PETZVAL ÉLETÉNEK ELSŐ HÚSZ ÉVE A SZEPESSÉGBEN

Konkoly Péter
Szlovák Műszaki Múzeum, Kassa

A lengyelországi belviszályok idején, melyek az ország első felosztásához vezettek, Ausztria 1771-ben elfoglalta azokat a szepességi városokat - köztük Szepesbélát is -, amelyeket 1412-ben zálogba adtak Lengyelországnak. Ezeket a városokat 1772-ben ismét Magyarországhoz csatolták. Mária Terézia megerősítette a városok addigi kiváltságait, jogait és hatáskörét az önkormányzat és a bíráskodás terén; azaz függetlenségüket a megyei hivataloktól. Létrejött a tizenhat szepességi város közössége, melynek különleges helyzete volt Magyarország keretein belül egészen 1848-ig. Magyarország megyéi között a legvonzóbb éppen Szepes megye volt, s ezen belül - Igló és Lőcse mellett - mindig is jelentős szerep jutott Szepesbélának, az erős és gazdasági szempontból befolyásos városnak.

Az ifjú Jozef Maximilián Késmárkon elért elemi iskolai eredményeit mindezideig nem sikerült feltárnunk. Teljes bizonyossággal állíthatjuk viszont, hogy nagyon kedvelte a latint (abban a korban ez volt a magyar értelmiség nyelve) s a hittant. A nyolc évfolyamtárs között az első helyen végzett. Később, a lőcsei gimnáziumban is hasonló eredményeket ért el. Csak a magyar nyelv okozott neki némi problémát. Az 1819-es 1820-ik tanévben a negyedik algimnáziumba hittanból a 2-ik, latinból a 3-ik és magyar nyelvből pedig a 21-ik helyezést érte el az osztályban. Hasonlóképpen 1822-ben a főgimnázium második évfolyamában a hittanból a harmadik helyezést, latinból a 6-ik helyezést, magyar nyelvből pedig a 14-ik helyezést érte el. Az akkori törvények szerint a gimnázium hatodik osztályával ért véget a középiskolai oktatás.

Életének ebből a szakaszából vitatott az a kérdés, hogy az ifjú gimnazista Petzval Jozef Maximilián valóban olyan gyenge tanuló volt-e matematikából Lőcsére érkezése után. A lőcsei levéltári anyagok legújabb kutatásai azt igazolják, hogy a városban folytatott tanulmányai során Petzval Jozef Maximilián mindvégig kitűnő eredményeket ért el matematikából, míg ezzel szemben gyengébb volt magyar nyelvből. Állításaink igazolásának alapjául szolgálhatnak az Állami Levéltár lőcsei kirendeltségén elhelyezett bizonyítványmásolatok. Ezzel összefüggésben mindjárt eszünkbe jut, hogy bizonyára igaz és megalapozott az az ismert történet, mely szerint a nyári szünetben Hauser “Analytische Abhandlung über die Elemente der Mathematik" (A mathematika elemeinek analytikai tárgyalása) című könyvét tanulmányozta, s ezután a gyenge tanulóból egycsapásra kitűnő tanulóvá vált. Talán ez az esemény váltotta ki benne a matematika iránti igazi érdeklődést. Petzval Jozef Maximilián határozottan nagy haladást ért el gimnáziumi tanulmányai során a matematika területén, s amikor 1823-ban Kassára ment, hogy tanulmányait folytathassa, már egyaránt jártas volt a matematikai analízis területén és a latin nyelvben. Továbbá jól ismerte a klasszikus irodalmat és tökéletességre törekedett a stilisztikában is. Az anyanyelven és a latinon kívül akkor már jól beszélt magyarul, németül és csehül. Édesapja hathatós segítségével kedvezően haladt a francia és az angol nyelv tanulásában is.

Szabad idejében az ifjú Petzval Jozef Maximilián a család többi tagjával együtt gyakran túrázott a közeli Magas-Tátrában, sőt atlétikával is foglalkozott.

Középiskolai tanulmányai befejeztével elhatározta, hogy a budapesti egyetem mérnöki karának - Institutum Geometrikum - hallgatója lesz. Ám aki egyetemi hallgató szeretett volna lenni, annak előbb el kellett végeznie a kétéves líceumot, vagyis a főiskolai előkészítőt. Líceumi tanulmányait sikerrel abszolválta az 1823-1825-ös években Kassán. Ezen tanulmányai során nagy hatással volt rá a matematikát és bölcsészetet tanító Barlai, valamint a kitűnő latinsággal történelmet oktató Magyar tanár úr.

A líceumi tanulmányok befejezése után Petzval Jozef Maximilián egy évig nevelősködött az Almássy grófoknál a Heves megyei Zsadányban, ahol a havi 30 aranyon kívül megfelelő társadalmi látókörre tett szert. Ez utóbbi megfizethetetlen értéket jelentett és feltétlenül szükséges volt a fiatal tehetséges és ambiciózus férfi számára.

1826-ban utazott Petzval Budapestre.

Petzval Maximilián Jozefre a század elején szülővárosában, Szepesbélán csak egyetlen márványtábla - a znojmói származású Theodor Charlemont alkotása - emlékeztetett, amelyet 1909. augusztus 8-án lepleztek le az ütött-kopott iskola falán. Az emléktábla méltó helyére, a Petzval Emlékmúzeum előcsarnokába került.

Petzval szepesbélai szülőházában lévő emlékmúzeum berendezésének ötletét azon helybeli lelkes támogatók tevékenysége adta, akik 1961. július 8-án megalapították a “Petzval Jozef Maximilián szepesbélai emlékszobájának létesítését előkészítő bizottságot". A műemlék- és természetvédelmi felügyelőség kerületi részlege Eperjesen felújította Petzval szülőházát és a kitűzött célnak megfelelően át is alakította. 1964. július 2-án adták át a nagyközönségnek a Petzval Emlékmúzeumot Szepesbélán. Az intézmény a Kassai Műszaki Múzeum első kihelyezett részlegeként jött létre.

A múzeum alapítóinak, létrehozóinak célkitűzése az volt, hogy ebben az intézményben összpontosítsanak minden Petzval életére vonatkozó anyagot, s hogy a fényképészeti technika fejlődését bemutató állandó kiállításon kívül - itt külön hangsúlyt kap Petzval és munkássága, főleg az optika területén - a napjaink fényképészetét bemutató időszaki kiállításokat is rendezzenek, feltárva annak számos változatát (például a fényképészet mint a valóságlátás technikája, a fénykép mint művészeti alkotás, dokumentum, riportkép stb.).

A múzeum céljainak megfelelően átalakított épületben elhelyezett kiállítás tervezetét Skopec Rudolf professzor, a prágai Nemzeti Műszaki Múzeum munkatársa dolgozta ki. Tíz évi működés után 1974-ben átrendezték a múzeumot mai formájára, alapul ismét a Skopec Rudolf professzor által kidolgozott tervezet szolgált, melynek elkészítésében Dančo Július, a szepesbélai Petzval Emlékmúzeum vezetője, a Kassai Műszaki Múzeum munkatársa nyújtott segítséget. Az általuk kidolgozott tervezet alapján a látogató hat helyiségben fokozatosan megismerkedhet a kiállítási tárgyak által szemléltetett tematikus egységekkel:

• A fényképezés, az optikai ábrázolás előzményei;
• A fényképezés technikájának feltalálása, a dagerrotípia alkalmazásának kezdeti szakasza; Dokumentumok Petzval életéről, tudományos tevékenységéről;
• Petzval tudományos munkássága és annak visszhangja a nagyvilágban és a korszerű optikában.
  A bejáratnál helyezték el Petzval életrajzi adatait. Tartalmukban megfelelnek az eddigi kutatások eredményeinek.
  A megtekinthető értékesebb dokumentumok közül megemlítek legalább néhányat:
• Voigtländer-féle fémből készült dagerrotip berendezés a Petzval által 1840-ben készített objektívvel;
• Dagerrotípiával készült különféle arcképek;
• A sötétkamra makettjai - úgynevezett camera obscura;
• A fényképezés kezdeti szakaszában végzett kísérleteket és elért eredményeket bemutató fakszimilék.
  A levéltári anyagokból elsősorban a következőket szeretném megemlíteni:
• Szepesbélán 1783-1872 között polgárjogot nyert személyek anyakönyve;
• Loděnice község anyakönyvének fotokópiája a brünni Állami Levéltárból;
• Petzval Ján Fridrich úr 1800. május 13-án kelt kérelme Szepesbéla királyi város szenátusához, melyben a honosság és a polgárjog elnyerését tanúsító hivatalos igazolás kiadását kéri;
• Dr. Erményi 1903. május 4-én Bécsben kelt s MUDr. Greisinger Michalnak Szepesbélára címzett levele, melyben arról tájékoztatja a címzettet, hogy a magyar közélet képviselői nem tanúsítanak érdeklődést Petzval személye és tudományos munkássága iránt.
  Külön tárlókban helyezték el azokat a kiállítási tárgyakat, amelyek jelentős fényképészek, illetve optikusok nevéhez fűződnek:
• Divald Karol a 19. században alkotó eperjesi fényképész hagyatékából származó utazási fényképezőgépek;
• a 20. század első negyedéből származó fényképészeti műszerek, kamerák és egyéb segédeszközök Szamossy Ferenc kassai fényképész hagyatékából, valamint Skopec Rudolf (1913-1975) az ismert prágai fényképtörténész hagyatékából.

1966-ban Petzval halálának 75. évfordulója alkalmából leleplezték az emlékmúzeum épülete előtt a tudós mellszobrát, Löffler Béla kassai szobrászművész alkotását.

A Szepesbélai Petzval Emlékmúzeum látogatottsága arról tanúskodik, hogy a múzeum megnyitása kellő visszhangra talált mind a hazai, mind pedig a külföldi érdeklődők körében. Megnyitása óta évente átlag 8 000 látogatója van, az időszaki kiállításoknak pedig (amelyekből évente átlag hetet rendeznek, többnyire a Képzőművészek Szövetségével, a Szlovák Fényképészek Szövetségével és a Népi Művészeti Iskolával karöltve) évente 10000 látogatója.

1991. szeptember 16-án és 17-én a Kassai Szlovák Műszaki Múzeum, a pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia, a Csehszlovák Matematikusok és Fizikusok Szövetsége, valamint Szepesbéla városa tudományos tanácskozást rendezett Petzval halálának 100. évfordulója alkalmából a szepesbélai emlékmúzeum épületében. A tudományos tanácskozás a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma védnöksége alatt zajlott. A tanácskozáson részt vevő hazai és külföldi vendégek kutatásaikkal új, sok esetben eddig ismeretlen összefüggéseket és tényeket tártak fel Petzval életéből. Közülük legalább Ph Dr. Chalupeczky Ivan úr nevét szeretném megemlíteni, aki a Lőcsei Állami Levéltár tudományos munkatársa, s az előadásom bevezetőjének kidolgozásához szükséges adatokat részben az általa feltárt ismeretekből merítettem.

Az eltelt idő igazolta, hogy a Petzval Emlékmúzeum megnyitása helyes és indokolt cselekedet volt, mely kifejezi Petzval Jozef Maximilián személye és munkássága iránt mutatott tiszteletünket és megbecsülésünket.

____________________________