Fizikai Szemle 2001/5-6. 147.o.

HEVESY GYÖRGY NÉMETORSZÁGBAN

Siegfried Niese
Rossendorf

Hevesy György a 20. század egyik legnagyobb tudósa volt - ezt ismerték el, amikor Nobel-díjjal tüntették ki. Ő is a “magyar jelenség"-hez tartozik, ahhoz a nagy számú jelentős tudóshoz, akik ebből a viszonylag kis országból származnak. Hevesyn kívül olyan híres atomtudósok sorolhatók ide mint Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede. Ők a 20. század elején az akkori világ természettudományos központjába, Németországba mentek tanulni, ott jelentős felfedezéseket tettek, tanszéket kaptak, és amíg lehetséges volt, Németországban maradtak.

Hevesy tudományos tevékenységét a német természettudomány virágzásának korában fejtette ki. Életéről és munkásságáról Hilde Levi, Palló Gábor, Gustaf Arrhenius és Marx György műveiben olvashatunk. Ezeket részben a Hevesy születésének századik évfordulójára rendezett ünnepségek (1985) kiadványában, a “Hevesy Festschrift"-ben, részben a koppenhágai Niels Bohr Intézet, a Freiburgi Egyetem, a hallei Leopoldina archívumában letett dokumentumokban és levelekben találjuk meg. Az alábbiakban Hevesy György németországi tevékenységéről fogok beszámolni.

Hevesy György 1885. augusztus 1-jén született Budapesten jómódú család gyermekeként. A család a 19. század elején megbecsülésben és jómódban élt. Apja, Bischitz Lajos egy pesti kereskedő fia volt, és az Esterházy család egyik birtokát bérelte. Hevesy György anyjának, tornyai Schossberger bárónőnek szintén jómódú családja olaj- és dohánykereskedelemmel foglalkozott. A Schossberger család birtokában több észak-magyarországi bánya volt, ahol Hevesy apja igazgató és a felügyelőbizottsági tag volt. A Bischitz család 1895-ben nemesi rangot kapott; először a hevesi Hevesi, majd a Hevesy nevet vették fel. György, mint előzőleg fivérei, a Piarista Gimnáziumban tanult, majd később a Budapesti Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. Szülei a legjobb képzést biztosították számára, és lehetővé tették, hogy az érdeklődési körébe eső laboratóriumokban is dolgozhasson.

A továbbfejlődés érdekében Berlinben, majd Freiburgban tanult tovább. Fő érdeklődési területe a fizika és a kémia volt, de hallgatott filozófia és biológia előadásokat is. A fizikokémikus Georg Meyer vezetésével kezdett el 1906-ban disszertációján dolgozni, amelynek témája a fémes nátrium és az olvadt nátriumhidroxid kölcsönhatása volt. A disszertációt 1908-ban, 23 évesen fejezte be. Ezután több híres tudósnál dolgozott: Fritz Habernél Németországban, Richard Lorenznél Svájcban és Ernest Rutherfordnál Angliában. Ekkortájt fedezték fel az urán és a tórium bomlásából keletkezett “radioelemeket" amelyek közül néhányról kiderítette, hogy már ismert elemek izotópjai. Amikor egyre újabb radioelemeket fedeztek fel, keresték ezek helyét a periódusos rendszerben - kiderült ugyanis, hogy egyesek kémiai tulajdonságai nagyon hasonlóak.

Hevesy a hafnium felfedezésével és a radioaktivitás terén elért eredményeivel vált híressé. Előadóként meghívták Európa több egyetemére, így Németországba is. 1925-ben elfogadta a Freiburgi Egyetem meghívását, itt professzori évei alatt az elemek gyakoriságát vizsgálta, ugyanis összefüggést sejtett a gyakoriság és az atommag stabilitása között. Meghatározta az ólom átlagos koncentrációját urán-ásványokban, ennek segítségével elsőként adta meg a Föld életkorának nagyságrendjét. Jelentős szilárdtestfizikai eredménye volt, amikor a ²¹⁰Pb segítségével felfedezte a fémek öndiffúzióját.

Hevesy azt gondolta, hogy vándorlásai után végre megtalálta helyét, ezért azt a célt tűzte ki, hogy eredményes intézetet épít fel, és jó képzést ad a hallgatóknak.

Felvette tanársegédnek a mineralógus J. Böhmöt, aki a röntgenfluoreszcens analízissel végzett geokémiai kutatások terén kapott eredményeivel védte meg magántanári disszertációját, és később Prágában kapott tanszéket. Hevesy mellett dolgozott W. Seith is, ő a fémek szerkezetével és diffúziójával foglalkozott, és később a Bunsen Társaság vezetői közé választotta. Előadásainál segédkezett az a G. Rienäcker, aki a katalízis területén elért eredményeiről vált ismertté, és Göttingenben, Rostockban és Berlinben kapott professzori állást.

Hevesy, az egyetemista

A freiburgi évek alatt közösen publikált munkatársaival és doktoranduszaival. K. Würstlinnel és E. Alexanderrel közös munkát írt a cirkonium/hafnium, vanádium/ niobium/tantál gyakorisági arányairól ásványokban és kőzetekben. M. Blitzcel írt közös munkájukban a fémek felületi tulajdonságaival kapcsolatos eredményeket ismertették. Ezekben az években írt összefoglaló munkát a röntgenfluoreszcens analízisről, a Föld és a kémiai elemek koráról, az izotópelválasztásról. A. Güntherrel együtt kereste a polónium stabil izotópját. J.A. Calvet-vel röntgenspektroszkópia segítségével meghatározta a talaj káliumtartalmát, A.O. Wagnerrel kutatta a tórium eloszlását állati szervezetekben, Erika Cremerrel a hafnium és cirkónium szulfátjait vizsgálta. Cremer 1938-ban magántanár lett, később tanszéket kapott Innsbruckban és a Berlini Műegyetem díszdoktorrá választotta.

Kőzetek ólomtartalmának vizsgálatáról R. Hobbie-val és Holmes-szal közösen végzett és publikált munkájával megalapozta az izotóphígításos analízist. Azóta is alkalmazzák ezt a radioanalitikában; segítségével lehet a hosszadalmas, bonyolult és nemteljes kémiai elválasztásnál bekövetkező kitermelési veszteségeket korrigálni.

A freiburgi idő másik fontos eredménye a szamárium radioaktivitásának felfedezése; ezt a M, Pahllal együtt a Nature-ben tette közzé. Ez volt a radioaktív bomláson alapuló nagypontosságú geológiai kormeghatározás kezdete. Pahllal és a berlini Fritz Haber Intézet későbbi professzorával és igazgatójával, R. Hosemannal - 1933-ban bebizonyította, hogy a lantánban, neodímiumban és szamáriumban többek által észlelt radioaktivitás urán- és tóriumszennyezéstől származik. Meteoritokon végzett analíziseinek eredményeiből a Föld kialakulására következtetett. A. Faesslerrel - aki később Freiburgban professzori kinevezést kapott - és A. Ley-jel végzett röntgenfluoreszcens analízist, E. Alexanderrel közösen praktikumot adott ki erről a témáról. A. Merkellel és Wüstlinnel közösen a króm és a mangán, W. Dullenkopffal pedig a cirkónium- és hafniumvegyületek gyakoriságával foglalkozott.

Új távlatokat nyitott az élőlények vízháztartásának vizsgálata területén, amikor a nehézvizet használta fel; az eredményeket E. Hoferrel publikálta; először fordult elő, hogy valaki stabil izotópot használt indikátorként. Ugyanebben az időben derítette ki azt is, hogy a két ismert káliumizotóp közül a ⁴⁰K radioaktív.

Freiburgi korszakában indította el a ritkaföldfémek geokémiájának szisztematikus vizsgálatát. Röntgenfluoreszcens analízis segítségével foglalkozott a hafnium kémiájával, a ritkaföldfémek radioaktivitásával, a diffúzió elektrokémiájával, felfedezte a szamárium radioaktivitását, az izotóphígításos analízist, először alkalmazott stabil izotópot indikátorként. Különös örömet jelentett számára az oktatási munka.

Hevesyt nagyon erősen kötötte Freiburghoz az is, hogy itt született fia György és lánya Ingrid. 1931-ben, amikor Budapesten meghalt az édesanyja, azt írta Stefan Meyernek, hogy Freiburg eddig 75 %-ban volt az otthona, ezután pedig 100%-osan lesz az. Nem sejtette még, hogy három év múlva ezt az otthonát is hosszú időre el kell hagynia. A német tudósokhoz fűződő erős kötődését tükrözi, hogy még ezután is tagja maradt Bunsen Fizikokémiai Társaságnak.

Származása miatt Hitler hatalomátvétele után újból emigrálnia kellett - Dániába ment, ahol régi barátjánál Niels Bohrnál talált menedéket. Koppenhágában Hilde Levivel folytatta a kálium radioaktív izotópjával kapcsolatos kutatásait. A neutron felfedezése után Lise Meitnerrel rádium-berillium neutronforrást készített - a következő években ezzel számos kísérletet végeztek. Korábban Hevesy gyakran látogatta meg barátját, Auer von Welsbachot, aki laboratóriumában átkristályosítással különválasztotta a ritkaföldfémeket. Hevesy néhány tiszta anyagot kapott tőle, amelyeket azután Hilde Levi neutronokkal sugározott be. Így radionuklidokat állítottak elő, amelyeket felezési idejük alapján azonosítottak. Az egyik bomlási görbe vizsgálata azt mutatta, hogy a preparátum szennyezést tartalmaz - így fedezték fel a neutronaktivációs analízist. O.R. Frisch, Lise Meitner unokaöccse segédkezett Hilde Levinek a berendezés összeállításában.

A természetes bomlási sorból kiválasztott nehéz radioelemek az anyagcserében nem játszottak fontos szerepet. A neutronok és a mesterséges radioaktivitás felfedezése tette lehetővé Hevesy számára, hogy az életfontosságú elemek szervezetbeli szerepével foglalkozzon.

Dánia német megszállása miatt Svédországba kellett menekülnie. 1944 tavaszán neki ítélték az 1943-as kémiai Nobel-díjat, ez tette lehetővé, hogy megkapja a svéd állampolgárságot.

Dániából történt menekülése után barátja, H. von Euler alkalmazta a Stockholmi Egyetem Szerves Kémiai Intézetében. Euler apja még a 20. század elején költözött Svédországba; H. von Eulerrel és fiával - mindketten Nobel-díjasok' -, ezenkívül A. Forssberggel, D. Locknerrel és másokkal a radioaktív és stabil izotópok, valamint az ionizáló sugárzások sokféle orvosi és biológiai alkalmazását dolgozták ki.

Amikor elég nagy fajlagos aktivitású vasizotópot sikerült szereznie, figyelme a vas anyagcseréje felé fordult, a `''C szénizotóp felfedezése után pedig az ezzel jelölt vegyületeket vonta be vizsgálatai körébe. Ezzel egyidőben sokoldalúan tanulmányozta az ionizáló sugárzásoknak a DNS-re és a rákos sejtekre kifejtett hatását is.

A háború után felújította kapcsolatait Németországgal, elsősorban a Freiburgi Egyetemmel - szabadságát minden évben a Fekete-erdőben töltötte. Meglátogatta barátait, és állandó kapcsolatot tartott fenn a legkülönbözőbb szakterületeken dolgozó kollégáival; rendszeresen részt vett a Nobel-díjasok Lindauban tartott találkozóján.

Alaposan ismerte a különböző tudományágakat. Annyira ismerte kollégái munkáját, hogy sokszor jobban elmagyarázta azok munkáját, mint maguk a szerzők. Élethosszig tartó barátság fűzte Niels Bohrhoz és Fritz Panethhez. Tiszteletteljes kapcsolatot tartott az általa nagyra becsült idősebb tudósokkal, Fritz Haberrel, Albert Einsteinnel és Stefan Meyerrel. Baráti és kollegiális köréhez tartoztak olyan német tudósok, mint Hans Geiger, Wilhelm Westphal, Gustav Hertz, Peter Pringsheim, Otto Frisch, James Franck; Hilde Levi, Otto Hahn, Rudolf Ladenburg, Otto Hönigschmidt, valamint a Németországban tevékenykedő osztrák és svájci tudósok (Lise Meitner, Auer von Welsbach, Viktor Goldschmidt).

Sokszor kitüntették Németországban is: 1926-ban a Heidelbergi Akadémia tagjává választotta. 1959. június 16-án a Freiburgi Egyetem Orvosi Karán díszdoktorrá avatták. 1951-ben a Bunsen Társaság fogadta tiszteletbeli tagjának. 1959-ben a biokémiában elért eredményeiért a legrégibb német természettudományos társaság, a Leopoldina tüntette ki Cothenius Aranyéremmel, majd 1960-ban tiszteletbeli tagjai közé is választotta. 1965-ben a bonni Pour le Mérit rendnek, a tudósok és művészek legrangosabb társaságának lett a tagja. Egyik alapítója és díszelnöke volt a Freiburgban működő Nukleáris Orvostudományi Társaságnak, amely most 2001-ben Georg von Hevesy Díjat alapított. Zürichben jelentették be a W. Horst, az Egyetemi Nukleáris Orvostudományi Klinika és Rendelőintézet igazgatója által létesített Georg von Hevesy Alapítvány létrehozását. Freiburgban és Münsterben Nukleáris Orvostudományi Állomás Hevesy nevét viseli.

Amikor hörgőrákban megbetegedett, röviddel 80. születésnapja előtt befeküdt a freiburgi egyetemi klinikára. Különösen bízott a klinika igazgatójában, barátjában Ludwig Heilmeyerben. 80 születésnapja alkalmából dr. h. c. Langenhoff, a Radiológiai Intézet igazgatója és dr. h.c. L. Heilmeyer az Egyetemi Klinika igazgatója ünnepséget rendezett az Orvosi Kar nagyelőadójában. A “Hevesy György munkássága" című ünnepi előadást A. Forssberg stockholmi professzor tartotta. Jókívánságait tolmácsolta a rektor, az Orvosi Kar és a Matematikai-természettudományos Kar dékánja, a hallei Leopoldina Német Akadémia, az EURATOM képviselője, valamint Mitchel professzor Cambridge-ből. Hevesynek alkalma nyílt még egy utolsó előadás tartására a salzburgi “Radiochemical Methods of Analysis" konferencián.

Hevesy György 1966. július 5-én halt meg. A Freiburgi Központi Temetőben július 8-án tartott gyászünnepségen részt vettek a dékánok Zollinger dékán vezetésével; Zollinger egyúttal a távollévő rektort is képviselte. A gyászbeszédet Filbinger belügyminiszter tartotta. Hevesy barátja, H. Druckrey így ír róla: “Szíve Freiburgért dobogott. Itt volt boldog, mint egyetemi hallgató, majd mind professzor; itt vett részt barátaival a Fekete-erdei kirándulásokon és sítúrákon - ide tért vissza évről-évre, míg súlyos betegsége le nem döntötte. "

1972-ben tartották Münchenben az “Aktivációs analízis új irányzatai" 5. konferenciát, amelyet H. J. Born professzor, a Radiokémiai Intézet igazgatója nyitott meg. Born korábban Otto Hahn tanársegéde volt, a háború után a Szovjetunióban kötelezték munkára, majd a rossendorfi Központi Atommagkutató Intézetben és Drezdai Műegyetemen dolgozott. F. Lux és H.J. Born együtt tartotta a megnyitó előadást a Hevesy György és Hilde Levi által feltalált aktivációs analízisről.

A drezdaiak érdeklődése Hevesy iránt onnan eredt, hogy Drezdában és a Drezdához közeleső helységek intézeteiben számos olyan kutatócsoport működött, amelyek az általa alapított szakágakban tevékenykedtek. Ezeken a területeken szoros kapcsolat alakult ki az NDK és Magyarország Tudományos Akadémiája között; termékeny személyes kapcsolatok is keletkeztek a tudósok között. 1985 áprilisában a drezdai Egészségügyi Múzeum jelen cikk szerzője és Gustaf Arrhenius javaslatára kollokviumot rendezett Hevesy születésének századik évfordulója alkalmából, ahol a szakma jelentős képviselői számoltak be a Hevesy által alapított tudományterületek legújabb eredményeiről. A Német Kémikusok Egyesülte (GDCh) magkémiai szakcsoportjának közgyűlésén, amelyet a német újraegyesülés napján, 1990. október 3-án Hamburgban rendeztek, előadást tartottam Hevesyről, a radioanalitika megalapítójáról.

A legkülönfélébb szakterületről származó kiterjedt ismeretei tették lehetővé Hevesy számára, hogy új összefüggéseket tudjon felfedezni. Ez hozta meg számára az elismerést a világ minden táján - neve örökre fennmarad a tudósok emlékezetében.

________________________