Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 2005/5. 171.o.

EMLÉKEZÉS VERMES MIKLÓSRA SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN

Nagy Márton
Vermes Miklós Fizikus
Tehetségápoló Alapítvány, Sopron

Száz esztendeje született Vermes Miklós, a Soproni Evangélikus Líceum egykori tanítványa, a legendás hírű fizikatanár. Krassói Kornéliától azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy röviden szóljak Vermes Miklós bácsi Sopronhoz való kötődéséről.

1963-ban kerültem Dunántúl legrégebbi iskolájába, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba. Tanított itt akkor még 8-10 úgynevezett "licista" tanár, akik jól ismerték az iskola múltját, történetét, egykori neves tanárait, híressé vált diákjait és könyvtárának kincseit.

Én Prőhle Jenő bácsitól szereztem tudomást az ősi alma mater múltjáról. Ő a híres könyvtárat igazgatta, de az iskolák államosításakor ő volt az iskola igazgatója.

Tőle tudtam meg, hogy licista diák volt Rácz László, Renner János és Mikola Sándor is, akik a méltán világhírű Fasori Evangélikus Gimnázium tanárai, majd igazgatói lettek. Valamivel később közölte velem, hogy a még aktív tanárok közül idejárt a Vermes is! Amikor ez utóbbi tanár személye felől érdeklődtem, ő csupán annyit mondott: Vermes Miklós jelenleg az ország fizikatanára!

Ismeretes mindőnk előtt, hogy ezen négy tanárnak igen nagy része van abban, hogy a magyar fizika és egyáltalán a hazai tudományos élet világhírű lett a 20. században.

Vermes Miklós bácsit személyesen a hatvanas évek végén ismertem meg, az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban egy ülésen vettünk részt mindketten. Ö szólított meg, amikor tudomást szerzett arról, hogy egykori iskolájában tanítok. Hosszasan elbeszélgettünk és barátként váltunk el. Felajánlotta segítségét és én rögtön éltem is a lehetőséggel: meghívtam Sopronba egy előadás megtartására. Első útját számtalan követte. Szülővárosába rendszeresen ellátogatott, előadásokat tartott, kísérleteket mutatott be, feladatokat oldott meg, fizikaversenyeken és tanári összejöveteleken segédkezett. Ott segített, ahol csak tudott.

Érdekes kapcsolat alakult ki köztünk. Általában havonta felhívtam telefonon. Minden esetben megkérdezte azt, hogy mi újság van a városban, illetve a Líceumban. A válasz meghallgatása után a lényegre tért kérdésével: Miért hívtál fel, mit parancsolsz?

Szabadkoztam, hogy nem parancsolok, csak kérni szeretnék ismét valamit. Ő nem hallgatta végig mondókámat, közbevágott: Ne fecsegj annyit! Te csak parancsolj, mert az a dolgod, én pedig teljesítem, mert az a kötelességem. Ezután megbeszéltük a következő soproni útjával kapcsolatos kérdéseket. A megbeszélt időben pontosan, egy délelőtti vonattal érkezett mindig.

Megvártam azállomáson, átvettem elmaradhatatlan bőröndjét és bevittem azt az előadás színhelyére. Miklós bácsi pedig az állomástól gyalog elindult a soproni erdőkbe, illetve a hegyek közé, oda, ahova rendszeresen járt kirándulni gyermekként is.

Nagy Márton a volt licista diákra emlékezik

Az előadás színhelyére délután pontosan és megfiatalodottan érkezett meg. Elmesélte, hogy mit látott a Fáberréten, a Kecskepataknál vagy az Ólomforrásnál. Ezután megtartotta előadását, majd - mivel az állomás mellett lakunk - bejött hozzánk és nálunk tartózkodott a vonat indulásáig. Valamivel megkínáltuk és jól elbeszélgettünk. Így ment ezjó húsz esztendeig, mi - soproniak - végtelenül hálásak vagyunk Vermes Miklós tanár úrnak segítségéért, támogatásáért.

Szólni kell még Miklós bácsi iskolai munkájáról is. 1915-ben iratkozott be Dunántúl legrégebbi iskolájába, a híres Evangélikus Líceumba. Ez igen kiváló, régi tradíciókkal rendelkező iskola volt. A matematika-, kémia- és fizikaórák jelentették számára a legnagyobb örömet, de sokoldalúsága már ekkor megmutatkozott, mivel a legjobb tanítványának tartotta a magyar-, a filozófia- és a testnevelő tanára is.

Középiskolai munkásságát úgy mutatom be, hogy néhány idézetet felolvasok a híres, 1780-as években létrehozott Nemes Magyar Társaság korabeli jegyzőkönyvéből:

További dolgozatai a teljesség igénye nélkül: Erdély természet kincsei, Spektroszkópia, A technika legújabb eszközei a hadviselésben. Ezen munkák híven tükrözik mind Vermes Miklós szakmai felkészültségét, mind az iskolánkban folyó kulturális munkát, a ma is korszerűnek mondható természettudományos oktatást és nevelést.

Miklós Bácsi ezen dolgozatait - korabeli eszközökről és városunkról készült színes képekkel illusztrálva - szándékozunk a Sopronban 2005 júniusában tartandó ünnepségünkre megjelentetni.

Krassói Kornélia, az egyik idei Vermes-díjas

Vermes Miklósról már életében legendák keletkeztek. Napjainkban tereket, iskolákat, tanulmányi versenyeket és díjakat nevezünk el róla. Mi, soproniak a Kárpátmedence fiataljait összefogó természettudományos vetélkedőnket neveztük el Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaversenynek. Ezen a megméretésen életében Miklós bácsi is részt vett.

Alapítványunk, amely halála után Vermes Miklós nevét vette fel, Vermes Miklós-díjat alapított azon fizikatanárok részére, akik a fizikus tehetséggondozásban hosszú időn keresztül eredményesen szerepelnek.

Az idei díjazottak: ZANATI BÉLA, KRASSÓI KORNÉLIA és LAKÓ FERENC PÉTER, a Jedlik Ányos Gimnázium tanárai. A Vermes Miklós Plakettet pedig a JEDLIK ÁNYOS GIMNÁZIUM nyerte el Vermes Miklós szellemében végzett áldozatos oktató-nevelő munkájukért.

2005. június 18-án Sopronban felavatjuk Vermes Miklós szobrát!