AZ A NAGYSZERŰ, HOGY MAGYARORSZÁGON
MEG KELLETT TANULNI A TUDOMÁNY ALAPJAIT...

Szebehely Viktor 1921-ben született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát 1944-ben. Ezen az Egyetemen doktorált 1946-ban, Egerváry professzor tanítványaként az égi mechanika háromtest-problémáról írott disszertációval. 1947-ben ment az Amerikai Egyesült Államokba, 1951-ben lett amerikai állampolgár. Munkahelyei: 1944-1947 Budapesti Műszaki egyetem, tanársegéd; 1947-1952 Virginiai State University, assistant professor; 1952-1957 University of Maryland és George Washington University, vendégprofesszor; 1962-1968: Yale University, associate professor; 1968-tól mostanáig: University of Texas at Austin, professzor.

Szebehely professzor az égi mechanika tudományterületének világszerte ismert képviselője. 15 könyv és több mint 200 publikáció szerzője, illetve társszerzője. Tudományos munkássága az égi mechanika számos területére kiterjed, legismertebbek azonban a háromtest-problémára vonatkozó kutatásai. Nevezetes könyve, a "Theory of Orbits" (Academic Press, 1967), a háromtest-problémára irányuló kutatások alapművévé vált.

Szebehely professzor kutatói tevékenységével azonos jelentőségű oktatói és tudományszervező tevékenysége. Mint tanár, kiváló kutatókat indított el pályájukon. Lebilincselő előadó, az égi mechanika iránti szeretetét eredményesen tudja másoknak is továbbadni. A világ égi mechanikusai közül sokan az ő tanítványának mondhatják és vallják magukat. Nem túlzás azt mondani, hogy az Austini University of Texas az égi mechanika egyik első számú központja.

Szebehely professzor kiemelkedő konferencia-szervező. Sikeres nemzetközi konferenciák sokaságát szervezete. Ő a 3 évenként Olaszországban rendezett égi mechanika NATO Advenced Study Institute igazgatója, a Nemzetközi Csillagászati Unió konferenciáinak és kollokviumoknak szervezőbizottsági tagja. Hosszú ideig tagja volt a Celestial Mechanics folyóirat szerkesztő bizottságának, a Celestial Mechanics Institute igazgatója volt, elnöke volt a Nemzetközi Csillagászati Unió égi mechanikai bizottságának.

Szebehely professzor munkásságát széleskörű elismerés övezi. 1978-ban elsőként kapta meg a D. Brouwer díjat, az American Astronomical Society kitüntetését égi mechanikai munkásságáért, mellyel hozzájárult az amerikai űrkutatás sikereihez. A Celestial Mechanics folyóirat 28. kötetét Szebehely professzor 60. születésnapjára ajánlották. 1982-ben beválasztották az Egyesült Államok Mérnöki Akadémiájába (U.S. National Academy of Engeneering). 1987-ben megkapta a Belga Királyi Akadémia Vanderlinden díját. Más jellegű, figyelemre méltó elismerés, hogy egy potenciálelméleti probléma egyenletét e problémával kapcsolatos munkája nyomán róla nevezték el.

Szebehely professzor hosszú ideje rendszeres kapcsolatot tart az ELTE Csillagászati Tanszékével. 1974-ben járt itt először, és azóta 2-3 évenként néhány hetet Budapesten tölt. Látogatásai alkalmával előadás-sorozatot tart, szakmai megbeszéléseket folytat. 1981-1984-ben a Magyar Tudományos Akadémia és a National Science Foundation támogatásával közös magyar-amerikai kutatási együttműködést is sikerült megvalósítani "Dinamikus csillagászat" címmel. A kutatási eredményeket az ELTE, illetve a University of Texas Press kiadásában két kötetben jelentették meg.

Mindezek alapján én dr. Kiss Ádám, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának dékánja, mint felavató, tisztemnél fogva, tudománya és szakmai tevékenysége jutalmául Önt, Szebehely Viktor professzor, a természettudományok honoris causa doktorává avatom és felruházom mindazokkal a jogokkal, amelyek a törvény és a szokások erejénél fogva a díszdoktorokat megilletik. Kívánom, hogy az Egyetemünk által adományozható legmagasabb kitüntetés birtokában még hosszú ideig fejtse ki áldásos tevékenységét hazája, az emberiség és immár Egyetemünk javára is.

Úgy legyen!

Elég új a következő csillagászati fontosságú felismerés: Ha három nem pontosan, de közel egyenlő tömegű test van egymás közelében, egymás vonzása alatt, akkor a három közül az egyik test előbb-utóbb otthagyja a másik kettőt, eltávozik a végtelenbe. Ez mindig bekövetkezik, bármilyen kezdeti feltételnél, ha nem nagyon speciális szimmetrikus esetet, pl. egyenlő tömegű esetleg körpályán keringő testeket tekintünk.

Nem ismeretes egyetlen olyan számítógépes pályaszámítás sem, ahol a megszökés ne következett volna be. Nincs ez analitikailag bizonyítva. De van egy képlet a kritikus sebességre. Ennek alapján meg tudom analitikailag mutatni, hogy ha az egyik test elérte ezt a sebességértéket, akkor abba lehet hagyni a számítást, mert az a test már biztosan és véglegesen eltávozik. Ennek az is a haszna, hogy megmagyarázza: miért van olyan sok kettős csillag, viszont alig akadnak hármas csillagrendszerek.

Nem feltétlenül! A Föld tömege nagyon kicsiny a Nap mellett, ez más helyzetet jelent. Az idézett állítást három csillag esetére, három közel egyenlő tömegre bizonyítottam. A korlátozott háromtest-problémában két nagy tömegű test vonzása alatt egy harmadik kis tömegű test mozog, például egy űrhajó. Ilyenkor a harmadik test hatása az első két testre elhanyagolható. A korlátozott háromtest-problémára vonatkozóan is születtek eredmények. A múltban a harmadik test szabályos, periodikus pályáit keresték. Az utolsó öt évben azonban arra terelődött a figyelem, hogy milyen kezdőfeltételek esetén adódnak kaotikus pályák. A Neptun egyik holdja ilyen irreguláris mozgást végez. A Naprendszerben más kaotikus pályát nem ismerek.

Izsák Imrével Amerikában találkoztam. Én is nagyon szerencsés voltam. Doktori értekezésemet a budapesti Műegyetemen háromtest-problémából írtam. Amikor elmentem Amerikába, ott senki nem érdeklődött égi mechanika, háromtest-probléma iránt. Első állásomban áramlástant kellett tanítanom. A nagyszerű az volt abban, amit Magyarországon kaptam, hogy az embernek a tudomány alapjait teljesen meg kell tanulnia. Ha nem tanultam volna áramlástant is, nem kaptam volna meg azt az állást. De csakhamar beütött a mesterséges holdak korszaka, és így amit tudtam, az égi háromtest-probléma hirtelen nagyon érdekes lett Amerika számára is.

1921 augusztusában születtem Budapesten. Édesapám mérnök volt a Fővárosi Elektromos Műveknél. Édesanyám ének-tanítónő volt, amíg a két gyerek meg nem született. Nyolc évig a budapesti Cisztercita Gimnáziumba jártam. Ez rettenetes szigorú iskola volt, aminek akkor nem örültem, de most nagyon hálás vagyok érte, hiszen megtanítottak például a differenciálszámításra is. Amerikában ezt csak az egyetemen tanítják.

Most itt is leszoktak róla, amit nagyon sajnálok. Nekem nagy hasznom volt belőle. A gimnázium után elektromérnöknek iratkoztam be. Verebély professzor tanította a Hewis- szigetelőket, amit nagyfeszültség szigetelésére alkalmaztak. Közben délutánonként átszöktem a Tudományegyetemre, matematikát és fizikát hallgatni. Belógtam Fejér Lipót, Kerékjártó Béla és mások előadásaira. Verebély a rétegezett szigetelő potenciáleloszlásának számítására közelítésben differenciálegyenletet használt. Verebély professzor levezetését átalakítottam differenciaegyenletté, az egyes differenciák feleltek meg az egyes rétegeknek. Erre ő olyan kedves volt, hogy rábeszélt a cikk publikálására. Ez volt első közleményem.

Mikor megszereztem a mérnöki diplomát, a műegyetemi Analízis II. tanszékre kerültem. Ott lettem adjunktus. A témát Egerváry adta, nála doktoráltam. Ő matematikailag tekintett a háromtest-problémára. Tudta, hogy az r^-2 alakú gravitációs erőtörvény mellett a háromtest-probléma megoldhatatlan. Azt kérdezte: milyen hatványok mellett lehetséges analitikus megoldás? Megmutattam, hogy r³ alakú vonzóerő mellett a differenciálegyenlet-rendszer - Egerváry-féle transzformációt használva - analitikusan megoldható. Ez lett a disszertációm.

1947-ben Magyarországon zavaros lett a helyzet. Volt egy ösztöndíjam a New York Egyetemre, egy évre 800 dollár, ami New Yorkban egy-két hónapra elég. Amikor a pénz elfogyott, a Virginia Állami Egyetemen találtam állást, ott kellett áramlástant tanítani.

Igen, akkor a Yale Egyetemre mentem, ott alakult egy erős égimechanikai csoport, a holland Brouwer professzor vezetésével. Ott csak eredményesen kellett kutatni, mi döntöttük el, hogy mit. Nagyszerű volt. Amikor Brouwer meghalt, a Yale Egyetem nem kívánta folytatni az égi mechanikát. Asztrofizikára. akartak áttérni. Ekkor hívott meg a Texas Egyetem, ott van egy erős csoport égi mechanikából.

Körülbelül 10 év után kezdtem rendszeresen hazalátogatni. Tavaly is jártam a Csillagászati Tanszéken. Most az a megtiszteltetés ért, hogy a Tudományegyetemről is megkaptam a doktorátust, attól az egyetemtől, ahol egyetlen vizsgát sem tettem, de délutánonként - kicsit illegálisan - sokat tanultam.