppet nem szájbarágósan. Tangl Kísérleti fizikájával összehasonlítva Pogány négy évvel később megjelent azonos című könyvét, azt találjuk, hogy a közölt kétszerannyi tudnivaló elsajátításához legalább négyszer akkora erőfeszítésre van szükség. Cserébe olvasóit elvezette a legújabb eredményekig.

Wittmann Ferenc halálával 1931-ben megüresedett a Technikai Fizika Tanszék. Ettől kezdve 1944-ig egy fizika tanszék működött a Műegyetemen, amelyet Pogány vezetett, hol Technikai Fizika Tanszék, hol Fizikai Intézet néven. Pogány Kísérleti fizikát tanított mérnökhallgatóknak, Fizikát másodéves gépészhallgatóknak és Fizikai mérések címen laboratóriumi gyakorlatot tartott harmad és negyedéves gépészhallgatóknak. A doktori fokozatra készülőknek szólt a Bevezetés az önálló tudományos kutatásba a Fizikai Intézet laboratóriumában.

Pogány a számonkérésben méltó volt nevéhez. A tehetség felcsillanása szinte biztos sikert jelentett a vizsgán, hiánya viszont épp ellenkezőleg. Diákok tömege kért oltalmat közeli szobránál a szentéletű Gellért püspöktől, akinek szintén rossz tapasztalatai voltak a pogányokkal. A Vicinális Dugóhúzó központi figurája lett Pogány, érdekes módon kíméletlensége mellett igazságosságát hangsúlyozva. Pogánynak valóban nem esett nehezére kékvérű vagy egyéb okokból befolyásos jelölteket megbuktatni, szakmai öntudatát a társadalmi hierarchiában is használta. Az egyetem képviseletében főrendiházi tag volt, és a három lépés távolságot közvetlen munkatársaival is betartatta. Nem szerette, ha professzor úrnak szólították, mert azután már jöhet a Béla bácsi, és a bizalmaskodás mind rémisztőbb örvényei; nem, őt méltóságos úrnak kellett szólítani. (Hogy mennyi volt ebben az irónia a fizetési osztályok által felparcellázott úri társasággal szemben, azt csak találgatni lehet.)

A műegyetemisták lapja

Tény viszont, hogy előadásai, tankönyvei a legújabb kutatási eredményekig korszerű fizikát adtak, és ő munkatársaival elismert módon művelte a tudományt. A vékony fémrétegek optikájának kutatása, az ezzel járó vákuumfizikai jártasság az ötvenes években vált a tanszék egyik jól érvényesíthető szolgáltatásává. A gyökerek a kolozsvári egyetem laboratóriumáig nyúlnak, de Pogány a harmincas években sem lett hűtlen ehhez a még technikailag mindig nehezen kezelhető területhez.

A látványos sikert a molekulaspektroszkópia jelentette. Az alagsorban hatalmas betontömbön felépített rács a kor színvonalán álló eszköz volt, Pogány pedig megtalálta azokat a munkatársakat, akikkel eredményesen lehetett dolgozni. Mindenekelőtt Schmid Rezsőt és Gerő Lorándot, majd az ő nyomaikon Budó Ágoston és Kovács István már egy ismert tudományos iskola tekintélyét öregbíthették - ám ez már a Fizika Tanszékhez csak annyira kötődik, hogy a negyvenes években a hazai fizikusok mind tudtak egymásról.

Schmid Rezső (19041943): vegyészmérnök, közgazdasági mérnök, fizikus, a magyar spektroszkópiai kutatások egyik megalapítója és úttöroje. Vegyészmérnöki oklevelét 1926-ban szerezte a budapesti muegyetemen; 1927-ben bölcsészdoktorátust szerzett. A műegyetem gépész- és vegyészmérnöki karán Pogány Béla mellett volt adjunktus. 1932-ben ösztöndíjjal a chicagói egyetemen Millikan vezetésével folytatta kísérleti spektroszkópiai vizsgálatait 1933-tól a tudományegyetem magántanára. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat fiatal fizikusok számára 1950-ben alapított díját róla nevezték el. Számos dolgozata többnyire a Zeitschrift für Physikben jelent meg.

Gerő Loránd (19101945): gépészmérnök, molekulaspektroszkópus. Schmid Rezső tanítványa, majd 1936-tól tanársegédként munkatársa, 1943-tól pedig adjunktus volt. Kutatási területe: Új módszer perturbációk felismerésére a molekulák színképén (Bp., 1935.; doktori értekezés), továbbá több mint félszáz tudományos értekezés a kísérleti molekulaspektroszkópia területén.)

Pogány Béla a Vicinális Dugóhúzó "állandó" szereplője

Pogány Béla a harmincas években közvetlen ipari megbízásra is végzett kutatást. Kondenzátormikrofont szerkesztett szeizmikus mérésekhez a geológiai összetétel vizsgálatára a Tatabányai Kőszénbányák Rt. megbízásából. Ezzel több munkatársának anyagi gondjain tudott segíteni, ami a fizetés nélküli tanársegéd virágkorában fontos szempont volt.

Az ipar közvetlenül is támogatta a műegyetemi fizikát ezekben az években. A TUNGSRAM alapítványi tanszéket létesített az atomfizika oktatására. A tanszéket vezető Bay Zoltánnal jelentős fizikus egyéniség került a Fizika Tanszék szomszédságába. Minden feltétele megvolt egy élénk műegyetemi fizikai műhely kialakulásának, a békét kivéve. 1943-ban a háborús időszak nehézségeihez betegségek adódtak, amelyek elvitték először Schmid Rezsőt, majd rövid idővel később Pogány Bélát. Gerő Loránd hadifogságban halt meg 1945-ben.

Ötven év a második évezred végéhez közeledve

Pogány csak tökélyre vitte azt a törekvést, hogy egy pályázat elnyerésénél nem a tanszék kapott egy vezetőt, hanem a kinevezett nyilvános rendes tanár egy tanszéket. Pogány 1943-ban meghalt, és az ebben a szellemben szervezett tanszék hagyományozódott az új nyilvános rendes tanárra, Gombás Pálra.

Gombás Pál harminc éves koráig volt Ortvay Rudolf tanársegéde a budapesti tudományegyetem Elméleti Fizika Tanszékén. Kitartó munkája eredményeként 1939-ben már 27 saját cikkre hivatkozhatott, amikor megpályázta a szegedi egyetem elméleti fizika tanszékét. A 27 cikkből 16 a Zeitschrift für Physikben jelent meg, témájukat tekintve pedig az atom statisztikus elméletének módszerét alkalmazták, elsősorban a fémes kötés magyarázatához. Felkészült és eredményes fiatal professzorra bízta a szegedi egyetem Gombás személyében az elméleti fizika tanítását. Az, hogy Gombás végül Kolozsvárról érkezett a budapesti Műegyetemre, a háborús nagypolitika területcsatolgatásainak volt a következménye.

Gombás PálGombás Pál (19091971) A budapesti Tudományegyetem elvégzése után, 1933-tól, hat éven keresztül volt Ortvay Rudolf mellett díjtalan tanársegéd. 1939-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen lett az elméleti fizika professzora, majd 1944-től haláláig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, illetve a Budapesti Műszaki Egyetemen a Fizika Tanszék vezetője, miközben 1954-től az MTA elméleti fizikai kutatócsoportjának igazgatója is. Kétszeres Kossuth-díjas (1948, 1950) akadémikus, 1948 és 1958 között az MTA alelnöke, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat első elnöke.

A kvantummechanikát nagyobb rendszerekre közelítő módszerekkel lehetett alkalmazni. A Thomas-Fermi-Dirac-modellt az elektronkorreláció és az inhomogenitási kinetikus energiakorrekció figyelembevételével Thomas-Fermi-Dirac-Gombás-modellé fejlesztette és alkalmazta különböző rendszerek, például fémek tulajdonságainak magyarázatára.

1935-ben vetette fel annak a lehetőségét, hogy a valenciaelektronok mozgását egy sajátos potenciáltérben vizsgálja. A Pauli-elvet helyettesítő pszeudopotenciál termékeny elképzelésnek bizonyult, amely mindmáig szerepet játszik a szilárdtestek elektronszerkezetének és a fémek kötési energiájának számításában. Az atommagok Thomas-Fermi-modelljét az ötvenes évek elején dolgozta ki. Húsz évvel később a statisztikus modellt ismét sikeresen lehetett alkalmazni nehéz atommagok globális tulajdonságainak elemzésénél.

Legfontosabb könyvei németül és oroszul is megjelentek. Egyedüli magyar szerzőként kérték fel, hogy szakterületéről összefoglaló cikket írjon a Handbuch der Physik számára. Harminchét év munkáját 130 tudományos közleménye tanúsítja.

Főbb munkái: Bevezetés az atomfizikai többtest-probléma kvantummechanikai elméletébe. Kolozsvár, 1943; Die statistische Theorie des Atoms und ihre Anwendungen. Wien, Springer, 1949; Theorie und Lösungsmethoden des Mehrteilchenproblems der Wellenmechanik. Basel, Birkhäuser, 1950; Az atom statisztikus elmélete és alkalmazásai. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955; Pseudopotential. Wien, Springer, 1967; P. Gombás und D. Kisdi: Einführung in die Quantenmechanik und ihre Anwendungen. Wien, Springer, 1970.

A háborút követő évek az egyetem újjáépítésének és az oktatás újraindításának volt az időszaka. A rendkívüli időszak alkalmas volt arra, hogy Pogány Béla munkatársai és a Gombással érkezett elméletiek összeszokjanak. A tanszék kutatómunkájának alapvető irányát a professzor érdeklődési köre szabta meg, de Gombás természetesen nem akadályozta az optikai és vékonyréteg-vizsgálati kísérletek folytatását. Hely volt rengeteg, a kísérletezők pedig már megszokták, hogy abból fejleszthetnek, amit megkeresnek.

Marx György így emlékezett vissza hallgatói éveinek egyik nagy élményére, Gombás előadására: "Egyszer kis cédula jelent meg a hirdetőtáblán: A Duna túlsó partján Gombás Pál az atom statisztikus elméletéről, Bay Zoltán pedig az atommagfizikájáról hirdetett kollégiumot. Néhányan, bemerészkedtünk a mérnökjelöltek birodalmába. A katedrán megjelent Gombás Pál, Bay Zoltán elegáns (egyáltalán nem tanáros) alakja, és tőlük a fizika más arcáról hallottunk. Műszakilag igényes kísérletek, mérési adatok, közelítő számítások, fokozódó pontosság, az eredmények kritikus összevetése. Az atom belseje hozzáférhető valósággá lett. A fizika többé nem csak múlt századi demonstrációs kísérletek forgószínpada. A modern fizika sem csupán a »semmiből egy új, más világot teremtettem« merész, intellektuális kalandja. Mindkettő benne foglaltatik, de a fizikában van egy lényeges többlet: az a dinamikusan ívelő híd, amely a műszerek által feltárható izgalmas valóság (esetünkben az atom belseje) és a matematikai eleganciájú egyenletek közt feszül.

Ezen a hídon vezetett végig Gombás Pál. Magasan szikár alakja, fehér köpenye, halk eleganciája első pillanatra arisztokratikusan hűvös benyomást tett. A mikrofon is villamosmérnöki státusszimbólumnak tűnt. (Amikor sor került az évszázad meccsére matematikusok és fizikusok közt, azért az egyik oldalon Alexits György, a másik oldalon Gombás Pál védte a kaput. Nem is rosszul. Akkor még megesett ilyesmi: a Trefort-kertben Szent-Györgyi Albert kosarazott hallgatóival az ebédszünetben.) Egy-két hónap után azt is megértettük, hogy Gombás Pál visszafogott előadói stílusának célja az empirikus tények és a kvantitatív eredmények előtérbe állítása volt, ezáltal nevelt bennünket kutatói értékrendre. Világosan, tényszerűen, egyszerűen érvelt. Aki a Gombás-könyvek érthetően racionális, lépésről-lépésre pontosító, újabb és újabb problémák felé elindító stílusát egybeveti a szaklapok pongyolán tömörítő szövegével, felismeri: csak az tud így szólni a fizikai kutatás legkomplexebb területéről, a kvantummechanikai soktest-problémáról, aki mindent teljesen meg akar érteni, aki az egészet maga számolja végig. Aki olyan nagyon szereti tanítványait, tiszteli bennük munkatársait, hogy éretten és kutatásra serkentően akarja nekik átadni. a legutóbbi évek gazdaságilag értékes és szédítően szép eredményeit.

Gombás Pál azidőben a nemzetközileg legeredményesebb, legnagyobb impaktú magyar fizikusok (ketten-hárman ha voltak) egyike. A hazai kutatások felfuttatására talán ő gyakorolta a legnagyobb hatást. A szürke, piros, zöld, barna Gombás-kötetek a tankönyv- és monográfiairodalom remekei, szakadtra olvastuk őket nemcsak itthon, de nyugaton és a Szovjetunióban is. Gombás Pál azért írt könyvet, mert már akkor világosan látta: az új kvantummechanika válik a természettudományok latinjává, melynek értése és alkalmazni tudása nemcsak az elméleti fizikus, de a vegyész, mérnök és sok más szakember részére elengedhetetlen. A kvantummechanika alkalmazása pedig a többtest-problémát jelenti. Ezt feldolgozó könyvei az úttörők közé tartoznak a nemzetközi tudományos világban.

Pedig ekkor, a negyvenes években háború folyt, vagy romok eltakarítása. A két legszebb mű a szürke Gombás-könyv volt, amely 1943-ban jelent meg Kolozsvárott, és a piros Gombás-könyv, amelyet 1949-ben a nyugatnémet Springer adott ki."

1947-ben, a kommunista hatalomátvétel évében jelentős tudósok döntöttek az országból való távozás mellett. Szent-Györgyi Albert, Hevesy György után Gombás Pál is elhagyta az országot. Az Egyesült Államokban azonban nem úgy alakultak a dolgai, mint ahogy elképzelte, és 1948-ban hazajött. Itthon a mind szélesebb körben ellenszenves rezsim keblére ölelte a kapitalizmusban csalódott tudóst, és elhalmozta mindazzal, amit minden felhajtás nélkül megérdemelt: megkapta a Kossuth-díj arany fokozatát, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének választotta. Ennek ellenére maradt Gombásban gyanakvás, ami néha megnehezítette az együttműködést - lásd a fordításra vonatkozó megjegyzését!

A kitüntető figyelemből jutott a tanszéknek is. A kísérleti részleg nagyszabású és szigorúan titkos katonai megbízásokat kapott, amivel azon kívül, hogy jól jövedelmezett, félelmetes biztonság is járt. Továbbá Farkas Mihály jóvoltából tiszti rang azoknak, akiknek addig sikerült a katonáskodástól távol tartani magukat - most frissen kapott rangjuknak megfelelő többhónapos pótkiképzésben részesülhettek.

1949-ben megalakult a Villamosmérnöki Kar, ami a Fizika Tanszék számára örvendetes oktatási feladattöbbletet jelentett. A három fő feladatkör - a nagyon számolás-, tehát időigényes tudományos munka, a katonailag ellenőrzött technológiafejlesztés, valamint a nappali, esti és levelező képzésben több karon végzett oktatás - szervezeti változásokat igényelt. Ennek legfontosabb lépése az MTA Elméleti Fizikai Kutató Csoportjának létrehozása volt.

A szovjet típusú kutatóintézet-centrikus szerveződésben Gombás komolyan vette funkcióit; ő a kutatócsoport igazgatója volt, és félállásban tanszékvezető. Ennek megfelelően a kétórás előadásból egyet megtartott, az előadás másik felét már egy gyakorlott munkatársára bízta. Ez a rendszer csak növelte a halk szavú, gégemikrofont használó Gombás előadásainak jó hírét, aminek alapja egyszerűsége, jól érthetősége volt; a legfontosabb fogalmakat, tételeket időtől nem zavartatva fejthette ki - az idővel való versenyfutás a társelőadóra maradt.

A Kutatócsoport létrejöttével a tanszéki munkatársak privilégiuma és kötelessége lett az oktatás. A tudományos munka papíron szerepelt az elvárások között, de az újfajta munkamegosztás a kutatócsoport tagjaitól várt el rendszeres publikációs teljesítményt. Hivatalosan a kutatócsoport nem tartozott a tanszékhez, de a közös épület és a közös vezető (a tanszék részére: félvezető) Gombás személye miatt sem hagyható figyelmen kívül a tanszék történetének számbavételénél.

Gombás kétségkívül iskolateremtő személyiség volt. Első munkatársai néhány év alatt önállósultak - Hoffmann Tibor ipari kutatóintézetbe, Gáspár Rezső a debreceni egyetem Elméleti Fizika Tanszékének élére, Kónya Albert a miskolci műegyetemre került. A Gombás-iskola második nemzedéke az ötvenes évek aspiránsai, vezető munkatársai közül került ki - Kapuy Ede, Kisdi Dávid, Ladányi Károly, Szépfalussy Péter már többé-kevésbé eltávolodtak a statisztikus atomelmélettől, inkább Gombás valamikori puritán személyiségéből, konok szorgalmából őriztek elemeket.

A Fizika Tanszékhez tartozott továbbra is az a létszámában is tekintélyes részleg, amely a pogányi kísérleti munka folytatását eleinte katonai irányítás mellett, majd 1956 után fokozatosan az ipari igényeknek megfelelően végezte. A hatvanas évek elején a vákuumfizikai csoport - tudományos osztályvezetői irányítás alatt - olyan vákuumberendezéseket készített, amelyet az ipar tiltás vagy szegénység miatt nyugatról nem tudott megvásárolni. Ezek a vákuumkályhák, vákuumkemencék több helyen még a hetvenes években is működtek.

Oktatómunkát a tanszék a villamosmérnöki és a gépészmérnöki karok számára végzett kellemesen nagy óraszámban. Az oktatói lelkiismeret számára volt kellemes a 4 óra előadás, 4 óra gyakorlat hetente, mert nemcsak a magyarázatra, de a begyakorlásra is jutott idő. A villamosmérnöki oktatást Gombás Pál, a gépészmérnökit a magas ívű politikai szerepléséből 1957-ben a tanszékre visszatért Kónya Albert irányította.

Kónya AlbertKónya Albert (19171988): fizikus, az MTA tagja. Oklevelét 1939-ben szerezte Szegeden. Ugyanott tanársegéd. 1942-45 között katonai szolgálatot teljesített, amely rövid hadifogsággal ért véget. 1945-től a budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, majd intézeti tanára. 1950-52 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Fizikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1951-52-ben a miskolci Gépészmérnöki Kar dékánja. 1952-54-ben oktatásügyi miniszterhelyettes, 1954-55-ben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tudományos, oktatási és kulturális osztályának vezetőhelyettese, 1954- 56-ban az MDP KV póttagja. 1956 őszén oktatásügyi miniszter, majd oktatási kormánybiztos. 1957-60 között a Tudományos és Felsőoktatási Tanács főtitkára. 1957-82 között a budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Tanszékének professzora, 1971-től tanszékvezető egyetemi tanára, 1974-től a Fizikai Intézet igazgatója. Az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának titkára (1963-64), elnöke (1970-73), az MTA főtitkárhelyettese (1964-70), Tudományos Minősítő Bizottságának (TMB) elnöke (1972-83). A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) társelnöke, majd alelnöke 1972-től, a MTESZ Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöke, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtitkára, majd elnöke volt. A Szocialista Országok Műszaki Tudományos Szervezeti Szövetségének (FENTO) alelnöke volt.

A hatvanas éveket békés kompromisszumok monoton láncolata jellemezte: az Ortvay, Pogány példáján szocializálódott Gombás három lépés távolságot tartott Kónyán kívül minden munkatársával, és ennek fenntarthatósága érdekében kitalálta az adminisztratív tanszékvezető-helyettes funkcióját. Ebben a szerepben Antal Jánosnak kellett a kádári szocialista demokrácia formaságaival megküzdenie, azaz a párt, a szakszervezet, a KISZ megbízottaival egyezkedni előírt PR-kérdésekben (jutalmak, előléptetések, minősítések). A hetente sorra kerülő tudományos szemináriumokat azonban Gombás irányította - a tudományért továbbra is képes volt lelkesedni, és ezt másoktól is elvárta.

1971-ben Gombás Pál meghalt, és a tanszék vezetését Kónya Albert vette át. Ez volt az az időszak, amikor gazdaságossági megfontolásokból államilag támogatták az intézetek szerveződését. Kónya Albert minden tekintélyét és kapcsolatát fölhasználta, hogy a Műegyetem fizikai tanszékeiből és csoportjaiból jókora intézetet szervezzen.

A hetvenes évek közepétől kapott lábra az öneltartás eszménye; ne kérjünk kutatásra pénzt az államtól, hanem ügyes szervezéssel termeljük meg magunk. Ennek megfelelően alakultak az intézet arányai, és ha nem akart teljesen lemaradni, a Fizika Tanszéknek is részt kellett vennie ebben a bármi áron pénzt termelő versengésben. A vákuumfizikai részleg ehhez kevés volt, hiszen húsz éven át csak termelt és eladott, önmaga fejlesztésére keveset fordíthatott. A vákuumgőzölés termékeire, a vékonyrétegekre volt igény, és ezenkívül mindent el kellett vállalni, amit a munkatársak képesek voltak megvalósítani. Ekkor indult egy erőteljes optikai kutatási vállalkozás, ami máig életképesnek bizonyult: a tanszék Koherens Optikai Laboratóriuma a bizonyíték erre.

Időközben nem csupán szervezeti, hanem oktatási reformok is végigsöpörtek az egyetemen, a karokon, általában lecsípve valamennyit a fizika óraszámokból, elsősorban az előadásokhoz tartozó gyakorlatok elsorvasztásával. Arra is volt példa, hogy kísérleti jelleggel olyan képzési forma indult a Gépészmérnöki Karon, amelyben a fizika a megfelelő helyen és akkora óraszámmal szerepelt, amely az alkalmazásokra, a modern eredmények bemutatására is lehetőséget adott. A kísérlet túl jól sikerült, ezért az elitképzés időszerűtlenségére hivatkozva rövidesen befejeződött.

A tanszékek a hagyományoknak megfelelő oktatási feladatokat szervezték, ennek megfelelő volt a tanszékvezetők hatásköre. A Fizika Tanszéken először a vákuumfizikai csoportból érkezett Antal János, utána a koherens optikát meghonosító Füzessy Zoltán vállalkozott erre a feladatra, majd amikor a rendszerváltás jóvoltából átmenetileg a vezetés játékszabályai is bizonytalanok lettek, rövid időre Csurgay Árpád, majd Füstöss László látta el a tanszékvezetői teendőket az intézet új vezetési rendjének kialakulásáig.

A jelen

Ami a Fizika Tanszék honlapján (http://dept.phy.bme.hu/deptphys_hu.html) olvasható, az már (még) nem történet, az a jelen. Ez a jelen az 1990-es években kezdődött, amikor a kelet-európai politikai földcsuszamlás mentén az egyetemek hangsúlyozottabb szerepet kaptak a tudományos kutatás szervezetében. A doktori - PhD - cím odaítélése egyetemi jog lett; doktori iskolák szerveződtek, és ennek megfelelően erősödött a vezetői követelmények között a tudományos teljesítmény jelentősége. A műegyetemi Fizika Intézet után a Fizika Tanszék is akadémikust kapott vezetőnek, ami a tudományos kutatás profiljának bővülése mellett a hazai és nemzetközi fizikus közéletbeni elfogadottságot is segítette. Ennek szellemében kapta meg végső formáját a mérnök-fizikusképzés, az intézet közös oktatási feladata, amiből a tanszék is arányos részt vállalt.

jelen

Az igeidő az utóbbi és a következő mondatokban ugyanolyan joggal lehet múlt, mint jelen, hiszen az utolsó 12 évről van szó. Ennyi ideje Mihály György a tanszék vezetője, aki egy, a nemzetközi kutatások élvonalába tartozó laboratóriumot hozott létre, s az évek során legtehetségesebb hallgatóiból egy eredményes kutatócsoportot formált. A kísérleteket az abszolút nulla fokot megközelítő alacsony hőmérsékleteken és extrém nagy mágneses terekben végzik. A vizsgált jelenségek közé tartozik az anyagi tulajdonságok módosítása nagy nyomások alkalmazásával: ilyen például egy szigetelő anyag fémmé vagy szupravezetővé való átalakulása több tízezer atmoszféra nyomás hatására. A laboratórium új kutatási irányai között megjelent a fémes nanoszerkezetek kvantumos jelenségeinek tanulmányozása és a mágneses félvezetők spintronikai alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata.

A tanszék Koherens Optikai Laboratóriumának munkatársai kifejlesztették a különbségi holografikus interferometriát, amelynek a digitális holográfiával való összekapcsolása nemzetközi együttműködés keretében a jelen és a közeljövő tudományos programja. Ugyancsak élő kutatási terület a tv-holográfia, és annak jól kidolgozott elágazása, a csíkkompenzációs eljárás.

A Fizika Tanszék, ahogy az eltelt 150 évben, most is alapvetően oktatási egység, ahol a fizikai látásmód, a fizikai gondolkodásmód hallgatókba plántálása az elsődleges célkitűzés. A Műegyetemen a szaktárgyak többsége a fizika valamelyik eredménycentrikus alkalmazásáról szól - ilyen körülmények között a fizika tárgyak - amelyek az A, B vagy C betűvel jelzett terjedelműek - kötelessége a természettörvények egyszerűségét, szépségét és kikerülhetetlenségét kimutatni, bebizonyítani.