A FIZIKA NEM CSAK MITOLÓGIA

Gutay László
Purdue Egyetem, USA

Faddon születtem, Tolna megyében. Az iskola óriási befolyást gyakorol az emberre. Jezsuitáknál jártam Kalocsán gimnáziumba, majd Budapestre a Széchenyi Gimnáziumba kerültem. Főleg fizikatanárom, Molnár tanár úr hatott rám. (A Széchenyi Gimnázium már nem létezik.) No meg a Középiskolai Matematikai Lapok. Együtt versenyeztem Zawadowsky Alfréddal (ELTE), Gyapjas Ferenccel (ELTE), Kardon Bélával (KFKI). Surányi Péter nagyon sikeres volt (most Cincinnatiban professzor). Egy valakiről nem hallok: Kántor Sándorról, aki minden példát megoldott a Debreceni Református Gimnáziumból, nem tudom, mi lett vele. A Eötvös fizikai versenyek is arra ösztökélték az embert, hogy kiemelkedjen a többiek közül. Szerintem nagyon fontos, hogy a Középiskolai Matematikai Lapokat kiszélesítsék: legyenek egyenrangúan Matematikai és Fizikai Lapok. A matematikai gondolkodásra való tanítás kíváló volt: ami kémiából nem volt (abban az időben legalábbis nem). A matematikaoktatás kíváló volt. A fizikatanítás nem volt mindenütt ilyen jó. Matematikában nem lehet megkerülni a példamegoldást. A fizikában lehet csak beszélni. Abszolút lényeges: ne úgy feleltessenek, hogy feláll az ember, és elismételje, amit hallott. Példák, példák, az a megértésnek a fokmérője. - Másik kérdés az ideológia. Talán jobban érdekelt a történelem, mint a fizika. Egyenes természet vagyok, ezért mindig beleakadtam a talpnyalókba, hipokritákba a jezsuitáknál is. A Szent István kollégiumban is azt mondtam, amit gondoltam, nem pedig azt, amit vártak, hogy gondoljak, így állandóan összeütközésbe kerültem velük. 1949 után pedig a kommunizmus alatt azért kerültem összeütközésbe a tanárokkal, mert tudták ugyan, hogy az én véleményem helyes, de nem merték elismerni. Bántódásom nem esett, de figyelmeztettek: Ezt nem szabad mondani, ne mondd! Valahogy úgy éreztem: ha szabadon gondolkozom és azt kivitelezhetem, az fontosabb, mint az érdeklődésem. Ott kell dolgozni, ahol az ember szabad lehet. Ez vitt el a fizikához, matematikához: itt érezhettem, hogy szabad vagyok; nem színjáték az egész életem.

Nagy Imre óriási hatással volt a pályámra, amit akkor nem is érzékeltem, csak utólag értettem meg. Származásom miatt Rákosi alatt soha nem tudtam volna bejutni az egyetemre, hiába voltam mindvégig kitűnő tanuló Kalocsán a jezsuitáknál. A Széchenyi Gimnáziumban is kitűnően érettségiztem, az országos (Rákosi) versenyen is bejutottam a matematika döntőbe. E két ok miatt az egyetemre vizsga nélkül is felvettek volna, de probléma volt a káderlapommal. Hogy bejusson az ember az egyetemre, mindenféle jó társadalmi munkában kellett részt venni. Én építettem mindent, ami Magyarországon építhető volt. Kubikussághoz éppoly jól értettem, mint a hidrodinamikához. A tanárok tudták, mi az igazi származásom, mindig én voltam "önként jelentkező" Sztálinváros, a víztárolók, az Elnök utcai ruhagyár, az Egyesült Izzó építkezésénél is. Egyszer azután az történt, hogy mint kitűnő, agrárproletár származású tanulót el akartak vinni továbbtanulni a Szovjetunióba. Nagyon tetszettem az elvtársaknak. De amikor papírjaimat átvitték a VIII. kerületi Ávohoz, ott kiderült az igazi, nem teljesen agrárproletár származásom. Ez baj volt. Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt azután fellazították a káderpolitikát. Minden papírt elégetett az igazgató úr, káderanyag nélkül érkeztem az egyetemre 1953 nyarán és felvettek Budapesten fizikushallgatónak.

Hogy valakiből legyen valami, ahhoz egy mitológia által való ösztönzés kell. Nem érzem, hogy azt tanultam a budapesti egyetemen, amit ma Amerikából nézve fontosnak tartok. Egy mitológiát tanultam. Ez adott impulzust a pályakezdéshez: Ha az ember büszke szellemi óriás akar lenni, ha isten akar lenni, akkor fizikát kell csinálni. Nem az eszközöket kaptam, hanem felcsigázott érdeklődést, hivatástudatot, életcélt, tartást, ahogy az angol mondja: "the drive to go forward". Matematikából Hajós Györgytől és Fuchs Lászlótól olyan megalapozást kaptunk, amire később számítani lehetett. A fizika inkább mitológiát, esztétikai értéket nyújtott, hogy milyen szép a fizika. Ilyen szempontból életemben hasonló jó előadást nem hallottam. Az előadásodból nem a kvantitatív számítások maradtak meg (pedig voltak azok is), hanem a fizika gyönyörűsége, az, hogy ebben érdemes nagynak lenni, mert az istenek tanácsába kerülhet be az ember.

Szerintem a szisztematikus munka - nem a professzorok előadásaiban, hanem a gyakorlatokon. Hogy ne csak élvezetes és életcélt adó képzés legyen az egyetem, hanem mindennapi munka műhelye, ahhoz tankönyvekre is szükség van. Nem szeretném lekicsinyelni a magyar tankönyveket. Magyarország tízmilliós nép. Nem tankönyvírással kellene foglalkoznunk. Le kellene fordítani a legjobb könyveket, amelyek fő értéke a rengeteg példa. A könyv sokkal szélesebb skálát kínál, tisztább magyarázatot nyújt, mint a jegyzet. Amerikában minden héten van egy kvíz, egy felmérő zárthelyi (extemporalénak hívtuk a jezsuitáknál), ahol megnézik, hogy a házifeladatokat értjük is, nem csak másoljuk. Minden második hónapban van egy átfogó vizsga, írásban. Ezek olyan szüntelen nyomást adnak a tanulásra, ami Magyarországon nem létezett. Mi, akik ott végeztünk, élvezzük, hogy sokkal jobban értjük a fizikát, mint akik itt végeztek. Talán tehetségesebbek is vagyunk? Mi otthon kevesebb munkával végeztük a magyar egyetemet. Itt Amerikában a magunkkal hozott nagyobb képzelőerő és fizikaszeretet ellensúlyozni képes az amerikai egyetemen végzett fizikusok nagy gyakorlatát, gyors számolási képességét. A magyaroknál a képzelőerő nagy. Ezt a mitológiát párosítani kellene egy mindennapos komoly munkával, ami azt jelenti, hogy éjszakákon át csináljuk a házifeladatokat, a laborjegyzőkönyveket. Ne csak vizsga előtt tanuljunk, hanem minden nap, szombat, vasárnap is dolgozzunk. Amerikában az egyetemi könyvtárak vizsgaidőszakban éjjel-nappal nyitva vannak, mert az eredményt nem tudják csak nappal végzett munkával elérni. Amerikáról nem helyes kép az, hogy ez egy fogyasztói társadalom, consumer society. Talán igaz ez a lakosság 99%-a számára, de az élvonal az egyetemeken sokkal többen dolgozik, mint Magyarországon. Nekünk otthon a gyakorlatot kell még megszerezni, ezen kell javítani. A professzor a kurzus elején kiad egy sillabuszt, amiben megadják, hogy mikor miről lesz szó, hány házifeladatot kell megoldani (előadásonként legalább tizet). Az előadás mellett legyen egy labor, aminek szintén megvannak a házifeladatai. Ne a tanársegéd mutassa meg, hogy miként kell megoldani a feladatokat! Az előadás, példamegoldás és labor együtt jelentik a teljes képzést.

Nem azért mentem ki az utcára, hogy fegyverrel harcoljak. Azért mentem, hogy elénekeljük a magyar himnuszt, hogy a magyar katonának legyen magyar katonaruhája, és hogy ne vigyék el a magyar javakat a Szovjetunióba. Magyarország legyen semlegesebb. Az ország akkor atomizálva volt. Mindenki azt hitte, hogy a másik egy gazember, csak én vagyok rendes ember. Ahogy azonban a tömeg összeverődött a Petőfi-szobornál, Sinkovits Imre elmondta a Talpra magyart, akkor éreztem, hogy mind ugyanazok vagyunk, mind magyarok vagyunk, és mindnyájan szeretjük a hazánkat. Mire eljutottunk a Kossuth térre a Parlamenthez, teljesen egybekovácsolódott mindenki. Vissza akartuk hozni Nagy Imrét, egy szabadabb légkörre vágytunk. De láttuk, hogy nem értünk el semmit a Parlamentnél. Elindultunk a rádióhoz. Amint odaértünk, láttuk, hogy belelőttek a tömegbe. Az emberek elfutottak. Itt volt az én szerepem: amikor mások elfutottak, én egyedül odamentem az ávósokhoz, elkezdtem agitálni őket, a tömeg utánam jött, szétoszlattuk az ávósokat, körülvettük a rádiót. Újra a tömegbe lőttek belülről. Én voltam, aki elvettem a fegyvereket a katonáktól. Amikor elfogyott a katonai lőszer, akkor az ávosoktól vettük el. Így történt, hogy én szerveztem meg a fegyveres harc megindítását. Szinte hihetetlen utólag is: egy majálisszerű békés tűntetésből miként lett egy fegyveres fölkelés, a világtörténelem egyik fordulópontja. Erre magam is büszke vagyok. Az egész világ úgy nézett fel a magyarokra, miként a nándorfehérvári diadal idején.

Amikor leverték az utolsó fegyveres ellenállást a Corvin közben, november 9-én, eljöttek hozzám az ávósok. Valószínűleg a hadügyminisztériumból szerezték a címet. Megtaláltak. Elmentek, orosz tisztért. Szerencsére nyolc évig tanultam oroszul. A reaktorfizikát a Műegyetemen Simonyi Károlytól önkéntesen hallgattam, ehhez orosz tankönyvből kellett tanulni. Majdnem perfektül tudtam oroszul. Így az orosz tiszttel jó barátok lettünk. Megszüntette a kutatást, szabadlábra helyezett. De azt megértettem, hogy itt nincs maradás. (Tudtam, hogy mi történt a falvainkban 1919-ben, amikor a parasztok szembefordultak a kommunistákkal. Kötél vagy golyó.) Csomagoltam: November 9-én még utolsónak elmentem a rádióhoz, a Corvin közbe. Azt gondoltam, soha nem látom viszont ezeket a helyeket. Másnap gyalog elindultam. Hegyek, átmeneti orosz fogság, a győri munkások segítsége. Parasztgyerekek átvezettek a határon. Koncentrációs tábor. Az osztrákok nagyon jók voltak hozzánk. Mint egyetemistát, bevittek a bécsi egyetemre. Oxfordi tanárokkal tárgyaltunk. Repülővel elvittek Londonba. Ott újabb interview után Oxfordba irányítottak. Életem legszebb szakaszát töltöttem itt. Korábban oroszul és németül tudtam jól, itt megtanultam angolul.

Új beszélgetés után Hume Rothery fogadott magához. Ő az ötvözetek fázisátmeneteit kutatta, otthonában laktam. Ő volt a Magdalen College egyik irányítója. Fél év után kikérdeztetett a Magdalen College egyik tutorával, végeredményben bejutottam ebbe az elegáns kollégiumba. Itt az számított, ki mit tud, nem a pedigrét nézték. Egyik tutorom Ter Haar volt, akinek a nevét a termodinamikából ismeritek. Griffiths volt a másik, a paramágneses rezonancia felfedezője. Oxfordban más a tanítási stílus, mint a világ egyéb részein. Nem kell előadásra járni, laboron résztvenni. Helyettük könyveket kell olvasni és házi példákat megoldani. Két vizsga van. Én csak záróvizsgát tettem le két év után. Jól szerepeltem a kétórás írásbelin, így felvettek a graduális képzésbe. Gond volt, hogy nem voltam angol állampolgár, nem is akartam az lenni, eltökéltem: magyar maradok, amíg élek. 1956-ban a magyaroknak pénzt gyűjtöttek, ebből fejeztem be két év alatt az egyetemet, de egy év graduális képzés után pénz után kellett néznem. Ez a Sputnyik időszak volt. Amerikában hiány volt jólképzett fizikusokban. Tanárnak vittek Floridába, noha csak master-fokozatom volt, doktorátusom nem. Luis Alvarez csoportja ebben az időben Berkeleyben megépítette az első buborékkamrákat. Ott dolgozott Lanutti is, ő hozott pion-proton ütközésről kísérleti anyagot a Floridai Állami Egyetemre, itt készült az én doktori értekezésem is magasenergiájú fizikából.

A pion-pion-szórás megértése. Akkor nem értették, hogyan keletkeznek a részecskék. Midnyájan a kvantumelektrodinamikát tanultuk. A fizikusok ennek mintájára Feynman-gráfokkal próbálták leírni az erős nukleáris kölcsönhatásokat is. A kvantumelektrodinamikában a kölcsönhatást fokozatos iterációval írták le első közelítésben, második közelítésben, harmadik közelítésben, feltételezve, hogy a magasabb közelítések egyre kisebbek lesznek. A kvantumelektrodinamikában így is volt, mert az elemi elektromos töltés kicsi, a dimenziótlan finomszerkezeti állandó 1/137, e szerint ment a sorfejtés. De az erős kölcsönhatások csatolási állandója 1 körül van, itt a fokozatos közelítés módszere nem megy. Új módszer kellett. Hogy ki találta ki, azon lehet vitatkozni. A pionok keletkezését a -részecske segítségével írták le, bevezetve egy keltési, csatolási állandót. Amikor empirikusan megnéztem a pion-keltés differenciális hatáskeresztmetszetét, láttam, hogy az nem szimmetrikus görbe a - nyugalmi rendszerében. Sorbafejtve van egy állandó, egy cos², de van egy cos tag- is, ami előreszórás-preferenciát jelent. Egy -részecske két pionra való bomlása azonban nem vezethet ilyen aszimmetriára. Jackson nem vette figyelembe, hogy a nem valódi részecske, hanem rezonancia. Én úgy képzeltem el, hogy amikor egy pion közeledik, a protonról leugrik egy (virtuális) pion, a bejövő pion ezen szóródik, minek folytán a proton virtuális pionja is valódi részecskévé válik. Így születik az ütközésben az új pion. Alacsony energián csak l=0,1 szórás van, és mivel a jelenség koherens, S-P hulláminterferencia is létrejöhet, ami aszimmetriát eredményez.

Igen. A pion-pion-szórás jelentett kapcsolatot Jacksonnal, Steve Weinberggel, Sam Tinggel. Magas energián csináltuk néhány évig, azután ott másfelé fordult az érdeklődés. Engem az kezdett érdekelni, hogy a magfizikusok miért beszélnek potenciál-gödörről. Amikor egy atommag néhányszáz MeV energiájú részecskét szór, akkor talán ezt is rezonanciákkal, részecskecserével lehet megérteni? A kvantumszámok hasonlósága vezetett. A proton szóródása szénen hasonló lehet a protonon szóródó pion esetéhez, hiszen a kvantumszámok ugyanazok. A pion tömegének helyére betettem a szén atommag tömegét, kiszámítottam, mi történik. Amikor ezt magfizikusoknak kezdtem magyarázni, azt mondták: ez épp a Gamow-Teller-átmenet! Kísérletünkből kiderült, hogy a Gamow-Teller-átmenetet (ahol a paritás vált és az izospin is változik egységnyit) pion-csere dominálja. Ezt a béta-bomlás Gamow-Teller-átmenetére is el lehet mondani. Mi csináltuk meg először ezt az értelmezést. Ezért kaptam meg a Purdue-egyetem legmagasabb kitüntetését. Így jöttem össze a magfizikusokkal. Ez a kapcsolat egy másik felfedezésre vezetett, ami új irányba terelte a magfizikát.

Igen, ez magyar terület. A proton-protom-ütközésben keletkező pionokat vizsgálva észrevettem, hogy a 90° alatt emittált pionoknál gyönyörű Bose-Einstein eloszlás figyelhető meg. Ebből a tapasztalatból kiszámítottam a megfelelő hőmérsékletet, az a piontömegnek megfelelő értékűnek adódott. Ezt Hagedorn előre megjövendölte, de akkor még nem tudtam. Ő itt várta a maximális hőmérsékletet. Amikor itt empirikusan bebizonyítottam, hogy Hagedornnak igaza van, nagy ellenállásba ütköztem. Azt mondták, hogy 10-12 részecske túlságosan kevés a termodinamikához. Összeszövetkeztem a magfizikusokkal. Azt mondtam nekik: menjünk el Fermilabba és csináljunk magasenergiájú magfizikát! Tegyünk a 400 GeV-es proton elé nehéz atommagot! A legnehezebb atommag, amivel a kísérletet elvégeztük, a xenon volt. Így már eleve 130 részecske volt együtt. Vákuumban néztük a reakciót: a gyorsító gyűrűbe xenont engedtünk, úgy néztük az ütközést. (Ezt más nem tudta megtenni.) 40 GeV-től 400 GeV-ig növelve a bombázó energiát azt vártuk, hogy a hatáskeresztmetszet exponenciálisan csökken. E helyett a -5/2 hatvány szerint esett. Erre eszünkbe jutott, hogy -5/2 szerepel Becker termodinamikájában is: a kritikus hőmérsékleten a részecskeszám -5/2 hatványa szerint esik az ilyen részecsketömeg előfordulási gyakorisága. Ez minden ismert rendszerre igaz a kritikus hőmérséklet közelében, ahol nagyszámú részecske összeragad. Egy évig harcoltunk a nukleáris termodinamika elfogadtatásáért, míg az elméleti fizikusokat meg tudtuk győzni. Ez hozott össze Ken Wilsonnal is. Miután megkapta a Nobel-díjat a kritikus hőmérsékletnél mutatott viselkedés leírásáért, lehetővé vált, hogy mi is leközöljük felfedezésünket.

Ekkor azt gondoltuk, hogy a nukleáris termodinamika a Hagedorn-féle maximális 130 MeV (1300 milliárd fok) hőmérsékletig igaz. Itt kezdődik a történet érdekes része. Hagedorn meghívott diszkusszióra a CERN-be. Ott volt Victor Weiskopf és Leon van Hove is. Azt kérdezték: miért nukleon-folyadékról beszélünk, miért nem kvark-gluon-plazmáról? Lementünk Sziciliába egy nyári iskolára. Ott voltak a magyarok is, Kuti Gyula és Montvay István. Kutit a kvarkmodell, Montvayt az erős kölcsönhatások termodinamikája érdekelte. Magyarországon hadron termodinamikában erős csoport dolgozott. Kutival két héten át vitatkoztunk. Ő azt mondta, hogy az alapvető a kvark-többtestprobléma, nem pedig a termodinamika. Én azzal érveltem, hogy a termodinamika minden anyagra alkalmazható általános leírásmód. Néhány hónap után megérkezett Kuti Gyula, Polonyi János, Szlachányi Kornél cikke Magyarországról, amelyben leírják, hogy egy határhőmérsékleten a nukleon-folyadék kvark-plazmává alakult át. Ezt elolvasva, rögtön Ledermannra támadtam, de ő nem akarta elhinni, hogy mi néhány hónap alatt ki fogjuk mérni azt a jelenséget, amire ő CDF csoportjával évek óta készül. Egyébként ettől kezdve lettünk jóbarátok. Elmondtam, hogy Rubbia CERN-beli mérési eredményeit termodinamikailag értelmezni tudjuk. Végülis Ledermann támogatásával elfogadták a kvark-gluon-plazma-kísérletünket. A kísérletet meg is csináltuk a Fermilabban. A fázisátmenet-görbét tényleg megtaláltuk, jelenleg a pontosítás folyik. Elsők voltunk, azóta a világon mindenfelé próbálják a kvark-gluon-plazmát vizsgálni. Ez a téma hozott össze a szintén Nobel-díjas Sam Tinggel. Az ő csoportjában sok magyar fizikus dolgozik, ők is hívtak. Kuti szerint 2 GeV/fm energiasűrűségnél történik az átmenet. (Két protont egymásra rakunk egy protonnyi térfogatban, ekkor az alkotó kvarkok nem tudják, melyik protonhoz tartozzanak, így protoncsomók helyett kvark-plazma jön létre.) A nukleon kvarkplazma átmenethez Kuti szerint nagy térfogat kell, ezért csinálják a nagyenergiájú nehézion-ütközéseket. Nekem erről megvan a magam véleménye. Amikor elektron-pozitron-ütközésnél egy Z részecske jön létre, 90 GeV energiával, akkor ez nem csak leptonokra, fotonokra bomolhat. El tudom képzelni, hogy itt is kialakulhat egy termodinamikailag tárgyalható plazma, ami sok részecskére eshet szét, hiszen a magas energiasűrűség itt is jelen van! Talán nem kell a nagy térfogat. - A jövő években az igazi fizika a CERN nagy elektron-pozitron-ütköztetőjénél (LEP) fog történni, itt dolgozom most. - 1990. október 23-án Budapesten jártam, ismét elmentem a Honvédelmi Minisztériumba. Ott a magyar nemzetbiztonság vezetője azzal fogadott, hogy van egy magyar találmány, egy pörgettyű az interkontinális rakétákba. Mikor a LEP-alagutat építették, ezzel a giroszkóppal irányították a fúrást. Az amerikaiak is kaptak belőle, ők is ezt kezdték használni. A LEP-nél folyó L3-kísérletünknek a főnöke Sam Ting.

Ledermannt nagyon szeretem. Ő is szereti a magyarokat. Talán mert egy vidékről származunk - ő talán a Kárpátok túlsó oldaláról. Humoros ember, szeret jiddis vicceket mesélni. - A Fermilabban is nehézkes az adminisztráció, szeretik azt mondani, hogy lehetetlen. De, ha Ledermann fontosnak érzi, ő ezen is tud segíteni. Ledermannból sugárzik az életszeretet, szereti az ételt, a nőket, a humort, a kultúrát. Ő létesítette a Fermilabban az asztrofizikai csoportot. Számára a fizika társadalmi dimenzióval is rendelkezik. Ő hozta létre az Illionisi Tudományos Akadémiát. Bennlakásos középiskolát szervezett a természettudományban kiváló tanulóknak. Elvitte a Fermilabba a fizikatanárokat. Minden érdekli. Számomra emlékezetes, hogy reggel vele volt egy értekezlete a csoportomnak. Előző éjszaka 3-kor hívták fel, hogy értesítsék: elnyerte a Nobel-díjat. Egy órát késett, nem hagyták az újságírók. Vele töltöttem az öröm első óráit. Jókedvében minden kérésünket teljesítette. Európai intellektus, nem szakbarbár. Megérdemelte a Nobel-díjat.

Ting kínai származású, Amerikában született. Ő kínai japán-német-amerikai stílusú fizikus, akinek egész élete a munka. Egy dologra koncentrál, de azt alaposabban csinálja, mint bárki más. A pontosság az életcélja. Ledermann számára a kivitelezés csak vértizzadás, egy nagy életcél elkerülhetetlen velejárója. Ő nem a munkát élvezi, hanem a fizika szépségét. Ting számára a precizitás az élvezet. Jól ismerem a Nobel-díjas kísérletét, a J-részecske felfedezését. Versenyben voltunk Brookhavenben, a különbség az, hogy neki volt egy jó ötlete is. Így meg tudott keresni egy tűt a szénaboglyában, megtalálta a szűk J-rezonariciát a piszkos proton-proton-ütközésben. Fantasztikus bolondságnak tartottam. Ő hónapokig titokban tartotta, mit lát. Olyan precíz ember, hogy nem merte publikálni, amíg teljesen biztos nem volt a dolgában, százszor ellenőrizte. Közben állandóan kérdezett minket a BNL adminisztrátor Rau: mit látunk. Nem mert rákérdezni, mi meg nem láttunk semmit. Azután elment Stanfordba, és nem tiszta ügy, hogy ott mi történt. Stanfordban elektront és pozitront ütköztettek, az tiszta környezet. Ha tudják, hol kell keresni egy éles rezonanciát, finoman ráhangolnak és megtalálják. De, ha nem tudják hol kell keresni, évekig nem akadhatnak rá. Nagy kérdőjel, miként esett meg, hogy amikor Ting Stanfordba látogatott, hittelen ott is felfedezték ezt a rezonanciát (a csinos kvark és a megfelelő antikvark kötött állapotát). Gyönyörű teljesítmény volt az elektron-pozitron ütköztető megépítése Stanfordban. De nem vitás, hogy Ting a nagyobb fizikus, ma talán a legnagyobb a magasenergiájú fizikában. 56 éves korában is fáradhatatlanul szervezi az új kísérletet. Ha elfogadják kísérletünket, az lesz az évtized talán legnagyszerűbb kísérlete.

Carlo Rubbia is színes egyéniség, de ő nem Ting klasszisa. Nem olyan precíz. Ő bejelentett olyan felfedezéseket is, amelyeket később nem erősítettek meg.

Őt is ismerem, de nem dolgoztam vele együtt. Ő a Nobel-díjat a fázisátmenetek legraffináltabb leírásárért, a renormálási csoport kidolgozásáért kapta. Amikor elnyerte a Nobel-díjat a mi nukleáris fázisátmenet-interpretációnkat is publikálták. Ken Wilson és Fisher együtt dolgoztak a Cornellen. Mi Fisher képleteit használtuk. Később meghívtuk Wilsont, hogy tartson a mi egyetemünkön előadást. Gyönyörű a renormálási csoport, ami a magasenergiájú fizikából ment át az egész fizikába. Ezt az egyetemességet jutalmazta a Nobel-díj. Azért elméleti fizikában Steve Weinberg a legnagyobb. Szintén Nobel-díjas, őt a pion-pion-kölcsönhatás fizikájából ismerem. Ő ugyancsak ismeri a saját nagyságát.

Ő spanyol származású, de igazi amerikai volt. Azt nézte, miből mit lehet csinálni. Feltaláló amerikai. Ő valósította meg a repülőgépek radarral való automata leszállását, ami az amerikaiaknak megnyerte a csendes-óceáni háborút. Amikor az atombombát ledobták, ő ült az egyik repülőben. Nevéhez fűződik a lineáris gyorsító, azt úgy is nevezik: Alvarez-LINAC. A buborékkamrából ő csinált nagy megfigyelési anyagot szolgáltató mérőeszközt. Engem a buborékkamra vitt a magasenergiájú fizikába. Használtuk az ő buborékkamráját, a híres 72 inchest, ott többször összejöttem vele. Ha valaki egy szemináriumon Alvarez előtt elmondott egy kísérletet, ő azt abszolút szétszedte. Neki csak az volt hibátlan, amit ő csinált. Talán más is megtudta volna úgy csinálni, de Alvareznek őrült befolyása volt, ő minden pénzt, minden anyagot megkapott, hiszen óriási szerepe volt a háború megnyerésében. Amikor meg akarta építeni a buborékkamrát, azt mondták a katonák: "Mi nem hiszünk a buborékkamrában, de hiszünk Alvarezben" - és megadták, amit kért. Sokan próbáltak a buborékkamrába nehéz folyadékot tenni, de Alvarez azt mondta: "A buborékkamrába vagy hidrogént kell tenni, vagy semmit." - A másik híres mondása az volt, hogy: "Ha nem utazhatsz első osztályon, hát ne utazz". - Harmadik mondása: "A professzornak egy hatalma van az egyetemen: az, hogy távozással fenyeget." Ő Lawrence tanítványa volt.

Most írunk a Texasba tervezett szupravezető Szuperütköztetőhöz egy kísérletjavaslatot. Nyolc magyar van benne, Vesztergombi, Szalay, Dénes, Tóth, Nagy Elemér hazulról, valamint Csorna Pista és Baksay László Amerikából. Szeretnénk még 40 billió elektronvolton is elvégezni a kísérletet. Öröm ennyi jó magyar fizikussal közös munkát tervezni. Ha a LEP alagútjában a CERN is megépít egy lágy hadronütköztetőt, akkor Vesztergombival mi is ott leszünk. Így vagy úgy, a nagyenergiájú kísérletek új generációjában a magyarok mindenképp résztvesznek.

Ha lehetőség van, szeretnék Magyarországra visszamenni, onnan csinálni a magasenergiájú fizikát. Én nem banánevés kedvéért jöttem ki Amerikába, hanem, mert el kellett jönnöm, talán azért, mert kicsit jobb magyar voltam, mint sokan mások. Jobb népünknek élni és szép fizikát csinálni, mint a 301-es parcellában mártírként nyugodni.