Fizikai Szemle 2001/7. 193.o.

ÜZENET EGY MARSLAKÓTÓL

Teller Ede
Stanford, California

A jó hírű magyarok között öten voltunk, akik nem is Magyarországról, hanem a Mars bolygóról jöttünk. Ezt a titkot - a legöregebbik közöttünk - Kármán Tódor árulta el. Megmondta, hogy mint eredeti marslakók nem lettünk volna nagyon népszerűek, és az angol nyelv kiejtésének nehézségéből is kiderült volna, hogy nem vagyunk amerikaiak. Így azt állította, hogy Magyarországról jöttünk, miután úgyis kevesen tudtak róla. Öten voltunk, kor szerinti sorrendben: Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János és jómagam. Azt is állítják, hogy Zsa-zsa Gábor is velünk jött. Ezt azonban egyelőre titokban tartjuk.

Valamennyiünkről az a történet járta, hogy Pesten az V. kerületben nőttünk fel, érettségi után Németországba kerültünk és Hitler hatalomra jutása után végül Amerikába mentünk. Amit tettünk, az ismert. Én itt inkább mulatságos részletekről szeretnék beszélni.

A következő történetet Kármán Tódortól hallottam, aki erről nyilván többet tudott, mint bárki más. Ő a német tanulmányai elején Göttingenben volt és elmondta, hogy egy professzor felesége mit mondott egy barátságos közgyűlésen a közel-keleti látogatásról. Részletezte, hogy ott a fehér asszonyoknak mennyire kell vigyázni, miután az arabok a fehér rabszolgaság rendszerét alaposan művelik. Miután az előadását befejezte, kérdésekre adott alkalmat. Kármán Tódor jelentkezett és a következőt kérdezte: "Minden nagyon világos volt, kivéve egy dolgot. Ki akarna megvenni egy göttingeni leányt?" "A válaszra nem emlékszem"- mondja Tódor bácsi - "de a népszerűségem annyira megcsappant, hogy Göttingent el kellett hagynom. Így kerültem Aachenbe és az akkoriban nagy fejlődést mutató repülőgépekről tanultam." Tódor bácsi a repülőgépek nyomában fellépő turbulencia tanulmányozásáról híres, amely nagyon fontos a viselkedésükben.

Kármán Tódor azt ajánlotta, hogy az igaz történetek elmondásában nyugodtan javítsuk a részleteket. Ez az ajánlás olyan messze ment, hogy egy fontos esemény elmesélésénél vadonatúj részletek állítása kívánatos.

Szilárd Leóról nem lehetett azt mondani, hogy udvarias lett volna: az igazságot sokkal nagyobbra becsülte, mint a tapintatot, és ez bizony nem használt népszerűségének. Egy bűnt azonban soha nem követett el, a hallgatóságát sohasem untatta. Arról is híres volt, hogy megfejtette hogyan lehet a magyar tudósokat megismerni: "Mögötted jön be egy forgóajtóba és előtted megy ki." Ő volt az közöttünk, aki a szovjeteket megbecsülte, amit neki Wigner Jenő sohasem bocsátott meg.

Wignerről egy különös emlékem, hogy fizika tanulmányaim elején Heisenberg elküldött Berlinbe Einstein előadását meghallgatni. Meg is hallgattam, meg is értettem, amíg a relativitásról és az általános relativitásról beszélt. De aztán elkezdte azt az ötletét fejtegetni, hogy hogyan lehet a kvantummechanikával a világon mindent megmagyarázni. Innentől kezdve inkább azt értettem meg, hogy hogyan lehet a világról mindent félreérteni. Ettől pillanatok alatt rendkívül szomorú lettem. Előadás után a berlini állatkertben sétálgattunk és én az orromat lógattam. Wigner odajött hozzám és barátságosan kérdezte: "Mi bánt?" Erre én röviden és kereken azt válaszoltam: "Én nagyon buta vagyok". Wigner, mint egy nagyon udvarias lélek, ellentmondhatott volna, de nem ezt tette. "Igen, igen, a butaság egy általános emberi tulajdonság" - mondta. Sajátságos módon ez engem megvigasztalt. Azt, hogy buta vagyok, nem lehetett tagadni, de hogy ebben mindenki másra hasonlítok, az bíztató volt.

Wignerről van egy másik ártatlan rege is. Ült szépen a göttingeni uszoda oldalán asztronómus barátjával, aki észrevette, hogy a Jenő lábán hangyák mászkálnak. Kérdezte: "Nem harapnak?" Wigner válaszolt: "De, sajnos harapnak," "Akkor miért nem ölöd meg őket?" kérdezte a barátja. Mire Wigner: "Mert nem tudom, melyik volt az!"

Mint már említettem, Wigner Jenőnek nagyon világos elgondolása volt arról mi jó és mi rossz. Mindent, mi jó és mindent mi rossz, a tudományt is beleértve, "Mars-féle módon" szabályoztak. Wigner gyönyörűen átgondolta, hogy a szimmetriának mi a következménye az atommagok elméletében. Főleg a különböző alkotórészeknek a tulajdonságainál, amennyiben neutronok és protonok hasonlóan viselkednek. Mindezt azután maga is alkalmazta a magreaktorok tervezésében és felépítésében Oakridge-ben. Az első reaktort lényegében ugyan Fermi építette, de ezután a részletek kidolgozása nagyrészt Wigner vezetése alatt folyt.

Ha volt egy közöttünk, aki legvilágosabban a Marsról származott, az Neumann Jancsi volt. Ő szerelmes volt az agyába. Amit agyműködéssel el lehetett intézni, az az ő esete volt. Én éveken át élveztem vitatkozásainkat. Ő sokat tett a hidrogénbomba kifejlesztéséért. Ugyanakkor egyéb emberi tulajdonságaiban sem tagadta meg önmagát.

Amikor Pali fiam építőkockákat kapott szülinapjára, Jancsi versenyben épített vele. A kis és nagyfiú versengése közben hiány támadt az építőanyagban. Jancsi szenvedélyesen állította, hogy azok a kockák, amiből kevés van őt illetik, mert ő a vendég. Nem emlékszem, hogy ki nyert, talán Pali fiam, aki végül azt állította: "Lehet, hogy Te vagy a vendég, de ez az én születésnapom!" Jancsi sajnos komoly beteg lett, rákban halt meg. A kórházban a halála előtt még nagyban folytattuk vitáinkat. Az utolsó pillanatig igyekezett meggyőződni, hogy kedvenc foglalkozását, az agyvelő gyakorlását még művelni tudja.

Ami engemet illet: kétszer is szerencsém volt. Egyrészt szerény módon részt vehettem a kvantummechanika forradalmában. Ez egy olyan újítás volt, amiről még Einstein sem tudta - vagy akarta tudni - hogy lehetséges. Híres állítása szerint: "A Jóisten nem kockázik". Pedig nagyon is!

Én ezt a nagyon fontos kérdést így szeretem leírni: Ha a 19. században egy fizikus hitt Istenben, akkor szükségképpen be kellett látnia, hogy Isten munkanélküli. Valamikor pár milliárd évvel ezelőtt megteremtette a világot az ok-okozati összefüggéseivel együtt. Ebből az következik, hogy a jövő minden részletében meg volt határozva az első pillanattól kezdve.

Ma már tudjuk, hogy a jövőt valószínűségek és nem határozott következmények kötik össze a jelennel. Isten határozatainak van helye, csakúgy, mint a szabad emberi akaratnak. Azt, hogy melyikből mennyi van, azt talán csak valamikor a jövőben tudjuk meg. Mi most csak annyit tudunk, hogy valaki vagy valami igenis kockázik!

Én nagy lelkesedéssel kutattam a fizikának ezt a részét. Aztán jött Hitler és a fegyverek. Egyrészt tudtam, hogy ami új, az lehetséges. Másrészt nagyon is láttam, hogy ami új, az nagyon is szükséges a 2. világháborúban. Így kerültem alapos munkásságba a hidrogénbombával, ami aztán segített abban, hogy megnyerjük a hidegháborút. Azaz győzzünk emberi életveszteség nélkül. Így következett az, hogy a marslakók tisztán tudományos alapkutatásait nem folytattam tovább, úgyhogy az eredménnyel együtt ez a csalódás járt.

________________________

A Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlésére küldött előadás, amit a külföldi magyarok ülésén, május 8-án olvastak fel az Akadémián.