NÉHÁNY EMLÉK A TUNGSRAMRÓL

Kürti Miklós
Oxford, Clarendon Laboratórium

Nagy-nagybátyámnak, anyai nagyapám öccsének egész munkás élete gyakorlatilag az Egyesült Izzóhoz kötődött, de csupán a Szigeti Györggyel történt találkozásom után tudtam meg, hogy milyen fontos szerepe volt a cég történetében. Valamikor az ötvenes évek végén vagy a hatvanas évek elején Szigeti - aki akkor az MTA Műszaki Fizikai Intézetének igazgatója volt - angliai látogatása során előadást tartott a londoni magyar követségen az alkalmazott fizika magyarországi fejlődéséről. Tudtam, hogy Szigeti intézete ott van, ahol valamikor az Egyesült Izzó kutatólaboratóriuma volt, és Szigeti 1938-tól kezdve, majdnem folyamatosan, abban a laboratóriumban dolgozott.

Bemutatkoztam mint Pintér József unokahúgának fia, Ő széles mosollyal fogadott, és elmondta, hogy valószínűleg örülni fogok, ha megtudom: nemrégiben Újpesten az Egyesült Izzó mellett egy utcát Pintér Józsefről neveztek el. Közeledik az Egyesült Izzó alapításának centenáriuma, ezért elhatároztam, hogy igyekszem többet megtudni Józsi bácsiról.

A zsidó Pintér család 1745-ben telepedett le Abonyban, és mindig ezen a magyar néven voltak ismertek. Ez meglepő, ugyanis II. József 1780-as rendelete alapján a Habsburg Birodalomban minden zsidó német nevet kapott az addig használatos apai nevük helyett. Hogy a családnak mégis magyar neve volt, annak valószínűleg az a magyarázata, hogy őseim foglakozása kádár, németül Fassbinder volt és ezért a német Binder nevet kapták, amit azután Pintér formában írtak le, mint a kádár régies megfelelőjét. Az anyám vezetékneve tehát mindig magyar volt, míg az apám a 19-ik század végén magyarosította a Karfunkelt Kürtire.

Pintér József 1858-ban született. Villamosmérnöknek tanult a darmstadti műegyetemen, utána több cégnél dolgozott Berlinben, Brüsszelben, Genfben és Londonban. Nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy Genfben is élt, mivel megerősítve láttam azt a valószínűleg apokrif történetet, amelyet még kisfiú koromban hallottam. Az történt, hogy a Pintér családot megdöbbentette az a Magyarországra eljutott hír, hogy Józsi csatlakozott egy anarchista csoporthoz, amelyekből akkor Genfben számos működött. Gyulát, Józsi tíz évvel idősebb bátyját (a nagyapámat) küldték Genfbe, hogy megnézze, mi történt a Józsi fiúval. A beszámoló megnyugtató volt: Józsi egyetlen anarchista tevékenysége az volt, hogy nyakkendő helyett cipőfűzőt hordott a nyakában.

1883-ban a 25 éves Pintér Józsefet műszaki igazgatónak nevezték ki Egger Bernát 1882-ben alapított bécsi távírda-felszerelési gyárának Budapesten az V. kerület (Lipótváros) Dorottya-utcában működő fióküzemébe: Pintér József nagy tekintélyére jellemző, hogy amikor 1887-ben az eredeti műhelyt a VII. kerületben (Erzsébetváros) önálló üzemmel akarták helyettesíteni, akkor a kerületi elöljáróság a Huszár-utcában csak azzal a feltétellel adta meg az építési engedélyt, ha a gyárat Pintér József műszaki igazgató vezeti. Ebben az üzemben kezdték el az izzólámpák gyártását.

Pintér József 1928-ban, 70 éves korában halt meg, az Egyesült Izzóban eltöltött 45 éves szolgálat után. Végig műszaki igazgató, az utolsó években pedig a vállalat alelnöke is volt.

Beszámolóm Pintér Józsefnek az Egyesült Izzóbeli szerepéről nem lenne teljes, ha nem említeném meg azt a feszült viszonyt, amely közte és Aschner Lipót között kialakult. Mindketten a maguk útját járva bárkinél jobban hozzájárultak a Tungsram fejlődéséhez és sikereihez. A Pintérnél 14 évvel fiatalabb Aschner az 1890-es években egyszerű irodai alkalmazottként került a céghez - röviddel 1901, a társaságnak Újpestre történt kiköltözése előtt. Látványosan haladt előre a ranglétrán. 1904-ben, 32 évesen már az Izzólámpa Osztály aligazgatója volt, 1908-ban ő lett a cég kereskedelmi igazgatója, 1919-ben pedig majdnem korlátlan hatalommal felruházott vezérigazgató lett.

Az Aschner-Pintér ellenségeskedés - ha nem erős ez a kifejezés -1908-ban kezdődött, amikor Aschner, mint frissen kinevezett kereskedelmi igazgató azt javasolta, hogy szüntessék meg a telefon- és távíró-berendezések gyártását, ami pedig Pintér fő működési területe volt. Ezt azzal indokolta, hogy a gyengeáramú osztályban hiányzott a megfelelő műszaki felkészültség. Aschner vádjaira Pintér egy beadvánnyal válaszolt, mire a végrehajtó bizottság 1909 elején Egger Ernő igazgatósági tagtól kért szakvéleményt. Ennek alapján a bizottság úgy döntött, hogy a gyengeáramú cikkek gyártását továbbra is fenntartja és fejleszti. Az ellentétek fennmaradtak a két ember közt egészen Pintér József 1928-ban bekövetkezett haláláig. Ma is emlékszem arra, amit kisfiúként 1920 körül gyakran hallottam Józsi bácsi feleségétől, Gertrúd nénitől ("Tante Gertrud" a berlini egyetem csillagászprofesszorának félelmetes, termetes, de szeretetreméltó lánya) erőteljes kifejezésekkel adta jelét Aschner Lipót iránti ellenszenvének.

A Huszár utcai üzem alaprajza

Ennek az ellentétnek nem volt igazi nyertese, azonban tény, hogy a tudományos világ, de bizonyos mértékig a széles közvélemény is Aschnert tekinti a Tungsram sikerei megalapozójának. Ennek a téves véleménynek valószínűleg az az alapja, hogy az emberek szemében a Tungsram tekintélye lényegében Aschner Lipót által életre hívott kutatólaboratóriumnak jól megérdemelt hírnevéhez kapcsolódik. A Tungsram volt az első ipari vállalat Magyarországon, amelynek valódi kutatólaboratóriuma volt, ahol nem a termelés napi problémáival, hanem a jövővel foglalkoztak. 1930-ra a Tungsram, mint iparvállalat már világszerte elismerést vívott ki magának.

Anélkül, hogy lekicsinyelnénk Aschner nagy eredményeit, elismeréssel kell adóznunk Pintér Józsefnek, aki műszaki igazgatóként, 25 évvel Aschner előtt lerakta azokat az alapokat, amelyekre később Aschner építkezni tudott.

Befejezésül egy-két megjegyzést szeretnék tenni a Tungsram néhány más személyiségéről. Mindenekelőtt Egger Bernátot említem meg, aki az "Egger B. és Társa Mechanikai és Izzólámpagyár" megalapítója volt. Esetleg kapcsolatban lehetett Pintér Józseffel? A századforduló táján ugyanis családi viszony alakult ki az Egger és Pintér család között. Valószínű azonban, hogy ezek a házassági kapcsolatok jóval Pintér József kinevezése után létesültek.

A Huszár utcai üzemben készült csoportkép részlete. Középen, világos öltönyben Pintér József látható.

Az Egyesült Izzó alkalmazottainak névsorában a Pintér család két leszármazottját találtuk meg. Az egyik Pintér Jenő, Gyula és József fivérének, Pintér Lajosnak a fia, aki az Izzólámpaüzem automatizálásán dolgozott. Őt Auschwitzban ölték meg 1944-ben kisebbik lányával, Ágnessel együtt. Lánya Klára, az én másod-unokahúgom Budapesten élt 1980-ig, amikor az USA-ba vándorolt ki. Most New Jersey-ben él, és az Egyesült Izzó berendezéseinek 1944-45-ös sorsával kapcsolatban sok érdekes dologra tud visszaemlékezni. Azt tudom, hogy kapcsolatban van a Tungsram történészeivel.

A régi, Egger-féle gyár fejlécével nyomtatott, de már az új részvénytársaság nevével felülbélyegzett levél 1897-ből.

Franz Salzer a már említett Pintér-fivérek nővérének a fia volt. Bécsben vegyészetet tanult, és Pintér Jenő mellett jelentósen hozzájárult az izzólámpagyártás modernizálásához.

A Fizikai Szemle olvasóit valószínűleg érdekli az osztrák születésű Jakob Salpeter sorsa, aki 1920-tól, amíg az 1930-as évek végén ki nem vándorolt Ausztráliába, a termelésben dolgozott. Ő a bécsi egyetemen doktorált és egyidős volt Erwin Schrödingerrel, akivel egy helyen lakott. Én különösen sokat köszönhetek Salpeternek. 1924-ben, 16 éves koromban, azt tanácsolta, hogy ne járjam kortársaim, Neumann, Teller és Wigner útját akik vegyészmérnöki tanulmányokat folytattak, mielőtt fizikus és matematikus lett belőlük. Úgy gondolta, hogy az iparnak nagyobb szüksége lesz fizikusokra, mint vegyészekre, és azt javasolta, hogy fizikai tanulmányaimat a párizsi egyetemen, a Sorbonne Természettudományos Karán kezdjem el, majd a berlini egyetemen folytassam. Nem bántam meg, hogy megfogadtam a tanácsát, Salpeter fia, Edwin szintén fizikus lett, a Cornell Egyetem professzora, az USA Tudományos Akadémiájának tagja és a Royal Society külföldi tagja.

Ezen sorok írásánál nagyban segített az (1987-ben kiadott) kitűnő monográfia, melynek címe "A Tungsram Rt. története, 1898-1945". Köszönetet mondok a Tungsram történetével foglalkozó Harkay Istvánnak, a velem folytatott hosszú és informatív beszélgetésért, valamint az érdekes újságkivágásokért.

______________________