HEGEDŰS ZOLTÁN (1925 - 1995)

A magyar műszaki-tudományos élet jelentős személyiségét búcsúztatjuk, aki egész életét a Csepel Művekben töltötte, a kohászat fejlesztésével foglalkozott. Számos intézménnyel, egyetemi tanszékkel volt munkakapcsolatban.

Hegedűs Zoltán 1925. április 25-én született Aknasugatagon (ma Oena Sugatag, Máramaros megye, Románia). Édesapja bányamérnök volt. 1949-ben kapott vegyészmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen.

1964-ben szerezte meg a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot “Gyorsacélok megeresztésekor végbemenő folyamatok mennyiségi vizsgálata" című dolgozatával. 1976-ban lett a műszaki tudományok doktora elektrotechnikai acélok vizsgálatával foglalkozó értekezése alapján. 1949. óta dolgozott Csepelen 1985-ig, nyugdíjazásáig és azután is. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (ma Miskolci Egyetem) címzetes egyetemi tanára volt. Számos szakmai elismerésben részesült, a Magyar Tudományos Akadémia és az MTESZ több bizottságának volt tagja. 1995. május 21-én hunyt el Budapesten.

1949-től dolgozott a Csepel Vas- és Fémművek Központi Anyagvizsgáló Kémiai Laboratóriumában mint vegyészmérnök. 1952. és 1965. között a Metallográfiai Laboratóriumban, 1958-tól, mint a laboratórium vezetője, 1965-ben lett a Csepeli Fémmű Kísérleti Osztály, majd átszervezés után 1967-től a Kísérlet Kutatás vezetője. 1972-ben a Csepel Művek Fémtani és Technológiai Kutató Intézet műszaki igazgatójává nevezték ki, 1980-tól, átszervezés után a Csepel Művek Tervezési és Kutatási Intézet főmetallurgusa, 1982-től 1986-ig, nyugdíjba vonulásáig, a Gépipari Minőség Ellenőrző Intézet műszaki igazgatóhelyettese volt. Ezt követően még évekig dolgozott, segítette fiatalok munkáját, amíg ebben betegsége meg nem akadályozta.

Számos szakmai elismerésben részesült: hétszer nyerte el a Kiváló Dolgozó vállalati kitüntetést. A Szakma Kiváló Dolgozója, a Gépipar Kiváló Dolgozója, a Kohászat Kiváló Dolgozója, Ezüst-jelvényes Feltaláló, majd Arany-jelvényes Feltaláló kitüntetést kapott. A 9. ICVM (International Conference on Vacuum Metallurgy) konferencián a Technology of Vacuum Metallurgy Division kitüntetésben részesült.

Több tudományos testületnek volt tagja: a Magvar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya Fizikai Bizottságának, és a Műszaki Tudományok Osztálya Fémtani, majd Fémszerkezettani Bizottságának, 1969. óta a “Comité pour la Sidérurgie Ancien" egyik magvar képviselője volt. Tagja volt még a Nemzetközi Vákuumtechnikai Unió Magyar Nemzeti Bizottságának, továbbá az MTA Szilárdtest Kutatási Komplex Bizottságának.

Mint a fizikai tudomány lelkes támogatója 1987-ben kezdeményezte az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztály Fizikai Bizottsága keretében a Fizikai Díj létrehozását, amely egy fődíjból és három díjból áll. Az igen rangos díjat ma az MTA Fizikai Osztálya Tudományok ítéli oda az arra érdemes, kiemelkedő munkát végzett kutatóknak.

Az MTESZ egyesületeiben is tevékenyen dolgozott: az Országos Magyar Bányászati Egyesületnek tagja, és részt vett a Ritkafém Szakcsoport munkájában. A Gépipari Tudományos Egyesület Anyagvizsgálati Szakosztályában vezetőségi tagként dolgozott.

Közleményeinek, előadásainak és szabadalmainak száma mindösszesen 171 (ezek harmada idegennyelvű). Munkásságának zömét metallográfiai, fémtani dolgozatok tették ki. Ezek között ki kell emelni a különféle acélokban, könnyűfém és színesfém-termékekben előforduló zárványok és gyártástechnológiai hibák megállapítására irányuló dolgozatokat. A közlemények egy másik csoportja a különféle gyorsacélokban a hőkezelések és megeresztések hatásaival foglalkozik. Számos dolgozat és több szabadalom készült izotróp, kockatextúrás és ötvözetlen elektrotechnikai acélszalagok gyártási kérdéseiről. 1979. óta főleg fémüveg-kutatással foglalkozott, elsősorban elektrokémiai úton leválasztott amorf fémek különféle tulajdonságainak vizsgálatával, és hidrogénezett fémüvegekkel.

Hegedűs Zoltán érdekes, sokoldalú, széleskörű tájékozottságú egyéniség volt, mint egy “élő lexikon". Tudományos megbeszéléseken bibliográfiai pontosságú idézetekkel szólt hozzá a kérdésekhez. A szakmai munkában mindig pontos, önmagával és munkatársaival szemben szigorú és igényes volt. Szeretettel foglalkozott fiatalokkal, buzdította őket tudományos munkára, dolgozatok írására, előadások tartására. Szívesen vett részt szakmai továbbképzések tartásában. Többször vett részt az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Fémfizikai Szakcsoport rendezvényein is előadásokkal.

Személyes kapcsolatom vele elsősorban kohászattörténeti területen volt, amikor a Kossuth Lajos Tudományegyetemen Technikatörténet előadásokat tartottam a fizika-technika szakos hallgatóknak. Számos szakmai anyagot, ábrát bocsátott rendelkezésemre, és összeállította két jegyzet kéziratanyagát a “Fémkohászat története" és a “Magyar kohászat története" címmel. Megbízható, pontos, segítőkész embernek ismertem meg.

Élete utolsó éveit több súlyos gond nehezítette. Idős szüleit, akik Kispesten laktak, mindennap látogatta, és életük utolsó időszakában gondozta őket. Mindketten rövid időn belül hunytak el, így egyedül maradt. Súlyos betegségei erősen legyengítették, és a korábban igen aktív ember hosszú ideig ágyban feküdni kényszerült, amit nagyon nehezen viselt el.

Érdekes személyisége, széleskörű tudása, világos érvelése, hiányozni fog a kohászat és a fémfizika területén dolgozó mérnököknek és fizikusoknak, akik ismerték és tisztelték. Kedves Zoli! Nyugodj békében, emlékezni fogunk Rád.

Kedves Ferenc
temetésen elhangzott búcsúztatója