SZALAY SÁNDOR AKADÉMIKUS SZULETÉSÉNEK 80. ÉS AZ ATOMKI ALAPÍTÁSÁNAK 35. ÉVFORDULÓJA

1989. október 4-én és 5-én emlékeztek meg Debrecenben az ATOMKI alapításának 35 éves, valamint alapító igazgatója, a két évvel ezelőtt elhunyt Szalay Sándor akadémikus születésének 80 éves évfordulójáról.

A rendezvénysorozat a debreceni Köztemetőben kezdődött, ahol rövid megemlékezés keretében a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, a Debreceni Akadémiai Bizottság, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Debreceni Agrártudományi Egyetem, az MTA Atommag Kutató Intézet vezetői, valamint Szalay akadémikus családja, továbbá többen az intézet jelenlegi és volt munkatársai közül helyezték el a megemlékezés koszorúit, virágait.

A megemlékezés az ATOMKI főépületében, az alapító igazgató most felavatott domborműve (Váró Márton alkotása előtt folytatódott. Az intézet dolgozóit és a megjelent vendégeket Berényi Dénes akadémikus, intézeti igazgató köszöntötte, és az alábbi ünnépi beszédben emlékezett meg Szalay akadémikusról:

Szalay Sándor professzor születésének 80. évfordulója nemcsak a debreceni fizikusok számára ünnep, hiszen az egész magyar tudomány számon tartja őt. Mégis különösen nekünk ünnep ez, az ATOMKI munkatársainak, akik 35 éves intézetünk alapítóját tiszteljük benne.

Új domborművénél mindenekelőtt tudósi egyéniségéről, kutatási stílusáról szeretnék néhány gondolatot elmondani, annál is inkább, mivel ez a mai napig sok tekintetben meghatározó nemcsak intézetünkre, de a debreceni kísérleti fizikai tudományos iskolára nézve is.

Szalay Sándor kutatói magatartását mindenekelőtt a természeti jelenségek empírikus megközelítése jellemezte. Nem kétséges az elmélet jelentősége a fizikában és a természettudományokban. Intézetünkben is kiemelkedő eredményességű nemzetközileg elismert elméleti osztály működik. Mégsem lehet kétséges a természettudományokban a kísérletek, a rendszeres megfigyelés alapvető szerepe, hiszen ezekre épül, és végsősoron csakis ezekkel igazolható és ellenőrizhető mindenféle elmélet; - minden természettudomány csak addig és olyan mértékben természettudomány, ameddig a tudományos értelemben vett tapasztalaton alapul.

Az empírikus magatartással szorosan összefügg a műszerépítés, az insztrumentális kutatás előtérbe helyezése. Az első magyar magfizikai eredmény bécsi keltezéssel jelent meg 1938-ban, ott mérte meg Szalay Sándor az ²⁷A1 folyamat gerjesztési függvényét a Debrecenben készített kísérleti berendezést és a bécsi Radium Intézet radioaktív preparátumát használva.

Ez a magatartás segített át bennünket azokon a hosszú, nehéz éveken, amikor külföldről egyáltalán nem tudtunk műszereket beszerezni, - de valójában sokkal többről van szó. Már Szalay híres polonium preparátuma és besugárzó berendezése a 30-as évek második felében, majd a II. Világháború után az uránkutatásban használt hordozható GM készülék vagy a toroid szektor tipusú elektronspektrométer, a körgyűrű alakú alfa-spektrométer mind eredeti ötleteken alapultak, világviszonylatban is újdonságot jelentettek. Mai napig az intézetben a műszerfejlesztés, pontosabban isztrumentális kutatás területén olyan eredeti megoldásokra törekszünk, legyen az elektronspektrométer vagy szupravezető transzportmágnes, amely már önmagában is előnyt biztosít számunkra az adott kutatási területen.

Az eredetiségre azonban nemcsak a műszerkonstrukcióban, hanem a témaválasztásnál is törekedni kell. A téma eredményessége sokszor már a témaválasztásnál eldől. És itt egyáltalán nem az a fontos, hogy a téma "divatos'' legyen, sokkal fontosabb eredetisége és az, hogy illeszkedjék az adott körülményekhez, a hozzáférhető berendezésekhez és rendelkezésre álló tapasztalatokhoz. Szalay professzor szokta volt mondani - egy kicsit inkább tréfásan -, hogy a jó ötleten van a hangsúly; a mai technikai adottságok mellett a kivitelezés már nem probléma. Ha ez ilyen sarkosan nem is állja meg a helyét, kétségtelenül sok igazság van benne.

Témaválasztásában viszont, csakúgy mint, intézetünk, nem maradt meg a fizika klasszikus határain belül. (Zárójelben talán érdemes megjegyezni, hogy manapság már maga a fizika sem tiszteli saját határait.) Vallotta, hogy igyekeznünk kell a természeti jelenségeket a maguk valóságában nézni és vizsgálni, nem a tudományszakok mesterséges határai közé szorítva. Így vált úttörőjévé hazánkban az orvosi izotópalkalmazásnak, az uránkutatásnak és jutott el a mikroelem trágyázás kutatásáig és a kőzetek valamint rajtuk keresztül a Föld ősi atmoszférájának kutatásáig fizikai módszerekkel. Bár ő a hazai magfizikai kutatások úttörője, sokszor maga is problémázott rajta, hogy kémikus-e inkább vagy fizikus. Valójában természettudós volt ő, a szó eredeti, teljes értelmében, előfutára a ma már olyan természetes interdiszciplináris megközelítésnek. Ebben a stílusban és magatartásban gyökerezik intézetünk tematikája is, amelyben nemcsak a magfizika és atomfizika kap helyet, de a biotechnológiától a geológiáig és az orvosi kutatásoktól a környezetvédelemig egy széles kutatási spektrum. Ez a szemlélet alapozta meg az intézet kapcsolatait a műszaki tudományokkal és a széles értelemben vett gyakorlattal is.

Ugyanakkor igazi tudományos vezető volt ő, iskolateremtő, aki különös gondot fordított a tehetségek kiválasztására és gondozására. És ez a pont, ahol szólni kell emberi egyéniségéről, erkölcsi tartásáról is. Különösen fontos ez ma, amikor egész társadalmunk értékzavarral küszködik.

Szalay Sándor egyenes ember volt és határozott; az üres udvariaskodást, a protokollt nem szerette. Véleményében, állásfoglalásaiban akár tudományos, akár tudománypolitikai vagy kifejezetten politikai kérdésről volt szó soha nem azt nézte, hagy "merről fúj a szél", hogy kihez, kikhez, milyen nézetekhez kellene alkalmazkodni. Sokszor szinte a legnagyobbak naivságával nem nézett se jobbra, se balra, csak a saját jól megalapozott, kiérlelt véleményét képviselte.

Különösen nagy volt benne a felelősségérzet. Éppen ez sarkallta arra, hogy véleményét akkor is megmondja, ha az mások vagy éppen a hatalmon lévők szempontjából nem volt kedvező. Úgy gondolta, hogy széles látókörű, értelmiségi embernek ez a kötelessége, ezzel segíti elő a dolgok előrehaladását. Ha a hatalomnak mindig csak a saját, nem egyszer téves nézeteit tükrözzük vissza, nem csoda, ha teljesen elbízza magát és eltévelyedik.

Ugyancsak a felelősség, a magyar hazával és néppel szemben érzett felelősség volt az amely arra indította, hogy a sikeres külföldi karrier lehetőségét otthagyva hazajöjjön és itt a Hortobágy mellékén magfizikát csináljon és megalapítson sok-sok küzdelemmel egy olyan tudományos iskolát és intézetet, amelynek ma már számos eredménye a világon széles tudományos körökben elismert, de több vonatkozásban is bázisa lett a műszaki fejlesztésnek is vagy az orvosi gyakorlatban bevezetett új eljárásoknak.

Nekünk, utódainak van tehát mit tanulnunk tőle. Nem egyet közülünk is hívott és talán még többet hívni fog a sikeres külföldi pálya. Ne felejtsük el mi se felelősségünket és kötelességeinket ezzel a néppel, de ezzel az intézettel sem!

Végül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik eljöttek intézetünkbe a mai alkalomra, hogy velünk együtt ünnepeljenek. Külön is megköszönöm akadémiánk főtitkárának Láng Istvánnak és az OAB elnökének, Tétényi Pálnak, hogy részt vesznek ünnepi megemlékezésünkön, továbbá az MTA Fizikai Bizottságának, hogy ebből az alkalomból intézetünkben tartja ülését.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és az Akadémia vezetőségének nevében üdvözölhetem az intézetet, annak közösségét, alapításának 35. évfordulója alkalmából és, hogy megemlékezhetek alapító igazgatójáról, a kiváló tudósról Szalay Sándorról születésének 80. évfordulóján.

Az 50-es évek nemcsak a tragikus törvénytelenségek korszaka volt, hanem a tudományos kutatások erőteljes fejlesztésének időszaka is. Természetesen akkor sem mondtak az akkor illetékes tudományos és állami vezetők minden intézetalapítási javaslatra igent, de a korabeli ilyen jellegű dokumentumokat tanulmányozva azt láthatjuk, hogy Szalay Sándor professzor intézet létrehozására vonatkozó elképzelései gyorsan elfogadásra találtak. Ezeket az elképzeléseket hitelesítették azok a tudományos eredmények, amelyeket hihetetlenül nehéz munkafeltételek között ért el Szalay professzor az egyetem Fizikai Intézetében, továbbá annak a magfizikai iskolának kezdeti kialakítása, amelynek tagjait igen jól választotta ki és amelynek jeles képviselői ma is körünkben vannak, akik az általa megkezdett munkának töretlen folytatói. Érdekessége volt még az intézet létrehozásával kapcsolatos javaslatának és ez is tanulságos lehet számunkra -, hogy hangsúlyozottan csak a legszükségesebb anyagi igényeket fogalmazta meg. Ez jellemző volt igazgatói tevékenységének egész időszakára is. Az intuíciót mindennél fontosabbnak tartotta.

Nem szeretnék az intézet tudományos tevékenységével, annak értékelésével részleteiben foglalkozni. Ezt megtették és megteszik nálam szakmailag kompetensebb személyiségek.

Szeretnék azonban néhány kutatáspolitikai koncepcióra kitérni, amelyek kialakítása Szalay Sándor nevéhez fűződik, és amelyek mély gyökeret eresztettek az intézet vezetésében, egész tevékenységében, amelyet követendőnek tartok mindannyiunk számára, akik kutatással és kutatásirányítással foglalkoznak:

Elsőnek említeném a kutatási témák olyan kiválasztását, amelyek a meglévő, illetve a reálisan megteremthető lehetőségekhez alkalmazkodnak. Olyan problémák vizsgálatát tűzték - és tűzik - ki célul, amelyek több találékonyságot, intuíciót igényelnek, de viszonylag szerény eszközöket kívánnak. Úgy gondolom ennek aktualitását nem kell bizonygatni.

Másodjára említeném az alapkutatások, interdiszciplináris kutatások, valamint a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásait, azok szoros egységét és összhangját. A kezdettől egészen napjainkig jellemző az intézet tevékenységére a témák kiválasztásában az a szempont is, hogy a magfizikai kutatásban és a műszerépítésben szerzett tapasztalataikat, a kidolgozott. metodikákat alkalmazzák más tudományágak, valamint ipari és mezőgazdasági problémák megoldására, így kémiai, földtani, talajtani-agrokémiai, orvosi, környezetvédelmi és más területeken is.

Engedjék meg, hogy ezek közül megemlítsek két olyan témát, amely szűkebb szakmai érdeklődésem okán is közelebb áll hozzám.

Az egyik: a nyomelem kutatásokban elért eredmények, amelyek hazánkban mintegy 100 ezer hektár termőföld művelése szempontjából jelentősek. A tőzeges talajokon a növények nyomelemhiánytól szenvednek még akkor is, ha ezeket az elemeket nagy mennyiségben beviszik a talajba. A szántóföldi kísérletek megmutatták, hogy a levelek permetezése a nyomelemek oldatával a termést jelentősen növeli és a minőséget is javítja;

A másik: a környezetvédelmet is szolgáló eszközök és mérési módszerek kidolgozása; pl. módszert hoztak létre a gépkocsik szennyező hatásának, illetve a rétegvizek nehézfém szennyezőinek meghatározására, rendkívül kis mennyiségű anyagok kémiai összetételének meghatározására. Az interdiszciplináris kutatásokat Szalay Sándor akkor kezdeményezte és honosította meg az intézetben; amikor ez még egyáltalán nem volt jellemző a hazai kutatásokban.

Végül, de nem utolsó sorban közismerten szigorú - kivételt nem ismerő - igényességét említem, munkatársaival és az eredmények interpretálásával szemben. Ennek is eredménye a nemzetközileg is híres debreceni magfizikai iskola és ennek a példamutató igényességének is köszönhető, hogy azok az alapok és eredmények, amelyeket ő lerakott, töretlenül fejlődtek tovább.

Az intézet tudományos eredményei változatlanul komoly figyelmet és érdeklődést keltenek a hazai és a nemzetközi tudományos közvéleményben és a kutatási eredményeket felhasználó más tudományágak és alkalmazók körében egyaránt.

Jól jellemzi az intézet kezdeményező és együttműködő készségét az elmúlt években és napjainkban a Debreceni Fizikai Centrum, a Tudományos-Műszaki Park és az OTKA debreceni műszerközpontja létrehozásában játszott szerepük és ezekben való részvételük.

Bizonyos vagyok abban, hogy Szalay Sándor időt álló öröksége, tanítványainak tevékenysége és szemlélete, valamint az általuk kialakított újabb iskolák biztosítékot jelentenek arra, hogy az Atommagkutató Intézet a következő évtizedekben is olyan eredményességgel járul hozzá a magyar fizika, a hazai és az egyetemes tudományosság fejlődéséhez, mint ahogyan ezt eddig is megtette.

Láng István akadémikus beszéde után az ATOMKI igazgatója átadta az intézet újonnan alapított aranyérmét Láng István akadémikusnak, a MTA főtitkárának; Tétényi Pál akadémikusnak, az OAB elnökének; Daróczy Zoltán akadémikusnak, a KLTE rektorának; Damjanovich Sándor akadémikusnak, a DOTE tudományos rektorhelyettesének; Csikai Gyula akadémikusnak, a KLTE Kísérleti Fizikai Tanszéke vezetőjének; valamint Páczelt István egyetemi tanárnak, a miskolci NME Gépészmérnöki Kara dékánjának. Az intézet tizenhárom jelenleg is dolgozó alapító tagjának az intézet emblémájával ellátott ezüst gyűrűt nyújtott át.

A délután folyamán a MTA III. Osztályának Fizikai Bizottsága tartotta meg az ATOMKI-ben soronkövetkező ülését, amelynek napirendjén többek között az intézetben működő ciklotronhoz kapcsolódó alap- és alkalmazott kutatási eredményekről szóló beszámolók megvitatása szerepelt.

Másnap délelőtt a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában az OTKA Debreceni Műszerközpontja rendezett félnapos tudományos ülést, amelynek előadásai a műszerközpont célkitűzéseivel, feladataival és lehetőségeivel, fő fejlesztési irányaival és eddigi tevékenységével foglalkoztak. Az ülés keretében jelentette be Damjanovich Sándor akadémikus, hogy a műszerközpont működésében jelentős szerepet betöltő Debreceni Fizikai Centrum - tanácsának egyhangú határozata alapján - felvette Szalay Sándor nevét, így a debreceni fizikai kutatóhelyek a jövőben a "Szalay Sándor Fizikai Centrum" keretében folytatják együttes erőfeszítéseiket a debreceni fizikai kutatás és felsőoktatás színvonalának erősítése érdekében.

Kovách Ádám
ATOMKI