ERŐ JÁNOS 1928 -1997

Seres Zoltán
KFKI RMKI

Erő János, a KFKI RMKI nyugalmazott tudományos tanácsadója 1997. január 2-án életének 69. évében elhunyt. Vele a magyar kísérleti magfizika egyik megalapítóját és a mai nagyenergiájú kísérleti magfizika iskolateremtőjét vesztettük el.

A kutatómunka mellett éveken keresztül vezette a KFKI Magfizikai Főosztályát, a dubnai EAI Magproblémák Laboratóriumának tudományos igazgatóhelyettese volt, és tevékenyen részt vett a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat szakmai bizottságaiban, az OTKA fizika-szakzsüri munkájában. Felelősséget érzett az alapkutatások jelene és jövője iránt. Nézeteit a Fizikai Szemle hasábjain is kifejtette, népszerűsítette a modern magfizika kihívásait, és megfogalmazta hazai lehetőségeinket. Figyelemmel kísérte a kísérleti kutatások fejlődését és jó érzékkel kiválasztotta - a helynek és időnek megfelelően - azokat a pontokat, ahol a magyar fizikusok döntő, meghatározó szerepet tudtak vállalni. Ütőképes csoport létrehozását tartotta szükségesnek, amelynek - lehetőségeink szerint - a mérőberendezés megépítésében is részt kell vennie. Összekovácsolt egy csoportot és létrehozott egy laboratóriumot szcintillációs és gáztöltésű detektorok fejlesztésére, amely biztosította, hogy vezető ereje tudott lenni nemzetközileg elismert együttműködéseknek Dubnában, Leningrádban, Zürichben, Saclay-ben és Darmstadtban.

Szakmai, tudományos tevékenysége szimbolikusan tükrözi a magyar kísérleti magfizika fejlődését. Kutatómunkáját az első hazai részecskegyorsító építésében kezdte. Kandidátusi értekezését, Simonyi Károly vezetésével, a rádiófrekvenciás ionforrás tanulmányozásából készítette. Az ionnyaláb analíziséből írt cikkére mai napig is hivatkoznak. Keszthelyi Lajossal együtt szcintillációs detektort készített és a KFKI első gyorsítójával (800 keV-os kaszkádgenerátor) a magfotoeffektus folyamatát vizsgálta, majd a később megépült Van de Graaff generátorral a (d,p) reakciókat tanulmányozta. A magfizikusok érdeklődése a nagyobb energiák felé fordult. Ha a bombázórészecske hullámhossza összemérhető a nukleonok magon belüli átlagos távolságával, a nukleonok közötti rövidtávú korrelációk, a magok klaszterszerkezete vizsgálható. Erő János a dubnai szinkrociklotronra tervezett egy kísérletet. Alig néhány évvel a felfedezésük után - sokszálas proporcionális kamrákra alapozva egy mágneses spektrométert épített. Segítségével könnyű magok deuteron-klaszterszerkezetét mutatta ki meghatározva a deuteron-klaszterek magon belüli mozgásának impulzus eloszlását és spektroszkópiai faktorát. Nukleon-nukleon szórásban kinematikailag tiltott, nagyszögekbe szóródott nagy energiájú úgynevezett kumulatív részecskék (p, n, d, ) keltését és polarizációs viszonyait vizsgálta a dubnai és leningrádi szinkrociklotronnál protonokkal és a SIN (Svájc) izokronciklotronjánál neutronokkal kiváltva. A saclay-i Saturne gyorsítónál a deuteron-breakup reakció hatáskeresztmetszetében fellépő anomáliát tanulmányozta polarizált deuteron-nyalábbal. Napjainkra a magfizika frontvonalába a nagyenergiájú nehézion-ütközésekben előállítható nagysűrűségű, magas hőmérsékletű maganyag vizsgálata került. Erő János a detektorlaboratóriumra támaszkodva csatlakozott a GSI-ben (Darmstadt) tervezett FOPI elnevezésű detektor építéséhez. Jelentős részt vállalt a HELITRON radiális driftkamra tervezésében, építésében és üzemeltetésében. A FOPI kollaboráció a maganyag állapotegyenletét tanulmányozza nukleonsűrűségig 0,2-2 AGeV energiájú közepes és nehéz atommagok ütközésében. A detektor segítségével a reakció mechanizmusa és dinamikája sikeresen tanulmányozható.

Erő János nyugdíjba vonulása után is egészen az utolsó napokig tevékenyen részt vett az eredmények analízisében és értelmezésében. Nagy tapasztalata, emberismerete és tanácsai hiányozni fognak.

Emlékét tisztelettel őrizzük.