Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Makranczy Béla ny. főiskolai tanárt, tanszékvezetőt, a
Debreceni Köztemetőben 2004. december 10-én helyezték
örök nyugalomra.
Jól tanuló, nehéz sorsú diákként végezte
el a gimnáziumot szülővárosában,
Nyíregyházán. 1935-ben szerzett matematika-
fizika szakos középiskolai tanári
diplomát a debreceni gróf Tisza István
Tudományegyetemen. A III-IV. éven díjtalan
gyakornokként az egyetem Fizikai
Intézetében dolgozott. Diplomásként
meghívott óraadó lett korábbi középiskolájában.
A gyermekkorában a műszaki
tudományokról álmodozó - és a 20-as
években már rádiót építő - fiatalt 1939-
1942 között a híres Standard Villamossági
Rt. alkalmazta mérnöki, fizikusi feladatok
megoldására. Repülőgépek és harckocsik rádiótechnikai
berendezéseit tervezte, gyártását vezette. Ezután
a debreceni Állami Felsőipariskolában tanított,
majd 1944-ben behívták katonának. Tüzérfőhadnagyként
1945-1947 között megjárta a szovjet hadifogságot
is. Hazatérve folytatta tanári tevékenységét.
Közben akadémiai ösztöndíjasként
kutatómunkáját a debreceni Kísérleti Fizikai
Intézetben végezte, 1950-ben doktorált,
majd ugyanide nyert adjunktusi
kinevezést 1953-ban.
Az alapozó kísérleti fizikai kollégium
Elektromosságtan stúdiumát oktatta éveken
át, laboratóriumi méréseket állított
be, gyakorlatokat vezetett. Kutatómunkája
során a radioaktív sugárzások vizsgálatával,
majd gázkisülési (trigger) csövek
fejlesztésével foglalkozott. Az eredményekről
több cikkben adott számot. Vérbeli
kísérletezőként a szükséges műszertechnikai
hátteret önmaga teremtette meg. Közben igazgatóhelyettesként
tevékenykedett, és az új intézet tervezésével
is foglalkozott. Érdemi része volt a tanszéki épület
továbbfejlesztésében, különösen az elavult villamoshálózat
áttervezésében.
Rövid gyakorlóiskolai "kitérő" után ismét a felsőoktatáshoz
tért vissza, amikor 1967-ben a nyíregyházi Bessenyei
György Tanárképző Főiskola ekkor alakuló Fizika
Tanszékének vezetője lett. Szívós munkával fejlesztette a
tanszéket, amelyen csakhamar kilenc tanár oktatott színvonalas
kísérleti háttér segítségével. Vezetésével megindult
a tudományos munka, a hallgatók Tudományos Diákköri
tevékenysége. Munkásságát 1974-es nyugdíjba vonulása
alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával
ismerték el.
Kutatás, műszaki tudományok, tanítás - ennek egységében
telt élete. Mindegyik hangsúlyos a maga idejében,
egyik sem megy a többi rovására. Oktatómunkájában különösen
fontosnak tartotta az elméleti megalapozást, a gyakorlati
képzést. Az önálló munka, az egész életre szóló ismeretszerzés
igénye elvárás volt tanítványaival szemben.
A fizika tanítása, a leendőtanárok felkészítése egyetemi,
majd gyakorlóiskolai és főiskolai tevékenységében kiemelt
szerepet játszott. Több bizottságban, részben azok vezetőjeként
küzdött a tanárképzés színvonalának emeléséért.
Szemléletformáló volt életfelfogása: a hivatás nem napi
nyolc órára szól. A fizikusi és a tanári lét mindig és
mindenhol vállalható/vállalandó érték, létforma, gondolkodási
mód, erkölcsi tartás. Az értelmes, lelkesedéssel
végzett munka és család harmonikus egységét valósította
meg. Mindehhez derű, jó humor, életszeretet párosult.
Hosszú, küzdelmeivel együtt boldog és hasznos életet
élt. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Raics Péter
Debreceni Egyetem, Kísérleti Fizikai Tanszék
Hadházy Tibor
Nyíregyházi Főiskola, Fizika Tanszék