Fizikai Szemle honlap

Tartalomjegyzék

Fizikai Szemle 1993/9. 346.o.

A TÜKRÖZÉSI ASZIMMETRIA SZEREPE AZ ÉLET EREDETÉBEN

Abdus Salam
Nobel-díjas,
az MTA tiszteletbeli tagja

"Bárki aki lenéz csupasz lábaira és nem nevet,
annak vagy szimmetriaérzéke vagy humorérzéke nincs."
(Descartes)

  1. A jelenleg elfogadott nézetek alapján1 az élet erede­te három szakaszra osztható: kozmikus szakasz, prebio­lógiai-kémiai szakasz és biológiai szakasz.
    1. ) A kozmikus szakasz az Univerzum korai szakaszát foglalja magába, amikor az elektrogyenge kölcsönhatás­ból fázisátalakulás során két erő, az elektromágneses és a β-bomlásért felelős gyenge erő jött létre 10-12 s-mal az Univerzum születése után. Ekkor a hőmérséklet 250 GeV volt. A semleges gyenge kölcsönhatás közvetítői - a Z0-­részecskék - ekkor tettek szert tömegükre.
    2. ) A kémia a bolygók kialakulása után (jó 10 milliárd évvel később) vált fontossá, bár szerepet játszott a Nap előtti korszakban is. (Hosszú idővel a korai kozmikus éra kvarkjainak protonokká és neutronokká való kondenzá­lódása után, sokkal később mint a protonok elektronok­kal való kombinációja, mely 105 évvel követte a Nagy Robbanást). Így a jövendő élet molekulái már a Föld ki­alakulása előtt létrejöhettek.
    3. ) A biológiai korszakban, a nukleinsavak replikációja és a fehérjék szintézise történik. A biológiai korszak 3,8 milliárd évvel ezelőtt kezdődhetett.
  2. Klasszikusan a királis molekula és tőle különböző tükörképe (ezeket optikai forgatóképességük alapján bal (L) vagy jobb (D) névvel definiáljuk) energetikailag azo­nosnak tekinthető. A tükrözés szempontjából nem szim­metrikus, ezért paritássértő gyenge kölcsönhatás azon­ban lehetővé teszi, hogy L és D konfiguráció ne legyen teljesen egyenlő energiájú. Az L és D molekula közül va­lamelyik 3 · 10-19 eV energiakülönbséggel stabilizálódik.

    Az élő szervezetben a fehérjemolekulák 20-féle L-ami­nosavból állnak (bár néhány D típusú aminosav bizonyos baktériumok sejtfalaiban előfordul). A polinukleotid lán­cok csak D konfigurációjú cukrokat tartalmaznak.2 Nyil­vánvaló, ha az életfolyamatok egyszer valamelyik csava­rodási irányt választották, a fehérjeszintézis komplex gé­pezete és az enzimek sztereoszelektivitása biztosíthatja, hogy ez a csavarodás fennmaradjon.

  3. A legjelentősebb paritássértő gyenge kölcsönhatá­sok a semleges gyenge erők, amelyeket a Z0-bozonok közvetítenek. Ezek a kölcsönhatások az atomfizikai és magfizikai normák szerint rendkívül rövid hatótávolsá­gúak. Nagyon jó közelítéssel érintkezési jelenségeknek tarthatjuk őket. Mason, Tranter és MacDermott közel­múltbeli számításai azt mutatják, hogy négy aminosav (lényegében mindazok, amelyekre e számításokat elvé­gezték - alanin, valin, szerin és aszparaginsav) vizes közegben L állapotban stabilizálódik "természetellenes" D tükörképeikkel szemben. (Az elmélet egy kisebb dia­dalát jelenti, hogy cukrokra - különösen a D-gliceralde­hid esetén - a számítások azt mutatják, hogy a jobbra csavarodó változat a stabilabb.) Ez a többletstabilitás szobahőmérsékleten 1017 molekula esetén egy többletet jelent. (10-17  ≈ 3 · 10-19 eV/300 K). Ezen szám kicsinysé­ge sok vegyészt elgondolkoztatott: vajon ez a mecha­nizmus lehet-e felelős a kialakult optikai aszimmetriá­ért. A döntő probléma tehát az, hogy az elektrogyenge kölcsönhatás által biztosított előny a folyamat ideje alatt miképpen erősödik fel oly módon, hogy például a 20 aminosav (amelyek felépítik a fehérjét) szinte teljesen átment D-ből L formába. Ezt a problémát K. D. Konde­pudi és C. W. Nelson vizsgálta.

    Tekintsük például a kvarckristályokat, amelyeket T= 300 K körüli hőmérsékleten nem-egyensúlyi statiszti­kus mechanikai rendszerként kezelhetők. Egy autokatali­tikus mechanizmust és a késleltetett bifurkációk elméletét alkalmazva megmutathatjuk, hogy 1 km2 felületű és 4 m mélységű tóban 104 évbe telik az, hogy az elektrogyenge kölcsönhatás által biztosított előny a kvarcra vonatkozó­an a szükséges mértékben érvényesüljön. Kondepudi és Nelson általános elméletet adnak a spontán királis szim­metriasértésre nemegyensúlyi kémiai rendszerekben és a semleges gyenge áramok lehetséges hatására ilyen folya­matban. Arra a következtetésre jutnak, hogy hosszú idő­skálán (104 év), nagy térfogatban, például óceánban leját­szódó reakciók esetében, a semleges gyenge áramok okozta paritássértés hatásait nem lehet kicsinek tekinteni.

    E munkával szemben Goldanski, majd Vetisov, Kuz­min és Anikin vetettek fel ellenérveket. Egyfelől ezek a szerzők (valamint L. Orgel) kitartanak amellett, hogy az elektrogyenge kölcsönhatás szimmetriasértő hatása ezek­ben a számításokban ismétlődő lépéseken keresztül érvé­nyesül, és N = 1017 lépést kell figyelembe venni. A Föld­nek ezért N2 ≈ (1017)2 ≈ 1034 királis molekulát kellett tar­talmaznia ahhoz, hogy az effektust a kialakuló fluktuá­cióknak tulajdoníthassuk. Ezt a szerzők nehezen találják elfogadhatónak és arra a következtetésre jutnak, hogy "a semleges gyenge áramok szerepét a biomolekulák kirali­tásának eredetében nem szabad lényegesnek tekinteni". Kondepudi ezzel a becsléssel (1034) egyetért azzal a fenn­tartással, hogy nilyen számú molekulának nem szükséges egyidejűleg reagálnia. Ez az a teljes szám, mely 1,5 · 104 év alatt átáramlik a nemegyensúlyi rendszeren".

    Anélkül, hogy szükségképpen szembe állnánk Konde­pudi és Nelson munkájával gondolunk el. E cikk főként fizikai jellegű diszkussziót tartalmaz.

    A jelenséget kvantummechanikai egyensúly-probléma­ként kívánjuk kezelni. A kvantummechanikai formaliz­mus ezt mint kooperatív jelenséget tárgyalja, ahol a hang­súlyt a kondenzáció kapja: a D-ből L-be történő átalaku­lás egy Tc kritikus hőmérséklet alatt megy végbe.

    Általában a globális kooperatív és kondenzációs jelen­ségek lejátszódásához alacsony hőmérsékletre (vagy pél­dául a neutroncsillagok esetében magas sűrűségre) van szükség. Ha Tc az aminosavak esetében nagyon kicsi, akkor kézenfekvő feltételeznünk, hogy a meghatározott csavarodású aminosavak keletkezési helye nagyobb volt mint a Föld. Ezt a problémát a 8. fejezetben tárgyaljuk.

  4. A kondenzáció jelenségének egy modern változatát A. Leggett írta le, aki egyöntetűen tárgyal egyfajta szuper­folyékony anyagot (mint a hélium II folyadék), amelyben a T0 degenerálódási hőmérséklet körülbelül 3 K, valamint Cooper-párokba rendeződött elektronok fémes szupra­vezetését a Tc kritikus hőmérséklet alatt. Miképpen azt látni fogjuk, az utóbbi inkább releváns a mi szempon­tunkból.

    Mi a "kondenzáció"?

    "Képzelje el, hogy egy hegytetőről egy távolban fekvő városi térre tekint le. A tömeg véletlenszerűen mozog, mindenki valami mást csinál. Most feltételezzük, hogy nem vásárt hanem katonai díszszemlét tartanak, és a tömeg helyét jól kiképzett katonákból álló zászlóalj veszi át. Mindegyik katona ugyanabban az időben ugyanazt a dolgot teszi, s hogy mit, azt ilyen távolságból sokkal könnyebb látni (vagy hallani). A fizikai analógiát úgy vonhatjuk meg, hogy egy normál állapotú rendszernek a vásározó tömeg felel meg - minden atom mást esinál ­míg a Bose-kondenzált rendszerben az atomok (vagy pontosabban az atomok azon hányada amelyik a kérdé­ses hőmérsékleten kondenzálódik) ugyanabba a kvan­tumállapotba vannak kényszerítve, ezért a jól kiképzett katonákhoz hasonlatosak: mindegyik atomnak egyidejű­leg pontosan ugyanazt kell tennie".

    Az analógia a tömeg viselkedése és a racém elegy kö­zött, valamint a fegyelmezett katonák és az L-aminosavak között találó. Adott energiaszinten elhelyezkedő részecs­kék száma a hőmérséklet függvényeként adott, ennek következtében az energiaszinteket elfoglaló részecskék teljes száma nem lehet nagyobb, mint Nmax(T) (amely T-vel együtt csökken). Valamely T0 hőmérsékleten az Nmax mennyiség egyenlővé válik a rendszer összes ré­szecskéjének N számával, míg T0 alatt Nmax < N. Ilyen hőmérsékleteken egyszerűen nincs elegendő számú kvantumállapot az összes részecske befogadására. A probléma megoldása figyelemre méltóan egyszerű: T0 alatt a rendszer úgy rendezkedik be, hogy az összes olyan részecskét, amelyet az eloszlás képlete szerint nem lehet elhelyezni, egyetlen kvantumállapotba, a legalacso­nyabb energiájúba (az alapállapotba) teszi. Mivel ezen többlet részecskék száma az egésznek véges hányada (sőt 0 K-en mindegyikük), elérjük azt a figyelemreméltó eredményt, hogy makroszkopikus számú részecske (N-nel összemérhető, amely tipikusan mondjuk 1023 nagyságreridű) foglal el egyetlen kvantumállapotot. Ez a jelenség Bose kondenzáció néven ismert.3

  5. A kondenzáció szükséges feltételeit L. Landau vizs­gálta. Landau különbséget tett a Bose- és Fermi-féle szu­perfolyadékok között (még az olyan Fermi-szuperfolya­dékoknál is, mint a szupervezetők, a "szuperfolyékonysá­got" bozon-kondenzátumok,4 nevezetesen Cooper-párok hozzák létre).

    "Olyan Fermi gáznak, melyben a részecskék vonzzák egymást, a szuperfolyékonyság tulajdonságával kell ren­delkezni; bármennyire gyenge is legyen is a vonzás".5

  6. T = Tc esetében a fázisátalakulás végbemegy, annak hirtelenül beálló jellegét mutatva. T < Tc esetén a szuper­folyékonyság fennmarad, amely T = 0-ban teljesedik ki. Felmerül a kérdés, mi történik a T > Tc tartományban? A kérdés megválaszolásához kooperatív jelenségeket tekin­tünk. A kooperatív jelenségek fő tulajdonságai illusztrál­hatóak a ferromágnesség félklasszikus tárgyalásával, ebben Atkins gondolatmenetét követjük.

    0 K-en az elektronspinek egymással párhuzamosan állnak be, és ez eredő mágnesességet eredményez ak­kor is, ha nincs külső mágneses tér. Mindamellett véges hőmérsékleten a hőmozgás képes néhány spint átfordí­tani, és ezáltal az átlagos mágneses momentum a mág­nesesség irányában csökkenni fog. "Amint ez a folyamat elindul, annak a valószínűségei összemérhetőkké vál­nak, hogy egy véletlenszerűen kiválasztott elektron olyan szomszédokkal van körülvéve, amelyek spinje a mágnesesség irányával ellentétesen, illetve olyanokkal, amelyek spinje egyirányba mutat, és ez lecsökkenti az elektronspin megfordításához szükséges energiát. Ahogy a hőmérséklet emelkedik és minél több spin átfordul, egyre könnyebbé válik a megmaradt spinek át­fordítása, s a rendezetlenséghez vezető folyamat egyre növekvő sebességgel zajlik. A Curie-pontban a rende­zetlenség végül teljessé válik, és a spinek mindkét irányban egyaránt mutathatnak", ezért csak 50-50 ará­nyú racém állapot stabilizálódik.

  7. Milyen jelentős effektust gyakorol a paritássértő gyenge kölcsönhatás bizonyos aminosavakra? A kérdés megválaszolható, ha az 1 - 4 sin2 θ ≈ 0 közelítéssel élünk;6 a Hamilton-operátorra eredményül kapott ele­gáns kifejezés vezet a paritássértést jellemző, molekula­konformációtól függő értékekhez, melyeket alanin, valin, szerin és aszparaginsavra kiszámítva -3,0; -6,2 ; -2,3 és -4,8 számokat kaptak, 10-19 eV-ban mérve.

    A jelzett szerzők a vizes ikerionos aminosavak L-kon­formációjának energiaértékeit atomi egységekben fejez­ték ki (1 ae. = 1 Hartree = 27,2 eV). A legegyszerűbb ami­nosav, a glicin nem bontható fel optikai izomérekre, ol­dalláncában R=H lép fel. Az R=H magasabb szimmetriájá­nak következtében, mint azt a kísérletek is igazolják, a paritássértés megszűnik, ha a karboxil csoport teljes kö­rülfordulása mellett minden lehetséges konfigurációs szögre átlagolunk. A gliceraldehid cukor D konfiguráció­ja esetében ez az érték +1,8 · 10-19 eV.

    A klasszikus kémia művelője ezideig az elektromágne­ses erőt tekintette az egyetlen alapvető erőnek ami ké­miai változásokat képes létrehozni. Nem vette figyelembe az elektrogyenge kölcsönhatást, speciálisan annak Z0 komponensét, mivel a Z0 hatása feltételezhetően igen kicsi alacsony hőmérsékleten. Most ki fogjuk mutatni, hogy az elektrogyenge kölcsönhatások (melyekhez ha­sonló nem fordul elő a klasszikus kémiában) fázisátala­kulásra vezethetnek.7

    Miként minden fázisátmenet, ez is (Tc - T)a viselke­dést mutat, ha T → Tc. Ez az amplitúdót (vagy annak deri­váltjait) végtelen nagy mennyiséggé teszi.

    Tc pontos kiszámítása nehéz (ennek egyik oka az, hogy a részecskék standard modellje még nem teljes), viszont Tc nehézség nélkül megmérhető. A következők­ben feltételezzük, hogy Tc létezik, és megmérték minden aminosav esetében.

  8. Mivel a Föld felszínének hőmérséklete ≈ 300 K (a ma­ximális hőmérséklet a felszínen ≈ 350 K), ha Tc << 300 K, akkor a jelen formalizmus aligha alkalmazható a Földre vonatkozóan. (Sanchez, Ferris és Orgel 1966-os munkája vetette fel azt, hogy a prebiotikus hőmérséklet 300 K-nél alacsonyabb lehetett.)8 Ebben az esetben több forgató­könyv lehetséges:
    1. ) A megfelelően alacsony hőmérséklet létrejöttéhez szükséges lehet a Nap előtti korszak hozzájárulása.
    2. ) Avagy lényeges járulék származik a Naprendszer távolabbi és hidegebb részeiből, melyek Tc-nél kisebb környezeti hőmérséklettel rendelkeznek. Ebben a szö­vegkörnyezetben érdemes megjegyezni a Jupiter, Szatur­nusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó maximális felületi hőmérsékleteit 135 K, 120 K, 85 K, 55 K és 20 K értékekre becsülik.9
    3. ) Ha Tc jelentősen kisebb, mint 300 K, akkor azt a (valamelyest szokatlan) gondolatot is dédelgethetjük, hogy a Föld csupán az összekapcsolódás színhelyének szerepét játssza, ahol az L-aminosavak összekerülnek a D-cukrokkal és a nukleotidokkal, hogy elkezdődhessék a replikáció jelensége, amely a 2. fejezetben tárgyalt bio­lógiai szakaszhoz nélkülözhetetlen.

    Ahhoz, hogy a 2. fejezetben említett biológiai alternatí­va érvényesülhessen, egy olyan mechanizmust kell kita­lálni, amely a) vagy b)-ben említett hidegebb helyekről szerves molekulákat szállítson a Földre. Ezt elsőként Oró vizsgálta, a közelmúltban részletesebben Chyba, Thomas, Brookshaw és Sagan foglalkozott vele. Az utóbbi szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy:

    1. ) A Föld azokhoz a prebiotikus szerves molekulák­hoz, amelyek fontosak az élet eredete szempontjából, széntartalmú molekulákat hordozó üstökösökkel és kis­bolygókkal való összeütközések révén jutott hozzá, a gyakori becsapódások korszakában, 4,5 · 109 - 3,8 · 109 évvel ezelőtt (v.ö. Chiron üstökössel?).
    2. ) Plauzibilisan választott sűrűségú (10 bar nyomású CO2) korai atmoszféra esetére ezek a szerzők azt találták, hogy 4,5 · 109 évvel ezelőtt a Földre az üstökösökről legalább 106 - 107 kg/év rátával jutottak ép szerves mole­kulák (e fluxus azután - 108 felezési idővel csökkent). Ezen eredményeket összevethetjük a Föld óceánjaiban lévő - 3 · 107 kg-os és a teljes - 6 · 1014 kg-os biomassza értékekkel.
    3. ) (Ellentétben az általánosan elterjedt vélekedéssel) az alanin molekulák = 700 K magas hőmérsékletnek egy másodpercig ellen tudnak állni, míg más aminosavak a 600-800 K tartományban hasonló időtartamig ellenállnak a hőmérséklettel szemben, valamint stabilak és épek ma­radnak a Földdel való ütközéskor is.

    Csábító az a további feltételezés, hogy ez az anyag (≈ 106 - 107 kg) megőrizte csavarodási irányát a Földre szállítás során (különösen akkor, ha Tc kicsi, zérus körüli érték). Ez a megállapítás a

    képlet

    képletből következik, ha az alkalmazható aminosavakra. Ebből a találkozásból kezdődhetett az élet és állandósul­hatott a csavarodás a 2. fejezetben leírt biotikus képnek megfelelően.

  9. Vajon alátámasztható-e ezen cikk központi hipoté­zise laboratóriumban? Ez ellenőrizhető, ha vesszük kristá­lyos L-és D-aminosav 50-50 racém elegyét és csökkent­jük a hőmérsékletet. Az L- és D-aminosavak kristályos konformációja nem különbözik sokban az ikerionos for­mától, eltekintve a vízmolekulák hiányától az elemi cel­lákban. Az alanin kivételével nem áll rendelkezésre hatá­rozott számítás, amely azt mutatná, hogy valóban az L-konfiguráció van túlsúlyban ezekben a kristályokban. Ez azonban nem befolyásolja a hipotézis laboratóriumi ellenőrzését, mivel a hőmérsékletet a fázisátmeneti érté­kek alá hűtve a teljes aminosav mennyiség átalakul abba a speciális konfigurációba, amit előzőleg csupán részle­gesen dominált. Megfordítva, a hőmérséklet Tc fölé emelé­se azt demonstrálná, hogy a Tc alatti tiszta konfiguráció átalakítható racém eleggyé T > Tc mellett.

    Végezetül vegyük észre, hogy ideális esetben ki kell majd tudnunk számítani Tc értékét, ha az elektrogyenge kölcsönhatás elmélete teljes egészében ki lesz dolgozva. Ezen mennyiség tág határok között vehet fel értéket, lehet 2,7 K10 (a világűr hőmérséklete) körül, vagy 350 K-­en túl (de a disszociációs hőmérséklet alatt). Mindazon­által Tc meghatározásának legjobb útja egy adott amino­sav esetén a k í s é r l e t. Az aminosavak és a cukrok ál­tal mutatott "szuperfolyékonyság" a szupervezetők "szuperfolyékonyság"-ával s nem a folyékony héliummal áll analógiában. Szupravezetők esetében külső mágneses teret kell alkalmazni és a Meissner-effektust keresve Tc-t meghatározni. Hasonlóképpen mérhetjük az aminosavak (vagy cukrok) "szuperfolyékonyságát" ha külső fényfor­rással megvilágítjuk őket.11

    A hipotézis ellenőrzésének egy közvetlen útja (ami a fázisátmenet létét illeti) az lehet, hogy csökkentve a hő­mérsékletet mérjük az optikai aktivitást, mialatt egy bizo­nyos aminosavra polarizált fényt sugárzunk. Ha a polari­záció vektora elfordul, biztosak lehetünk abban, hogy a megfelelő fázisátmenet jött létre.12

    Maga a folyamat13 valószínűleg detektálható optikai14 rotációs szóródás (ORD) vagy cirkuláris dikroizmus (CD) módszerrel. Egy másik mérési módszer, amellyel a folya­matot kimutathatjuk a fajhő különbségek mérése és a C= γT + βT3 + ... görbe anomáliáinak keresése, mikép­pen azt a nem-aminosavak, mint a melaninok és a tumor melanoszómák esetén már megtették.

  10. Kimutattuk, hogy a kiralitás peremfeltételt jelent­het az élet eredetéről szóló elméletek számára, és azt, hogy a Z0 kölcsönhatásoknak - valamint annak, ami az alapvető kölcsönhatások standard modelljén túllép (CP sértés, például) - központi szerepet kell játszaniok ebben a történetben. Ebben a szövegkörnyezetben az alábbi idézet Pasteurtől (aki nem ismerte a Z0 részecskéket) prófétikusnak tűnhet: "Az élet, miként az nekünk mutat­kozik, a Világegyetem aszimmetriájának és e tény követ­kezményeinek a függvénye. A Világegyetem aszimmetri­kus. Az életet aszimmetrikus folyamatok dominálják. Még azt is el tudom képzelni, hogy az összes élő faj struk­túrájában és külső formájában elsődlegesen a kozmikus aszimmetria függvénye."

____________________________

A trieszti Nemzetközi Elméleti Fizikai Központ IC/90/77 preprintje alap­ján, a szerző engedélyével közöljük. Fordította Balog Erika, SOTE Bio­fizikai Intézete.

____________________________

1 ħ = c = kB = 1 (1 K=10-4eV)

2 74 aminosavból amelyeket a Murchison meteoritból vett mintákban találtak, csak 8 van jelen a fehérjékben, 11 más biológiai funkcióval rendelkezik, a megmaradt 55 pedig csak földönkívüli mintákban talál­ható meg.

3 E cikk megírása után J. Chela Flores a következő idézetet bocsátotta a rendelkezésünkre, hogy a szövegbe illesszük. Ezt örömmel meg­tesszük: "Talán a legkorábbi felvetése annak, hogy kondenzáció a biológiában előfordulhat, három évtizeddel ezelöttről Delbrücktől szár­mazik: »Lehetséges, hogy a kvantummechanikának valamilyen igen különös következményére bukkanunk, mint amilyen a szupravezetés vagy a szuperfolyékony hélium. A különös kooperatív jelenségek szo­bahőmérsékleten nagyon különleges molekulák esetén megtörténhet­nek ..., akkor az életnek ezt bizonyosan fel kellett fedeznie. Az élet eredetét illetően feltételezték, hogy a kondenzáció a korai riboorganiz­musokban ment végbe az igen alacsony, 160 K körülinek becsült hő­mérsékletnek köszönhetöen.«"

4 Kondenzátum alatt a zérus spinű tér homogén (φ) részét értjük, mely bizonyos elméletekben megjelenhet (feltéve, hogy a φ-re vonat­kozó potenciál alakja hasonló egy megfordított mexikói kalapéhoz). Ez olyan terekben érhető el, amelyeknek nulla frekvenciájú állapotuk is van (azaz az energia és az impulzus is zérus).

5 Képzeljünk el két embert egy régi, megereszkedett, nemlineáris mat­racon. Akkor is, ha nem kedvelik egymást, mindkettő hajlamos lesz a matrac közepe felé gurulni. Fellép tehát egy vonzó kölcsönhatás. Ezen kölcsönhatás oka az, hogy mindkettő alakváltozást hoz létre a matrac­ban és ezek az alakváltozások megpróbálnak egybeolvadni. A fémben lévó elektronok nem állnak, hanem Fermi sebességhez közeli iramban száguldanak át a kristályrácson. Az ionokát vonzzák az elektronok, de meglehetősen nagy tömegük miatt a könnyű elektronokhoz képest nagyon lassú mozgást végeznek. Mire az ionok a vonzóerőre válaszul elmozdulnak, az elektron rég eltávolodott, nyomát azonban pozitiv töltések jelzik, ami éppen a rács fent említett alakváltozása. Egy másik elektron, ami az első pályáját keresztezi, pozitív töltést talál az útjában, melyet igen vonzónak talál. Ez a folyamat úgy is felfogható, hogy az első elektron létrehozott egy fonont, melyet a második elektron boldo­gan elnyel. Megjegyezzük, hogy ez a kölcsönhatás a legerősebb, ha a második elektron pontosan az elsö pályáját követi - azaz, ha mondjuk azonos nagyságú és ellentétes irányú impulzusuk van.

6 Mellékesen megjegyezhetjük, ha 1 - 4 sin2θ ≈ 0 egyenletesen, akkor az atommagban a neutronok hatását figyelembe vesszük, de a protono­két nem, kivéve azt az esetet, amikor a protonokat deuteronok helyet­tesítik. Vegyük továbbá észre, hogy a 13C izotóp és a 12C járulékainak különbözőeknek kell lennie. Ez a Z0 kölcsönhatás különleges jellemző­je. Hasonló viselkedést tulajdonítottak azelőtt a Nap elötti kozmikus elemgyakoriságnak. Például "az a felfedezés, hogy a Murchison meteo­ritból származó aminosavak, mint csoport, deutériumban igen gazda­gok (δD = 1370%), erösen sugalmazza azt, hogy az aminosavak vagy ezek elődei alacsony hőmérsékleten csillagközi felhőkben képződtek." Ez a folyamat egyes állítások szerint azt a feltételezést támogatja, hogy közvetlen összefüggés létezik a szerves anyagokban gazdag kozmikus szemcsék, üstökösök, sötét aszteroidok valamint a szénkondritok kö­zött. Mind az L, mind a D aminosavak esetében nyilvánvalóan fontos, hogy pontos D/H, T/H valamint 13C/12C előfordulási arányokat állapít­sunk meg (annak érdekében, hogy különbséget tudjunk tenni a Z0 ha­tása, illetve az ösi univerzumbeli elemgyakoriságnak tulajdonítható járulékok között.) Ezt Engel, Macko és Silfer a Murchison-meteoritok esetében elvégezte és arra a megállapításra jutott, hogy optikailag aktív anyagok már az élet megjelenése előtt jelen voltak a korai Naprend­szerben.

7 A szupravezető fázisátmenetet annak a paritást nem megőrző, effek­tív kölcsönhatásból származó vonzóerőnek lehet tulajdonítani, amely a Z0 kölcsönhatás nulla spinű részéből származik, amely maga a (φ) ≠ 0 kondenzátummal kapcsolatos spontán szimmetriasértés következmé­nye (Sakita).

8 A Sanchez-Ferris-Orgel féle cikk szerint a tetramér képződés 0,01 mólos HCN oldatban meggyorsítható a hömérséklet 300 K-ről 250 K-re való csökkentésével. A szerzők megállapítják, hogy "a meg­szokott meleg, ritka prebiotikus környezet képét fel kellhet cserél­nünk egy hidegebb, jóval sűrűbb médium fogalmával, legalábbis né­hány szintézis esetében". Így, cikkünk nyelvét használva, az idézett munkát úgy értelmezhetjük, hogy aszerint Tc ≤  250 K. Másfelől, K. D. Kondepudi felhívja a figyelmet arra, hogy hacsak nem Tc ≤ 2,7 K - a Világegyetem hőmérséklete - a teljes csillagközi tér optikailag aktív lehetne, feltéve, hogy az aminosavak sűrűsége a tér túlnyomó részé­ben nem túl alacsony.

9 Efféle földönkívüli eredetet különböző okokból már korábban felté­teleztek. Körülbelül 40 évvel ezelőtt Stanley Miller alapvető kísérleteket végzett és kimutatta, hogy elektromos kisülés vízgőz, metán és am­mónia elegyében egyszerű aminosavakat (glicin és alanin) hozhat létre ésszerű mennyiségben. Hasonló irányt követtek késóbbi kísérletek során Orgel, Ponnampenama és mások, s igazolták Miller megfigyelé­seit. A Miller-Orgel-Ponnamperuma "kísérletek elég jó megközelítéssel szimuláltak egy a Jupiter alacsony légköri térségeihez hasonló környe­zetet, ahol mint tudjuk erőteljes viharok dúlnak. A Naprendszerben a Jupiter (vagy ennek valamely holdja, például az Európa) lehetne a leg­megfelelőbb jelölt, ha helyszínt keresünk egy kezdetleges földönkívüli élethez!" Úgyszíntén elképzelhető, hogy kémiai evolúció és biokémiai vegyületek szintézise történt és történik napjainkban a Titánon - a Sza­turnusz legnagyobb holdján. A Titán légköre ritkuló - ami kívánatos tulajdonság. Ez esetben magyarázatot adhat "néhány, az Európa külső felszínén, valamint nemrég a Neptunusz Triton nevű figyelemre méltó holdján megfigyelt sötét foltok jelenlétére." (A Triton felületi hőmérsék­lete = 38 ± 4 K-nek látszik.)

10 Ha 0 K-t igyekszünk elérni, ez kizárólag csak helyi jelleggel lenne lehetséges.

11 A szupravezetés és a 4He Bose-féle szuperfolyékonysága között a különbség abból adódik, hogy a Cooper-párok (melyek bozonok) jóval nagyobb méretűek (~ 10-4 cm), mint a részecskék közötti távolság (~ 10-6 cm), azaz a Cooper-párok között jelentős az átfedés.

12 Amennyiben ezen analógia aminosavakra helytálló, úgy a Meissner-­effektus megfelelőjének a polarizáció vektor T= Tc hőmérsékleten tör­ténő fázisváltozásnak kell lennie.

13 Meg szeretném köszönni A. J. MacDerntott-nak a polarizáció mérésé­vel kapcsolatos javaslatok élesítését, valamint J. Chella-Flores megjegy­zését a fajhőt illetően.

14 Elképzelhető, hogy a kísérlet eredményesebb, ha egy könnyű ato­mot nehézzel helyettesítünk. Hasonlóság állhat fenn a Patterson-fázi­sokkal közönséges röntgendiffrakciós kísérletekben, ahol arany, platina vagy higany atomokat használnak. Sikerült felfednünk, hogy készítettek aminosav kristályokat nikkel, vas vagy réz atomok segítségével, mint például az ezüst-glicin kristályt AgOOC-CH2--NH2 vagy a réz DL-α- ami­nobutirát Cu(OOC-C2H6NH2)2 kristályt.