PROTESTÁNS ISKOLÁK RÉSZVÉTELE A FIZIKUS TEHETSÉGEK FELKUTATÁSÁBAN

Nagy Márton
az Eötvös Társulat alelnöke,
a Soproni Berzsenyi Dániel
Evangélikus Líceum tanára

A magyar oktatás és nevelés két protestáns fellegváráról a Debreceni Református Gimnázium és a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium tehetséggondozó szerepéről szólok röviden.

Ezen két iskolához kapcsolódik eddigi életem: a Református Kollégiumnak nyolc esztendeig tanítványa voltam, míg az Evangélikus Líceumban harmincegy éve tanítok. A Kollégium négy éve ünnepelte alapításának 450 évfordulóját, míg a Líceum 1982-ben volt 425 éves. Az emberiség történelmének újkorát számítjuk nagyjából az utolsó 4 és fél évszázadban, amely hazánk írásos emlékekkel dokumentált történelmének majdnem a felét jelenti. Ebből felsejlik, mi része lehetett ezen két iskolának az évszázadok során a magyar európaiság kimunkálásában és az európai magyarság felnevelésében.

A magyar iskolák történetében nincs sok ilyen tekintélyes évforduló. S hogy együtt ünnepelhettünk a nagy alma materekkel, az erdélyi Gyulafehérvártól Marosvásárhelyig, Sárospatakkal és Pápával, azt bizonyítja, hogy a magyar művelődéstörténet két szellemi monumentuma előtt tisztelgünk. Hiszen ezeknek az iskoláknak közös a múltjuk. Szinte azonos szolgálatot végeztek, a magyar művelődés felépítésének nagy ügyéért “a török áfium" és “német maszlag" bénító atmoszférájában. Együtt idézhetjük vissza a szellemi harcok inspiráló emlékeit, híres diákjaink fénylő alkotásait: egy jövőt is bevilágító fényes örökséget, amely immáron beépült nemzeti kultúránk nagy Pantheonjába. Itt csak néhány gondolat felvillantásra van lehetőség az ősi iskolákról, amelyek 450 éve adnak szellemi értékeket a magyar művelődésnek.

Míg a Debreceni Református Kollégium a Tisztántúl és a Partium szellemi központja volt, addig a Soproni Evangélikus Líceum a Dunántúl fiataljainak adott magas színtű képzést. Szellemi arculatuk töretlenül haladó irányban fejlődött, hiszen a nemzeti lét a fennmaradás és a felemelkedés eszményeit hirdetve vészelték át az ellenreformáció, a Habsburg-abszolutizmus elnémetesítő törekvéseit, valamint az első és a második világháború viharát. A magyar oktatás és nevelés fellegvárai voltak a felvilágosodás korában, a reformkorban és a szabadságharc alatt egészen napjainkig. Históriájuk minden szakaszában szabad szellemben, haladó gondolkodásra neveltek, amikor országszerte magasra csapott a faji gyűlölet és a felekezetek közötti harc, e két iskola szilárd bázisa maradt a humánus elveknek, a nemzetiségek, fajok és felekezetek közötti megértés szellemének.

Egykori iskolám homlokzatára volt írva a jelmondat, ami a többi protestáns iskola nevelési elvét is meghatározta: “Orlando et laborando". Az egyetlen értékmérő az emberi magatartás, azon emberi tulajdonságok kifejlesztése volt, amely a közösségért való munkálkodáshoz, egymás megértéséhez vezetett.

A diákegyesületek közül Sopronban a Magyar Társaságot és a “Deákkúti Vármegyét", illetve Debrecenben a Kollégiumi Kántust és az Önképzőkört az egész ország megismerte és felfigyelt működésére. Ezen egyesületek célja a magyar nyelv és irodalom, a magyar zene, tánc és nemzeti viselet kultusza volt, vagyis erőteljes kiállás a haza ügye mellett még a német többségű Sopronban is.

Büszkén sorolhatnánk nagyjainkat, hajdanvolt tanárait és diákjait iskoláinknak, akik világhírre tettek szert, de az igazi rangot mégis a zömmel mérnénk: hogy hogyan állt és áll helyt a volt növendék, a széles sokaság, ki-ki a maga posztján. Belőlük kerültek ki ugyanis e két történelmi vallás papjai és tanítói, nemzeti kultúránk megalapozói.

Ez a két iskola ma is tudja a feladatát: mindent fel kell szívni a múlthól, amit az emberi elme a valóság - a természet és társadalom - megismerése és a rá való alkotó visszahatás módszerének kialakítása során értékként felhalmozott, s ezt a mindenkori jelen körülményei között átadni az új nemzedéknek, hogy amikor hazánk sorsa az ő vállukra kerül, nemcsak tartani tudják, hanem továbbvinni is. Ebben a kézből kézbe adott feladatban rejlik iskoláink örök fiatalsága és megújulása, a régi iskola azért nem válik sohasem öreggé, csak egyre tapasztaltabbá. S tapasztalata, legfontosabb üzenete a tanulás, a tudás, a munka, a kötelesség tisztelete és becsülete.

A munkáé, a becsületes helytállásé, amit Széchenyi István így fogalmazott meg: “Tegye csak mindenki a maga kötelességét, s ne valami egyebet, hanem azt emberül!"

Végezetül megemlítve néhány híressé vált egykori tanítványt, de kizárólag a fizika tantárgynál maradva kollégiumi diák volt többek között a legendáshírű Hatvani István, Maróthy György, Kerekes Ferenc, illetve századunkban Bay Zoltán és Csikai Gyula, míg a Líceum Renner Jánost, Rátz Lászlót, Mikola Sándort és Vermes Miklóst emlegeti büszkén.

Az utóbbi négy tanár életútja azonos: a Líceumba jártak nyolc esztendőn keresztül, elvégezték az egyetemet, majd testvériskolánkba a Fasori Evangélikus Gimnáziumba kerültek tanítani.

A munkájuk eredménye ismeretes: a magyar gimnáziumok a 20. században olyan világraszóló tehetségeket bocsátottak ki, akik meg

alapozták a magyar fizika hírnevét és tekintélyét világszerte, illetve akik beleszóltak a magyar kultúra, a nemzetközi tudomány és a világtörténelem alakulásába. A Fasori Gimnázium ezen iskolák egyik legjobbja volt!

1963-ban Debrecenből kerültem a Berzsenyi Gimnáziumba. Igyekeztem munkámat e hely szelleméhez és nagyhírű elődökhöz méltóan elvégezni. Az akkor elindított tehetséggondozó fizika és rádiósszakkörök, illetve versenyek időközben túlnőttek az iskolán és a városon. Országossá, illetve nemzetközivé váltak.

A MIKOLA SÁNDOR ORSZÁGOS TEHETSÉGKUTATÓ FIZIKAVERSENYt a középiskolák első és második osztályos tanulói számára szervezzük, és a legnépesebb hazai tanulmányi verseny, mivel az első (iskolai) fordulóban közel 20 ezer tanuló indul.

A VERMES MIKLÓS nevét viselő FIZIKAIVERSENY Sopron és Pozsony közötti vetélkedőnek indult, de fokozatosan bővült ki: napjainkban ausztriai, erdélyi, kárpátaljai, szlovákiai és jugoszláviai magyar ajkú tanulók mérik össze tudásukat a hazaiakkal. Nem titkolt szándék a szakmai rész mellett a kulturális egyűvé tartozás tudatosítása. Ez a verseny kiváló alkalmat biztosít a résztvevő országok oktatói számára fizikaoktatásuk hatékonyságának és korszerűségének összehasonlítására, oktatók és diákok barátkozására.

A FÉNYES IMRE EMLÉKVERSENY olimpiai válogatóverseny, melyen az ország 30-40 legjobb tanulója indult el. Többször részt vett már az osztrák és a csehszlovák olimpiai csapat is.

A HATVANI ISTVÁN FIZIKAVERSENYt Nagy Mihály, a Debreceni Református Gimnázium fizikatanára és jelenlegi igazgatója indította el 1981-ben Debrecenben. Az utóbbi években ezen a versenyen is részt vesznek a legjobb erdélyi, kárpátaljai és vajdasági fiatalok.

A két iskola kiváló tanítványairól nemcsak versenyeket neveztek el, hanem kitüntetéseket is, az ELFT Mikola-, Vermes- és Hatvani-díjat is létrehozott.

MIKOLA-Díjban a kísérleti fizikaoktatás területén kitűnő fizikatanár részesül évenként 3-3 fő, míg

VERMES MIKLÓS-Díjban a tehetségkutatás és tehetséggondozás területén kiemelkedően dolgozó fizikatanár részesülhet - évenként 1-1 fő.

HATVANI ISTVÁN- Díj több is van Debrecenben. Az egyiket a városi önkormányzat évenként ítéli oda kiemelkedő kulturális, tudományos tevékenységért.

Összegezve a magyar művelődéstörténet ezen két szellemi monumentuma mind a múltban, mind a jelenben célkitűzéséhez híven teljesítette vállalt feladatát. Szellemi arculatuk töretlenül ma is haladó irányban fejlődik, hiszen az utódok megfogadták Lackner Kristófnak, Sopron város első humanista polgármesterének intelmét:

Irodalom:

1. BARÁTH ZOLTÁN: A Berzsenyi Dániel Gimnázium alapításának 425. évfordulóján mondott ünnepi beszéde
2. NAGY MIHÁLY: A 450 éves Debreceni Református Kollégium története.

________________________

Elhangzott a Parlamentben a Magyar Történelmi Iskolafenntartó Egyházak Ökomenikus Tanácskozásán (1994. március 23).