Fizikai Szemle 1951/2. 34.o.
Hoffmann Tibor: Megemlékezés Schmid Rezsőről
Tisztelt Fizikai Társulat! Először is köszönetet kell mondanom azért a nagy megtiszteltetésért, amely a Schmid Rezső-díjjal való megjutalmazásom alkalmából ért. Ezt a megtiszteltetést mindig olybá fogom tekinteni, mint egy előleget a további munkámra, mellyel a természet megismeréséhez és az ember szolgálatába állításához szándékozom egy-egy téglát lerakni.
Mint az elsőízben a Schmid Rezsőről elnevezett díjjal jutalmazott, kötelességemnek érzem, hogy megemlékezzem néhány szóval Schmid Rezsőről.
A szürke életrajzi adatok nem sokat mondanak: 1903-ban született, vegyészmérnöki diplomát, majd bölcsészdoktori címet szerzett, ösztöndíjjal 1 1/2 évig tanult tovább külföldön, 1935-ben magántanár lett, a közgazdasági egyetemen a fizika megbízott előadója. 1943 őszén halt rneg tragikus hirtelenséggel.
Tudományos munkássága elején, 1930-ban egy évig, mint ösztöndíjas, Mulliken mellett dolgozott a chikagói egyetemen. Innen hazatérve nekilátott a magyar spektroszkópiai intézet megszervezéséhez. Mindaz, ami haláláig spektroszkópiai vonalon Magyarországon történt, kapcsolatban volt az ő tevékenységével.
Saját tudományos munkássága főleg a kétatomos molekulák spektroszkópiájára terjedt
ki. Legtöbbet a szénmonoxid-molekula, termsémájával foglalkozott, mellyel kapcsolatban
a spektroszkópián túlmenő problémákat oldott meg a kémiai kötés elméletében.
Saját vizsgálatai kiterjedtek ezenkívül az NO, N2, CN,
O2 molekulákra és a kétatomos hidridekre. A molekulák kötésének
elméletén kívül egyéb spektroszkópiai vizsgálatokra is berendezve a Műegyetemi
Fizikai Intézetet, ahol kutatásait végezte, így pl. Zeemann-effektus vizsgálatokat
is végzett. Központi problémája azonban mindvégig a molekulák kötése volt.
Hirtelen halála bekövetkezte előtt néhány tréfásan említette munkatársainak,
hogy ha meghalna, első útja Szent Péterhez vezetne, hogy az mondja meg neki,
milyen is az a molekula belül.
Schmid Rezsőnek azonban saját tudományos munkáján kívül volt egy másik, ezzel
egyenlő nagyságrendű érdeme. Ez pedig a fiatalok nevelése volt. Nemcsak a maga
személyében teremtette meg Magyarországon a spektroszkópiai tudományt, hanem
egész iskolát gyűjtött maga köré, fiatalokat képezett fáradhatatlanul ebben a
tudományágban. Intézetében ezek a fiatalok a legteljesebb tudományos támogatása
mellett személyi ügyeikben is olyan támogatást kaptak, amely az akkori időkben
egyedülálló volt. Mint ember, előzékeny és aktív magatartásával olyan légkört
teremtett maga körül, hogy munkatársai, ha megkérdezték volna őket, hogy mint
tudós nagyobb-e Schmid, vagy mint ember, nem tudtak volna erre válaszolni.
Munkatársai dolgozataival együtt kb. 100 dolgozat futott ki rövid néhány év
alatt intézetéből. Munkatársai nevelése nemcsak egyszerű útmutatás volt,
hanem aktív részvétel azok munkáiban is. Így sokszor éjszakákon át dolgozott
maga is az intézetben, ha pl. hosszabb expozíciós idejű felvételekre volt
szükség.
Demokratikus felfogását mindig igen aktívan felszínre hozta, s ez csak fokozódott
a fasiszta Németország hatalmi súlyának növekedtével és éles németellenességben
nyilvánult meg. Környezetében - így pl. a Goldberger-gyárban is - ő tartotta
politikailag a lelket ezekben a nehéz időkben.
Halálát hirtelen fellépő gyermekparalízis okozta, mely néhány nap alatt végzett
vele, 39 éves korában.
Emlékéhez leginkább hűek akkor maradhatunk, ha tudományos téren való működés
mellett követjük az ő példáját az ifjúság nevelése és képzése terén.