Fizikai Szemle 1972/8. 237.o.
RYBÁR ISTVÁN 1886. május 7. - 1971. november 18.
Baintner Géza
ELTE Atomfizikai
Tanszéke
Most egy éve - múlt év májusában - nyolcvanötödik születésnapját ünnepeltük, abban a reményben, hogy még számos évet tölt közöttünk szellemi frissességben és korához képest jó testi erőben. Sajnos nem így történt. Múlt év novemberében egy műtéttel járó terhelést szervezete már nem bírt ki, váratlanul itt hagyott minket. Eötvös Loránd közvetlen munkatársát, Eötvös örökének továbbfejlesztőjét gyászoljuk benne.
Rybár István 1886. május 7-én született Budapesten, atyja főiskolai tanár volt. A budapesti Barcsay utcai gimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait is Budapesten végezte, és 1909-ben középiskolai tanári oklevelet nyert. Az 1909/10. tanévben tanulmányait Göttingában egészítette ki. Bölcsészetdoktori szigorlatát 1911-ben tette le fizikából, matematikából és csillagászattanból, Eötvös Loránd, Fröhlich Izidor, Beke Manó és Kövesligethy Radó bizottsági tagok előtt. Magántanárrá 1915-ben habilitálták. - A Tudományos Minősítő Bizottság 1952-ben a fizikai tudományok kandidátusává, 1957-ben pedig doktorává nyilvánította.
Már hallgató korában felfigyelt rá Eötvös, és rögtön egyetemi tanulmányainak befejeztével gravitációs és földmágneses méréseinél alkalmazta. A fiatal Rybár részt vett az 1908, 1910, 1911 és 1912. évi Eötvös-féle expedíciókban, ezek észlelési anyagának feldolgozásában, és a laboratóriumi munkában. - 1912-ben Eötvös tanársegéde lett, 1920-ban pedig adjunktus. - 1917-től 1921 őszéig Eötvös betegsége idején és az Eötvös halálát követő interregnum alatt kari megbízás alapján a tanszék ügyeit helyettes tanárként intézte, beleértve az orvosi szigorlatokat is. Az Eötvös mellett töltött 11 év alatt - főként a tanársegédi években - részt vett Eötvös valamennyi vizsgálatában, betekintést nyert kutatási módszerébe, terveibe is.
1921 őszén Eötvös utódául Tangl Károly műegyetemi professzort nevezték ki, Rybár a Klupathy Jenő professzor nyugalomba vonulásával megüresedett Gyakorlati Fizikai Tanszék élére került helyettesként, majd 1922-től rendes tanárként. Több ízben volt külföldi tanulmányúton: a már említett göttingai éven kívül Franciaországban, Angliában, Belgiumban és Németországban; 1930-ban több hónapot töltött Houstonban (USA), a geofizikai kutatások akkori külföldi központjában, ahol , a Geophysical Society meghívására geofizikai problémákról tartott előadást. Három ízben kapott külföldről előnyös ajánlatokat: 1922-ben a Standard Oil co-tól, 1928-ban és 1931-ben a Geophysical Prospecting co-tól, ezeket azonban köszönettel elhárította magától, hogy tudásával és tapasztalataival továbbra is hazáját szolgálja.
Tangl Károly halála után 1940-ben ismét a Kísérleti Fizikai Tanszéken találjuk ny. r. tanárként egészen 1949-ben történt nyugalomba vonulásáig. (1943/44 és 1944/45-ben új kezdeményezésként "Orvosi műszerek fizikája" címen heti egy órás speciál kollégiumot tartott orvostanhallgatók részére. )
Nyugalomba vonulása után hamarosan ismét szolgálatba lépett, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben tudományos munkatársként dolgozott, gazdag tapasztalatait hasznosítva és munkatársainak átadva. 1962. január 1.-ével végleg nyugalomba vonult, de kapcsolatait munkatársaival és a Magyar Geofizikusok Egyesületével mindvégig fenntartotta.
Tudományos munkálkodása két szakaszra oszlik. Az első tíz évben fénytannal foglalkozott. Vizsgálatokat végzett a Zeeman-jelenséggel, valamint a visszavert fény fázisváltozásával kapcsolatban.
A továbbiakban legelső sorban az Eötvös-inga (horizontális variométer) finomságainak vizsgálatát és az inga tökéletesítését, korszerűsítését tűzte ki célul, különös tekintettel a gyakorlat
igényeire.1
Sok fáradtsággal járó, kitartó vizsgálatainak eredményeit jórészt az 1929 és 1952 között megjelent öt közleményében ismerteti. Egyeseket röviden kiragadva: szól az inga méreteinek csökkentéséről az érzékenység és zavarmentesség megóvása mellett, ami sokkal nehezebb feladat, mint amilyennek látszik. Behatóan elemzi a hőmérsékletváltozás folytán beálló zavarok okait és elhárításuk módját. Elméleti és kísérleti úton megállapítja, hogy e zavarokban a légáramok mellett az ingaházban elzárt levegőben fellépő hővezetésnek is része van. Behatóan és eredményesen foglalkozik a csillapodási idő csökkentésének problémájával stb.
Mind tökéletesebb ingatípusokat konstruál fotografikus regisztrálással és automatikus elforgatással, vagy irányítja azok konstruálását. Ilyen már az
AUTERBAL2 elnevezésű inga, mely a két háború közötti időben külföldön is kelendőségnek örvendett, itthon pedig ezekkel történtek a zalai olajmezők felfedezésére vezető mérések. A csillapodási idő 40 perc.
Az E54 típus az 1958 évi brüsszeli világkiállításon Grand Prix-t, aranyérmet nyert. Néhány év leforgása alatt 100-nál több példánya kelt el külföldön. A csillapodási idő 40 perc.
Az irányítása alatt készült E60 típus hasonló az előbbihez, de csillapodási ideje már csak 20 perc.
Kevéssel nyugalomba vonulása előtt szerkesztette meg munkatársai közreműködésével az ún.
gradiens mérőt. Ez az eszköz csupán g gradiensének vízszintes komponenseit
szolgáltatja,3 és a nyersanyagkutatásban többnyire csak ezekre van szükség. Viszont három helyett csak két azimutban kell észlelni, és a csillapodási idő csupán 8 perc. Ennek kísérleti példánya már 1959-ben készen állott, szabadalmat is nyert, de sorozatgyártására eddig nem került sor.
Az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak tevékeny tagja volt, 1942-től 1944-ig fizikus alelnöke.
Érdemeinek elismeréséül a Magyar Geofizikusok Egyesülete 1957-bem elsőként neki ítélte oda az Eötvös Loránd Emlékérmet, a nyolcvanadik születésnapja alkalmából pedig a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntették ki.
Igen értékesek voltak emberi tulajdonságai is. Derült optimizmusa, nyugodt kedélye vonzóvá tették egyéniségét. Tudta élvezni az élet apró örömeit is. Szerette a társaságot. Mindenkivel jót tett, senkit meg nem bántott. Különösképpen jellemezte őt nagy segítőkészsége, akár apró szívességek formájában, akár lényeges dolgokban nyújtott segítségként.
Emlékét geofizikus munkatársai, pályatársai és tanárjelölt, orvos, gyógyszerész tanítványai őrzik.
_________________________
1 Eötvös halála után hazánkban az Eötvös-ingát Peleár Dezső és munkatársai a Geofizikai Intézetben, Rybár István az egyetemi Gyakorlati Fizikai Tanszéken fejlesztették és korszerűsítették.
2 Automatic Eötvös-Rybár Balance.
3 A horizontális variométer tudvalevőleg még két, un. görbületi adatot is szolgáltat.