TATÁRÓL ARIZONÁBA, MAJD A NAPRENDSZER HATÁRÁIG

Kóta József az Arizonai Egyetem Űrkutatási Intézetének hold-bolygó-kutató laboratóriumában dolgozik. A Bay Zoltán Centenárium során a Magyar Űrkutatók Világtalálkozójára jött Budapestre.

- Tatán születtem (1944). Tatabányán jártam általános iskolába, majd az Árpád Gimnáziumba. Onnan mentem az Eötvös Egyetemre fizikushallgatónak. Ebben a Középiskolai Matematikai Lapok játszottak szerepet. Matematikából voltam jobb, abból versenyeztem. A jelentkezés előtt az utolsó napon döntöttem el, hogy fizikusnak megyek. Nem bántam meg. 1964-ben végeztem. Amerikából visszatekintve látom, hogy aki az Eötvös Egyetemről kikerül, sokkal többet tud, mint az átlag amerikai végzett hallgató. (Méginkább igaz ez a magyar gimnázium és az amerikai highschool összehasonlításában.)

Elméleti fizikai diplomamunkám neutronszórás volt kristályokon, a KFKI-ban. Azután a Kozmikus Sugárzási Osztályra kerültem. A galaktikus mágneses mezők kozmikus sugárzásra gyakorolt hatásával foglalkoztam. Amikor közelebbi téma, a Naprendszer kezdett érdekelni, akkor kerültem kapcsolatba Nagy Andrással és arizonai kutatócsoportjával az 1970-es évek végén. 1985-ben mentem ki először Amerikába két évre, majd visszajöttem két évre. 1989 óta az Arizonai Egyetemen dolgozom, de vannak közös munkáim Budapesttel, Szegő Károly űrkutató csoportjával. Az RMKI-ban nemzetközileg nagyon megbecsült kutatócsoport dolgozik. Világszínvonalon kapcsolódik be nemzetközi kutatóprogramokba.

Erdős Gézával (RMKI, Budapest) és Balogh Andrással (Imperial Collegium, London) a bolygóközi mágneses mezők tulajdonságait és bennük töltött részecskék terjedését akarjuk megérteni. Egy jó formalizmust dolgoztunk ki. A részecskék a mágneses erővonal mentén csavarszerű pályán haladnak. De a mágneses mező hullámzik, változik térben és időben. Ezért a pikojoule energiájú részecskék mozgása gyakran kaotikussá válik, a terjedés diffúzió jellegű. Ezt diffúziós egyenlettel lehet leírni. Persze ki kell találni a diffúziós együtthatót! Első közelítésben ez empirikus illesztéssel történhet, de mi ezen túllépünk.

Az európai indítású Ulysses űrszonda mérési eredményeit az Imperial Collegiumon és az RMKI-n keresztül kapjuk. A kutatás hivatalos feje Balogh András. Bennünket most nem a bolygóközeli térségek érdekelnek, hanem a Naprendszer bolygóközi térségeinek mágneses mezeje. Várjuk az Ekliptikán kívül mozgó Ulysses űrszonda második keringésének adatait. A Voyager űrszonda valószínűleg nemsokára eléri a napszél tartományának peremét, ilyen értelemben a Naprendszer határát. Ekkor fogjuk megtudni, milyen az a mágneses buborék, amiben az egész Naprendszer benne van.