HEIDELBERGI LEVÉL

Lénárd Fülöp
Nobel-díjas

Pozsonyi illetőségű, világhírű hazánkfiától, a Nobel-díjas Philipp Lenard heidelbergi professzortól és titkos tanácsostól igen érdekes írásos anyagot kaptunk. "Megemlékezés a fizikai kutatás nagyérdemű pozsonyi művelőjéről" című írásában Lenard professzor, a nemrég elhunyt Klatt Virgil reáliskolai tanár volt tanítványa ismerteti és méltatja fizikatanárának egyéniségét, tudományos tevékenységét és kutatói hozzáállását. Alább szó szerint idézünk az említett írásból:

"A természet megismerésében elért minden nagyobb előrehaladás fő forrása: a természet jelenségeinek örömmel végzett megfigyelése, mely fáradhatatlan és szüntelen munkával és elmélkedéssel párosul. Pontosan ez jellemezte egykori tanárom, Klatt Virgil egyéniségét, hozzáállását és tevékenykedését a Reáliskola fizikai szertárában. Itt - az iskolai oktatás mellett - folyamatosan különféle természettudományos megfigyeléseket is végzett, amihez pedig sokszor sajátkezűleg kellett kiegészítő eszközöket és berendezéseket elkészítenie.

Mindezt mindenféle irodalmi ambíció nélkül tette; nem törekedett arra, hogy másokat megelőzve új eredményeket publikáljon. Pedig, amikor csendben, mintegy rejtekhelyen titokzatos kérdések megválaszolásán fáradozott, jó úton volt olyan eredmények felé, amelyeket csak jóval később ismertek fel, illetve ismertek el jelentőségteljesnek. Kedvenc vizsgálatainak főbb tárgyai a foszforeszkáló anyagok, valamint a katódsugarak voltak. Annak idején, ötven évvel ezelőtt, az ilyen tárgyú vizsgálatok végzése nemigen dívott a fizikusok előkelő köreiben. Az eredmények ismeretében ma már tudjuk, hogy éppen ezek készítették elő az új fizikát. Klatt kitartó foglalkozását fenti témákkal a kedvtelés, az érdeklődés és a vizsgálatok tárgyával való foglalkozás öröme motiválta. Meg kell említenem, hogy Heidelbergben hasonló hozzáállással Bunsent is láttam dolgozni, aki annak idején - Kirchhoffal együtt - megalapozta a színképelemzés módszerét, ezzel az új elemek felfedezését, a Nap és a csillagok vegyi összetételének meghatározását.

Klatt Virgil azonban nemcsak a munkastílus tekintetében, hanem - amint már mondtuk - vizsgálatai tárgyának kiválasztásában is rendhagyó volt. Ami őt érdekelte, nem annyira a »tudományosság« volt, hanem inkább a tárgykör feltáratlan volta, az ismeretlen elemek nagy száma. Éppen ez tette a tudomány jövője szempontjából olyan nagyfontosságúvá.

Aki mostanában elektronokról beszél - ismeretes, hogy ezekkel keltik a nagy rádióadók által kisugárzott hullámokat és erősítik a vevők által felfogott hullámenergiát a hallhatóság szintjéig - vagy aki a világítástechnika fejlődését kíséri figyelemmel, annak azokról a kísérletekről is illik megemlékezni, amelyeket Klatt végzett a ritkított gázokban létrehozott elektromos kisülések tanulmányozása, valamint világító kövek és foszforok vizsgálata során. Nem tudok a világon más olyan helyről, ahol ugyanolyan korán és ugyanolyan lelkesen végezték volna a fentebb említett eredményeket előkészítő - és további útmutatásokkal is szolgáló - munkát, mint William Crookes londoni laboratóriumában és Virgil Klatt pozsonyi iskolai szertárában.

Boldog vagyok, hogy ebben a munkában már iskolás koromban részt vehettem, mint ahogyan abban is szerencsésnek mondhatom magam, hogy Klatt kitűnő iskolai fizikaóráit hallgathattam.

A szertárban dolgozni vasárnap délelőtt szoktunk, valamint a szünidőben is. Egyetemi tanulmányaim alatt, sőt még tanársegéd koromban is folytattam e munkát, amivel tudományos életművem egy részét alapoztam meg. A vizsgálatok tárgykörének szerencsés választása szinte szavatolta a konkrét eredmények sokaságát - olyannyira, hogy minden, ezzel összefüggő fontos felfedezést mi egymagunk nem is tehettünk volna. Elég, ha a munkánk folytatóinak tekinthető fizikusok közül Becquerel, Rutherford és Röntgen nevét említem meg.

Munkánk során az iskolai szertár egyszerű eszközeivel is meglehetősen jól boldogultunk. Amire szükség lett, de nem volt meg, azt magunk építettük meg. Így például egyszer 50 km-nyi huzal felhasználásával magunk tekertünk meg egy induktoriumot. Ez a berendezés, amellyel 25 cm-nél is hosszabb szikrákat tudtunk gerjeszteni, az iskolai szertár állagában maradt, de egy hasonló - "mellesleg" elkészített - induktorium később (Bonnban, Heidelbergben és Kielben) fontos kelléke lett összes, katódsugarakkal kapcsolatos vizsgálataimnak. Barkácsoló jellegű munkánkban komoly segítőtársunknak bizonyult a Pozsonyban közismert, ámbár akkor már nyugdíjas Kőszeghi nevű cukrász, aki szintén csak passzióból működött közre. Egy harmadik, még nagyobb induktorium elkészítésében segítőtársunk a szintén pozsonyi Hunkovics Stefán volt, annak idején középiskolai diák, jelenleg az ottani Rendőrkapitányság bűnügyi referense. Klattot egyébként közben sokszor leterhelte, hogy tanár kollégák óráinak javításával kellett - szívességből - foglalkoznia.

A kutatómunka közben - Klatt szótlan természetének megfelelően - csak nagyon keveset beszélgettünk. Erre nem is volt szükség: beszélt hozzánk a kísérleteink által szóra bírt Természet.

Évek hosszú sora telt el így - talán Klatt legboldogabb évei a Jezsuita Templom és a Városháza mögötti régi épületben, a második emeleti nagy háromablakos szobában, a Reáliskola fizikai szertárában.

Ph. Lenard

___________________

A Grenzhole című pozsonyi újságban megjelent cikk fordítása. Fordította: Haiman Ottó.

Az újságban nagy betűkkel szedett, látszatra fakó fenti cím választását indokolhatta, hogy a szerkesztőség stílszerűen illeszkedőnek találta újságjának nevéhez, amely "Határvidéki Kurírt" jelent. Ha belegondolunk a földrajzi adottságok (magyar-csehszlovák-osztrák hármashatár) és a történelmi háttér (harmincas évek közepe) konstellációjára, valóban mindenféle üzenetek közvetítésére alkalmas helynek és időnek mondható egy német nyelven megjelenő újság számára.

A "levél" íróját és tárgyát két alcím is tudatja az olvasóval, de ugyanerről gondoskodik a szerkesztőség néhány soros bevezetője is, amely ezen túlmenően számunkra még ennél is fontosabbat tükröz: szerző és szerkesztőség nemes lokálpatrióta fellelkesülését. (A fordító megjegyzései.)