Fizikai Szemle honlap |
Antal János
Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézete
Alig néhány számmal ezelőtt köszöntötte a Fizikai Szemle Valkó Iván Pétert 75. születésnapja alkalmából
és a sors kegyetlen könyörtelensége folytán most arról kell hírt adnunk, hogy kedves tagtársunk és
kollégánk, szeretett barátunk 1987. november 13-án 75 éves korában váratlanul elhunyt.
Halála mélyen megrendítette a fizikusok és mérnökök széles körét, volt tanítványait, munkatársait, barátait
és mindazokat, akik ismerték mélyen művelt, humánus személyét, széles körű tudását és kissé rezignáltan
filozofikus egyéniségét. Élete utolsó napjáig itt tevékenykedett köztünk, még velünk volt az utolsó előtti
szerkesztő bizottsági ülésen, hogy a rákövetkezőn megtudjuk: végleg itt hagyott bennünket.
Valkó Iván Péter Budapesten született 1912-ben. Érettségi után egyetemi éveit Bécsben, Münchenben és
Stuttgartban töltötte, ahol 1935-ben kapott fizikusmérnöki oklevelet. Mint ménök a TUNGSRAM RT
nemzetközi hírű kutató laboratóriumában kezdett el dolgozni, majd a felszabadulás után 1952-ig az
ebből alakult Távközlési Kutató Intézet Laboratóriumának lett a vezetője. Ő irányította a mikrohullámú
csövek hazai kifejlesztését és ő dolgozta ki a haladó hullámú cső prototípusát.
A felszabadulás után Valkó Iván Péter javasolta az Állami Műszaki Főiskola felállítását és annak egyik
megalapítója volt. 1947-ben ő lett a Híradástechnikai Szak vezetője. 1948-tól a Budapesti Műszaki
Egyetemre is meghívták előadásokat tartani, majd a BME és a Főiskola egyesítése után a BME
Híradástechnikai Tanszékére nevezték ki egyetemi docensnek és megbízták a Villamosmérnöki
Kar dékánhelyettesi feladatainak ellátásával.
Oktatói tevékenysége mellett az ipari kutatással is szoros kapcsolatban maradt, másodállásban szervezte
meg és vezette a Híradástechnikai Kutató Intézet Elektronikus Laboratóriumát.
1953-ban elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot, majd 1963-ban a műszaki tudományok
doktora lett. 1957-ben kinevezték a BME Elektroncsövek Tanszéke (a mai Elektronikus Eszközök
Tanszéke) tanszékvezető egyetemi tanárává. 1983-ban nyugalomba vonult.
Kiváló oktató volt, érdekes és lebilincselő előadásaival hallgatóit magával ragadta. Mindig lépést tartott a
tudomány és technika fejlődésével és egyetemi oktatóként is egyik élharcosa volt a modern technikai
eredmények oktatásba való bevezetésének.
Az általa vezetett tanszék az elektroncsövek oktatásával kezdte munkáját, majd nyugalomba vonulásakor
már az oktatás profilja annyira kitágult és megváltozott a félvezetők, tranzisztorok és integrált áramkörök
tömeges megjelenése miatt, hogy a tanszék elnevezése is „Elektronikus Eszközök Tanszék”-re változott.
Ez a fantasztikus gyors és nagyívű fejlődés végig
kísérte életútján a mérnök-fizikus Valkó Iván Pétert. Diplomájának megszerzésekor még nem volt 10 éves
a kvantummechanika, halálakor pedig már mindennapos használatban vannak az igen nagy elemszámú
integrált áramkörök, a 32-bites mikroprocesszorok stb. Félévszázados szakmai tevékenysége a századnak
éppen arra a szakaszára esik, amikor a fizikából kinő és kiteljesedik az elektronika, a félvezetőtechnika, a
számítástechnika.
Élete utolsó percéig végzett tudományos munkát az elektroncsövektől az integrált áramkörig terjedő
témakörben, de a tudomány és technika eredményeinek minél szélesebb körben való terjesztését és
tanítását szolgálták igen sikeres szak- és tankönyvei, úttörő és hézagpótló egyetemi jegyzetei. Eredményeit
nemcsak a hazai, de a nemzetközi tudományos élet is elismerte.
1981-ben a Barkhausen-díjjal tüntették ki, 1978-ban a Drezdai Műszaki Egyetem díszdoktorrá avatta,
1981-ben pedig a BME Aranyérmével tüntette ki. Kiemelkedő tudományos és oktatói munkájáért,
számos hazai kitüntetésben részesült, 1973-ban MTESZ-díjban, Puskás érem, utoljára 1987-ben a Munka
Érdemrend arany fokozatát nyerte el.
Az ISSCC (International Solid State Circuit Conference) Nemzeközi Programbizottságának egyetlen
szocialista országbeli tagja és a SUB (Serrüconductor University Bulletin) alapító tagja volt.
Tagja volt több nemzetközi egyesületnek így a IUVSTA (International Union for Vacuum Science,
Techniques and Applications) Végrehajtó Bizottság magyar képviselője volt 6 évig. Tagja volt a Magyar
Tudományos Akadémia és az MTESZ több bizottságának (Központi Oktatási Bizottság, Tudomány és
Technikatörténeti Bizottság stb.), a Híradástechnikai Tudományos Egyesület alapító, majd Elnökségének
tagja volt, és hosszú évek óta tagja volt a Fizikai Szemle szerkesztőbizottságának is.
Végül meg kell emlékeznünk kiváló tudományos vezetői képességéről és eredményeiről. A kutatóintézetben,
majd az egyetemen körülötte felnőtt és segítségével, irányításával dolgozó munkatársai és volt tanítványai
közül ma többen a tudományok doktorai és kandidátusai, vagy egyetemi doktorok és nem egy közülük
fontos vezető beosztásban folytatja a Valkó professzor által megkezdett munkát.
Egy kiemelkedő tudású, utolsó percéig fiatalos érdeklődéssel és aktivitással működő szellemű pályatársunk,
tagtársunk és barátunk sikerekben gazdag életét zárta le a kegyetlen halál. Emléke alkotásaiban,
eredményeiben, írásaiban, tanítványaiban, kollégáiban, valamennyiünkben: a magyar fizikus- és
mérnöktársadalomban megmarad.