AZ EÖTVÖS LORÁND FIZIKAI TÁRSULAT KÖZGYÛLÉSE
KAPCSOLATUNK A VILÁG MAGYAR FIZIKUSAIVAL - elnöki beszámoló

Marx György

A 19. század végére megvalósult hazánkban az általános közoktatás, kibontakozott az ipari forradalom. Eötvös Loránd professzionálissá és európaivá tette a magyar fizikát is. Az 1880-as években csütörtök esténként rendszeresen találkozott a professzorok és tanálok asztaltársasága, akikbõl 1891-ben megalakult a Mathematikai és Physikai Társulat.

Az 1. Világháború múltán felvettük az Eötvös Loránd Mathematikai és Physikai Társulat nevet. A csonkult országban Társulatunk sokat tett az önbizalom visszanyeréséért. Ortvay Rudolf hazánkba plántálta a modern fizikát. Max Planck, Werner Heisenberg, Arnold Sommerfeld meghívása mellett rendszeres elõadók voltak például Hevesy György, Lánczos Kornél, Neumann János, Tisza László, Wigner Jenõ is, elsõsorban a csütörtök délutánonként sorra kerülõ Ortvay Kollokviumokon. Az antiszemitizmus és új háború fenyegetõ vihara dacára lett tiszteleti tagunk Neumann János (Történelmi személyiségének ez volt az egyetlen hazai elismerése. Az egyetemeknek és az Akadémiának, mint kormányfüggõ intézményeknek nem volt elég mersze.) Ortvay levelezése még a frontok fölött is hidat épített Neumannhoz, Hevesyhez, Wignerhez és másokhoz.

A 2. Világháború vihara után erõt gyûjtve 1949-ben alakult meg az Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 1950-ben megindult a Fizikai Szemle, 1951-ben megrendeztük (-tem) az 1. Magyar Fizikus Vándorgyûlést. Mindehhez az a társadalmi fölismerés adott lendületet, hogy tudatosult: a fizika (katonai, majd gazdasági) nagyhatalom lett. Akkor (még) a kutatók is szívesen rendeztek nemzetközi konferenciákat hazánkban. Tudom, hogy szép élmény Velencébe, Párizsba vagy Kaliforniába kirándulni, de a magyar fizika tekintélyét jobban emeli, ha mi látunk (sikeresen) vendégül nemzetközi tanácskozást. Sok fiatalnak az adta az inspirációt, hogy itthon találkozhatott Nobel-díjasokkal, õ kalauzolhatta õket a pesti utcákon vagy a Balaton-parton. Társadalmi szerv voltunk, így hatósági intézményeknél hamarabb tudtunk hidat verni vasfüggönyök és sovinizmus által ásott árkok fölött.

A Bécs-Bratislava-Budapest Háromszög politikai olvadást megelõzõ érdemeit legalább annyira elismerik Bécsben és Pozsonyban, mint Budapesten. 1968 után írta pozsonyi kollégánk: "Egyszerû geometriai alakzat jégkorszakot is képes túlélni." A minap látogatott meg és üdvözölt bennünket két alapító atya, Herbert Pietschmann és Jan Písut, Társulatunk tiszteleti tagjai.

Bevallom: büszke vagyok arra, hogy fagyos félévszázad után elsõként hívtuk újra haza Bay Zoltánt, Lánczos Kornélt, Wigner Jenõt, Teller Edét, Tisza Lászlót és másokat, feledtetve velük a holocaust, állampolgárság-fosztás, hidegháborús gyûlölködés keserû emlékeit. Néhánynál lekéstünk, de Kemény János, Lánczos Kornél, Tisza László esetében az Eötvös Társulat tiszteleti tagsága volt világraszóló nagyságuk egyetlen hazai elismerése. (Wigner Jenõ az MTA elismerését már nem vehette át személyesen.)

Tisza László 1907. július 15-én született Budapesten. A Massachusetts Institute of Technology fényesen, Nobel-díjasok jelenlétében köszöntötte 90. születésenapján, de oldalán az Eötvös Társulat meghívott magyar képviselõje ült. Az agg professzor örömében meg is ígérte, hogy októberben hazalátogat, szeretettel várjuk. Javaslom: az Eötvös Társulat hasonló méltó módon köszöntse 90. születésenapján másik két tiszteleti tagját: Teller Edét (született 1908. január 15.) és Kürti Miklóst (született 1908. május 14.). Tagjaink százai élvezték mindkettõjük magyarnyelvû elõadásait és írásait.

Ma, 1997. május 29-én, csütörtök délután körünkben köszöntjük a világ magyarságának jeles képviselõit. Itt üdvözöljük (jelenleg) egyetlen Nobel-díjas tagunkat, Harsányi Jánost, akinek ma van a 77. születésenapja. Szalay Sándor vezeti Amerikában az Univerzum mélyszerkezetének automatizált digitális föltérképezését, errõl tart itt elõadást és veszi át Társulatunk legnagyobb kitüntetését, az Eötvös Érmet. Kuti Gyula Kaliforniából érkezett, hogy az anyag mélyszerkezetérõl tartson közgyûlési elõadást. Körünkben vannak az erdélyi, kárpátaljai, latin-amerikai, svájci magyar társaságok képviselõi; köszönjük üdvözlõ szavaikat. (Egy részük már a Domus Hungarica Alapítvány vendége, pályázatkiírás: Fizikai Szemle 1997/4.)

1990. új feltételeket teremtett, új lehetõségeket nyitott mûködésünkhöz. Az ország népe a demokrácia mellett döntött. Számláinkat már nem az állam fizeti, tennivalóinkat nem fõhatóság írja elõ. Önálló Társadalmi szervezõdésként már nem a hazai politikai rendszerváltásról kell beszélnünk, hanem a most folyó világgazdasági rendszerváltásra kell reagálnunk. Az ipari- csúcstechnikai, nevelési-képzési versenyképesség, Európához és a nagyvilághoz történõ felzárkózásunk számunkra is társadalmi feladat. A Társulatban nem szabad pénzhiányról panaszkodunk, mert az csak kibúvó lenne a cselekvés erkölcsi kötelessége alól. Ki kell tûzni a célokat, azokat önzetlenül meg kell valósítanunk. Ehhez minden csapatnak meg kell teremtenie a szükséges anyagi föltéteteket. (Tény, de nem magától értetõdõ, hogy ezt legsikeresebben a tanárcsoportok teszik.) Orvosolnunk kell a fiatalok társadalmi elidegenedését (kivonulás a társadalomból, falfirkákkal- vandalizmussal kifejezett tiltakozás). Gyógyítanunk kell a társadalom félelmét a jövõtõl (modern tudománytól és csúcstechnikától). Alakítanunk kell a társadalmi tudatot. Hosszútávra tekintve kell modernizálni a társadalmi értékrendet. El kell érnünk, hogy a társadalom vállalja, magáénak érezze, alakítsa az iskolát, kutatást, technikát, vállalkozást. Élvezze a jövõt, ahogyan mi élvezzük és szeretjük az alakuló fizikát.

Társadalmi lehetõségeinkkel élve figyelnünk kell a váratlan tehetségek, jövõérzékenyebb fiatalok szavára. El kell ismernünk a valós eredményeket, még ha nem is szokványosak. Ki kell tüntetnünk azokat, akik tényleg fölénk emelkednek. Meg kell hallanunk az új idõk új dalait, föl kell erõsítenünk azok hangját.

Európába készül a magyar nemzet. Az Eötvös Társulatnak megvan a nemzetközi tekintélye. Amikor Társulatunk 50 éves volt, Werner Heisenberg jött el üdvözölni. A Társulat 100. születésenapját az UNESCO fõigazgatója, az Európai Akadémia elnöke, az Európai Fizikai Társaság, az észt, horvát, japán, olasz, orosz társaságok elnökei, a Pánamerikai Fizikatanári Konferenciaszövetség fõtitkára, a Nemzetközi Fizikai Unió fõtitkára, sok más egyesület képviselõje, az MTESZ elnöke, az MTA osztályelnöke köszöntötte. Most, május végén itt járt köztünk és üdvözölt a Nemzetközi Fizikai Unió elnöke, az Európai Fizikai Társaság titkára, az Ázsiai-Pacifikus Fizikai Társaság elnöke, az amerikai Nemzeti Tudományos Alap fizikai részének vezetõje. Társulatunk jelen közgyûlésén Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke szólt hozzánk. Legyünk méltóak európaiságunk, nemzetközi súlyunk méltánylásához. Egyaránt legyünk Magyarország és az Emberiség polgárai. Magyarország határain belül csak tízmilliónyian vagyunk. Alig-alig érjük el a kultúra és tudomány kritikus tömegét. Iskoláink, tanáraink mégis a 20. század történelmét és kultúráját gazdagító emberfõket neveltek az emberiségnek (atomreaktor, áramvonal, BASIC, elektronikus számítógép, e-mail, EXCEL, hologram, gazdasági-stratégiai játékelmélet, izotópdiagnosztika, ólommentes benzin, pentium, radioaktív nyomjelzés, reaktorbiztonság, széndioxid-üvegházhatás megjóslása, WORD szövegszerkesztõ, WINDOWS). Több magyar fizikaprofesszor dolgozik határainkon túl, mint azokon innen. Szélesebb látókörükre, tapasztalataikra, tanácsaikra, kritikájukra és dicséretükre szükségünk van ahhoz, hogy a fizika Magyarországon ne csak bimbózzon, hanem itt is virágozzon, Magyarországon is érleljen gyümölcsöket hazánk és az emberiség javára. Segítsenek, hogy a magyar tudományos élet ne belterjes legyen, hanem európai. Ne múltba merülõ legyen, hanem jövõbetekintõ. Ne paternalistán szubjektív legyen az értékelésünk, hanem bátran objektív. Hogy ne csak iskoláink (versenyeink) hívják-bátorítsák a tehetséget, hanem egyetemeink, kutatóintézeteink - és lehetõleg iparunk is.

A Fizikai Szemle (1988-1997) külföldi magyar szerzõi

A világ magyar fizikusainak összefogására az Eötvös Társulatnak vannak lehetõségei. A Fizikai Szemle például tíz év alatt 60-nál több külföldi magyarnak 120-nál jóval több írását közölte. Ez lapszámonként átlagosan egynél több cikket jelent! (Táblázat.) Köszönjük külföldi szerzõinknek, hogy magyarul szólnak hozzánk, magyarul írnak nekünk a mai fizikáról. Mindent meg kell tennünk, mi is mindent megpróbálunk tenni, hogy a Fizikai Szemle a világ magyar fizikusait hazájukkal - és egymással is! - összekapcsoló fórummá váljék. Kérjük ehhez a bizalmat, támogatást és munkát.

(Örömünkbe némi hiányérzet is vegyül. A nagyvilágból magyar szerzõktõl Fizikai Szemlében közölt írások közel 70%-a tengerentúlról érkezett, 25%-a Nyugat-Európából és alig 7% Kelet-Közép-Európa magyar fizikusaitól. Pedig az utóbb említett régióból sem nagyobb a postaköltség. Kérjük erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági magyar kollégáinkat: látogassanak meg, de tartsanak jó elõadásokat és írjanak érdekes cikkeket is nekünk a világ magyarjainak.)

Nagy érdeklõdést tapasztalunk a nagyvilág magyar fizikusainak munkája-véleménye iránt. Kürti Miklós, Teller Ede közönségszavazatok alapján márt korábban nívódíjat kaptak. 1996-ban a Quo vadis, fizika? számok aratták a legnagyobb olvasósikert, amit a Fizikai Szemle ezévi nívódíja is kifejez. 1997-ben pedig a márciusi Marslakók szám ígérkezik legnagyobb hatást kiváltónak. Hasonló kommunikációs lehetõségek vannak a szintén az Eötvös Társulat által kiadott Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokban, méginkább Interneten a FIZINFO-ban. Élni kell tudnunk a politikai-gazdasági-ipari korszakváltás és az informatikai forradalom lehetõségeivel!

Tisztújító Közgyûlésünk óta eltelt egy esztendõ. Jelen voltunk a Társulat keretein túlnyúló jelentõs eseményeknél. Kiadtuk az 1996 augusztusában Budapesten megrendezett amerikai-magyar történészkonferencia anyagát, amelyik az Amerikában leszállt marslakók pesti gyökereit kutatta. 1997 tavaszán a Híradástechnikai Egyesülettel és csúcstechnikai nagyvállalatokkal közösen elõadóülések, telekonferenciák, tanári ankétok, kiadványok, tanulmányi versenyek sorozatával emlékeztünk meg az elektron fölfedezésének centenáriumáról; ehhez kapcsolódva Lénárd Fülöp halálának 50. évfordulójáról. Matematikusokkal közös emlékülés volt Farkas Gyula születésének 150. évfordulóján. 1997 augusztusában Sopron látja vendégül az Eötvös Társulat, Kínai Fizikai Társaság, Japán Fizikatanítási Egyesület, IUPAP, UNESCO közös jövõbetekintõ tanácskozását: a japán-kínai-magyar Alkotó Fizikatanítás tanárkonferenciát. Ezt követi a IUPAP Fizikatanítási Bizottságának budapesti ülése. Közben készülünk arra, hogy 1998. február 11-én, Szilárd Leó 100. születésenapján ünnepi társulati közgyûlés keretében, az Amerikai Fizikai Társasággal, a Pugwash Mozgalommal, az MTA-val együtt foglalkozzunk a nagy magyar-amerikai fizikus máig szóló üzeneteivel. Kezdeményezésünkre 1998-ban Szilárd Leó bélyeget, 1999-ben Wigner Jenõ bélyeget ad ki a Magyar Posta.

Köszönöm a világ magyar fizikusainak üdvözletét. Kérem, érezzék magukénak az Eötvös Társulatot határon innen és túl.