Fizikai szemle 1990/7.194.o.

SZUBJEKTIV FIZIKATÖRTÉNET

Marx György
ELTE Atomfizikai Tanszéke
Magyar Fizikusok Vándorgyűlése, Veszprém, 1989

Az európai kultúra elsőként olasz csatornákon áramlott be hazánkba, váltakozó áramerősséggel. Gellért püspök hittérítői, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás nápolyi kapcsolatai a szomszédos német-római császárság nyomasztó politikai súlyát próbálták ellensúlyozni. E politikába illeszkedett be az is, hogy a Prágából Rómába tartó Szent Adalbert és az őt kísérő bencés szerzetesek Géza fejedelem biztatására 994-ben Pannonhalmán megalapították az első magyar iskolát. (Innen ezer évet átfogó ív vezet történetünk egyik hősén, a bencés Jedlik Ányoson át a mai bencés gimnáziumig, amely egyik legkiválóbb iskolánk.) Vitéz János és Janus Pannonius törekedtek a reneszánsz humanizmus eszméit meghonosítani. Magyar fiatalok tanultak Bologna, Ferrara, Pádua egyetemein. Mátyás budai egyetemét olasz professzorok szervezték. (Itt működött a korabeli Európa egyik legkiválóbb tudósa, Johannes Müller alias Regiomontanus, ő Budán szerkesztette azokat a trigonometriai és csillagászati táblázatokat, amelyeket az óceánon át Nyugat felé hajózva Columbus is használt.)

A görög és indiai forrásokból táplálkozó Iszlám tudomány az első ezredfordulón magasrendű volt. Hozzánk hanyatló szakaszában érkezett meg az oszmán hódítás (legmaradandóbb emléke a paprika és a feketekávé). De az osztrák-oszmán konfliktus árnyékában szabadabban bontakozhatott ki a reformáció. A katolikusok Ausztria, a reformátusok Hollandia, az evangélikusok Németország felé fordultak. Holland egyetemekről tért vissza Apáczai Csere János és Hatvani István, német földről Segner András, Petzval József és később Eötvös Loránd is, hogy ezen fejlett országok tudásával azok világnézetét is magyar talajba plántálja.

A Pázmány Péter által 356 éve alapított egyetem (amely majd a két világháború közt 25 éven át Pázmány Péter, azóta 40 éven át Eötvös Loránd nevét viseli) Bécs felé fordult, a tudományt a teológia szolgálóleányának tekintette, elsődleges céljául a humán értékek átadását vállalta. Ebből következett az egyetem tudományos konzervativizmusa is: ízlésének a hierarchikusan rendezett sztatikus világkép (az arisztotelészi-ptolemaioszi modell) felelt meg. 1790-ben először írt tankönyvet Horváth János professzor a newtoni modell szellemében.

A protestáns iskolák (Sárospatak és főleg a 450 éves Debreceni Kollégium) nyíltabb fizikát kínált, de az első évszázadokban még ott is csak a természetfilozófia keretében. Szilágyi Tönkő Márton már 1690-ben a közelhatást vállaló dinamikusabb (de ugyancsak filozófikus) descartesi modellt tanította, amelynek főszereplője a testeket örvényeivel magával sodró mező. Martonfalvi Tóth György (1680) azonban már kritikusan érvelt: Az athéniakhoz hasonlítanak azok a magyarok, akik szakadatlanul tanulják a logikát azzal a céllal, hogy egyszer majd olyan tökéletességre jutnak benne, hogy mindenről - még soha nem hallott, nem olvasott dolgokról is - vitatkozni tudjanak. Nem ez az út vezet a csillagokban, barátaim! Ha jól akartok értekezni, akkor a logikával együtt minden tudománynak legalább a meghatározásait és felosztásait tanuljátok meg, mert a fejsze szerszám, de nem tudtok vele fát vágni, ha nincsen fa. A logika is szerszám, melyet azonban nem használhatsz a fizikában, teológiában, ha nincsenek fizikai, teológiai és egyéb ismereteid.

A kereskedelem és ipar felé nyitottabb Hollandia és Németország kultúrális hatása Debrecent tette a kor élenjáró tudományos centrumává. Huszti Szabó István 1703-ban hagyta ránk az első fizikaszertári leltárt, melyben már mérleg, mágnes és hasonló eszközök szerepeltek. (A nemzetközi tudománytörténet szerint a kísérleti demonstráció először az Oxfordi Egyetemen kezdődött meg az 1700-1701. tanévben.) Hatvani István (†1786) legendás elektromos kísérleteket végzett. Segner András (†1777) útja Jénán és Debrecenen át vezetett a Göttingai Egyetemre, maradandót alkotva az áramlástanban és a merev testek dinamikájában. (Tőle vette át Euler a szabad tengely fogalmát.) Az empirikus alapokon függetlenülő fizika magyar földön elsőként Debrecenben vert gyökeret, idestova 300 évvel ezelőtt. (Ez alól Petzval József (†1791) kivétel: az ő útja Budán át vezetet Jénába és Bécsbe, hogy lencséi révén megalapozza a Voigtläender Művek műszaki hírnevét. Petzval épp kivételvoltával erősíti meg fenti tézisünket.

A német egzaktság, axoimatikus rendezettség volt a 19. század hivatalos tudományos eszménye. A távolbaható erők által kormányzott mozgás a jelenből könyörtelen következetességgel építi fel a jövőt. Az Univerzum törvényeit csak egyszer lehet felfedezni, és ez a dicsőség Newtonnak adatott. Utána a fizika matematizálódott. A mechanikus matematikai fizika az iparosodó Magyarországon is olyan profi művelőkre kell, mint Farkas Gyula Kolozsvárott, Szily Kálmán Budapesten. Ettől a kristálytiszta rendszertől mi sem állt távolabb, mint Faraday piszkos mező-fogalma.

A mechanikai képbe egy egyéniség nem illik bele: főtisztelendő Jedlik Ányos tanár úr (†1895). Hogy elektromos demonstrációi minél biztosabban menjenek, nagyteljesítményű áramforrásra volt szüksége. Eleinte a galvánelemeket tökéletesítgette, végül

megalkotta az erősáramú dinamót. (Az már a gazdaságtörténet lapjaira tartozik, hogy ez az eszköz nem egy demonstrációkat kedvelő bencés tanár, hanem egy német mérnök kezében vált az erősáramú elektrotechnika elindítójává.) Amikor gimnáziumba jártam, Kelemen Mihály tanár úr még a Jedlik-készítette optikai rácsok egyikével demonstrálta a fényinterferenciát, olyan tüneményt, amivel alig kezdhet valamint a tömegpontok távolbahatására alapozott klasszikus mechanika.

A 19. században hazánkat is elérte az ipar és a polgárosodás. Széchenyi István 1825-ben megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, elsősorban a magyar nyelv ápolására. Első fizikus tagja Jedlik Ányos volt. Neki köszönhető, hogy az Akadémia olyan külső tagokat választott, mint Faraday (1858), Clausius (1872), Boltzmann (1888): Soha frissebb tájékozódást! A Mathematikai és Természettudományi Osztály folyóiratai; a Matematikai és Természettudományi Értesítő és a Mathematische Naturwissenschaffiche Berichte aus Ungarn 1882-ben indultak meg. Utóbbi 1932-ig élt. Az Értesítő 1942ig létezett, utóda 1950-től a Matematikai és Fizikai Osztály közleményei, majd az annak helyébe lépő Magyar Fizikai Folyóirat.

Az elitizmusból és a humán orientációból elsőként a Természettudományi Társulat megalapítása (1841) és a Természettudományi Közlöny megindítása vezetett ki.

A fizikai közélet tudatos fejlesztését vásárosnaményi Báró Eötvös Loránd tűzte ki célul. Befolyásos és gazdag arisztokrata család sarja, a feIvilágosult szépíró és miniszter Eötvös József fia, Heidelberg és Königsberg egyetemének hallgatója, már fiatalon a budapesti Tudományegyetemen az elméleti fizika professzora, majd oktatásügyi miniszter, az Akadémia elnöke, világszerte elismerten sikeres tudós volt. Élni is tudott e lehetőségekkel. Hogy szabadon szolgáljon a szellem, létrehívta az Eötvös Kollégiumot, amely szegény szülők tanárnak készülő tehetséges gyermekeiből nevelt kiváló tudósokat (Bay Zoltán, Detre László, Károlyházy Frigyes, Novobátzky Károly, Szalay Sándor, Tarján Imre, Vermes Miklós, Zemplén Géza, Zemplén Győző). Eötvös 1885-től kezdte szervezni azt az asztaltársaságot, amely javarészt fizikatanárokból alakult a cselekvő fizika ismeretére, tiszteletére, művelésére. 1890-ben Eötvös maga hirdetett meg egy előadást a földi gravitációról, de a meghívón jelezte a hosszabbtávú célt: Tisztelt Uraim! Az a remény kecsegtet, hogy összejövetelünkkel az első lépést fogjuk megtenni arra, hogy hasonló céllal még többször egybegyűljünk és szorosabb érintkezésbe lépjünk. Igaz tisztelettel maradok híve: Báró Eötvös Loránd. A Matematikai és Fizikai Társulat jogilag 1891-ben alakult meg. Eötvös így fogalmazta meg a Társulat feladatát: A tudomány hadadását összejöveteleinken élő szóval elősegíteni, és mindazt, ami a szakember figyelmére méltó, szakfolyóiratban megírni: e feladat nem látszik többnek egy önképzőkör feladatánál, és mégis, ha híven teljesítjük, érdemes munkát végzünk, nagy szolgálatot teszünk vele. Hiszen ha elérjük azt, hogy mindenki, aki hazánkban fizikát és matematikát tanít, igazán fizikus és matematikus legyen: akkor nagy szolgálatot teszünk nemcsak az iskolának, hanem hazánk tudományosságának is. Hogyha ezen önképzés feladatát híven és komolyan teljesítjük, annak az is lesz az eredménye, hogy a mi körünkből fognak majd kiválni a tudomány önálló művelői és fejlesztői. Ezzel a Matematikai és Fizikai Társulatot megalakultnak nyilvánítom.

A Matematikai és Fizikai Lapok 1891-ben, a Középiskolai Matematikai Lapok 1894-ben indult. Eötvös saját alapítványából született meg az Eötvös Loránd Tanulmányi Verseny (1894). A fizikai verseny Károly Irén neve alatt önállósult (1916). Az Eötvös-versenyt olyan diákok nyerték, mint Szilárd Leó és Teller Ede. (A 20. században megindultak az Országos Tanulmányi Versenyek is, többek közt fizikából. 1930-ban Tarján Imre, 1931-ben Budó Ágoston végzett első helyen.)

Az Eötvös Társulat 1. számú tagja Jedlik Ányos volt. (A két háború közt Wigner Jenő lett az 1. számú tagkönyv birtokosa.) A Társulatot a matematika akkor természetes túlsúlya jellemezte, de Klupathy Jenő már 1896-ban bemutatta a Röntgensugarakat. A Társulatban olyan fizikusok adtak elő, mint Eötvös Loránd, Farkas Gyula, Gyulai Zoltán, Hevesy György, Kármán Tódor, Mikola Sándor, Ortvay Rudolf, Pogány Béla, Zemplén Győző. Fizető tagjainak száma elérte a 400-at. Száz évvel ezelőtt sok nyugati országot megelőzve - hazánkban megvalósult a tudományos közélet.

Kutatóként a német iskolázottságú Eötvöst mindvégig a távolbahatás-koncepció feltétlen tisztelete jellemezte, noha ez a századfordulón már anakronisztikus volt. A felületi feszültség hőmérsékletfüggésére vonatkozó korai elméleti és kísérleti vizsgálatait a molekuláris kinetikai modell (a molekulák közt ható erő problémája) vezette (Eötvös-törvény, 1885). Az Akadémián száz esztendeje tartott először előadást a különböző anyagú testek vonzásáról (1889). Ezzel is, a newtoni gravitációs állandó mérésével is az egyetemes tömegvonzás erőképletét kívánta messzemenő pontossággal igazolni. Mint köztudott, ez a célkitűzése örökbecsű (Nobel-díjat súroló) kísérletekkel gazdagította a fizikát. A földi gravitációról és a földmágnességről szóló előadása (1896) már a földi g gravitációs térerősség gradiensének mérési programját fogalmazta meg, aszimmetrikus torziós ingájára támaszkodva, így a geofizika nyitányának tekinthető. Ezek az egész későbbi életét kitöltő témák a klasszikus mechanikai világkép betetőzését szolgálták. Eötvös ismerte az elektromágneses mező fogalmát, de mindhalálig elutasította azt (1919). Tette ezt olyan korban, amikor ismertek voltak a Maxwell-egyenletek, megszólalt a rádió, megdőlt az éter-modell, megszületett a gravitáció mező-elmélete (Einstein), sőt tudomást szereztek a fénykvantumokról is. Eötvös asszisztense volt a pozsonyi születésű (1897-ben Akadémiánk levelező tagjává választott, Kielben professzorságot kapott, 1905-ben Nobel-díjjal kitüntetett) Lenard Fülöp meg Zemplén Győző is, de tanársegédeit (leendő utódait) általában nem a friss elme, zsenialitás, nyitottság szempontjai szerint válogatta ki. Neki precíz észlelők kellettek, akik évtizedeken keresztül, sokezer órán át minden órában türelmesen feljegyezték a torziós inga nyugalmi állását.

Amikor Jedlik után Eötvös átvette a Kísérleti Fizikai Tanszék vezetését, utódául a pesti Elméleti Fizikai Tanszéken Fröhlich Izidort jelölte (1885-1928). Fröhlich kortársa volt a relativitás- és kvantumelmélet kibontakozásának, de tudata két évszázados késésben volt. Amikor az 1920-as években Arnold Sommerfeld Pestre látogatott, Heisenbergre gondolva ezt kérdezte Fröhlichtől: És Professzor Úr mit szól ezekhez az új elméletekhez? Fröhlich határozottan válaszolt: Biztos vagyok benne, hogy Maxwellnek nincs igaza. Valóban: könyvet írt a fényelhajlásról Maxwell előtti, hullámoptika előtti szellemben. Bonyolultra sikerült az érvelése.

A közben megvalósult harmadik fizikai tanszéken Klupathy Jenő értetlenül fogadta Planck, a csillagászati tanszéken Wodetzky József pedig Einstein felismeréseit. A kísérleti fizikai tanszéket az Eötvös-asszisztensek foglalták el: Tangl Károly, majd Rybár István, nem sokkal korszerűbb gondolkodással. (Még a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságát bizonyító klasszikus Eötvös-kísérlet pontosítását is egy gimnáziumi tanár: Renner János végezte el.) Ebben a teljességre nem törekvő írásban a magyar fizika korszakokra bontására teszek kísérletet. Ilyen értelemben mondhatom, hogy a pesti Tudományegyetemen (legalábbis annak egy részén) a klasszikus mechanika korszaka (a 18. század) a 20. század közepéig tartott.

A haladás fáklyája (ismét) a vidéki egyetemekre és a Műegyetemre került. Debrecenben Gyulai Zoltán és Szalay Sándor, Szegeden Bay Zoltán és Ortvay Rudolf, a Műegyetemen Zemplén Győző és Pogány Béla tanítottak! Eötvös legtehetségesebbs asszisztense, Zemplén Győző a Műegyetemre szorult, ott vált a 20. század első éveiben Maxwell elektrodinamikájának tanítójává, művelőjévé, apostolává. Pestről Budára kellett zarándokolnia a frissebb elméjű hallgatónak (Novobátzky Károly), ha valós fizikát akart hallgatni. Pogány Béla (megismételt Sagnac-kísérlet), Schmid Rezső és Gerő Lóránt (molekulaspektroszkópia) rangos és korszerű kísérleti műhelyt kínáltak a fiataloknak (Bozóky László, Budó Ágoston, Kovács István).

Az 1989. évi centenáriumi Vándorgyűlésen mondta Telegdi Bálint, az Eötvös Társulat tiszteleti tagja a nagy magyar fizikusokra visszaemlékezve (Fizikai Szemle 1990. februári száma): Eötvös Loránd történelmi érdeme nem tudományos iskola megteremtése, hanem a magyar fizikatanárok felemelése volt.

Eszményképe a tudós tanár. Ennek volt egyik eszköze a Társulat. Eötvös a fizikatanítást közvetve emelte olyan magas szintre, amely világraszóló kutatók háláját, a magyar fizikatanítás elismerését váltotta ki. A magyar fizikai életben a professzorokhoz mérhető elismerés illet olyan nagy egyéniségeket, amilyenek a legendás fasori Evangélikus Gimnáziumban Mikola Sándor, Rátz László, Renner János, Vermes Miklós tanár urak. (Mikola Sándor az Akadémia tagja és a Társulat titkára, Vermes Miklós az Eötvös Egyetem tiszteletbeli docense és a Társulat tiszteletbeli elnöke volt.) A debreceni, ill. pesti református gimnáziumban tanított Jakucs István, ill. Kelemen Mihály; a piaristáknál Öveges József, a bencéseknél Jedlik Ányos, a Kölcseyben Novobátzky Károly, a Mintagimnáziumban Tarján Imre. Közelebbi múltban: matematikában legkiválóbb iskolánk, a Fazekas Gimnázium hírét Genczwein Ferenc alapozta meg. A fizikatörténet lapjaira tartozik, hogy a Fasorban tanult Neumann János, Wigner Jenő, Kovács István. A református gimnáziumokban Bay Zoltán, Szentgyörgyi Albert. A Piaristáknál Hevesy György. A Berzsenyiben Kemény János, Nagy András. A Trefort-utcai Mintagimnázinumban végzett Kármán Tódor, Kürti Miklós, Teller Ede. A Fazekasban Lovász László, Babai László, Polonyi János. Ezekből a magyar gimnáziumokból gyűjtötték a kezdősebességet, hogy azután üstökösként felragyogjanak a fizika egén, képviselve a magyar kultúrát a nagyvilágban. Többjük számára génjeiken kívül a gimnázium hatása volt, amit e hazából vittek magukkal. (Kérem e sorok olvasóit, segítsenek teljesebbé tenni az iskola-tanár-tanítvány kapcsolatok csúcslistáját.)

Noha a bécsi egyetem olyan professzorokkal büszkélkedhetett, mint Boltzmann és Schrödinger, hazánkra a 20. században is a német vonal maradt a jellemző, a német egyetemi és posztgraduális tanulmányok szerepe volt meghatározó a fizikában. Ez a 19. században eszmei merevséget jelentett. Az 1920-as években azonban német földön született meg a kvantummechanika, így a tanulni odautazó magyarok egyből a kutatás élvonalában találták magukat. Berlinben Einstein, Lane, Planck közelében volt Bay Zoltán, Kürti Miklós, Szilárd Leó. Lipcsében Sommerfeld és Heisenberg tanítványa volt Ortvay Rudolf, Teller Ede, Wigner Jenő, Ladányi Károly. Götingában Segner András nyomdokain Pohl, Born és Eigen volt Bródy Imre, Gyulai Zoltán és Bor Zsolt mestere. Aachenben tanult és tanított Kármán Tódor (1918-ban és 1919-ben két köztársaság alatt a magyar felsőoktatás irányítója).

Amikor Ortvay Rudolf hazatért (Szegedre, majd Budapestre), itthon 200 évvel állította előre a fizika óramutatóját. Olyan emberek doktoráltak nála, mint Lánczos Kornél, Tisza László, Neugebauer Tibor, Gombás Pál, Bndó Ágoston, Kovács István.

(Néhányan a tanársegédségig is vitték, noha egy tanársegédnél több alig jutott egy elméleti fizikai tanszéknek.) Csütörtök délutánonként az Ortvay-kollokviumok ablakot tártak a világ felé. Előadott ezeken a hazalátogató Wigner, Neumann, Teller, de Mikola Sándor is a Fasorból és Novobátzky a Kölcseyből. Megfordult Pesten Planck, Sommerfeld, Heisenberg, Dirac. Ortvay Rudolf már 1930-ban kvantummechanikára oktatta az iskolában tanító fizikatanárokat. E sorok írója a gimnáziumban tanárától ismerte meg a relativitás- és kvantumelmélet alapjait, az érettségin (Renner János tankönyve alapján) a kvantummechanika valószínűségi értelmezéséből felelt (1945). Amikor az 1945-ös megrendülés Ortvay életét is kioltotta, a folyamat nem szakadt meg. Az Ortvay-féle szellemi gyökerekből táplálkozott Gombás Pál iskolája a Műegyetemen (Gáspár Rezső, Hoffmann Tibor, Kapuy Ede, Kónya Albert, Ladányi Károly, Szépfalusy Péter). Az Ortvay-féle hagyományokat vitte tovább Novobátzky Károly iskolája a pesti Tudományegyetemen (Károlyházy Frigyes, Kuti Gyula, Lovas István, Nagy Károly, Nagy Kázmér, Németh Judit, Patkós András, Pócsik György, Szalay A. Sándor, Szabó János). Mindkét csoport itthonról (az 1940-es, 1950-es 1960-as évek hazai politikai bezárkózottságából) vívtak ki nemzetközi elismerést a hazai elméleti fizikai kutatásoknak.

Szegedre Bay Zoltán és Ortvay Rudolf vitték el a modern fizika eszmevilágát, ahol ez megtermékenyült Szent-Györgyi Albert szellemével is, majd Budó Ágoston, Ketskeméty István, Bor Zsolt megteremtették a molekuláris optika kísérleti műhelyét.

Különösen nagy kisugárzású volt a debreceni kísérleti fizikai iskola. A Göttingából, Pohl mellől hazatért Gyulai Zoltán tanítványaiba (Szalay Sándorba, Tarján Imrébe) plántálta a kísérleti fizika tanításának, a kísérleti demonstrációnak a szeretetét. Itt indult meg a hazai kísérleti szilárdtestkutatás.

Bay Zoltán, Bródy Imre vezetésével megvalósult Újpesten első igazi ipari kutatólaboratóriumunk is (Millner Tivadar, Nagy Elemér, Selényi Pál, Szigeti György, Winter Ernő). A 2. világháború utáni politika eltépte a Tungsramnak General Electrichez fűződő kapcsolatait, amit nehezen tudott pótolni az akadémiai, állami támogatás. Most, amikor a Tungsram és General Electric kapcsolata újjáéled, a Bródy Laboratórium és a Műszaki Fizikai Kutató Intézet ismét az ipari fizika legígéretesebb hazai tudományos-műszaki parkját képezik Újpesten.

A német vonal mellett időközben megerősödik az angol vonal is; amely praktikusabb, pragmatikusabb munkastílust honosít meg: Faraday és Rutherford biztosan másfajta fizikusok, mint Helmholtz és Planck. Az angol tájékozódás Hevesy Györggyel kezdődik. Jómódú szülők gyermekeként tehette: fizetséget nem kérve bekéredzkedett Rutherford manchesteri laboratóriumába. (Az 1910-es évek voltak, amikor ott az atom struktúráját kémlelték, és amikor ott inaskodott Niels Bohr is, akit azután Hevesyhez életreszóló barátság fűzött.) Hevesyt egy Rutherfordtól kapott feladat (a stabil ólom és a Ra-D kémiai szétválasztása) megoldhatatlansága vezeti el az izotóp-fogalom megközelítéséhez és a radioaktív nyomjelzés technikájához. Pesten Eötvös Hevesyt teszi a III. Fizikai Tanszék vezetőjévé (1919. január). Eötvös halála után átveszi az egész Fizikai Intézet irányítását (1919. április), és megkezdi egy radioaktív tematikájú fizikai kémiai labor felszerelését. De a radioaktivitás túlságosan kívülesik az Eötvös-epigonok (Rybár István) látóhatárán: politikai koncepciós vizsgálattal elüldözik az egyetemről (1920), majd Magyarországról. Később majd külföldön kap Nobel-díjat a hazai talajon kigondolt módszerért. (Szomorú párhuzam kínálkozik Békésy Györgynek ugyanezen a tanszéken, de egy másik világháború után lejátszódott történetével. Őt is az Egyetem fosztja meg professzori állásától, sőt állampolgárságát is elveszik. Ő is külföldön kap majd orvosi Nobel-díjat itthon elkezdett hallás-fizikai kutatásaiért.)

Az angol vonal Hevesy után erőszakosan megszakadt, de újra megindul, amikor Klebelsberg Kunó egyetértésével Szent-Györgyi Adbert és Szalay Sándor Cambridge-be kap ösztöndíjat. Szent-Györgyi az (egzakt) kísérleti biológiát ülteti át szegedi talajba. Szalay Sándor pedig (a Cavendish Laboratóriumban Chadwick mellett eltöltött esztendő után) Debrecenbe viszi át a magkémiai technikát hasznosító kísérleti atommagkutatást.

Az angol vonalat erősítik majd a 2. világháború után az angol egyetemekről magyar professzorok: Gábor Dénes és Kürti Miklós valamint a Dublinból hazatérő Jánossy Lajos.

A Nagy Fizika korszaka (az ötvenes évek és azután)

Lélegzetfojtó iramban fejlődik a fizika, a világnak. ez a legelső tudománya, melyet fontosságban, más meg sem közelít. Nem hiába nevezte Einstein ötödik nagyhatalomnak. A mérőfizika hihetetlenül merész és hihetetlenül költséges módszerekkel kisajtolja az anyag utolsó rejtelmeit, az elmélet pedig sorra vizsgálja a lehetőségeket a természeti történés logikai áthatására. A tudomány területén is tetté vedlik a lázasan türelmetlen vágy, hogy századok mulasztását pótoljuk. -Novobátzky Károly írta le e sorokat a Fizikai Szemle 1950-ben megjelent első számának első oldalára.

A hazai fizikai kutatások a 20: század első felében is egyetemi tanszékeken folytak. Ezek kis létszáma, párszáz pengős évi dotációja (párosulva országunk kultúrális nyitottságával) az elméleti munkának kedvezett, inkább az elmére támaszkodva, mint friss mérési adatokra. A polcról levett drót és pecsétviasz egyszerűségét a laboratóriumok is intuícióval próbálták kiegészíteni. Háborúk és hatalomváltások törték meg Hevesy György, Bay Zoltán, Békésy György, Szent-Györgyi Albert műhelyteremtő kezdeményezéseit. Úgy tűnt: a 2. világháború után bezárkózó országban minden marad a régiben.

Nem így történt. Az atommagkutatás, nukleáris energetika, elektronika, űrkutatás (katonai és hidegháborús motívumoktól ösztökélve) nagy állami laboratóriumokat hívott létre világszerte. A Nagy Fizika hirtelen a nemzetközi versengés egyik színtere lett: A lehetőséget felismerve fordult Kovács István és Szamosi Géza az ország iparosodást szorgalmazó vezetőihez. Érvelésük hatására hozták létre 1950-ben a Központi Fizikai Kutató Intézetet, amely (az egyetemek szürkeállományát is felhasználva, de a tanszéki kutatásoknál két nagyságrenddel nagyobb léptékben) utat nyitott a Nagy Tudomány magyarországi kibontakozásának. Forró Magda és Barnóthy Jenő szerény Puskin-utcai megfigyelései után a kozmikus sugárzás kutatását a hazatért Jánossy Lajos profi kísérleti vállalkozás ragjára emelte: A kiterjedt légizáporok felszíni és földalatti tanulmányozására sorozatban gyártott detektorokkal, statisztikailag mintaszerű mérésfeldolgozással gyakorlatban mutatott példát a Nagy Tudomány módszerére. Jánossy Lajos történelmi érdeme, hogy a magyar fizikusokat megtanította a korszerű mérésfeldolgozásra. Ez nagyon jól jött évek múlva, amikor a számítógépes mérésvezérlés és adatfeldolgozás elterjedt. (Ebből az érdemből nem von le semmit az a körülmény, hogy később politikailag is motiválva a 20. század nagy fizikai elméletei ellen fordult. A más intézetekben lendületbe jött modern elméleti fizikai kutatásokat már nem tudta fékezni.)

Bay Zoltán álma, a gyorsítóberendezésekre alapult magkutatás is elsőként a Központi Fizikai Kutató Intézetben vált lehetővé. Bay Zoltán munkatársa, Simonyi Károly gyorsítókat épített és műszakilag is képzett tanítványokat nevelt (Erő János, Fodor Ilona, Pálla Gabriella, Zimányi József). Amikor elhangzott a nukleáris energetikai kihívás (1956), ezekre a nagyléptékű szellemi, anyagi, műszaki lehetőségekre támaszkodhatott az atomreaktorok, majd az atomerőmű építése (Csom Gyula, Gyimesi Zoltán, Kiss Dezső, Pál Lénárd, Szabó Ferenc, Szatmáry Zoltán). Nélkülük ma hazánkat nem tarthatnák számon az atomenergiát élenjáró hatásfokkal és biztonsággal használó országok között. A kutatóreaktor neutronárama új lehetőséget tárt fel a szilárdtestkutatás előtt. Kroó Norbert, Mezei Ferenc éltek a lehetőséggel.

A magasszintű műszaki koncentráció folytán a Központi Fizikai Kutató Intézet (Náray Zsolt, Nagy Elemér, Vesztergombi György) a számítástechnikai forradalomra is az országban elsők között reagálhatott. Az ott épített Tárolt Programú Analizátorok a hetvenes években egész Kelet-Európa számára az antomatizált mérésvezérlés és adatfeldolgozás lehetőségét teremtették meg. A nyolcvanas években pedig az alapvető fizikai elektronika és informatikai kultúra, no meg a kozmikus sugárzás kutatásának hagyományai együtt lehetővé tették, hogy a Központi Fizikai Kutató Intézet szívesen fogadott partnerként bekapcsolódjon az űrkutatásba, és eredményesen vegyen részt a Naprendszer fizikai feltárásában (Gombosi Tamás, Szegő Károly).

Bár a Központi Fizikai Kutató Intézet 2000-es létszáma, nagyskálájú (noha később megkopó) támogatása, egyedülálló eszközparkja felőrölni látszott a magyar fizika egészséges policentrikusságát, ez nem történt meg. A vérveszteségekből kigyógyulva Pest, Buda, Debrecen, Szeged egyetemi intézetei önálló arculatú központokká fejlődtek.

A legfontosabb lépés az egészséges policentrikusság (divatos kifejezéssel: a tudományos demokrácia) megőrzése érdekében a történeti múltú debreceni kísérleti műhely fővárossal versenyképes modern centrummá történt fejlesztése. Az egyetem Kísérleti Fizikai Intézete mellett létrehozott Atommagkutató Intézetben is gyorsítók épültek. Itt öltött testet a legnagyobb hazai gyorsító, a ciklotron. A harmonikusan célratörő fejlesztés a debreceni kutatási parkot a hazai magfizikai alapkutatás és alkalmazott kutatás legfontosabb centrumává emelte, ez egyértelműen Szalay Sándor honszeretettől átfűtött tudományszeretetének, széles interdiszciplináris áttekintésének, következetes nevelőmunkájának köszönhető. Tanítványai (Berényi Dénes, Csikai Gyula, Csongor Éva, Fényes Tibor) példát mutattak arra, hogy a korlátolt hazai lehetőségek közt is lehet a világszinthez mérhető, az ország számára hasznos munkát végezni.

Amikor a 2. világháború után a magyar fizika lendületbe jött, immár fizikára összpontosulva újjászületett az Eötvös Loránd Fizikai Társulat. Első elnökei (Gombás Pál, Gyulay Zoltán, Novobátzky Károly) politikailag lezárt országban nemzetközi orientáltságú tudományos életet honosítottak meg. A falak vékonyodásával hazánk nemzetközi tekintélyű konferenciarendező centrummá vált. A Nemzetközi Fizikai Unió, Európai Fizikai Társaság, Nemzetközi Neutrinó Bizottság, Fizikatanítás Fejlesztésének Nemzetközi Csoportja, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, Bécs-Bratislava-Budapest Háromszög tanácskozásain a magyarokra nem csupán mint szíves vendéglátókra, hanem mint egyenrangú szakmai partnerekre tekintettek. Sok fiatal e tanácskozásokon tette első lépéseit a nemzetközi tudományos elismertség felé. Ismét gyakoriak lettek a Nobel-díjas vendégek (Bardeen, Bethe, Bednorz, Dirac, Feynman, Gábor, Glashow, Heisenberg, Ledermann, Lee, Lehn, Mössbaner, Mott, Prohorov, Rubbia, Salam, Wigner). A negyvenes évek végétől kezdve az Acta Physica Hungarica is a világgal való kapcsolatunkat keresi és szolgálja (Novobátzky Károly, Gombás Pál, Kovács István szerkesztésében.) A Társulat lapja, a Fizikai Szemle 40 éve folyamatos kapcsolat itthon és külföldön működő magyarok, tanárok és kutatók között.

A Nagy Tudomány műszakilag igényelte a nemzetek fölötti integrációt. Néha bürokratikusan, sokszor eredményesen éltünk az Egyesített Atommagkutató Intézet (jelenlegi főigazgatója Kiss Dezső),

Interkozmosz, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, majd az Európai Nukleáris Központ (CERN) adta lehetőségekkel. Nem maradhatunk versenyképesek nemzetközi integráció nélkül. Az integráció a jövőben nem politikai döntéseken múlik, hanem azon, hogy mennyit szán tudományra a magyar társadalom, és mennyire meggyőzőek a magyar kutatók által elért eredmények.

A 2. világháborút követő politikai átrendeződés érthetővé teszi, hogy a tradicionális német, ill. angol orientációt más irányzatok kövessék. A megnyílt szovjet vonal számunkra is ott működött a legeredményesebben, ahol a szovjet kutatás a világelsők közé verekedte be magát, és a magyarok bizonyították egyenrangú partner voltukat: a nukleáris energetikán (Szabó Ferenc, Szatmáry Zoltán) és az űrkutatáson (Szegő Károly) kívül különösen az elméleti szilárdtestfizikában (Pál Lénárd, Siklós Tivadar), a kvantumoptikában (Kroó Norbert). Ilyen területeken a szovjet kapcsolat a jövőben is gyümölcsöző lesz és fenntartandó. Megerősödött az amerikai vonal is. Kármán, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner (Ortvay Rudolf minden erőfeszítése ellenére) elrekesztődött a hazai kutatásoktól. Alig járt jobban Bay, Békésy, SzentGyörgyi. De a hetvenes-nyolcvanas években a kettős kötések lehetővé váltak és életképesnek bizonyulak (Domokos Gábor, Greguss Pál, Grüner György, Gyulai József, Hasenfratz Péter). Hogy e kettős kötések fennmaradjanak, az a magyar tudományos közéleten múlik, a magyar tudományos kutatásnak az érdeke. A legsikeresebbnek azokat mondhatjuk, akik mindkét irányban egyenrangú együttműködést tudtak megvalósítani (Gombosi Tamás, Szalay A. Sándor, Zawadovsky Alfréd.) Mindegyik nyitás újabb színekkel gazdagította a magyar tudományos életet.

Jólesik emlegetni, hogy ugyan az elnyert természettudományi Nobel-díjak számát tekintve az Egyesült Államok, NSzK, Anglia, Franciaország a listavezetők, de ha az egymillió főre számítva kérdezzük: melyik nép indította útra a legtöbb Nobel-díjast: Ausztria, Dánia, Svájc, Svédország, Hollandia, Magyarország az élboly. Miért ezek a kis országok? Talán, mert a történelem keresztútján találták magukat, ahol feltörő és elbukó ideológiák halmazában önáldó kritikai gondolkodásra nevelt az intellektuális éghajlat. Az emberi kultúra óriásai sem egyenletesen oszlanak el téridőben, hanem sűrűsödnek az athéni demokráciában, a firenzei reneszánszban, az angol ipari forradalomban. Mindegyik a téridő konfliktusokkal terhes válsággóca vo1t. Athén a Perzsa Birodalommal, Firenze a pápával, Anglia a Spanyol Armadával vívta harcát.

A temesvári erődből, a világ széléről egy 21 éves mérnök-hadnagy, Bolyai János ezt írta apjának: Mihelyt rendbe szedem egy munkát adok ki a parallelákról. Az út, amelyen megyek, csaknem bizonyosan ígéri a cél elérését, ha az egyébiránt lehetséges. Most többet nem szólhatok, csak annyit, hogy a semmiből egy új, más világot teremtettem.

Hevesy György császárság, polgárosodás, emancipáció, polgári forradalom, tanácsköztársaság, román megszállás alatt dolgozott az izotópok elválasztásán és jutott a radioaktív nyomjelzés gondolatára, míg a nacionalizmus nevében szakmailag féltékeny fizikustársai el nem űzték katedrájáról. Egy pesti főiskola alagsori kémialaboratóriumában tovább dolgozott, itt érte Niels Bohr meghívása Koppenhágába. A Nobel-díjat már hazájától távol fogadhatta el.

1937-ben újra sűrűbbé vált a politikai légkör hazánk fölött. Ekkor mondta Rados Gusztáv, az Eötvös Társulat elnöke: Az igazságot érdemes kutatni, ez az egyetlen politikum. Távol áll tőlünk a tudomány művelésében a napi politikának tett engedmény. Éppen ezért aggodalommal szemléljük a tudományok itt-ott politikai befolyás alá kerülését, még nagy kultúrállamoknak is tudományos autarkiára való törekvését. Ez a tudományban végzetes. Nincs német fizika, francia matematika vagy angol csillagászat. E csodabogarak a fennhéjázó nemzeti sovinizmus torzszüllöttei. Egy és oszthatatlan az igazság széles e világon. Nehéz idők. Gombás Pál, Kovács István évekig magántanításból élt, fizetés nélkül írta disszertációját, vált európai kaliberű fizikussá. A társulati élet legpezsgőbb évei voltak az 1. világháború (Zemplén Győző 1913-1917, Mikola Sándor 1917-1923 volt titkár), majd a 2. világháború (Pogány Béla 1942-1943 volt elnök, Ortvay Rudolf 1940-1944 volt titkár). A lelkeshangulatú első magyar fizikus vándorgyűlést 1950-ben rendeztük Pécsett, többen vettünk rajt részt, mint a legutóbbin. Sub pondere crescit arbor. Teher alatt nő a pálma.

Gombás Pál professzornak 1944-ben kellett elhagynia a kolozsvári egyetemet. Budapesten utcai harcok, idegen csapatok, politikai szélsőségek, romok és infláció fogadta. Ezenközben megírta az Atom statisztikus elméletét, amely 1948-ban jelent meg Springer kiadónál. Viharban született a magyar fizika egyik csúcsteljesítménye.

1948 februárjában Londonból levelet hozott a posta Bay Zoltánnak: Kedves Professzor Úr! Ma érkezett meg különlenyomata a Holdról visszavert mikrohullámokról. Sietek kifejezni őszinte bámulatomat. Mint fizikai és technikai teljesítmény ez olyan színvonalon áll, amelyet Európában csak nagyon ritkán értek el. Ha hozzáveszi az ember, hogy a számításokat az összeomlás alatt végezték el, a kísérleteket pedig a csaknem tönkretett országban, egyidejűleg az Egyesült Izzó csudálatos felépítésével, csaknem hihetetlen. Csodás, hogy milyen serkentően hatnak a katasztrofális külső körülmények. Ez másutt is megfigyelhető volt. A francia fizikusok is különb kísérleti munkát végeztek a háború alatt, mint előtte. Mi itt Angliában nem kaptunk elég nagy Pofont. Kissé bágyadtak vagyunk. Szeretném látni, mit szólna a főnököm, ha azt proponálnám, hogy a Holddal akarok érintkezésbe lépni. Még azt sem tudom, keresztül tudom-e vinni tervemet, hagy Amerikával lépjek érintkezésbe kábeltelefonon? Meleg üdvözlettel Gábor Dénes.

Ez a magyar fizika másik viharban született csúcsteljesítménye volt. Bay azért írta meg a negyvenes évek történetét (Fizikai Szemle 1989. április-június), hogy elmagyarázza az itthonmaradottaknak: miért kellett távoznia. A 90 éves tudós mondta e sorok írójának: Most más a helyzet. Ma nem könnyű mentséget találni, ha valaki végleg elhagyja hazáját.

Mit adott lángeszű gyermekeinek ez a kis ország? Kultúrák és ideológiák emelkedésének és bukásának látványát? Ez lehet az oka, hogy olyan sok őrült ötlet pattant ki a mad Hungarian agyakból:

szállni szélnél sebesebben, levegővel tolva magunkat (Kármán)
radioaktivitással követni az emberi anyagcserét (Hevesy)
gondolkodásra nevelni a gépet (Neumann)
energiáért holdkórosan csapraverni az atommagot(Szilárd)
vízzel hűteni az atommáglyát (Wigner)
vízzel fűteni a nukleáris tüzet (Teller)
megolvasztani a protont (Kuti)
neutronspinnel csinálni szerkezetfeltáró optikát(Mezei).

Ezt a gátlástalan eredetiséget tekinti magyar jellegzetességnek a világ. Ez az, amit balsorstépte földünk útravalóul ad fiainak. Kategóriákban való kétkedésünk magyarázhatja, hogy másoknál kevesebb gátlással lépjük át tudományok határait, tárjuk fel az interdiszciplináris szűzföldeket. A világ magyar alkotásnak látja a geofizikát. Eötvös Lorándot olyan merész gondolatú elmék követtek, mint Egyed László és Barta György. A kozmikus fizika is hozott magyar sikereket (Gombosy Tamás, Harkányi Béla, Németh Judit, Szalay A. Sándor, Szegő Károly). Magyarok voltak jelen a biofizika születésénél: Hevesy György, Szilárd Leó, Szent-Györgyi Albert, talán ezért oly kiemelkedő itthon ma is, ez a tudomány (Bozóky László, Damjanovich Sándor, Geszti Tamás, Keszthelyi Lajos, Rontó Györgyi, Tarján Imre). Meg kellene egyszer írni a biofizika történetét magyar szemmel! A gátlástalan kreativitásra vonatkozó tézisünk igaz lehet akkor is, ha e határmesgyéket közülünk sokan nem is tekintik igazi fizikának. Hogyan is mondta Fermi? Minden magyar, akivel én eddig találkoztam, vagy intelligens volt, vagy szörnyen intelligens. Legtöbbjük túlságosan is eredeti. Pedig néha jól jön, ha az ember konvencionális.

Politikusaink és kereskedőink bebocsátást kérnek az Európa Házba. Miért ereszthetnek be? Egyik belépőjegyünk a magyar iskola. Hogy a magyar természettudományos nevelés sem rossz, azt a hetvenes, majd újra a nyolcvanas évek elején igazolta a Nyugat által szervezett nemzetközi felmérés ( 1., 2., 3. ábra). Itthon szívesen tekintik csődtömegnek az iskolát, de

Nyugat-Európa és Észak-Amerika sok menő országa szívesen vállalná élvonalbeli helyezésünket (3. ábra). Nyugati közgazdászok írják, ha Magyarországon van remény gyors gazdasági csodára, az elsősorban a jólképzett munkaerőnek köszönhető. Torsten Husén, a Nemzetközi Akadémia elnöke közli azt az érdekes diagrammot, amely szerint magyar gyerekek szeretik legjobban az iskolát (5. ábra). Tavaly is, két éve is magyar fiú bizonyult legjobbnak a Nemzetközi Fizikai Diákolimpián 30 nemzet 150 diákja között: Drasny Gábor (1988), Késmárki Szabolcs (1989). Első köszönet tehát a fizikatanárokat illeti.

Manapság izgatja Nyugatot Kelet-Európa tudományos súlya. J. Davidsont idézi Abdus Salam (1986):

egyes országok tudományos publikációinak számát veti egybe nemzeti jövedelemükkel (6. ábra). Hungária teljesítménye kimagaslik a vele azonos életszínvonalú országok közül. "The Scientist" 1988. évi október 3-án megjelent száma arról a NATO-felmérésről számol be, amely a kelet-európai kutatók egy tudományos közleményre jutó átlagos hivatkozásszámát mutatja az idő függvényében (7. ábra). Kitűnik, hogy a Magyarországon elért eredmények nemzetközi fogadtatása kedvezőbb, mint szomszédainké.

A hazai természettudományos kutatás eredetisége és eredményessége az a másik belépőjegy, amit elismer Európa.

Berend Iván írta le nemrég, hogy Európában a 21. század 1990-ben kezdődik. Országunk ismét a történelem keresztútján találja magát. A világtörténelem, a magyar fizika története arra oktat: lehet ez a hír jó. Korfordulóban egyes népeket szemétdombra vet a történelem, másokat az élre emel. Vajon a magyar történelem miként fogja számon tartani ezt a századvéget?

A hazánkban tanító tanároknak, itthon kutató fizikusoknak vigyázniok kell, hogy kicsinységünkből táplálkozó provincializmusunkon felülemelkedve, Bartók és Bolyai példájára tekintve európai igényességgel és magyar eredetiséggel járuljunk hozzá az egyetemes emberi kultúrához,

A messze távozottaktól pedig kérjük: ne feledjék el, mit köszönhetnek az Alma Maternek. Miként a középkori vándorlegények, jöjjenek (sokszor) haza, hogy mesterségüket eltanulhassuk, mesterművüket elismerhessük.

Mindehhez nyílt és értéktisztelő tudományos közélet szükségeltetik. Ezt kezdte felépíteni Eötvös Loránd száz évvel ezelőtt.