MENNYIRE TIPIKUS VAGY SPECIFIKUS AZ ÉLET A FÖLDÖN?

- A Kölcsey Gimnáziumban érettségiztem (1965). Utána az Eötvös Egyetemre jártam, ahol elméleti fizikára Marx Gyurka tanított, tőle hallgattam az elméleti fizikai tárgyaknak több, mint felét. Fizikus diploma (1970) után a KFKI-ban dolgoztam egészen addig, amíg Amerikába nem mentem (1979).

- A bolygó-ionoszférák, magnetoszférák, bolygóközi plazma iránti érdeklődés még Magyarországon indult? - Igen, űrkutatás iránt Budapesten támadt az érdeklődésem. Későbbi munkám ennek természetes folytatása. Soha nem változtattam szakmát. Az 1970-es években én voltam az egyik első űrkutató Magyarországon. Mivel ekkor még itt nem volt számottevő bolygókutatás, ezért sokat jártam a Szovjetunióba. Nagyon sokat tanultam a moszkvai Űrkutatási Intézet munkatársaitól.

- Igen, nagyon jó hordozórakétáik voltak. Minden rosszban valami kis jó. Az űrverseny a hidegháború egyik megnyilvánulása volt, mert aki el tudja találni a Marsot, az el tudja találni Washingtont vagy Moszkvát is. (Nem kívánt rész törlendő.) Az űrkutatás kicsit demonstrációs projekt volt - ahogy az amerikaiak mondanák. E célra tehát nagyon komoly erőforrások álltak rendelkezésre a Szovjetunióban.

- Nagyon pontosan így volt. Rakétáik legalábbis összemérhető teljesítményűek voltak az amerikai rakétákkal. De az amerikaiak később elkövették azt a hülyeséget, hogy az Apollo-korszak végén elfelejtettek nagy Saturn típusú hordozórakétákat tovább építeni, amit az oroszok nem felejtettek el. A Vosztok-rakéták nagyon megbízható sorozat, olcsón lehet építeni; és megbízható programot lehet rájuk alapozni.

- Igen, mostani kutatásaim pontosan ebbe az irányba koncentrálódnak. Amit csinálni szeretnék, a gázburok és ionoszféra együttes modellje, ami szimulálni tudja, hogy az atmoszféra miként reagál a Nap-intenzitás változásaira. Ez nagyon fontos eleme a földi légkör globális változásainak. A munkában nagyon segített a Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz atmoszféráinak empirikus tanulmányozása. A Vénusz és a Föld közel azonos méretűek. Közöttük az a nagy különbség, hogy a Vénuszon a szén (annak oxidjaiként) a légkörben vannak, a Földön pedig nagyrészt a talajban meg a bioszférában. A kérdés az: mi volt az a különbség, ami a Vénusznál a légkörbe emelte a szenet, a Földön pedig lekötötte a bioszférába és a talajba? A Vénuszon a légköri nyomás százszor akkora, mint a Földön. Óriási különbségekről van szó! Ezt a nagy nyomáskülönbséget persze az okozza, hogy a szén a Vénuszon széndioxid formájában a levegőben van, a Föld légköréből viszont az élet legnagyobbrészt kivonta és lekötötte. A kérdések kérdés az, hogy miért van a Vénuszon pokol, a Földön pedig paradicsomi élet.

- Az 1970-es évek közepén kezdtem a Vénusszal foglalkozni, amikor az oroszokkal dolgoztam. Első eredményem volt a lassan forgó Vénusz hosszan tartó éjszakájában is fönnmaradó ionoszféra megmagyarázása. A napsugárzás okozta ionok élettartama igen rövid, de a megfigyelés szerint a Vénuszon éjszaka is létezik ionoszféra. Hát ezt a napszélből eredő és útközben szóródó, kacskaringós úton érkező elektronok okozzák. Ez a munka vezetett el azután Michiganbe.

- A Cassini programban mint "interdiszciplinárus kutató" veszek részt. Ezeknek az a feladata, hogy különböző mérőműszerek adatait kombinálva olvasnak ki információt a Jupiter, a Szaturnusz és a Titán környezetének fizikai állapotára vonatkozóan.

- A Szaturnusz holdjának, a Titánnak metán légköre és esetleg szénhidrogén-óceánja van. Ha ebben biológiailag aktív (önmásoló) molekulák tudnak képződni, amit életnek is nevezhetünk, akkor egy teljesen más jellegű élettel találkozhatunk ott, amit eddig nem ismertünk.

- A KFKI-ban dolgozó űrkutatók közül ketten a tanítványaim. Amerikában is voltak magyarok fiatal munkatársaim között. Rendszeresen járok Budapestre és itt is igyekszem dolgozni. A magyar űrkutatásban látok egy problémát, ez az utánpótlás hiánya. Nem látom a következő generáció csillogószemű fiataljait, akiket mélyebben be lehet majd vonni az űrkutatásba. Vegyük példának a biológiai-orvosi kutatásokat. Jelenleg a nagy gyógyszergyárak laboratóriumai magasabb színvonalú alapkutatást végeznek, mint bármelyik egyetem vagy az államilag támogatott amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institute of Health). Ez azért van, mert profit jelentkezik az új gyógyszerekben. Szerintem 20-25 éves távlatban úgy alakul majd a technológia, hogy az űrkutatásban és az arra épülő technikában lesz annyi profit, ami miatt ezen a téren az iparvállalatok maguk fognak magasszínvonalú kutatást és fejlesztést folytatni. Ha ez egyszer bekövetkezik, a hozzávaló embereknek valahonnan jönniök kell, nem lehet őket csak úgy elővarázsolni, hiszen egy ilyen kiképzés és tréning 2025 évig is eltart. A tudományos kultúrát fenn kell tartani, a várható igényekre való fölkészülést ma kell elkezdeni.

- Ebben szerepe van a magyar iskolának. Amerikából visszagondolva látom, hogy a magyar középiskolai képzés fantasztikusan jó. Az egyetemi alapképzés is jó. Probléma akkor támad, amikor kiderül: a doktorátusra készülésre és a doktorátus után végzendő kutatásra nem jut elég pénz, mert az eszeveszetten drága. Az amerikai oktatásnak a doktorandusz-képzés az erős oldala, föl is használják az európai és távol-keleti iskolában végzetteket, így Amerika learatja a sikereket. Most is voltak nálunk fiatal magyarok és lesznek is. Jó volna, ha ez a lehetőség itthon is szervezettebb lenne, benne volna a köztudatban Budapesten és más egyetemeken is. Magyarországnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy ha itt nem lesz saját képzés-továbbképzés, ha fiatal tehetségek nem tudják itthon kiépíteni saját karrierjüket, kifutni magukat, akkor el fognak menni. Ahogy mi is elmentünk.

- A Szegő Károly által vezetett magyar űrkutatás most szerencsés helyzetben van, mert nagyon érdekes űrmissziókban vesz részt nagyon jólképzett emberekkel. A baj, hogy a magyar űrkutatás nagyon kisméretű. Nem léteznek független centrumok. Az egyszerűen nem megy, hogy egy űrkutatási javaslatot például szilárdtestfizikusnak kell elbírálnia. A külföldön dolgozó magyar űrkutatók ebben tudnának segíteni.

(M.Gy.)