Fizikai Szemle 2005/5. 171.o.
EMLÉKEZÉS VERMES MIKLÓSRA
SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN
Nagy Márton
Vermes Miklós Fizikus
Tehetségápoló Alapítvány, Sopron
Száz esztendeje született Vermes Miklós, a Soproni Evangélikus
Líceum egykori tanítványa, a legendás hírű fizikatanár.
Krassói Kornéliától azt a megtisztelő feladatot kaptam,
hogy röviden szóljak Vermes Miklós bácsi Sopronhoz való
kötődéséről.
1963-ban kerültem Dunántúl legrégebbi iskolájába, a
Berzsenyi Dániel Gimnáziumba. Tanított itt akkor még
8-10 úgynevezett "licista" tanár, akik jól ismerték az iskola
múltját, történetét, egykori neves tanárait, híressé vált
diákjait és könyvtárának kincseit.
Én Prőhle Jenő bácsitól szereztem tudomást az ősi alma
mater múltjáról. Ő a híres könyvtárat igazgatta, de az
iskolák államosításakor ő volt az iskola igazgatója.
Tőle tudtam meg, hogy licista diák volt Rácz László,
Renner János és Mikola Sándor is, akik a méltán világhírű
Fasori Evangélikus Gimnázium tanárai, majd igazgatói
lettek. Valamivel később közölte velem, hogy a még
aktív tanárok közül idejárt a Vermes is! Amikor ez utóbbi
tanár személye felől érdeklődtem, ő csupán annyit mondott:
Vermes Miklós jelenleg az ország fizikatanára!
Ismeretes mindőnk előtt, hogy ezen négy tanárnak igen
nagy része van abban, hogy a magyar fizika és egyáltalán
a hazai tudományos élet világhírű lett a 20. században.
Vermes Miklós bácsit személyesen a hatvanas évek
végén ismertem meg, az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban
egy ülésen vettünk részt mindketten. Ö szólított
meg, amikor tudomást szerzett arról, hogy egykori iskolájában
tanítok. Hosszasan elbeszélgettünk és barátként
váltunk el. Felajánlotta segítségét és én rögtön éltem is a
lehetőséggel: meghívtam Sopronba egy előadás megtartására.
Első útját számtalan követte. Szülővárosába rendszeresen
ellátogatott, előadásokat tartott, kísérleteket
mutatott be, feladatokat oldott meg, fizikaversenyeken és
tanári összejöveteleken segédkezett. Ott segített, ahol
csak tudott.
Érdekes kapcsolat alakult ki köztünk. Általában havonta
felhívtam telefonon. Minden esetben megkérdezte
azt, hogy mi újság van a városban, illetve a Líceumban. A
válasz meghallgatása után a lényegre tért kérdésével:
Miért hívtál fel, mit parancsolsz?
Szabadkoztam, hogy nem parancsolok, csak kérni
szeretnék ismét valamit. Ő nem hallgatta végig mondókámat,
közbevágott: Ne fecsegj annyit! Te csak parancsolj,
mert az a dolgod, én pedig teljesítem, mert az a kötelességem.
Ezután megbeszéltük a következő soproni útjával
kapcsolatos kérdéseket. A megbeszélt időben pontosan,
egy délelőtti vonattal érkezett mindig.
Megvártam azállomáson, átvettem elmaradhatatlan
bőröndjét és bevittem azt az előadás színhelyére. Miklós
bácsi pedig az állomástól gyalog elindult a soproni erdőkbe,
illetve a hegyek közé, oda, ahova rendszeresen
járt kirándulni gyermekként is.
Az előadás színhelyére délután pontosan és megfiatalodottan
érkezett meg. Elmesélte, hogy mit látott a Fáberréten,
a Kecskepataknál vagy az Ólomforrásnál. Ezután
megtartotta előadását, majd - mivel az állomás mellett
lakunk - bejött hozzánk és nálunk tartózkodott a vonat
indulásáig. Valamivel megkínáltuk és jól elbeszélgettünk.
Így ment ezjó húsz esztendeig, mi - soproniak - végtelenül
hálásak vagyunk Vermes Miklós tanár úrnak segítségéért,
támogatásáért.
Szólni kell még Miklós bácsi iskolai munkájáról is.
1915-ben iratkozott be Dunántúl legrégebbi iskolájába,
a híres Evangélikus Líceumba. Ez igen kiváló, régi
tradíciókkal rendelkező iskola volt. A matematika-, kémia-
és fizikaórák jelentették számára a legnagyobb örömet,
de sokoldalúsága már ekkor megmutatkozott, mivel
a legjobb tanítványának tartotta a magyar-, a filozófia- és
a testnevelő tanára is.
Középiskolai munkásságát úgy mutatom be, hogy néhány
idézetet felolvasok a híres, 1780-as években létrehozott
Nemes Magyar Társaság korabeli jegyzőkönyvéből:
- Az ifj. Magyar Társaság Dante halálának 600. évfordulója
alkalmából díszülést tartott. Vermes Miklós alkönyvtáros
felolvasta Dante és műve című dolgozatát;
- VIII. osztályos korában verseket szavalt, tisztségeket
viselt mind a Magyar Társaságban, mind a Deákkúti
Vármegyében. Ez utóbbi a diákok önkormányzati szerveződésének
volt az eredménye. 1848 után betiltották, majd
67 után újra indult.
Legsikeresebben azonban a reáltárgyakban szerepelt.
- Hatodikos korában A festékanyagokról című pályázatával
100 korona jutalmat nyert el.
- Hetedikes korában A függvénytan elemei című dolgozata
kapott szép elismerést.
További dolgozatai a teljesség igénye nélkül: Erdély
természet kincsei, Spektroszkópia, A technika legújabb
eszközei a hadviselésben. Ezen munkák híven tükrözik
mind Vermes Miklós szakmai felkészültségét, mind az
iskolánkban folyó kulturális munkát, a ma is korszerűnek
mondható természettudományos oktatást és nevelést.
Miklós Bácsi ezen dolgozatait - korabeli eszközökről
és városunkról készült színes képekkel illusztrálva -
szándékozunk a Sopronban 2005 júniusában tartandó
ünnepségünkre megjelentetni.
Vermes Miklósról már életében legendák keletkeztek.
Napjainkban tereket, iskolákat, tanulmányi versenyeket
és díjakat nevezünk el róla. Mi, soproniak a Kárpátmedence
fiataljait összefogó természettudományos vetélkedőnket
neveztük el Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaversenynek.
Ezen a megméretésen életében Miklós bácsi
is részt vett.
Alapítványunk, amely halála után Vermes Miklós nevét
vette fel, Vermes Miklós-díjat alapított azon fizikatanárok
részére, akik a fizikus tehetséggondozásban hosszú időn
keresztül eredményesen szerepelnek.
Az idei díjazottak: ZANATI BÉLA, KRASSÓI KORNÉLIA és
LAKÓ FERENC PÉTER, a Jedlik Ányos Gimnázium tanárai.
A Vermes Miklós Plakettet pedig a JEDLIK ÁNYOS GIMNÁZIUM
nyerte el Vermes Miklós szellemében végzett áldozatos
oktató-nevelő munkájukért.
2005. június 18-án Sopronban felavatjuk Vermes Miklós
szobrát!