Fizikai Szemle honlap |
Tartalomjegyzék |
Fizikai Szemle 2001/2. 57.o.
Tom Keve: TRIAD
Most, hogy véget ért a 20. század, világszerte elgondolkoznak, mit adott nekünk, mit örökített át az utókorra? Tom Keve érdekesen szokatlan könyve a következő Triádot tekinti maradandó örökségnek: atomfizika-pszichoanalízis-matematikai logika. Dialógusok, elbeszélések, autentikus levelek sorára fűzi fel az elmúlt évszázad fő eredményeinek megszületését. A könyv főszereplői Sigmund Freud, Karl Gustav Jung, Ferenczi Sándor (pszichoanalízis), Kurt Gödel, Fejér Lipót, Neumann János (matematika), Niels Bohr, Wolfgang Pauli, Hevesy György (fizika). Ők beszélgetnek, leveleznek egymással. vitáikba bekapcsolódik Ignotus, Kármán Tódor, Lukács György, Ortvay Rudolf, Wigner Jenő is. Barátként személyesen találkoztak, kritizálták és tanították egymást. A vitatémák autentikusak: a 350 oldalas könyv szerzője szinte oldalanként idézi lábjegyzetben, milyen források alapján rekonstruálta a modern tudomány kibontakoztatását.
A könyv nem könnyű, de izgalmas olvasmány, lapozgatni lehet, vitatkozni is lehet vele, sok részét újra meg újra el kell olvasni. Kicsit nehéz követni a szereplők változékony szexuális kapcsolatait. Az angol nyelvtudás mellett nem árt némi latin, héber, német, magyar nyelvismeret, no meg tájékozottság a 20. század közép-európai kultúrájában és Budapest kávéházaiban. A szerző “dramatizált" formában fókuszálja az olvasó figyelmét arra a tájra, ahol a 20. század gondolkodásmódja kibontakozott: Bécsre, Prágára, Koppenhágára, Zürichre - és Budapestre. Könyvének igazi főhőse két jóbarát: Ferenczi Sándor freudista pszichológus és Hevesy György Nobel-díjas fizikokémikus. Emlékezetes Hevesy György keserű hangulatának leírása, amikor őt - Ferenczivel együtt - eltávolította katedrájáról a pesti Tudományegyetem. Tanulságos az új kémiai elem, a hafnium felfedezésének története. Érdekes a fizikusok és pszichológusok vitája Schrödinger szuperponált (egyszerre élő és halott) macskájáról. Magával ragadó a fiatal Bohr és Hevesy dialógusa az atomról Rutherford papa manchesteri laboratóriumában. Később Wigner, Pauli, Neumann, Kármán vitája Neumannék princetoni otthonában. Ezen a könyv címét adó Háromságot Wigner így fogalmazza meg:
- Képzeld el, hogy a tudat, a matematika, és a tapasztalat Triádja egy háromszög csúcsait alkotja. Ekkor a háromszög mindegyik oldala egy rejtvényt ad fel. Miért engedelmeskedik az Univerzum matematikai, töményeknek ahelyett, hogy szeszélyesen viselkedne? Miért olyan egyszerűek ezek a törvények, hogy megértheti őket az emberi értelem? Ha a matematika az emberi értelem alkotása, miért követi azt a természet? Vagy talán a matematika az Univerzum szimplifikált tükröződése agyunkban? - Wigner kérdéseire Pauli így felel:
- Rövid a válasz: ez mind ugyanaz! A három csúcs: a tudat, matematika és fizika ugyanannak különböző manifesztálódásai. A rejtvény részletei tisztulni látszanak. Kapcsolatuk olyan mély, hogy szinte már nem ás kapcsolatok, hanem ugyanannak különböző aspektusairól van szó.
Gondoljunk például erre: elektronpálya az atomban. Tény ez? Képzet? Matematika? Is-is. Nem-nem. Miközben a könyv szereplői Közép-Európában vitatkozva építik az új kvantummechanikai szintézist, máshol elutasításra találtak. Rutherford csak a méréseknek hitt, őt nem érdekelte az atomelmélet. Heisenbergnek elég volt, hogy matematikai képletei (mátrixai) működtek, nem érdekelte a megfigyelő tudata. Einstein a klasszicista determinizmust számonkérve utasította el a kvantummechanikát.
A könyv I. része a 20. század első évtizedeit, az atomszerkezet feltárásának kalandját idézi fel. A II. rész visszanyúl a közép-európai kulturális gyökerekig: a 16. századi Kabbaláig és a prágai Gólemig. A III. rész a kvantumelmélet születése és értelmezése, az objektum/megfigyelő kvantummechanikai kettősséget a paciens/pszichológus tudati kettősségéhez hasonlítva. Végül a IV. rész azt a politikai drámát írja le, amikor az 1930-as években barbárok törtek be Közép-Európába, ekkor szóródtak szét a szokatlanul gondolkozók nyugati irányba. Szilárdnak már egy londoni utcasarkon jut eszébe a nukleáris láncreakció. Neumann princetoni lakásába gyűjtötte össze vacsorára az európai tudósokat, így próbálván feltámasztani Közép-Európa kulturális hangulatát, ahol a Nyugat (tehát egy irodalmi folyóirat) a matematikus Fejér Lipót professzori kinevezéséről is tudósít. Egy ilyen vacsorán kérdez rá Pauli:
- Az az anekdota jár szájról szájra, hogy Berlinben Einstein a statisztikus fizikáról tartott előadást, és az első sorban csupa magyar ült. (Gábor, Kürti, Neumann, Polányi, Szilárd, Teller, Wigner.) - Einstein bocsánatot kért, hogy németül ad elő, mert nem tud magyarul. Igaz ez?
-Nem! - vágta rá Wigner. -Az szeminárium volt, nem előadás!
- Hogy lehet, hogy Magyarországról olyan sokan jöttek a fizikába, matematikába? - faggatta tovább Pauli.
- Nálunk tradíció a tudás tisztelete, a tanulás szeretete. Velünk születik az a késztetés, hogy kérdéseket tegyünk fel. Lehetőleg a legmélyebb kérdéseket - mondta Wigner. - Végső soron azonban nevelés kérdése az egész.
- Jó egyetemek mindenütt vannak, a legjobbak nem is nálatok!
- Én az iskolára gondolok. Nevelésre abban a korban, amikor az agy még formálható. Pesten volt néhány elsőrendű gimnázium.
- Mi volt olyan jó azokban az iskolákban?
- Jancsi ugyanabba az iskolába iratkozott be, mint én, egy évvel járt alattam. Elárulok egy titkot, amit kevesen tudnak. Az érettségin minden tárgyból jelest kapott, kivéve a matematikát.
- Ez meggyőzött- nevetett Pauli. - Hát az csoda egy iskola lehetett, ha Neumann-nak nem adott jelest matematikából.
- Az is volt. Hidd el nekem.
Úgy látszik, hogy a nagyvilág a 20. századra visszatekintve kezdi fölfedezni Magyarországot. Jó lenne, ha ezt az itthoni “országimázs"-gyártók is észrevennék. A Nature, ami a világ legrangosabb folyóirata, “Genius Loci" című millenniumi esszéjében firtatta a magyar titkot (Fizikai Szemle 2000/1), most pedig ez a pár hete megjelent könyv kutatja azt. A könyv szerzője, Kéve Tamás 1956-ban hagyta el Magyarországot. Fizikából a londoni Imperial Collegiumban doktorált. Könyve elgondolkoztatja olvasóit odakünn és talán idehaza is.
(M.Gy.)