Orbán György 1903-1977

1977. november 23-án elhunyt Dr. Orbán György nyugalmazott egyetemi tanár, a röntgenfizika és dozimetria neves magyar művelője.

Dr. Orbán György 1903. december 24-én született Budapesten. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait itt végezte. 1925-ben matematikai-fizika szakos tanári diplomával a pécsi egyetem Fizikai Intézetéhez került, ahol 1929-ben doktori fokozatot, 1934-ben a röntgenfizika tárgyköréből magántanári képesítést szerzett. 1942-ben tudományos munkásságát egyetemi rendkívüli tanári címmel jutalmazták. 1941 és 1943 között Debrecenben működött, mint a Középiskolai Tanárképző Intézet tanára, valamint az Orvoskari Fizikai Intézet oktatója. Ezen idő alatt előadásokat tartott elméleti fizikából is. 1943-tól az Országos Társadalombiztosító Intézet röntgenfizikusa, 1950-től az általa szervezett Országos Sugárfizikai Laboratórium vezetője. Tudományos munkássága elismeréséül 1952-ben a fizikai tudományok kandidátusa lett. 1956 júliusától az MTA Atommagkutató Intézetének osztályvezetője, októbertől a KLTE akkor létrehozott Alkalmazott Fizikai Tanszékének a vezetője docensként, a következő év januárjától pedig 1968-ban történt nyugalomba vonulásáig tanszékvezető egyetemi tanára.

Széleskörű tudományos érdeklődését megszabták a pécsi Egyetemen eltöltött évek, ahol a magyar radiológia egyik úttörője, Dr. Rohrer László egyetemi tanár mellett dolgozott. Kialakul biofizikai, magfizikai, röntgenfizikai és dozimetriai érdeklődése, amelyet külföldi tanulmányútjai egyre inkább elmélyítenek. A bécsi Egyetem Fizikai Intézete, a bécsi Rádium intézet, Seeman professzor röntgenspektrográfiai laboratóriuma, a heidelbergi Kaiser Wilhelm Institut Fizikai intézete, a Siemens Művek Kutató Laboratóriuma, a berlini Műegyetem Fizikai Intézete voltak ifjúkori tanulmányútjainak főbb állomásai. Bécsi tartózkodása alatt jelentős eredményeket ért el a Wilson-kamrával történő mérések térületén, a Rb általa meghatározott felezési ideje jelenleg is a legpontosabb értékek közé tartozik. Tanulmányútjain kezd foglalkozni a röntgenoptikával, a röntgen sugarak törésével, visazaverődésével és teljes visszaverődésével. E témakör élete végéig foglalkoztatta.

A Meyer, Seemann, Bothe, Geiger, Wachsmann és Friedrich professzorok mellett eltöltött évek rányomták bélyegüket munkastílusára, szívós, igényes kutató vált belőle.

Szakterületén kívül egyéb aktuális problémák is foglalkoztatták. Már 1942-ben rámutatott a zajártalom káros voltára és módszert dolgozott ki annak leküzdésére.

Kutatómunkájának eredményeit a gyakorlatban szívesen alkalmazta. Több röntgenfizikai és ultraibolya sugárzással kapcsolatos szabadalma ennek ékes bizonyítéka.

A felszabadulást követő nehéz időszakban tevékeny részt vállalt a budapesti, romokban heverő egészségügyi intézmények röntgen készülékeinek helyreállításában, személyesen részt vett a terápiás röntgenkészülékek dózisteljesítményeinek mérésében. Széleskörű ismereteit a röntgenszakorvosok részére rendezett tanfolyamokon adta át a gyakorlati problémákkal küzdő szakembereknek. Mindent elkövetett, hogy az exakt dozimetriai módszerek bevonuljanak a sugárterápiába.

Nagy gondot fordított az ionizáló sugárzások elleni védekezésre, részt vett több sugárvédelmi szabvány és óvórendszabály létrehozásában. A magfizikai módszerek orvosi alkalmazást szorgalmazta, jelentős eredményeket ért el a I-131 diagnosztika kidolgozásában és bevezetésében.

Mint a KLTE Alkalmazott Fizikai Tanszékének vezetője a vegyészhallgatók alapfizikai oktatását végezte. Különböző speciális előadások tartásával lehetővé tette, hogy a röntgenfizika, dozimetria és izotóptechnika területén nagy tudását mind többen tudják hasznosítani.

A vezetése alatt álló tanszék kutatási irányát megszabta Dr. Orbán György érdeklődése, s gazdag tapasztalata. Az általa művelt röntgenspektrográfiai kutatás mellett, irányítása alatt megindult a röntgensugárzás polarizációjának vizsgálata, a kalorimetrikus és kémiai dozimetriai kutatás, valamint a termolumineszcencia vizsgálata. A rendelkezésre álló, szerény anyagi és személyi feltételek ellenére a fenti témakörökből jónéhány figyelemreméltó eredmény született. Munkatársai, hallgatói szerették Őt szerény és közvetlen természetéért, megértő gondolkodásáért, figyelméért. Személyes érintkezés alkalmával széleskörű tudásából igyekezett beszélgető partnereinek minél többet átadni.

Amilyen csenden élt szerető családi és baráti körben, olyan csendesen távozott az élő sorából. Emlékét kegyelettel őrzik volt munkatársai és tanítványai.

P. J.