AGYELSZÍVÁS

Az Európai Fizikai Társaság (EPS) független testület amelyet a nemzeti fizikai társaságok, más testületek és egyéni tagok támogatása tart fenn. Több mint 80000 tagja van, szakértői tanácsokat ad bármely a fizikával kapcsolatos kérdésben. Az EPS célja az európai fizika és fizikusok segítése.

Kívánatos jelenség a tudósok (és mások) mobilitása, de a jelen helyzet már ellenőrizhetetlen, veszélyezteti egyes nemzetek gazdasági érdekeit. A Helyzetjelentés célja, hogy felhívja a politikusok és mások figyelmét a fennálló problémákra, és a káros hatások csökkentésére javaslatokat fogalmazzon meg.

Az emberiség célkitűzéséhez mindig hozzátartozott a helyváltoztatás igénye, az emberek elindultak hazájukból, hogy új országokat fedezzenek fel, és új tapasztalatokra tegyenek szert. Az utazások lehetővé tették, hogy javítsák, tökéletesítsék szakmai ismeretüket és gondolkodásukat. A mobilitás és vándorlás segített hozzá, hogy új ismeretek szerzésével kiegyenlítődjenek a különböző területek és kultúrák közötti különbségek. Hangsúlyoznunk kell, hogy a "mobilitás" és "vándorlás" nem szükségszerűen egyirányú, sokkal inkább többirányú mozgást jelent.

Az Európai Fizikai Társaság megfigyelése szerint hosszú ideje tart a leendő fiatal tudósok "eláramlása" az európai országokból az Egyesült Államokba. A kivándorlás Európából Amerikába már megindult az új földrész felfedezésével, de a tudósoknak az USA-ba történő tömeges átköltözése az 1930-as évekkel vette kezdetét.

Az utóbbi évtizedben számos doktorátust szerzett tudós ment közép- és kelet-európai intézetekből Nyugat-Európába és Észak-Amerikába azért, hogy magasabb képzettséget szerezzen. A külföldön végzett doktorátus utáni munka mindig fontos volt a tudományos előrehaladás szempontjából, de az egyirányú áramlás jelentős hiányt idéz elő hazájukban, kárt okoz a tudományos kutatás sok területén.

A korábbi kivándorlási hullámok oka az éhség és a vallási üldözés volt, míg most a fő ok a valamikor diktatórikus államok alacsony életszínvonala. Fölösleges arról beszélni, hogy az elkötelezett tudós mostoha körülmények között is hajlamos dolgozni, ha a kutatómunka feltételei megfelelőek - a külföldről jövő erős csábításnak azonban nehéz ellenállni.

Más okai is vannak az agyelszívásnak. Ezek közé tartozik a kutatásra fordított állami támogatás alacsony szintje, a tudományos munka csökkenő tekintélye, a modern felszerelések hiánya, a munkaerkölcs lazulása, valamint a tudományos pálya, a tudományos intézetek kilátástalan jövője.

Leginkább az ad aggodalomra okot, hogy egyes országokban már elfogadott szokás, hogy a legképzettebb emberek kivándorolnak, amellett az Egyesült Államok (és néhány más fejlett ország) jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy a legjobb fiatal tudósokat megszerezze. Hozzájárul ehhez, hogy Észak-Amerikában a tudományos pálya nem nagyon vonzó a fiatalok számára, ezért kevés a hazai fiatal szakember. Természetes, hogy ilyen körülmények között kapnak a szegény országokból érkező jól képzett, intelligens fiatal tudósokon.

Nagyon nehéz volna pontosan felbecsülni az olyan ország gazdasági kárát, amely legjobb fiatal tudósait elveszti, de néhány ezzel kapcsolatos becslést tehetünk. Gondoljunk az iskoláztatás nem elhanyagolható költségeire az óvodától a diploma megszerzéséig, ami személyenként néhány tízezer dollárt tesz ki. Ez azonban még csak a "jéghegy csúcsa", egyes becslések szerint az egy személyre eső költség megközelíti az egymillió dollárt. Nehéz volna felmérni azt az elmaradt hasznot, amelyet egy tehetséges szakember hozna hazájában a gazdaságnak. Elképzelhető, hogy a veszteség a nemzet biztonságát is veszélyeztetheti.

Egyetértünk az UNESCO tudományos Világkongresszus következtetésével (Budapest, 1999), miszerint tudomány és képzett tudósok nélkül nehéz a fenntartható fejlődést, az életminőség javulását elképzelni, és hogy egy ország fejlődésének döntő tényezője a tudomány művelése és a tudományos eredmények alkalmazása.

Csak akkor oldható meg a probléma, ha lényegesen csökkentik a származási és a befogadó országokban fennálló bérek és a kutatóeszközök közötti színvonalbeli különbségeket. Az alkalmazandó intézkedések önmaguktól adódnak - ezeket vesszük sorra:

Fontos, hogy a származási országban

• javítsák a természettudományos oktatást;
• alakítsanak ki magasabb béreket és tökéletesebb anyagi ösztönzési rendszert;
• használják ki jobban az EU-programokat;
• támogassák a kapcsolatokat a nemzetközi tudományos intézményekkel;
• modernizálják a tudományos infrastruktúrát, főleg az alapkutatások területén;
• adjanak nagyobb perspektívát a tudományos pályán való előrehaladás tekintetében;
• lehetőséget kell teremteni a rendszeres külföldi továbbképzéshez;
• gondoskodni kell arról, hogy a tudományos munka tekintélye növekedjen, és hogy a nagyközönség megértéssel fogadja a tudósok munkáját;
• vonják be ebbe a tevékenységbe a magánszektort.

Az egyetlen megoldás, ha Észak-Amerika (és a többi, az agyelszívásból hasznot húzó ország) valamilyen módon kártalanítja a származási országokat. Az Egyesült Nemzetek ügynöksége lehetne az a "bank", ahová Észak-Amerika és más országok a pénzösszeget befizetik, és amely ezeket átutalja a származási országoknak, hogy ott erősítsék a tudományos munkát. Ne hivatkozzanak arra, hogy ez "nehéz feladat", mivel a tudomány általában "nehéz", de nem szabad hagyni, hogy a tudósok emiatt kétségbe essenek.

Válaszút elé került a tudományos fejlődés kérdése, valamint néhány nemzeti gazdaság is.

Sir Arnold Wolfendale
FRS, az EPS elnöke

___________________________