Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Forrás: Fizikai Szemle 1973/12. 353.o.
A Központi Fizikai Kutató Intézet dolgozóinak nevében, mindazok nevében akik őt tisztelték és szerették, búcsúzom Györgyi Gézától, a fizikai tudományok doktorától, az Intézet tudományos főmunkatársától. Kísérjük őt végig gondolatban pályáján, próbáljuk megtalálni azokat a belső és külső erőket, melyek életútját meghatározták. Igyekezzünk szeretetteljes pontossággal követni őt, hogy olyannak lássuk, amilyen valóban volt. Csak ez méltó hozzá, aki minden dolgában pontosságra, tisztaságra, világosságra törekedett.
Életének alapja a hivatás volt, mely oly természetesen illett hozzá, annyira összeforrott egész énjével, hogy azoknak, akik mint én is, már felnőtt korában ismerték meg őt, szinte eszükbe sem juthatott, hogy Györgyi Géza más is lehetne, mint ami: elméleti fizikus. Kiemelkedő tehetsége és szorgalma már egyetemi hallgató korában kutatóvá teszik, és nála csak néhány évvel idősebb tanárának, Marx Györgynek irányításával az elektromágneses tér fontos tulajdonságainak tisztázásán dolgozik. Ezt a szép munkáját az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Schmid díjjal jutalmazza. 1953-ban, közvetlenül az egyetem elvégzése után kerül a Központi Fizikai Kutató Intézetbe, és itt ő lesz az induló elméleti magfizikai kutatások egyik megteremtője. Kutatói egyénisége korán kikristályosodik és fémjelezni fogja egész munkásságát. Azt vallja, hogy matematikailag szabatos kérdésfeltevések, világos, logikailag kifogástalan levezetések nélkül egy elméleti fizikai munka nem tökéletes; mert az elmélet matematikai formájának tisztaságát és szépségét a megértés fokmérőjének tekinti, és számára a megértés, a természet törvényeiben rejlő harmónia felfedezése és megfelelő formában való kifejezése az elméleti fizikai kutatás célja. Ezeket az elveket, melyeket Kepler, Einstein, Dirac, Weyl emeltek magasra, alkotómunkája vezérfonalának és mércéjének teszi meg. Ez a látásmód vezet oda, hogy igen korán felismeri a csoportelmélet jelentőségét, és megírja első egyetemi jegyzetét a forgáscsoportról, melyet később újabbakkal egészít ki, és amely évekig sokunknak kézikönyvül szolgált. Alkotói tevékenységének köre közben tovább bővül, és az ötvenes évek végén, a Goldhaber-Györgyi modell kidolgozása kapcsán levezeti négy elemi részecske tömege között azt a fontos összefüggést, amit néhány évvel később mások más alapon újra felfedeznek. Ekkor dolgozik Elméleti Magfizika c. könyvén is, amely eddig két magyar és egy lengyel nyelvű kiadást ért meg, és amelyről nemrég Wigner Jenő elismerő szavakkal emlékezett meg. A 60-as években alkotói tevékenysége a csoportelméletnek az elméleti fizika különböző ágaiban való széles körű és módszeres alkalmazására irányul. Kutatásainak eredményét számos cikkben teszi közzé, és 1966-ban kandidátusi, 1971-ben doktori értekezésében foglalja őket össze. Neki magának a kvantummechanikai Kepler-probléma csoportelméleti tulajdonságainak tisztázásában elért eredményei adták a legtöbb örömet, mert itt sikerült legszebben megvalósítania azt az ideált, amit maga elé tűzött: megtalálta azt a matematikai formát, melyben a Kepler törvényeknek megfelelő mozgás a legegyszerűbbnek, legszimmetrikusabbnak fogható fel. Dinamikai szimmetriák c. doktori értekezésének mottójaként idézi Hermann Weylnek, a nagy matematikusnak szavait: "Ma is osztjuk Keplernek a mindenség matematikai harmóniájába vetett hitét, amely kiállta az egyre újabb kísérletek próbáját. Ezt a harmóniát mi a dinamikai törvényekben keressük." És Györgyi Géza joggal volt büszke arra, hogy a legmodernebb matematikai eszközök segítségével sikerült neki az eddigieknél is szebbnek, tökéletesebbnek láttatnia a természet azon törvényeit, melyeket 300 évvel ezelőtt Kepler fedezett fel.
És itt elérkeztünk Györgyi Géza egyéniségének egy másik nemes vonásához, a hagyománytisztelethez. Ez nem csak szavait hatotta át, nála az elvek, állásfoglalások tettekben realizálódtak. Az ő érdeme, hogy a huszadik századi fizika aranykorának, a 20-as, 30-as éveknek történelmi jelentőségű, de nehezen hozzáférhető, régi folyóiratokban rejtőző cikkei magyar nyelven, Györgyi Géza fordításában és gondozásában életre keltek, részint a Magyar Fizikai Folyóirat klasszikus sorozatában, részint könyvalakban. Ő kutatta fel és rendezte sajtó alá Ortvay Rudolfnak, Neumann Jánosnak és Wigner Jenőnek az Akadémián és magánszemélyeknél porosodó levelezését, melynek közlése folyamatban van. Ő fordította magyarra Eisenbud, Garvey és Wigner Az atommag szerkezete c. könyvét és Wigner Reflexiók és Szimmetriák c. tanulmánygyűjteményét.
Mindezen túl talált időt arra, hogy az Eötvös Loránd tudományegyetemen rendszeresen speciálkollégiumokat tartson és hogy figyelemmel kísérje és segítse a fiatal tehetségek munkáját. Ezt nem szűkkeblűen tette, nemcsak akkor, ha ezek neki dolgoztak vagy az ő útját követték. És azok közé tartozott akik nem sajnálják az időt mások munkájának figyelmes áttanulmányozására és arra, hogy segítsenek szebbé, zártabbá tenni egy lényegében jó eredményt, vagy megkeresni a hibát egy gyanús levezetésben. Nagy tudását, a fizika határain messze túlterjedő műveltségét, kultúrált, emberi magatartását ismerték és becsülték határainkon túl is. Intenzív levelezést folytatott külföldi kollégáival, és nagymértékben az ő érdeme, hogy olyan világhírű, magyar származású kutatók, mint Wigner Jenő és Lánczos Kornél eleven kapcsolatot találtak a hazai fizikus társadalommal. Györgyi Géza mindig szívesen látott és visszavárt vendég volt ott ahol egyszer megfordult, a Trieszti Nemzetközi Elméleti Fizikai Centrumban, a Párizsi Egyetem Elméleti Magfizikai Intézetében és másutt.
Ez tehát nagy vonalakban és sok kihagyással Györgyi Géza pályája, ilyen a mű, melyet ránk hagyott. Vajon gondolná-e valaki, hogy az az ember, aki ezt az impozáns munkát elvégezte, 20 munkaévéből 14-et bénán, közel mozgásképtelen állapotban élt le?! A betegség, mely 1959-ben ágynak döntötte, kezdetben teljesen leverte lábáról. Mindent újra kellett tanuljon: előbb felülni aztán felállni, majd járni. De sajnos mindezt nem tudta többé úgy csinálni, mint az egészségesek. Mindazok a mozdulatok, melyek a mi számunkra oly könnyűek és természetesek - leülni egy székre, kinyitni egy ajtót, levenni egy könyvet a polcról, felemelni egy elgurult ceruzát a földről tőle komoly erőfeszítést követeltek. És mindennek ellenére elvégezte a munkát, melyről szóltunk. Hogy ez sikerült, az szinte emberfeletti akaraterejének, élni és alkotni akarásának köszönhető. És köszönhető kedves feleségének, Tündének. Mert Györgyi Géza segítségre szorult, és természetesen segítették sokan. Segítettünk szívesen mi is, kollégák és barátok, és nagyon sokat segített a család. De Tünde volt az, aki megosztotta vele e 14 év mindennapjainak nem mindennapi terheit, ő tette kettejük közös életét nemcsak éppen elviselhetővé, hanem olyan életté, melyben a derűnek, a jókedvnek is bőven jutott hely. Aki bejáratos volt Györgyiékhez, az tudja, hogy így volt, egészen a legutóbbi időkig. És ami a közelmúltban történt, az nagyon is érthető, nagyon is emberi. 14 év szakadatlan fizikai túlterheltsége, melyet neki a legelemibb életmegnyilvánulások okoztak, és amelyet nem lehetett pihenéssel kompenzálni, lassan felemésztették Györgyi Géza energiáját, mint ahogy háromszor vagy négyszer ennyi idő felemészti egy egészséges ember energiáit. Ereje elhagyta, ellenállóképessége legyengült, és a betegség, amely 1959-ben foglyul ejtette, mos felülkerekedett. De közben, hosszú éveken át, ő győzött, élt és dolgozott, pontosan és szépen. A közéletből sem vonult vissza, voltak elvei, elképzelései, melyeket igyekezett valóra váltani, melyek tetteit irányították. Érzékeny és érző ember volt, valódi vagy vélt igazságtalanságok mélyen bántották, akár őt érték, akár csak hallott róluk, és őszintén tudott örülni minden szépnek és jónak, akár ő hozta létre, akár mások. Élete küzdelmes élet volt, amely az emberi helytállás, az alkotás, az egyetemes szellemi és kulturális értékek megbecsülésének, megőrzésének és gazdagításának jegyében telt el. Emléke erősíteni fog bennünket ezen értékek védelmezésében.
Frenkel Andor
A hazai elméleti fizikai kutatások egyik nagy egyénisége vált meg tőlünk, amikor Szegeden vándorgyűlésünket tartottuk, magyar fizikusok. Akik ott voltunk, átéltük azt a mély megrendülést, fájó hiányérzetet, amit a magyar fizikustársadalom érzett. Így élményszerű hitelességgel tudatosult mindannyiunkban, mit jelentett a hazai fizikus közösségnek Györgyi Géza.
Feladatom, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevében elbúcsúzzam c. professzorától, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat nevében elbúcsúzzam régi tanácstagjától, a Fizikai Szemle nevében elbúcsúzzam egyik legaktívabb munkatársától. Az Akadémia doktorát és a Fizikai Bizottság tagját búcsúztatja. Így a búcsúztatás a magyar fizikus társadalom tiszteletadása, köszönet azért, amit Györgyi Géza egész életmunkájával értünk tett.
Hazánkban sok kutató, sok elismert tudós dolgozik. Ha azt kérdezzük, közülük miért Györgyi Géza működése vált országos jelentőségűvé, a választ Géza egyéniségében kell keresnünk.
Emlékszem, amikor jó 20 esztendeje kitűnt az egyetemi hallgatók közt problémafogékonyságával és következetes logikájával. Ha megemlítettem neki egy problémát, pár nap múlva hozta a kristálytiszta megoldást. Novobátzky Károly tanítványa volt, ő tanította meg a klasszikus térelméletre, amelynek a relativitáselmélet adott áttekinthető eleganciájú formát. Ez vált gondolkodásmódjává, első tudományos eszményképévé. Egyetemi hallgató volt, amikor első dolgozataiban segített eltakarítani azt a zűrzavart, amit az elektromágneses mező energia- és impulzus-mérlegében a polározható közegek jelenléte előidézett. Ezért kapta meg 25 évesen a Társulat tudományos díját.
Az ötvenes évek elején volt mindez. Ekkor bontakoztak ki Budapesten is a magfizikai kutatások. Elméleti csoport létesült a Csillebércen; a munka fő terhét az egyetemről kilépő Györgyi Géza vállalta. Meg kellett tanulnia az elméleti magfizikát, másokat is meg kellett rá tanítania, és kutatóként tovább kellett vinnie ezt az akkoriban még kamaszosan kócos tudományt. Géza először a klasszikus térelmélet tiszta vidékéről próbált közeledni, de a témakör ellenállt. Géza nem tudott lemondani a világos áttekintésről, ez pedig akkor nem volt könnyű a magfizikában. (A perturbációszámítást próbálgatták, noha mindenki tudta, hogy az itt érvénytelen.) Géza végül a szimmetriák csoportelméleti kiaknázásában lelte meg azt a módszert, amely egzakt eredményt adhat olyankor is, amikor megfelelő konstruktív kvantummechanikai közelítő eljárást nem ismerünk. A csoportelmélet utolérhetetlen tisztaságú szemléletmódjának prófétája és főpapja lett a magyar fizikusok közt. Fáradhatatlanul tanította erre a fiatalokat, egyre jobban tágította az alkalmazások körét. Wigner Jenőt fogadta el elvi tanítómesterének. Ahogy múltak az évek, egyre alapvetőbb problémák felé fordult figyelme. Végre elérkezett a modern fizika legegyszerűbb és legmélyebb jelenségéhez: a hidrogénatom színképéhez. Legutolsó éveiben itt mutatta meg, hogy a differenciálegyenletek áttekinthetetlen formális kalkulusa helyett a csoportelméleti szimmetriák lehetővé tesznek egy teljes tárgyalást, amely nem csak a teljes spektrumot generálja, hanem az átmenetek szabályait is megadja. E kutatásai szerezték meg neki az igazi nemzetközi hírnevet.
Sorolhatnánk tovább Géza tudományos eredményeit. Mikor a magyar fizikusok nevében tisztelgek egyénisége előtt, legfontosabbként mégis az jut eszembe, milyen nagymértékben emelte Géza igényessége, tanácsadása és kritikája a budapesti elméleti kutatások színvonalát. Sokat járt külföldön, de tudásával a Társulatban, fizikus közösségekben, a Fizikai Szemlén keresztül az egészséges magyar tudományos közvélemény kialakításán munkálkodott. Vesződségei, átmeneti kudarcai közepette mindinkább izgatta, hogy a fizikatörténet csodálatos húszas-harmincas évtizedében hogyan törtek be magyar kutatók a nemzetközi tudomány élvonalába. Hogyan volt képes Ortvay Rudolf hazai földben meggyökereztetni a kvantumelméletet. Géza kutatta fel, mentette meg és adta közre Ortvay Rudolf levelezését a kor legkiválóbb tudósaival, ezért a fizikatörténetírás hálás Györgyi Gézának. Neumann János leveleit is sajtó alá rendezte, most jelennek meg a Fizikai Szemlében. Ő már nem fogja nyomtatásban látni a leveleket, de amit célul tűzött maga elé, azt megvalósította. Szerette hazáját és virágzóvá tette annak tudományos életét.
Kemény akaratereje volt. Csak ilyen egyéniség tud maradandó hatást kifejteni. Csak ő volt képes hosszú éveken át birkózni a bénító tehetetlenséggel. Az ilyen erősakaratú férfiak tudatosan alkotják meg életüket. Távozásuk váratlanul ér és megrendít. De amikor felmérjük tetteiket, akkor tűnik ki: energiájukat az utolsó cseppig felhasználva teljes életművet fejeztek be. Sokat- dolgoztam Gézával, sokat vitatkoztam vele és sokat tanultam tőle. Kérdések élnek bennünk - barátaiban, munkatársaiban, gyermekeiben -, amiket Tőle akartunk megkérdezni. Ezekre már nem ad könnyű választ hatalmas tudása, lenyűgözően rendszerezett elméje. A választ írásaiban kell megkeresnünk, és azokhoz a fiatalokhoz kell fordulnunk, akiket ő segített elméleti fizikussá lenni.
Marx György
GYÖRGYI GÉZA PUBLIKÁCIÓI
Könyv:
Elméleti magfizika, Budapest 1961. Műszaki Kiadó Második bővített kiadása: 1965. 447 o.
Lengyel nyelvű kiadása: Zarys teorii jadra atomowego, Warszawa 1964, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe 427 o.
Tudományos cikkek:
Idegen nyelven:
Magyar nyelven:
Sokszorosított szemináriumi és egyetemi jegyzetek:
A fentieken kívül még számos könyvismertetése, a tudomány haladásáról számot adó írása és több kötetnyi fordítása jelent meg.
_______________________________________
Elhangzott a Farkasréti temetőben, 1973. aug. 31-én.