BARNA ÁRPÁD, az MTA doktora, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója nagyteljesítményű kis és nagyenergiájú ionforrások elméleti kidolgozásáért és gyakorlati megvalósításáért;

KOLLÁR JÁNOS, a fizikai tudomány doktora, az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézetének tudományos igazgatója az elektronrendszerek teljes energiájának meghatározására szolgáló tudományos módszer kifejlesztéséért, amellyel komplex szerkezetű szilárd testek és felületeik energetikai viszonyai és stabilitása elméletileg vizsgálható.

BARNA B. PÉTER, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, az MTA doktora. Iskolateremtő munkássága elsősorban a vékonyrétegek kialakulására, növekedésére és szilárdfázisú átalakulásaira jellemző folyamatok feltárására, e jelenségek elektronmikroszkópos vizsgálatára vonatkozik.

N. SÁNDOR LÁSZLÓ, a Magyar Hírlap tudományos rovatvezetője, akinek írásait lapunk olvasói többször olvashatták.

JAN S. NILSSON, Svédország, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja, a Wallenberg Alapítvány elnöke, Stockholm. A Chalmers Műegyetem professzora, az IUPAP főtitkára, majd elnöke, az UNESCO Abdus Salam Központ (Trieszt) Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának egyik létrehozója, az ELFT tiszteletbeli tagja. Szakterülete a gyenge kölcsönhatások fizikája. A nemzetközi tudományos élet kiemelkedő aktív résztvevője. Ő kezdeményezte a (WlN) gyenge kölcsönhatás-neutrínó fizikájának kétévenkénti műhelyeit.

JOHN POLÁNYI, Kanada, Nobel-díjas, University of Toronto professzora. Szakterülete reakciódinamikai kutatások, az elemi reakciók molekuláris szintű történéseinek megismerése. Először sikerült az egyes molekulák kémiai átalakulásáról kísérleti ismereteket szereznie. Többször járt Magyarországon és előadásokat tartott. Az egyre növekvő új tudományág, a reakciódinamika egyik megalapozója.

HERBERT WALTHER, Németország, a Bajor Tudományos Akadémia tagja, a Ludwig Maximilian Egyetem professzora, a Max Planck Társaság Kvantumoptikai Intézete igazgatója. Kutatóterülete a kvantumoptika, ezen belül a rezonáns üregekben lejátszódó jelenségek. Másik érdekes eredménye nem klasszikus fény generálása egy atommézerben. Úttörő eredményeket ért el a fény-anyag kölcsönhatás területén. A Max Planck Társaság alelnöke volt, a Leopoldia Academia tagja, az ELFT tiszteletbeli tagja.

MIHÁLY GYÖRGY, a BMGE Fizikai Intézet, egyetemi tanára,

VICSEK TAMÁS, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Biológiai-Fizikai Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanára.

FAlGEL GYULA, az MTA doktora, SZFKI, Budapest. Szakterülete: kísérleti szilárdtestfizika.

JANSZKI JÓZSEF, a fizikai tudomány doktora, SZFKI Budapest. Szakterülete: nemlineáris és kvantumoptika, kristályfizika.

KERTÉSZ JÁNOS, a fizikai tudomány doktora, BMGE Fizikai Intézet igazgatója, Elméleti Fizikai Tanszék. Szakterülete: statisztikus fizika, számítógépes fizika.

PATKÓS ANDRÁS, a fizikai tudomány doktora, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Atomfizikai Tanszék vezetője. Szakterülete: elméleti részecskefizika.

ZÁVODSZKY PÉTER, a biológiai tudomány doktora, szegedi Biológiai Központ, Enzimológiai Intézet, Eötvös Egyetem Biológiai Fizikai Tanszék, UCLA (Kaliforniai Egyetem). Szakterülete: biofizika, fehérjék szerkezete.

HASENFRATZ PÉTER, svájci állampolgár, professzor. Institut für Theoretische Physik, Universität Bern. Tudományterülete: elméleti részecskefizika. Budapesten szerzett fizikus diplomát, 1973-ban ELTE-n doktorrá avatták. KFKI-ban, majd a CERN-ben dolgozott. 1984-től Bernben professzor. Többször látogatott Magyarországra szakmai kapcsolatokat tart magyar kutatókkal. Kutatási területe az elméleti részecskefizika, rács-mértékelméletek. Cikkeire többszáz hivatkozás történik.

POLONYI JÁNOS, magyar-amerikai állampolgár, a fizikai tudomány doktora. Laboratorie de Physique Theorétique Université Louis Pasteur, Strasbourg Cedex, France. Budapesten szerezte meg a fizikus diplomát, az ELTE-n a doktori fokozatot. A KFKI-ban dolgozott. Több külföldi egyetem ösztöndíjasa volt (Darmstadt, University of Illinois, MIT). Egyetemi tanár az ELTE-n és Franciaországban. Szakterülete: kvantumtérelmélet. Nemzetközi konferenciák előadója. Rangos nemzetközi díjak birtokosa. Francia és magyar professzorként a magyar tudományos kutatásokat propagálja, a nemzetközi tudományos vérkeringésbe bekapcsolja, elősegíti a hazai diákok továbbképzését.

TOMPA KÁLMÁN, MTA SZFKl, a fizikai tudomány doktora, a szilárdtestfizikai kutatásban elért eredményeiért, különös tekintettel a magmágneses rezonancia módszer széleskörű alkalmazásáért. Ő szervezte meg az első hazai szilárdtest NMR laboratóriumot, amelyre az interdiszciplmaritás a jellemző. Fémeket, híg ötvözeteket, biológiai szöveteket, magas hőmérsékletű szupravezetőket, molekuláris és atomi mozgásokat NMR módszerrel tanulmányozza eredményesen; a kutatási eredmények gyakorlati felhasználásán dolgozik munkatársaival. Speciális előadásokat tart az ELTE TTK fizikus szakon. 200, nyomtatásban megjelent munkájára eddig több, mint 560 hivatkozás történt.

KOLLÁTH ZOLTÁN, MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet, PhD, tudományos igazgatóhelyettes. Igen szép tudományos eredményeket ért el a csillagpulzáció modellezésében és a csillagászati idősorok analízisében. Az utóbbi öt évben 40 tudományos cikke jelent meg vagy vár megjelenésre. Tanít az ELTE Csillagászati Tanszékén és Doktori Iskolájában. Aktív tagja hazai és nemzetközi fizikai és csillagászati egyesületeknek. Egyetemi PhD dolgozatát "A Kaotikus csillagpulzáció vizsgálata változócsillagok fénygörbéje alapján" címmel készítette el. 1991-ben Akadémiai Ifjúsági Díjban részesült a kaotikus változócsillagok vizsgálatáért. A Floridai Egyetem változócsillagok fizikájával foglalkozó csoportjának tagja. Tudományos munkája két fő témához kapcsolható: a csillagpulzáció modellezése és csillagászati idősorok (főként változócsillagok) analízise.

LÉVAI PÉTER, RMKI, az MTA doktora, tudományos tanácsadó, az ELTE-n habilitált. A relativisztikus nehézion ütközésekben megjelenő kollektív állapotok, mint például a kvark-gluon plazma, megjelenésével, azok diagnosztizálásával foglalkozik. A nagyenergiájú ütközésekben keletkező nagy energiájú kvark és gluon nyalábok indukált sugárzással energiát veszítenek ilyen kollektív állapotokon való keresztülhaladáskor. Új elméleti módszert fejlesztett ki ezen energiaveszteség pontos meghatározására. Kandidátusi értekezése a gyorsan lejátszódó nehézion ütközések nem-egyensúlyi leírása során született eredményein alapult. Ezután érdeklődése a kvantumszíndinamikával (QCD) leírható állapotok és folyamatok felé fordult. Sikerült megtalálnia az erősen kölcsönható kvark- és gluonanyag állapotegyenletére rács-QCD-vel kapott eredmények kvázi-részecskéken alapuló leírását és értelmezését, amely nagyban megkönnyítette reális hadronizációs modellek kifejlesztését és azok sikeres alkalmazását. Részletesen foglalkozott a hadronok parton-modelljének és a perturbatív QCD módszereinek ultrarelativisztikus nehézion ütközések leírásában való alkalmazásával. Különösen időszerűvé tette ezen elméleti számításokat az a tény, hogy a 2000 nyarán beindult RHIC ("relativisztikus nehézion ütköztető") gyorsítóban elvégzett Au+Au ütközésekben a semleges pion spektrum nagy energiás része centrális atommag ütközések során 5-8-szoros csökkenést mutat a perifériás ütközésekben mért spektrumokhoz képest.

TRÓCSÁNYI ZOLTÁN, DEM és ATOMKI, MTA doktora, egyetemi docens. Az erős kölcsönhatás kvantitatív megértése céljából kifejtett elméleti és kísérleti munkásságáért kapta a díjat. Az erős kölcsönhatás elméleti és kísérleti kutatásának nemzetközileg elismert szakembere. Elméleti tárgyú eredményeit magyar, olasz, német, angol, svájci társszerzőkkel közösen érte el, kísérleti kutatásait pedig az Európai Részecskefizikai Kutatóközpontban az OPAL detektort működtető, kilenc ország kutatóiból álló nemzetközi együttműködésben végzi. 149 közleményére 1128 a független hivatkozása van. A nagyenergiájú elemi-részfolyamatokat az erős kölcsönhatás dominálja, a keletkező részecskék zömében erősen kölcsönható hadronok. Minden más végállapoti részecskét a hadronikus végállapotok hátterén kell észrevenni. Ebből következik, hogy az anyag végső építőkövének megismerésére szolgáló kísérletek értelmezéséhez elengedhetetlen az erős kölcsönhatás alapos ismerete.