Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1991/6. 196.o.

G. N. FLJOROV (1913-1990)

1990. novemberében hirtelenül elhunyt Georgij Nyikolajevics Fljorov akadémikus, a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet Magreakciók Lahoratóriumának alapítója és 1957-től 1988-ig igazgatója.

1913-ban született a Don-melletti Rosztovban. A Leningrádi Műszaki Egyetemen végzett tanulmányait 1938-ban fejezte be. Már legelső tudományos munkáiban is igen aktuális kérdésekkel foglalkozott: mérte a hasadásnál fellépő másodlagos neutronok számát, ami alapvető jelentőségű a magfizikai láncreakció létrehozása szempontjából.

A következőkben K. A. Petrzsakkal közösen kidolgoztak egy rendkívül érzékeny módszert a hasadás regisztrálására. A moszkvai metró alagútjában végzett kísérleteik alapvetően új jelenség, az atom­magok spontán hasadásának felfedezéséhez vezettek 1940-ben.

A háború kitörése után a légierőknél szolgált, de katonaként is figyelte a maghasadás irodalmát. Meglepetve tapasztalta, hogy a kezdeti rohamos felfutás után hirtelen eltüntek az irodalomból az urán hasadásával kapcsolatos publíkációk. 1941. decemberében Kazanyban fizikusok előtt tartott előadásában felhívta a figyelmet a gyors neutronokkal létrehozott magreakciók vizsgálatának fontosságára és javaslatokat tett a kutatások folytatására.

1942. végén I. V. Kurcsatov vezetésével a Szovjet­unióban intenzív kutatómunka kezdődött a magha­sadással kapcsolatos alapvető kérdések tisztázására és a lehetséges alkalmazások technológiai problémáinak megoldására. G. N. Fljorov egyik legaktívabb részt­vevője volt e kutatásoknak, amelyek az ország védelmi képességének erősítését és a magenergetika megala­pozását szolgálták.

A háború utáni években Fljorov folytatta a mag­hasadással kapcsolatos kutatásait, vizsgálta a koz­mikus sugarak hasadó komponenseit. Ugyanakkor egyike volt azoknak, akik neutron és gamma-sugár re­gisztrácíós módszereket dolgoztak kí a próbafúrásos olajkutatás számára. Vezetése alatt egy moszkvai olajkutató intézetben magfizikai berendezéseket hoz­tak létre geológusok számára.

1953-tól kezdve G. N. Fljorov egyik kezdeménye­zője volt a nehézion-kölcsönhatások kutatásának. A moszkvai Atomenergia Intézetben az általa vezetett kollektíva jelentős sikereket ért el nehéz ionok ciklot­ronban való gyorsításában.

Javaslatára 1957-ben a dubnaí Egyesített Atom­kutató Intézetben létrehozták a Magreakciók Labo­ratórium-ot. A következő három évtizedben a Labo­ratóriutnban három nagy nehézion ciklotron épült fel, a 200, 300 és 400 cm pólusátmérőjű ciklotronok. Eze­ket a ciklotronokat az idök folyamán modernizálták, izokrón ciklotronokká alakították és nagyszámú ion­forrást fejlesztettek ki. Jórészt G. N. Fljorov érdeme, hogy a Laboratórium a nehézion-fizikai nemzetközi kutatások élvonalába került hosszabb időn keresztűl.

A nehézion ciklotronok különlegesen jó lehetőséget adtak új elemek szintézisére. A. G. N. Fljorov és tanítványai által végzett kutatások új elemek szintézi­séhez vezettek a 102-110 rendszám tartományban és nagyszámú új atommagot állítottak elő távol a stabi­litási sávtól. A Laboratóriumból többé-kevésbé rend­szeresen jöttek ki új felfedezések a késleltetett (azaz béta-bomlás utáni) proton radioaktivitás, késleltetett hasadás, spontán hasadó izométerek, a mélyen ru­galmatlan nehézíon kölcsönhatások és más terűlete­ken. A távoli transzurán elemek kutatása szempont­jából alapvető jelentőségű volt azon felismerésük, hogy a 104-nél nagyobb rendszámú atommagok nagy stabi­litást mutatnak spontán hasadással szemben.

Igen intenzív kutatásokat végeztek a szupernehéz elemek létezésének a földkéregben, ill. a kozmikus sugárzásban való kimutatásával kapcsolatban. Ve­zetésével alapvetően új, rendkívüli érzékenységű mód­szereket dolgoztak ki a spontán hasadás regisztrálá­sára, amik lehetővé tették a vizsgálatok kiterjeszté­sét a különlegesen kis hasadó atommag koncentráci­ók esetére is.

Az alapkutatások mellett nagy figyelmet fordított a magfizikai gyakorlati alkalmazásaira. Laboratóriumá­ban magfizikai szűrőket fejlesztettek ki, amik lehető­vé tették folyadékok és gázok különlegesen nagyfo­kú megtisztítását. Vizsgálták a nehéz ionok kölcsön­hatását különböző anyagokkal szilárdtest-fizikai és a sugárzással szembeni ellenállóképesség szempontjából. Kezdeményezésre egész sor mikrotront hoztak létre aktivációs analízis és rövid felezési idejű izotópok elö­állítása céljából.

G. N. Fljorov igen széleskörű tudományszervező te­vékenységet fejtett ki. Több mint 30 évig igazgató­ja volt a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet (EAI) Magreakciók Laboratóriumának. Sok éven át elnöke volt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája magfizikai módszerek más területeken való alkalmazásával fog­lalkozó tudományos tanácsának. Tagja volt a Tu­dományos Akadémia számos más bizottságának, va­lamint több folyóírat szerkesztőbizottságának. Fi­gyelemmel kísérte és segítette a nehézion-fizikai ku­tatások kifejlesztését az EAI tagországokban. Tevé­kenysége iskolateremtő volt, számos kíváló tanítvány nevelődött ki munkatársai közül. Az igazsághoz tarto­zik, hogy kemény kezű vezető volt, aki mellett gyak­ran változtak a vezető munkatársak és a nemzetkö­zi együttműködései sem voltak mindig felhőtlenek. Azt azonban általában a bírálói is elismerték, hogy rendkívül energikus, szívós, céltudatos tevékenysége nélkül aligha jutott volna el a Magreakciók Labo­ratórium a nemzetközi kutatások élvonalába hosszabb időn keresztül.

Utolsó éveiben intenzív tudománytörténeti tevé­kenységet fejtett ki a maghasadás. transzuránkuta­tás és más területeken.

Tevékenységét több igen magas kitüntetéssel is­merték el a Szovjetunióban. Számos külföldi köztük a magyar akadémia tiszteleti tagja és számos külföldi egyetem tiszteletbeli doktora volt.

A magyar magfizika fejlődését figyelemmel kísérte, többször járt és előadásokat tartott Magyarországon. Dubnai laboratóriumában több magyar kutatócsoport eredményesen dolgozott a nehézion-magreakciók, alfa és proton spektroszkópía, nukleárís atomfizika, mag­hasadás, szilárdtest-fizika, detektorgyártás, nukleáris elektronika, magfizikai gyorsítók és más területeken.

F. T.