MAGYAR TUDÓSOK SZEREPE A 20. SZÁZAD TÖRTÉNETÉBEN

Teller Ede előadása a magyar tudósok világtalálkozóján,1992. augusztus 14.

Nagy öröm itt lenni Magyarországon. Egyenest Moszkvából jövök. (Derültség.) Hogy 1992-ben ott lehettem, az annak is a folyománya, amit néhány magyar az elmúlt évtizedekben Amerikában véghezvitt.

1. KÁRMÁN TÓDOR a budapesti Műegyetemnek volt a doktora. Ő ott volt, amikor az első repülőgépek repülni kezdtek. Az örvényeket vizsgálta, azt a jelenséget, amitől a gépek repülni tudnak. Mindenki tudja, ki volt.

Elmesélem egyik találkozásunkat. 1938-ban Kínában járt, Csang Kai Sek tábornokot látogatta meg. Amikor hazajött, tele volt élményekkel, történetekkel. Természetesen a repülőgépekről beszélt; elmondta, hogy az ő gépeinek a felülete sokkal egyszerűbb, simább, mert a sok cifraságtól turbulenciák támadnak. Megkérdeztük, nem félt-e kínai gépen repülni. Azt mondta, nem, mert ő maga tervezte a repülőket, tehát azok jók. De Csang Kai Sek egy hegy tetején lakott, ahová nem járt repülőgép. A Jangcsekiang folyása ellenében repült egy darabig, majd leszállt a hegy alján. Onnan szerpentinúton hegyi kuli vitte fel két hosszú rúdon. Az is előfordult, hogy két kuli ment az egyik oldalon, két kuli a másik oldalon, ő pedig a hordszéken ült a szakadék fölött. “Akkor - mondta - bizony kicsit féltem."

Azt hiszem, ez jó példa rá, hogy régi technológiától jobb félni, mint új technológiától.

Kármán Tódor munkájának nagy eredménye volt, hogy az amerikai repülőgépek elkészültek és rendelkezésre álltak nagyon hamar azután, hogy Amerika háborúba lépett. Ez azt eredményezte, hogy a nácikat sok hónappal hamarabb győzték le. Ez sok életet, sok magyar életet is megmentett.

De nem ő volt az egyetlen magyar, akinek a háború megnyerésében része volt.

2. SZILÁRD LEÓ, egy másik jó barátom különös ember volt. Volt egy nagyon fontos elve: soha nem mondta azt, amit vártak tőle. Nem bánta különösen, ha véletlenül megsértett valakit. Ez elég gyakran megtörtént, mert mindenkinek megmondta, hogy neki mit és hogy kell csinálnia. Nekem is megmondta, hogy milyen vonaton utazzam, és ha nem tettem, megbántam. De egy dolgot nem szabad csinálni, egy bűnt el kell kerülni: az embereket nem szabad untatni. Mindig valami újat kell mondani. Szilárd pontosan úgy élt, hogy ezt a bűnt soha nem követte el.

Büszke vagyok, hogy egyben fölülmúltam Szilárdot. Ő mindent tudott, de autót vezetni nem. 1939 nyarán egyik nap megkért, hogy vigyem el Einsteinhez. Egy gond volt: nem tudtuk, hogy hol lakik, csak körülbelül. Mikor arra elértünk, megláttunk egy szép kisleányt. Megkérdeztük tőle is: hol lakik Einstein, hát nem tudta. Szilárd elkezdte magyarázni: “Hát az a szép öregember hosszú fehér hajjal...", erre a kisleány felkiáltott: “Ja, az! Hát abban a házban..." Így megtaláltuk Einsteint, aki meghívta Szilárdot teázni és mivel demokratikus volt, a sofőrjét is meghívta. Szilárd kivett a zsebéből egy levelet, amely Rooseveltnek volt címezve. Azt Einstein nagyon óvatosan elolvasta és aláírta 1939. augusztus 2-án.

Négy héttel később kitört a második világháború. A levél akkor még nem érte el az Elnököt, mert Szilárd még nem küldte el, szerencsére. Ha elküldte volna, akkor valamely titkárnő jól eltette volna. Szilárd a levelet egy ismerősének adta, aki három hónappal később eljuttatta Roosevelt kezébe. Ahogy a véletlen hozta, éppen jókor: akkor már a Szovjetunió a nácikkal együtt teljesen leverte a lengyeleket, és egy nagyon szomorú jövőnek néztünk elébe. Ebben a levélben beszámoló volt a maghasadásról és arról, hogy azzal nagyobb robbanást lehet előidézni, mint amit valaha is elképzeltek. Ez a levél indította el a munkát az atomenergián.

Ezt a munkát egy másik jóbarátom folytatta, aki Szilárdnak is jó barátja volt.

3. WIGNER JENŐ nagyon sokban hozzájárult az első atomreaktor felépítéséhez. Ezt mindenki tudja. De azt talán nem értékelik eléggé, hogy a reaktort nem tapasztalatok és kísérletek alapján tervezték, hanem elméletileg. Olyan volt ez, mintha az emberek nem ismerték volna a kereket, és valaki az első kerék megtervezésével együtt az első vonatot is megtervezi. Ebből természetes módon az következhetett volna, hogy az atomreaktorokkal sok baleset történik.

A reaktorban a neutronokat grafittal lassították le, hogy újabb atommagokat hasíthassanak. Wigner előrelátta, hogy ha a reaktorban neutronok ütköznek szénatomokkal, akkor a grafitkristályban sok szénatom elhagyja rendes helyét. Ha ez a grafitkristály kicsit felmelegszik, az eltévedt szénatomok mocorogni kezdenek, egyesek hazatalálnak. Amikor beesnek a helyükre, energia szabadul fel. Az még nem csinál robbanást, de mégis tovább
melegszik a reaktor, meggyulladhat a grafit, és radioaktivitás szabadulhat ki. Hogy ez majdnem soha nem okozott bajt, azt annak köszönhetjük, hogy Wigner Jenő ezt előre látta.

Tovább is dolgoztunk a megelőző biztonságon, és ennek az eredménye lett, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - az atomerőmű minden más erőműnél biztonságosabb.

Volt egy baleset Amerikában is a Three Mile Island erőműben. Ezt az okozta, hogy ott az atomerőmű kezelői nem tanultak eleget. A baleset milliárdokba került, de egyetlen ember sem sérült meg. Csernobilban meghaltak, mert a Szovjetunióban mindent olcsón akartak csinálni, akármilyen veszedelmes is az. Ez a sztálinizmus egyik alapelve volt.

Még nem említettem négy magyar barátom közül azt, akit a legkülönösebbnek és legnagyobbnak tartok.

4. NEUMANN JANCSI abban volt különös, hogy az agyát mindenre tudta használni. Számára a tudásnak nem voltak korlátai. A matematika szép, és nagyszerű, de a matematikán kívül még sokféle tudás lehet szép és nagyszerű. Ő szerelmes volt a gondolkodásba. Állítom, hogy a tehetség nem is más, mint a gondolkodás szeretete.

Neumann alkalmazta a matematikát a matematikában. Ő alkalmazta a matematikát a fizikában, és megmutatta, hogy a kvantummechanika új ötletei olyan logikusan függenek össze, mint az euklidesi geometria axiómái. A kvantummechanikában sincs ellentmondás. Ő ellátogatott hozzánk Los Alamosba, ahol az atombombán dolgoztunk. Alkalmam nyílt elmesélni, mily módon igyekszünk hasadóanyagokat gyorsan összehozni. Ő helyben gyorsan kiszámította, hogy ennek során az összenyomhatatlannak tartott anyagokat kétszeresen, többszörösen is össze lehet nyomni. Ezáltal az atombombákat gyorsabban lehetett építeni.

Neumann Jancsi még valamit csinált, ami a legfontosabb volt, amitől igazán híres: számítógépeket. Én doktori disszertációmat egy régi számológépen írtam, amit úgy szeretek nevezni, hogy az egy monoflop masina volt. Flip-flop a döntések száma. Monoflop azt jelenti: egyetlen döntés egy másodperc alatt. Hát ilyenek voltak a számológépek fiatalkoromban. Jancsi kifejlesztette, hogy a számítógépeket elektronokkal vezéreljük. Így ma már gigaflop gépeket csinálnak, ami egymilliárd műveletet jelent egy másodperc alatt. De nem állunk meg itt. Arról beszélünk, hogy szupravezetés segítségével pár éven belül, a jövő század elején petaflop masinák lesznek, ezerbillió műveletet végezve másodpercenként. Az ilyen számítások tervezése már olyan összetett, hogy azt ember nem tudja elvégezni, azt magának a masinának kell megtennie. A masinát mégis nekünk kell megtanítani, hogy az önmagát tudja programozni.

Ez volt Neumann János műve, korunk egyik legnagyobb teljesítménye.

5. Még valamit. Páran jómagammal együtt tovább dolgoztunk, hogy ezt a magas technikát fegyverekre is alkalmazzuk. Ha nem tettük volna, nem egy néhai Szovjetunióról beszélnénk, hanem egy néhai Egyesült Államokról kellene beszélnünk. Szerencsére az történt, amit mindnyájan reméltünk. Én azt reméltem, hogy ez a jövő század végén fog történni. De megtörtént már most, hogy négyszázmillió ember, köztük több, mint tízmillió magyar fölszabadult. Mais történhetnek rossz döntések, kis hibák, de ezek már saját döntéseink!

Miért voltam én Moszkvában? Azok a módszerek, amiket eddig fegyverkezésre alkalmaztunk, békés célokra is használhatóak. Mindenki azon gondolkozik manapság, hogy a környezetet hogyan kell megvédeni. Én is. De nem gondolkoznak eleget azon, hogy a környezetet mitől kell megvédeni. 30 százalékkal több szén-dioxid van ma a környezetben, mint 100 évvel ezelőtt volt. Hogy ezt az emberek okozták vagy tűzhányók, abban nem vagyok egészen biztos. Hogy ez a sok szén-dioxid hasznos-e vagy káros, hogy miként befolyásolja az időjárást, még nem tudjuk pontosan. De tudjuk, hogy kis mesterséges holdakra megfigyelőeszközöket és Neumann-féle számítógépeket tehetünk. Eljön az idő, amikor megértjük, hogy tényleg mi árt a környezetnek. Gyorsabban bekövetkezik ez, ha nemzetközi együttműködésben tesszük.

Mi a magyar technika és tudomány művelői segíthetünk ebben a nemzetközi együttműködésben. Nem csak környezetvédelemben, sok más kérdésben is. Nemzetközi együttműködés mindenkinek használhat, ha nem félünk a haladástól, nem félünk a tudomány meglepő eredményeitől. Teljesen tisztán tátom, hogy tudomány kell, technika kell. De ezen fölül emberi együttműködés elvei is szükségesek, hogy béke és szabadság legyen. Hogy a 20. század közepén történt nagy háborúkból kilábaltunk, hogy a század második felében nem volt nagy háború, hogy Irakban egy diktátort kis veszteséggel meg tudtunk állítani, mindez két okból történt: jó technika kellett és jó együttműködés.

Ebben magyarok résztvettek. Remélem, mi magyarok részt veszünk most és a jövőben is, amikor erre jobb az alkalom, mint a múltban bármikor.