Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1967/8. hátsó borító

DR. HORVAI REZSŐ - 1920-1967

Mély fájdalommal és megrendüléssel töltött el mind­annyiunkat, hogy Horvai Rezső hosszú és súlyos beteg­ség után, munkás életének derekán, április 25-én elhunyt. Csaknem két évtizedig dolgozott a József Attila Tudo­mányegyetem Kísérleti Fizikai Intézetében, ahol ad­junktusként a sokrétű oktató-nevelő munka minden ágá­ban és a tudományos kutatómunkában is lelkesen és eredményesen vette ki részét. Nem maradhat méltatás nélkül az a széleskörű társadalmi-politikai tevékenysége sem, amelyet a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetsége, valamint az Eötvös Loránd Fizikai Társulat keretében a közösség érdekében folytatott, s amelynek döntő része volt abban, hogy egy évvel ezelőtt a munkaérdemrenddel tüntették ki.

Egyetemi előadásaiban és a laboratóriumi gyakorla­tokon a tudományos igényességet és szabatosságot a jól­érthetőséggel, világos magyarázattal egyesítette, és a szükséges részlet-ismeretek közlése mellett azon fárado­zott, hogy hallgatóit - akiknek ügyes-bajos dolgaival is annyi megértéssel és szeretettel foglalkozott - minél át­fogóbb tudás, minél szélesebb látókör birtokába juttassa. Tudományos kutató munkáját jellemezte a rátermett­séggel párosult lankadatlan szorgalom, a lelkesedéssel párosult precizitás; készségesen vállalkozott a fáradságos és aprólékos munkával járó, nem gyors sikereket ígérő feladatokra is, kezdeményező és úttörő szerepe volt az intézeti lumineszcencia-kutatócsoport szempontjából alap­vetően fontos mérőberendezések nagy részének létrehozá­sában, és ezzel jelentősen elősegítette megteremteni egy egész kollektíva számára a kutatás feltételeit. Publiká­cióiban értékes eredményekkel gyarapította tudományos ismereteinket, a tudományt, amelynek előbbre vitelén annyit fáradozott, de amely szédületes fejlődése ellenére sem áll ma még azon a fokon, hogy meg tudta volna őt számunkra menteni. Eltávozott körünkből csaknem ugyanazon a napon, amelyen megkapta kandidátusi érte­kezéséről az elismerő opponensi véleményeket.

Horvai Rezső társadalmi munkáját mint a MTESZ és tagegyesületi csoportjai választmányának és elnökségé­nek, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, országos elnök­ségének tagja, Szegedi csoportjának titkára, az MTESZ helyi csoportja Oktatási és Tudományos Bizottságának a titkára. fejtette ki, és értékes kezdeményezéseivel a leg­különbözőbb kérdések megoldását nagymértékben elő­segítette. Neki köszönhető pl., hogy a Fizikai Társulat szegedi csoportja ma gazdag programmal működik, és kedvelt feladata volt a Társulat. vidéki csoportjainak patronálása is. Társadalmi munkájába olyan kivételes tartalmat tudott vinni, amely az emberek jobbá és neme­sebbé formálását is eredményezte, amely képes volt szebbé és jobbá tenni a körülötte kialakult világot. Élete hűséges helytállás volt a Társulat és a Szövetség sokrétű tevékenységében.

Eredményes, munkás élet zárult le mögötte. Sokan voltak és vannak, akik egy vagy más területen még jelentősebb eredményeket, nagyobb sikereket értek el, de kevesen vannak olyanok, akik egész életükkel jobban megvalósították volna azt, amit Arany János így fejez ki: "Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben, ember lenni mindig, minden körülményben." Horvai Rezső valóban mindig egész ember volt: halkszavú, csendes, de derűs kedélyű ember, gondos szerető családapa, segítőkész munkatárs, melegszívű barát, aki valamennyiünk szívé­hez nőtt, aki életével, emberségével példát mutatott sokunk számára.. Ez még fájdalmasabbá. teszi az elválást, még felejthetetlenebbé emlékét.

Budó Ágoston