Hol volt; hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, de a nagy üvegpalotán innen volt egyszer egy fiatal kutatónő - nevezzük E-nek - aki mindenféle alakok felismerésével foglalkozott. Egyszer csak E elindult, hogy témát keressen magának. Ment mendegélt, amíg egyszer csak a Fő-fő-igazgató elé nem ért, aki azt tanácsolta neki, hogy foglalkozzon nyomtatott karakterek felismerésével.

Ezen a területen akkoriban - a távoli nyolcvanas évek első felében - az volt a módi, hogy a gépi felismerésre szánt szövegeket speciálisan kialakított "OCR-ábécé" segítségével írták le, így ezek felismerésére viszonylag könnyen lehetett programokat írni. E a nehezebb utat választotta: olyan módszert keresett, amelynek segítségével tetszőleges betűtípushoz tartozó karakterek tulajdonságai jellemezhetők, és felismeréseikre könnyen programozható algoritmus készíthető. Támaszkodva matematikusi végzettségére és alakfelismerési tapasztalataira, E egy topológiai közelítést alkalmazott, amely a felismerendő alakzat (esetünkben egy karakter "körbejárása" során tapogatja le annak kontúrjait és határozza meg az adott alakzatra jellemző speciális pontokat, amelyeknek elhelyezkedése az adott alakzatot (többé-kevésbé) egyértelműen jellemzi.

Az ennek a gondolatnak az alapján elkészített algoritmus, illetve számítógépes program - amely kidolgozásába időközben egy a BME-n frissen végzett villamosmérnök, I is bekapcsolódott - lehetőséget adott egy ambiciózusabb cél kitűzésére - egy hazai és külföldi piacokon egyaránt értékesíthető szoftver-termék előállítására. Maga a program a feladat megoldásának csak egy részét jelentette. Egyrészt a felismerendő szövegnek a számítógépbe való bevitele akkoriban - szkennerek, digitális kamerák hiányában - távolról sem jelentett egyszerű feladatot, másrészt, - és ez a fontosabb - ahhoz, hogy egy jól működő programból értékesíthető szoftver termék legyen, még egy sor fejlesztési, dokumentáció-készítési, marketing és kereskedelmi feladat megoldása vált szükségessé. Az "üvegpalota" menedzsmentje - felismerve azt, hogy itt egy ritka lehetőség adódhat egy a későbbiekben jól jövedelmező szoftver termék létrehozására - erőforrásokat biztosított ezeknek a munkáknak a megkezdéséhez. (Pedig ilyesmi általában csak a mesékben szokott így történni, itt sem ment könnyen, de sikerült...)

Az igazi változás létrejöttébe azonban a Történelem is besegített. Abban az időben - a nyolcvanas évek vége felé járunk - nagy-nagy viharok dúltak az országban, amelyek eredményeképpen az "üvegpaloták" legtöbbje megsemmisült, vagy darabokra tört. Ennek során a fentiekben említett tevékenység - az időközben 4-5 főre növekedett fejlesztő társaság, az "üvegpalota" kereskedőinek nagy részével megerősítve - egy új házikóban (részvénytársaságban) kapott menedéket és lehetőséget a termék nemzetközi forgalmazásának megindítására, és ez mintha csak a mesében lennénk - sikerült! A termék tudományosan megalapozott - jó tulajdonságainak és a profi kereskedő gárda erőfeszítéseinek következtében rövid idő alatt kategóriájában a piacvezető termékek egyikévé vált és a világ minden részén forgalmazásra került. (Még az - Óperenciás-tengeren túl is létrehozott a cég egy leányvállalatot - igaz, ez nem nagy sikerrel működött). Különösen értékelte a piac a termékeknek azt a tulajdonságát, hogy - a főleg angol nyelvterületen készült versenytársakkal ellentétben - ez a program a különböző ékezetes betűk felismerésére is alkalmasnak mutatkozott.

Közben - összhangban az országban végbemenő változásokkal - az Állam bácsi tulajdonosi részesedése a cégben fokozatosan csökkent és - a kezdetektől meglévő jelentős dolgozói résztulajdon mellett - a részvények többsége egy befektetési alap kezébe került. Ezek a hasonló mesékben gyakran a Gonosz Varázsló szerepét szokták eljátszani; itt nem erre került sor. Ez a Varázsló mindenféle módon (pénzzel, tanácsokkal, kapcsolatokkal stb.) igyekezett segíteni a cég működését, többek között azzal is, hogy nagyon hatékony menedzsert állított a cég élére. Á - aki valamikor ugyancsak a hajdani "üvegpalota" lakói közé tartozott - erős kézzel látott hozzá ahhoz, hogy a hazai körülmények között többé-kevésbé jól működő társaságból egy a nemzetközi piac követelményei szerint is elfogadható céget faragjon. Tudta azt, hogy - a Varázslók világának játékszabályai szerint - előbb-utóbb sor kell kerülnie a cégnek egy szakmai befektető számára történő értékesítésére és az, hogy ezt a pillanatot a cég milyen állapotban éri meg, valamennyiüknek (vezetőknek, dolgozóknak, tulajdonosoknak) a további életét nagymértékben befolyásolni fogja.

Ezért Á úgy döntött, hogy az új tulajdonos megkeresését nem bízza a véletlenre. Elindult a nagyvilágba, szerencsét próbálni... Ment, mendegélt és mindenütt tárgyalhatott a szóbajöhető partner-jelöltekkel. Végül gondolt egy nagyot és bekopogott egyenesen a legfőbb konkurens, a Hétfejű Sárkány palotájába. Ott csodálkozva fogadták, de mivel nagyon szép volt a menyasszony, tárgyalni kezdtek. Hosszas, több mint egy évig tartó kemény tárgyalások és előkészületi munkák után 1996 végére létrejött a megállapodás: a cég a tengerentúli Hétfejű Sárkány 100%-os tulajdona lett. (A korábbi- tulajdonosok - a dolgozókat is beleértve eredeti befektetésük többszörösét kapták részvényeik ellenértékeként).

A mesékben (vagy inkább a valóságban) ilyenkor az történik, hogy a Hétfejű Sárkány hamm! bekapja a "kishalat" és legfeljebb a piacát, illetve olcsó munkaerejét hasznosítja. Ebben a mesében nem ez történt: a színvonalasan működő, jól szervezett magyar cég megtartotta fejlesztési pozícióit és hamarosan az egyik legfontosabb "fejjé" vált a Hétfejű Sárkány világméretű szervezetében, fokozatosan egyre több színvonalas szakmai feladatot vállalva magára. Á a cég globális menedzsmentjének megbecsült tagja lett, E és I vezető pozíciókat töltenek be a cég világméretű kutató-fejlesztő szervezetében.

Itt a mese vége, de ne fussatok el vele; hanem örvendezzünk együtt a magyar szellemi tőke hasznosításának ezen ritka sikertörténetén.

Kapható: RECOGNITA Rt., 1138 Bp., Váci út 141., fax: 452-3710, tel.: 452-3700, homepage: www.recognita.hu