Lánczos Kornél, a dublini egyetem elméleti fizika professzora, egykor Einsteinnek munkatársa, a kvantummechanika egyik úttörője, világhírű matematikus, akit 1973 augusztusában az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választott, nyolcvan évvel ezelőtt született Székesfehérvárott. Szülővárosának (cisztercita) főgimnáziumába járt, a budapesti Tudományegyetemen szerzett oklevelet (1916-ban), a Műegyetemen Tangl Károly tanársegédeként oktatott négy éven át. Ortvay Rudolfnál ki - akkor a szegedi egyetem professzora volt, és aki a húszas-harmincas években az elméleti fizika Lelkes tanítója, szervezője és terjesztője volt Magyarországon - doktorált 1921-ben. (Több mint ötven év távolából így idézi vissza Lánczos egykori tanára emlékét: "Ortvayra jól emlékszem, ő minden új gondolatot protegált és hihetetlenül sokat tett a fiatal (abban az időben fiatal) magyar tudományos generáció tettleges előresegítésére, a legnagyobb önzetlenséggel és intenzív érdeklődéssel.") Személyes emlékeket őriz ifjúkorának más magyar fizikusairól is, így Eötvös Lorándról, Klapathy Jenőről. Lánczos Kornél különlegesen szuggesztív jelenség. A rendkívül fiatalos szellemű, ősz tudós megjelenése mintha kicsit Einsteint is idézné, akinek 1928-1929-ben, Berlinben közvetlen munkatársa volt; nap mint nap együtt dolgoztak. Azután is, egészen Einstein haláláig, személyes barátság fűzte őket össze. Einstein iratainak archivumában 55 tétel dokumentálja levelezési kapcsolatukat. Aligha van más a ma élő tudósok között, aki Einstein tudományos és emberi nagyságáról hitelesebben, ékesszólóbban, szuggesztívebben szólhatna, mint Lánczos Kornél, kinek tudományos munkássága, ma is nagy részben, Einstein általános relativitáselméletének továbbfejlesztésére irányult.

Lánczos Kornél az atomi részecskék mechanikájának, a kvantummechanikának a felállítása idején is kivette részét, mint az elmélet úttörője, az erőfeszítésekből. Magántanári értekezésében Heisenberg, Born és Jordan elméletét - az ún. mátrixmechanikát - az integrálegyenletek nyelvén fogalmazta meg, több mint négy héttel megelőzve Schrödinger differenciálegyenletének közzétételét. Lánczos dolgozata különösen jelentős hatást gyakorolt Diracra (erről maga Dirac vall egy nyilatkozatában), kitől a kvantummechanika legszebb, legelegánsabb, leghatékonyabb megfogalmazása származik. Volt, aki abban az időben nem ismerte fel Lánczos dolgozatának értékét - a fizikusok az integrálegyenletek elméletében kevésbé voltak járatosak, mint a differenciálegyenletekében -, a kvantummechanika történészei azonban éppen újabban nyomatékosan kiemelik a jelentőségét.

Lánczos Kornél igen termékeny szerző: 98 tudományos dolgozata jelent meg, számos könyvet írt. A mechanika elveiről szóló, négy kiadásban sikert aratott könyvében a mozgások törvényeinek különféle matematikai megfogalmazásait tárgyalja, amelyek a nagy Lagrange, Hamilton, Jacobi stb. nevéhez fűződnek, és amelyek végül lehetővé tették az atomok mechanikájának, a kvantummechanikának felállítását. Matematikai tárgyúak a Fourier-sorokról, a lineáris differenciáloperátorokról, az alkalmazott analízisről szólók. A matematika gyakorlati alkalmazásait általában előtérbe állítja, ugyanakkor mindig kiemeli tárgyának szépségét, vonzerejét, lelkesedést törekszik ébreszteni tárgya iránt. "Számok mindenütt" című könyve magyarul is megjelent. Albert Einsteinről és a kozmikus világrendről írott könyve Einsteint és a relativitáselméletet mutatja be, lehetőleg széles körök számáru érthetően. Egy másik könyve a térfogalom fejlődését tárgyalja Pythagorastól Einsteinig és Hilbertig. Az előadásnak, a pedagógiának, a népszerűsítésnek Lánczos kimagasló mestere. Könyveiről a kritika és az olvasók lelkes elismeréssel beszélnek.