BOZÓKY LÁSZLÓ (1911-1995)

A Magyar Tudományos Akadémia nevében búcsúzom Bozóky László professzortól.

Bozóky László a század elején született és közel a végéhez hunyt el. Élete e századé. Kis gyermekként éli meg az 1. világháborút és az ezt követő eseményeket. 1919-ben szülővárosából, Nagyváradról menekül a család, és mint oly sokan, hónapokon át vasúti vagonban élnek. Még Váradon, 6 évesen megbetegszik gyermekparalízisben. Hosszú ideig nem ismerték még ellenszerét, túléli, de a betegség következményeit egész életében viseli, viseli nagy türelemmel és önfegyelemmel. A 2. világháborúban a katonaság igénybe veszi az ő korlátozott mozgási lehetőségeihez átalakított személygépkocsiját. Bevonul katonának kocsijával együtt és szállítja, akiket a parancs szerint vinnie kell.

Szerencsés volt viszont házas életében. Szerető felesége gonddal segítette mindvégig. Különösen rászorult utolsó éveiben, amikor ő maga gyakorlatilag már teljesen mozgásképtelen volt.

Szerencsés volt szakmai munkájában is. Egyetemi tanulmányait 1930-35 a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte és matematika-fizika szakon gimnáziumi tanári diplomát szerzett. Már egyetemi éveiben dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetemen Pogány Béla tanszékén, és itt doktorált Schmid Rezső mellett 1936-ban. Ezután 1936-37 ösztöndíjasként Berlinben dolgozott a később Nobel-díjas Otto Hahn, majd Walter Friedrich professzorok mellett magfizikai illetve dozimetriai témákon. Az ösztöndíjat a Főváros adta, hogy nevelődjék egy sugárfizikus a létesítendő, majd Eötvös Lorándról elnevezett Rádium és Röntgen Intézet számára. 1937-től azután ebben az Intézetben, majd ennek jogutódjánál, az Országos Onkológiai Intézetben működött nyugalomba meneteléig. Emellett, hogy továbbképzési lehetőségeit kibővítse, más intézményeknél is tevékenykedett, például továbbra is dolgozott a Műszaki Egyetemen, majd részt vett az Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetének létrehozásában, és 1952-59 ugyanitt a Radiológiai Osztály vezetője volt - 1965-ben egyetemi tanári címet kapott, 1973-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Tudományos témái is a század érdeklődését tükrözik. Spektroszkópiai témával indult, de Berlinben, mint említettem, mag- illetve sugárfizikára tért át. Végigtekintve alkotó életén: eredményeinek egy részét az orvosi radiológia területén érte el, különös tekintettel a sugárterápia, dozimetria kérdéseire, valamint új sugárforrások és új besugárzási metodikák kidolgozására. Ugyancsak sikeresen foglalkozott a sugárvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel és tevékenyen működött a radioizotópok ipari alkalmazásának egyes területein is. - Határterületeken dolgozott tehát, ahol a problémák fizikai aspektusait tekintette és a fizikus szerepét töltötte be. Az orvosi radiológia, dozimetria, sugárvédelem kérdései fizikusi oldalról hazánkban az elmúlt évtizedekben az ő nevével fonódtak össze.

Eredményeiről 200-nál több dolgozat, kereken 20 könyv illetve könyvrészlet, csaknem 10 szabadalom tanúskodik. Meg kell említeni a több mint 60 ismeretterjesztő közleményét, tanfolyam-jegyzeteit, recenzióit és sok más írását is.

Számos tisztséget töltött be különféle tudományos egyesületekben, társaságokban, bizottságokban. Több kormány- és társulati illetve egyesületi kitüntetés és elismerés tulajdonosa. Külföldi elismertségét is több magas tisztség jelzi, amit nemzetközi uniókban töltött be.

Szenvedélyesen képviselte a szakmai szempontokat minden fórumon, a napi gyakorlatban, a közéletben, az oktatás területén egyaránt, az orvosi röntgenosztályoktól, izotóplaboroktól és más munkahelyektől, előadótermektől kezdve a különböző szintű értekezleteken át a tudományos testületekben, minisztériumokban a Szabványügyi Hivatalig. Különösen tevékenyen vett részt a radioizotópok tudományos, orvosi és ipari alkalmazásának, valamint biztonságos kezelésének kidolgozásában. Szigorú és következetes volt mindenütt, ahol érezte felelősségét. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy sokan az orvosok, mérnökök, fizikusok és más szakemberek közül, akik ionizáló sugárzásokkal dolgoztak és dolgoznak hazánkban, közvetlenül vagy közvetve az ő lelkiismeretességének, gondosságának, szigorának köszönhetik egészségüket. Nem tartozott a divatos és reklámozott szakemberek közé, de megérdemli, hogy az egész társadalom elismeréssel, hálával gondoljon rá.

Kedves Barátom!

Életünk az évtizedek alatt több vonatkozásban is összefonódott. Az egyetemen évfolyamtársak voltunk. Tanárjelöltként a Trefort-utcai mintagimnáziumban egy időben gyakoroltunk. Amikor például úgynevezett bemutató, plenáris tanításra lettem kijelölve, téged kaptalak bírálónak, most köszönöm meg jó véleményedet. Később is gyakran érintkeztek köreink, hiszen a szűkebb szakmát illetően is közel álltunk egymáshoz, segítettük egymást, ha arra szükség volt. Néhány héttel ezelőtt kaptuk meg gyémánt diplománkat. Nagy izgalommal vártad, de nem tudtál eljönni, akkor már súlyos beteg voltál, feleséged vette át.

Kedves Barátunk! Nyugodj békében!

______________________________