KÜRTI MIKLÓS KÖSZÖNTÉSE

Kroó Norbert
az Academia Europaea
Fizikai-Műszaki Osztályának elnöke

Kürti Miklós 1908. május 14-én született Budapesten. A Trefort utcai Mintagimnáziumban tanult, 1929-ben hagyta el Magyarországot, 1939 óta angol állampolgár az Oxfordi Egyetem emeritus professzora. Tagja a Royal Society-nak, a Magyar Tudományos Akadémiának, az Európai Akadémiának. Tiszteleti tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak. Az IUPAP Fritz London Díjának első kitüntetettje. 1964 óta rendszeresen hazalátogat.

Kevés olyan fizikust ismerek, aki olyan népszerű a tudomány világában, mint Kürti Miklós. Mosolygó arca és csokornyakkendője elválaszthatatlanok egymástól. Fiatalos derűjét és lelkesedését kilencven éves korára is megőrizte. Gazdag tudományos és közéleti múltja (és jelene) mindenkiből tiszteletet és elismerést váltott ki.

A Trefort utcai Mintagimnáziumban 1926-ban érettségizett. Ezt hároméves párizsi tanulmányok követték a Sorbonne-on, ahol elméleti fizikát és fizikai kémiát hallgatott. Doktori disszertációját a berlini egyetemen készítette el Franz Simon professzor irányításával. Ennek megvédése után 1931-ben tanársegédként követte professzorát Breslauba majd Hitler uralomra jutása után 1933-ban Oxfordba is.

- "1939. szeptember 15-én este érkeztem Oxfordba írja - és a következő napon, egy szép, napos szeptemberi vasárnapon, amikor reggel a harmatcseppek csillogtak a zöld oxfordi pázsiton egy barátom körülvezetett a városon és megmutatta a kollégiumokat. Egy fél napot sétáltunk, kevés ember volt az utcán, de a madarak csodálatosan énekeltek. Ekkor azt kérdeztem magamtól: "Miért hagynám el bármikor ezt az országot és ezt a várost? Már több mint 50 éve Angliában élek, és ezeket az éveket mind Oxfordban töltöttem mégpedig ugyanabban a laboratóriumban. "

Azóta további évek teltek el és Kürti professzor ma is ennek a csodálatos városnak a köztiszteletben álló polgára immáron 65 éve.

Édesapját igen korán, 3 éves korában elvesztette. Édesanyja vegyészi pályára szánta gyermekét. De Kürti Miklós tudományos karrierjében meghatározó volt Salpeter Jakab, a Tungsram akkori termelési igazgatójának tanácsa. Miután kétszer is beszélgetett a fiatalemberrel, azt javasolta, hogy alkalmazott fizikával foglalkozzék. Úgy gondolta, hogy túl sok a vegyészmérnök és csökkenni fog a kémia jelentősége, a fizika viszont a jövő technológiájának tudományává válik. Ez a kijelentés (1924-ben) prófétai előrelátásnak bizonyult. Így lett Kürti Miklós fizikus. Első élményei a Sorbonne-hoz kapcsolódnak ahol többek között - Marie Curie előadásait hallgatta a radioaktivitásról. Végül hároméves tanulmányai befejeztével általános fizikából és matematikából vizsgázva szerzett diplomát.

A Sorbonne-i tanulmányokat Polányi Mihály tanácsára a berlini egyetem követte, ahol Franz Simon irányításával készítette el doktori értekezését "GdSO₄ mágneses és kalorimetrikus tulajdonságai" címmel. Ez volt első kirándulása az alacsonyhőmérsékleti fizika területére, hiszen ez az anyag ideális paramágneses tulajdonságainál fogva nagyon alacsony hőmérsékletek elérésére az adiabatikus lemágnesezéses technika segítségével.

Erről az időszakról így emlékezett: "Ebben az időben Berlin volt a világ tudományos központja. Rendszeresen látogattam a péntek délutáni fizika kollokviumokat. A Von Laue által szervezett szemináriumokon 8-10 Nobel-díjas ült az első sorban, a másodikban a többi professzor, a harmadikban pedig az olyan fiatal tehetségek mint Wigner Jenő, Szilárd Leó vagy Lánczos Kornél. A légkör fantasztikus volt. A diákok számára rémisztő de ugyanakkor inspiráló élmény volt ahogy a prominens fizikusok cikkeiről beszéltek és ahogyan azokat bírálták. Én a ferromágnességről megjelent cikkeket ismertettem. Egy alkalommal Fritz London a háromatomos molekulák rotációs spektrumairól beszélt. Egyszer csak Ervin Schrödinger megszakította őt azzal a megjegyzéssel, hogy a számítások lényegesen leegyszerűsödnek, ha azt az egyszerűsítő feltevést tesszük, hogy a molekula 3 atomja egy síkban van(.!). Hirtelen megfagyott a levegő, majd ez nevetésbe csapott át melyhez csatlakozott maga Schrödinger is. "

Schrödinger többek között arról is beszélt, hogyan viselkednek a paramágneses sók alacsony hőmérsékleten és nagy mágneses térben. Az ő előadásait hallgatva Kürti érdeklődése az alacsony hőmérsékletek és a mágnesség felé fordult. Simon professzor az érdeklődés alacsony hőmérsékleti részét örömmel üdvözölte, de mágnességgel nem foglalkozott. Eszébe jutott azonban, hogy Debye két évvel korábban írt egy cikket arról, hogy paramágneses sókat nagyon alacsony hőmérsékletekre lehet hűteni adiabatikus lemágnesezéssel. A mechanizmust - helyesen - úgy képzelték el, hogy nagy mágneses térben az elektronspinek rendeződnek. A tér kikapcsolása után ez a rend felborul és az ehhez tartozó mágneses entrópia olyan nagy, hogy az ezzel együttjáró entrópiaveszteség a kristályt az abszolút zérus hőmérséklet közelébe hűti. Kürti Miklós úgy gondolta, hogy ha ez igaz, akkor a paramágneses anyagok fajhőjének alacsony hőmérsékleten anomáliát kell mutatniuk. Ezért kezdett hozzá a paramágneses GdSO₄ só fajhőjének meghatározásához amit 4 K-en a vártnál háromszor nagyobbnak talált. De 1 K-en már százszoros anomáliát talált. Ezen adatok alapján meg lehetett becsülni azt, hogy milyen hőmérsékletek érhetők el paramágneses hűtéssel. Ez 10^-2-10^-3 K-nek adódott.

Hogyan lehetne még alacsonyabb hőmérsékleteket előállítani? 1934-ben egymástól függetlenül Kürti Miklós és C. Gorter azt javasolták, hogy erre az atommagok mágneses nyomatékait kellene kihasználni. A hűtést két lépcsőben képzelték el. Az első a most vázolt adiabatikus lemágnesezés, a második pedig az atommagspinek lemágnesezése, melynek eredményeképpen mikrokelvines hőmérsékleteket vártak. Az ehhez szükséges igen alacsony induló hőmérséklet és ugyanakkor igen nagy mágneses tér jelenléte egy meglehetősen nagy térfogatban azonban olyan feltételeket jelentettek, melyeket igen nehéz volt teljesíteni. Kürti professzornak húsz évébe került, míg a világon elsőként sikerült ezt a technikát kidolgoznia és segítségével 1954-ben a mikrokelvines hőmérsékleteket elérnie.

Erről így írt: "A nukleáris lemágnesezés mindenki ötlete. Az elektronspinek közötti mágneses kölcsönhatás korlátozza azt a hőmérsékletet, amely adiabatikus lemágnesezéssel elérhető. Mivel az atommagok mágneses nyomatéka mintegy ezerszer kisebb az elektronokénál, a közöttük fellépő kölcsönhatás milliószor kisebb, mint az elektronok esetén. Így elvileg milliószor alacsonyabb hőmérsékletek érhetők el.

Az adiabatikus nukleáris hűtés logikus folytatása volt a Berlinben kezdett kísérleteimnek. A paramágneses sókban az elektronspinek csatolódnak a kristályrácshoz a magspinek azonban nem. A nukleáris hűtés nem jelenti azt, hogy a kísérletben felhasznált réztömb lehűl. Elektronjai nem érzik ugyanis a változást, "melegek maradnak. Idővel persze ez a különbség kiegyenlítődik, a magspinek is felmelegednek.

Ezért nem sikerültek az első kísérletek. Tudtuk, hogy a nukleáris mágnes ultrahideg állapota 0,01-0,02 másodpercig tart. Ennyi időnek elegendőnek kell lennie a hő mérséklet meghatározásához a nukleáris szuszceptibilitás mérése útján. De a kísérlet nem sikerült. Fiatal munkatársamnak tűnt fel, hogy a mérés során a tekercsen olyan nagy áramot küldtünk át, amely abban igen nagy, 0,01 Teslás mágneses teret hozott létre. A növekvő tér indukciója felfűtötte a vezetési elektronokat amelyek néhány század másodperc alatt felfűtötték a nukleáris mágnest is. Miután az áramot lecsökkentettük minden jól ment, a hűtés és a hőmérséklet meghatározása sikerült. Már l0^-12 K-es hőmérsékletet is sikerült elérni. A kísérlet bonyolultságát bizonyítja azonban, hogy több év is eltelt, amíg más laboratóriumokban is sikerült a mi kísérleteink megismétlése. Természetesen a nukleáris lemágnesezéses technika segítségével az egész kristályt is le lehet hűteni, ha a mag- és elektronspinek egymáshoz csatoltak és ezzel a módszerrel 10^-6 K-es kristály hőmérsékletek érhetők el."

A második világháború idején Kürti Miklós a többi szigetországi tudóshoz hasonlóan olyan feladatokkal foglalkozott, melyek az ország védelmét szolgálták. Ebben az esetben a feladat a nukleáris programhoz szükséges izotópdúsítás volt, hiszen tudták, hogy néhány kg ²³⁵U segítségével atombombát lehet készíteni. Simon professzor feleségének teaszűrőjét kalapálták olyan vékonnyá, hogy a benne lévő lyukak 20-30 -osra csökkentek. Ezen lyukakon gázokat diffundáltattak keresztül. A könnyű izotóp gyorsabban mozog, mint a nehéz és ez vezet az egyik izotóp feldúsulásához. A dúsulás mértékét H₂O-CO₂ gázkeverékben ellenőrizték, ahol a vizet ki tudták fagyasztani és könnyen meg tudták mérni a koncentrációt. Kürti Miklós maga is néhány hónapot az Egyesült Áullamokban töltött, ahol felépítette az általuk fejlesztett készüléket a dúsítási hatásfok mérésére. Az ily módon elkezdett gáz diffúziós izotópszétválasztási módszer azóta sokat fejlődött és még mindig hétpecsétes technológiai titok.

Nyugdíjba vonulása után (67 évesen) Kürti Miklós úgy gondolta, hogy valami mást kellene csinálnia. Azon dolgok közül, amelyek felé fordult kettőt szeretnék e rövid méltatásban megemlíteni.

Az egyik az emberiség energiaproblémája. Hogyan lehet jobb hatásfokkal fűteni a lakásokat, energiát termelni, átalakítani vagy tárolni. A másik a konyhaművészet. Már fiatal kora óta szeretett főzni és a több szabadidő újra visszavezette őt ehhez a kedvteléshez. Természetesen főzni is lehet különleges dolgokat a fizika törvényeinek tudatos kihasználásával. A sült fagylalt vagy ennek fordítottja a kívül hideg és a középső rétegekben forró habcsók Európa-szerte ismert Kürti specialitások. Népszerű a számos helyen elhangzott "A fizika a konyhában" című előadás és sokan ismerik sőt használják a "But the Crackling is Superb" című, a feleségével közösen írt "szakácskönyvét".

Nem lenne a kép teljes, ha nem szólnék a tudományos közélet szereplőjéről. E területről is csak egy példát kívánok kiemelni, az Európai Fizikai Társulatot (EPS). Kürti Miklós első tette a társulat érdekében még a megalakulás előtt történt. Megszervezte az első Europhysics Study Conference-t Chesterben (Anglia) "Időtől függő korrelációk folyadékokban" címmel. Ez a konferencia lett a mintája az EPS egyik legsikeresebb konferenciasorozatának, ahol kiváló fizikusok találkozhattak a fiatal generáció képviselőivel. Ezekből nőtt ki az Európai Tudományos Alapítvány (ESF) ma is létező EURESCO konferenciasorozata.

1986-ban Kürti Miklós lett az első főszerkesztője az egyik első, valóban európai folyóiratnak a Europhysics Lettersnek, amely azóta is szépen fejlődik, erősödik. Főszerkesztősége egyik sikere, hogy Müller és Bednorz magashőmérsékletű szupravezetésről szóló cikke ebben a folyóiratban jelent meg, mégpedig rekordgyorsasággal.

Szót kell emelni Kürti Miklós vidámságáról, humorérzékéről is. Az 1968-as egri mágneses konferencián volt szerencsém ezt először tapasztalni. A konferenciához csatlakozó autóbuszkirándulás fő mókamestere volt.

Jellemzőnek tartom a következő történetet: Az 1930-as években egy kísérletet akart elvégezni berlini új laboratóriumában miközben a kísérleti eszköz felrobbant, a laboratórium pedig tönkrement. 60 évvel később barátainak olyan újévi üdvözlő kártyát küldött, melyen a romokban lévő laboratórium képe látható.

Sokszor volt szerencsém találkozni Kürti Miklóssal Oxfordtól Budapestig és minden egyes találkozó újabb és újabb élményt adott számomra. Önző módon szeretnék Vele még sokszor beszélni, tanulni tőle szakma- és életszeretetet, szakmai komolyságot és vidámságot, a közügyek iránti érzékenységet és munkaszeretetét.

Miklós Bátyám! Kívánok Neked még sok tevékeny évet saját örömödre és mindannyiunk hasznára.