ERDŐS PÁL 1913-1996

Gina Kolata
New York Times Service

Amint egy barátjától értesültünk, pénteken Varsóban, 83 éves korában, szívroham következtében meghalt Erdős Pál, a matematika remetéje, aki sem otthonnal, sem munkahellyel nem rendelkezett. Erdős professzor Varsóban egy matematikai konferencián vett részt.

Az AT&T Laboratórium informatikai kutatási központjának igazgatója mondta nekünk: “E-mail üzeneteket kapok az egész világról, amelyekben ez áll: »Mondjátok azt, hogy nem igaz«."

A matematikusok azt vallják, hogy nem létezett még egy ilyen személyiség, mint Erdős Pál. Az évszázad egyik legnagyobb matematikusa volt, aki a számelméletben és más területeken fogas problémákat vetett fel és oldott meg, megalkotta a diszkrét matematikát, a számítógéptudomány alapját. Egyike volt a történelem legtermékenyebb matematikusainak; több mint 1500 közlemény jelent meg a nevével. Barátai szerint rendkívüli személyiség volt.

“Az évszázad néhány legkiválóbbja között tartjuk számon", mondta Joel H. Spencer, a New-York-i Egyetem Courant Matematikai Intézetének matematikusa. Mások véleménye: “a legjobb 10 között van."

Ernst Straus, aki együtt dolgozott Albert Eisnteinnel és Erdős Pállal, 1983-ban, röviddel halála előtt egy Erdősnek szentelt cikkében írta: “Századunkban, amikor a matematikában annyira uralkodnak az »elméleti nagyságok«, ő megmaradt a problémamegoldók hercegének, és a problémafelvetők abszolút uralkodójának." Straus szerint Erdős “a mi korunk Eulerja", utalva Leonhard Eulerra, a 18. század nagy matematikusára; akinek a nevét a matematikusok áhítattal ejtik ki.

Kissé görnyedten és egyszerűen, gyakran csak zokniban és szandálban járt; távol tartotta magától az élet mindennapos terheit: az állandó lakhelyet, az autóvezetést, jövedelemadó-fizetést, bevásárlást a fűszeresnél, csekkek kitöltését. Az volt a véleménye, hogy “a tulajdon csak kényelmetlenséget okoz".

Teljesen a matematikára koncentrált, egyik konferenciáról a másikra utazott egy félig üres aktatáskával, és amerre járt, leállt matematikusokkal beszélgetni. Kollégái viselték gondját, kölcsönöztek neki pénzt, gondoskodtak az élelmezéséről, ruhát vásároltak helyette, még az adóját is befizették. Viszonzásképpen bőven ellátta őket ötletekkel és kihívásokkal - megoldandó problémákkal, és ragyogó megoldásokkal.

Babai László (Chicagói Egyetem) Erdős nyolcvanadik születésnapjának tiszteletére írt cikkében említi, hogy Erdőst a barátai szeretettel veszik körül, kis mértékben visszafizetve annak a világosságnak egy részét, amelyet ő otthonukba és munkaszobájukba bevisz.

Matematikusok szívesen büszkélkednek Erdőshöz fűződő kapcsolatukkal, amikor “Erdős-számukat" említik. Annak 1 az Erdős-száma, akinek van közös közleménye Erdőssel. Erdős-száma annak 2, akinek olyannal van közös publikációja, akinek van Erdőssel közös publikációja, és így tovább.

Összeszámolva, Erdősnek 458 munkatársa volt. 4 500 matematikusnak 2 az Erdős-száma. Egyik barátja azt mondta, hogy még sok matematikus dolgozik Erdőssel közösen elkezdett problémákon, így várható, hogy halála után még 50 vagy 100 közlemény fog megjelenni az ő neve alatt.

Magyarországon született 1913-ban, és már három éves korában felfedezte magának a negatív számokat, amikor 100 fokból kivont 250 fokot, és kijelentette, hogy az eredmény zérus alatt 150 fok. Néhány év múlva már általa kitalált problémák megoldásával foglalkozott, például kiszámította, hogy egy vonat mennyi idő alatt érne el a Napra.

20 éves korában Erdős azzal bizonyította matematikus tehetségét, hogy megtalálta a számelmélet egyik híres tételének elegáns bizonyítását. A Csebisev-tétel azt mondja ki, hogy valamely 1-nél nagyobb szám és annak kétszerese között mindig található prímszám.

Sok matematikushoz hasonlóan Erdős is hitt abban, hogy a matematika igazságait nem feltalálják, hanem felfedezik. Egy szellemes megjegyzéssel egészítette ki ezt az állítását: azt mondta, hogy az égben Isten vezet egy Nagy Könyvet, amelyben minden matematikai probléma elegáns megoldása megtalálható.

____________________________